Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-06 / 32. szám

IX. évfolyam. Keszthely, 1905. augusztus 6. 32. szám. BALATO DÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HE TENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSEG B: KIADÓHIVATAL. I volt eaxd. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési niegbizásoka' és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak. Egész étre . . ... lü kor. — f. Fél évre... . . ő ,, — ,, Negyei! évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára ííü , Nyllttér petltíora alku szerint. A nemzeti ügy kára. (*) Sajátságos végzéte nemzetünknek, hogy ellenségei mindig a saját kezével verték meg. Vájjon nem egy ilyen csatavesztés előtt állunk-e most is ! Vájjon a versengő felek közt is nem-e a harmadik fog örülni most is ? Kifejezést adtunk már abbeli meggyőződésünknek,hogy mindaddig, mig a nyomasztó válság megoldást nem nyer, minden pártpolitikát félre kellene tenni s a nemzet tényezőinek, a koalíciónak pedig legelső sorban, mint egy embernek kellene csatavonalba állani a nemzeti ügy védelmére. És az egyöntetű akció helyett a legféktelenebb pártpolitikai versengést kell minduntalan tapasztalni. A szabadelvíipárt viselkedéséről ne is essék szó. Vele szemben már a kritikának sincs helye. Ebben a nagy válságban is méltónak mutatta magát 37 éves múltjához. Hatalmi vágya és önzése mindig fölözte a haza érdeke iránt való érzékét. Hasonlóképen most is. Ez a párt nemcsak fejét, de szivét is elvesztette. Nincs érzéke nemzete ügye iránt. Mert az ő ideálja mindig csak a hatalom és a vele járó liusos fazék volt. A hatalom elveszett paradicsomának húsos fazekaira vadászik, lesipuskáskodik most is. Ezért nem akar és nem tud meghalni, noha a nemzet ítélete erre szólt neki. Az elmúlt hét kánikulai forróságában, ugyan erősen fölütötte magát a pálttestén végbemenő feloszlási proceszszusnak hulla-szaga, de még mindig késnek — atemetésselAugusztus 17-ig tolták el ismét a sírásók. Hát ha még addig történhet valami . . s a feloszlásnak induló hullába visszatér — a rossz lélek ? Azzal a temetést rendezők nem törődnek, hogy a feloszlás proceszszusának ilyen erőltetett késleltetése esetleg még jobban megfertőzteti a nemzeti ügyet. De hát várjuk az aug. 17-iki nagy temetést. Hagyjuk addig békétien, hadd menjen végbe az erjedési folyamat, azután ugy is csak egy: az enyészet várhat reája. Hanem mit mondjunk a koalícióban történtekről ? ! A nemzeti ügy védelmének szervezése helyett pártpolitika folyik az egész vonalon, nem ritkán a fegj'vertárs lekicsinylésével, vagy éppen sértegetésével ! Az illoyalitásnak ily tényével a függetlenségi párt szervezkedC akciójában eddig nem találkoztunk, az igaz! Ennek illusztris vezérei: egy Kossuth, egy Apponyi — mindig megőrizték a fegyvertárs iránt való köteles tiszteletet és loyalitást őszintén, becsületesen. De mit szóljunk a harmadik fegyvertárs, az ujpárt excellenciás vezérének, Szolnokdoboka vármegye néha pandurhirü, kiérdemelt főispánjának, ex ház és miniszterelnöknek szerepléséről ? Ez az ur már régóta jogos gyanút keltett maga iránt nem éppen világos viselkedésével az ország közvéleményében. Az egész válság folyatna alatt bujkál; Bánffy itt, Bánffy ott, Bánffy mindenütt. Beszél és beszéltet magáról, e mellett ugy titokban m«gmegfordul Bécsben is magánügyeinek rendezése végett . . . ? ! Vezér akar lenni. Azért gyűjt sereget. Mert azt maga is jól tudja, hogy tizenegyed magával még a monakói helyőrség kisded csapatával szemben se vehetné föl a harcot. Tehát agitál és verbuvál. Csábitja a vitézeket. Egy szóval Bánffy a legszélsőbb pártpolitikát üzi a koalíció keretén belül és kivül egyaránt. Ez azonban még nem volna a legnagyobb baj. De Bánffy ur agitációA BALATON VIUÉK TÁHCAJA. Q.z öreg zsoltáros. templomunk Hátsó padjában -^pott z

s<>ltár 6ásál magában Reménykedve várja, csa/j várja: Dilikor jó' már öreg gazdája. Csudáífoztf egyre felette, 3£ogy n por már-már 6efepte. Vasárnapra rnáíi^ vasárnap S Hire-nyoma sincs a gazdámig. íPedig, fia szólt a Harang szava, legelső mindig $ vaía, %éli fagyba s nyári melegbe' J[z éneklést mindig $ fyzdte. JCedves énedét csa^ fölcsapta •S mint a szarvas íiives pataira : Óhajtozott lettbe az égbe, Uram! a szined élébe . . . S egy mosolygó cfszi estelen Sl—fel is száll szépen, csendesen. S olt Hol nem feli többé a zsoltár: ^Z égi pórusban dalol már. Itt e földön mi mást se Hagyott, Csal^ zsoltárját s az üres padot. Sopánkodott is a szóbeszéd: — <Sléne^lé szegény mindenét. Szánjátmondj áf^ szegény ne másolj — Difii tudju^ csa^ dalos pajtásof[ S a Ropott f{önijv s az az árva pad: — 0 volt »szegénye- —a teggazdaga66\ —h. —a. A pénz a magyar közmondásban. Sokszor egy-egy közmondásban több bölcseség van, mint testes könyvben. Azért, szedtük össze a pénzre vonatkozó magyar közmondásokat és ide irjuk sorjára : A krajcárból lesz a forint. A fillér is pénz, mert ezzel szokták az aranyat kimélni. Aki a krajcárt nem becsüli, a forintot nem érdemli. Két dolog káros a háznál: a rossz pénz és a rossz cseléd. A rossz péuz ej nem vész. A fa pénz is jó: ha elvesztik sem kár. Ebül szerzett, ebül vész el. Nincs áldás a hamis kereseten, egy hamisan jött pénz elhajt száz igazat. Nem jó sok szó, csak a sok pénz jó, nincs könnyebb a teli erszénynél. A pénznek szerelme gonoszság gyökere ; lidércet csinál, csakhogy pénzt hozzon : a pénzért a lelkét is odaadná. Elrejtett kincs nem megy ki eszedből. A szegény émber ugy gondol az ő kedvesére, miut gazdag ember az ő sokjára. Nyugtalanít a kiucs, akár van, akár nincs. Kölcsönkérésnek megadás a vége. Régi kölcsön sem ajándék. Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölosön. Adós fizess, beteg nyögj. Suk esztendei bu nem fizeti ki a pénzanósságot. Ai-i vagyonánál többel adós, semmije sincs. Kinek mennyi pénze, anuyi hitele. Ha veszni akarsz, vállalj sok kezességet.