Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)
1905-12-24 / 52. szám
2, BALATONVIDÉK 1905. november 19. a legnagyobb Üldözött, a bethlehemi kisded könnye. Karácsony hát nemcsak az Istenember, de az igaz testvériségnek is születésnapja. Emberi mivoltunk felmagasztaltatásának is ünnepe. És lia mégis azt látjuk, liogy a testvérek milliói ma kétezer év után is, mint ellenségek állanak egymással szemben s vonulnak elkeseredetten egymás ellen csatasorban, minek tulajdonítsuk egyébnek, minthogy ismét kezd elhomályosulni az a folmagasztositott istenkép az embert en. És minél nagyobb önteltséggel távozik az ember az alázatos bethlehemi kisded jászolbölcsöjétöl, annál üresebb lesz a szivegj'más iránt való szeretettől s az egyetértő szeretet helyét a széthúzó önzés tölti be. Távol e bethlehemi kisded jászolától nőnek a zsarnok Herodesek s születnek az elnyomott lielóták. Nem Marxok és Sassalek, de a gyenge bethlehemi kisded tanítása a magva és forrása a világot megváltó igazi demokráciának, a valódi szabadságnak. Annak a szabadságnak, amely nem másokon, de elsőben is önmagán tud uralkodni, hogy mások szabadok lehessenek. Nem az önzés, hanem a minden, még a legnagyobb áldozatra is kész önzetlenség győzödelmes fegyvere. Ez az a paizs, mellyel nem önmagáért, hanem mások boldogságáért harcol. Hogy ez akkor sem tetszett Heródesnek s a többi hatalmaskodóknak s ma sem tetszik, tanúsága a kisded Üdvözítő akkori tanításának mostani üldözése. Nem a vörös lobogóban, hanem a keresztben van a világ üdve. Nem ez, hanem a kereszt győzte meg a világot. De ne erről, hanem a bethlehemi kisded Jézus tanításáról gondoskodjunkma.Legyünk kicsinyek az alázatosságban s nagyok a hitbeli erősségben s szeretetben, akkor el fog múlni a társadalmat háborgató harci riadó s egyek 'eszünk a békében.' Ezt a békét angyalajkak hirdették a Megváltó születésének éjjelén, ennek legyünk zászlóvivői a szent Karácson}^ reggelén. Üdvözlünk karácsony, te a béke fejedelmének szépséges ünnepe, jövel, nyugtasd meg a háborgó sziveket. Hintsd, terjeszd, áraszd szét a szeretet s boldogság sugárit, te megváltásunknak szent éjjele. Angyalajkak helyett a harangok ércuyelve szólítanak, hívogatnak e napon, menjünk és imádkozzunk a mi bethlehemünk, templomaink oltárainál : Bethlehem pásztorainak élőliítével s Napkelet királyainak buzgóságával, szivünk társadalmunk s hazánk békességeért. De az az isteni kisded abban a szegényes jászolban nemcsak sirni, de a kereszten önmagát feláldozva szenvedni is tudott, ha mi is tudunk bánkódni, tüdjunk áldozatot is hozni s győzni is fogunk a szent békesség jegyében, Üdvözlünk szent karácsony,hozd meg nekünk azt, amit a világ nem, hanem csak te adhatsz — békességet nekünk s szeretett hazánknak is. Választás után. E lió 18-án volt városunkban a képviselő-testület tHgjai egy részének választása. A képviselő-testület tagjai azok egy városban, mik az emberi szervezetben az ütőerek. Ezek viszik a friss vért szót az egész szervezetbe. Igy hát működésűk fontos, a testület tagjai egyéniségük, tudásuk ós akaratuk összes erejével kell, bogy azon megtisztelő bizalomnak' megfeleljenek, mely* őket a kö/.érdek szolgálata céljából a sok közül kiemelte. Épen ezért érdeklődésük kötelességszerű ; pasztán elfogadni a megtisztelő bizalmat s aztán ezzel uieg is elégedni, L»m a közös munkában való részvétel volna. Néhány a régiek közül kimaradt s helyükbe ujak jöttek, kik talán még nagyobb munkásságot fognak kifejteni a közérdek szolgálatában, mint tették eddig, mikor csak távolról szemlélték az eseményeket. Mert szép dolog egy város ügyeinek intézésében részt venni, de terhes is. Időt, munkát., idegeket és etőt próbál, áldozatokat követel S ha a képviselőtestület tagjai érezik a megtiszteltetés fokát, mely őket. egy város ügyeinek vezetőivé avat I a, bizonyára érzik annak terheit is, mely a megbízatással vállaikra nehezedik : valóban képviselni egy város közönségének legvitálisabb érdekeit. jliz teher. Mert sok szem nézi. Sok I "gy bírálja. Sok kutató vagy nyugtaliin I elme kritizálja tetteiket. Az uj időszakban talán nem fog előfordulni oly eset, hogy — lucus a non lucendo — a képviselők nem képviselik a város ós a közösség érdekeit és nem járnak el a gyűlésekre, még akkora számban se, hogy a hirdetett gyűlést meg lehessen tartani. Hogyan képvisel az, aki nem képvisel ? Hogyan törődik az a kisebb nagyobb ügyekkel, aki sehogy se törődik ? Hogyan felel meg az a bizalomnak, aki nem felel meg az elvállalt kötelességnek ? Uj idők sze'e fn ; a szél által kergetett hullámok csapkodása hozzánk is eljutott. S ha az igazság nem változik soha is, de változnak a keretek, a mez, a ruha, melyben megjelenik előttünk. A változó, az uj idők más alakban hozzák ma elénk a régi igazságot : hogy a közn-k joga van az emberiség által produkált haladás előelóuyeibeu részesülni. Vannak égető kérdések, melyek megoldásra várnak. E kérdések megoldása, amennyiben kettős 'érdeket szolgál, t. i. az itt lakók és az itt nyaralók érdekeit, sok faradságot., sok munkát., sok óvatosságot s igy talán több tanulmányozást és több áldozatot is igényel. Mindenesetre első sóiban önzetlen, egész férfiakat. E jiya — naponkint növekvő aggodalommal nézte ablakaiból az erős havazást, mely a közlekedést megakasztotta a falu és város liözöt.t. Közeledett december 24-ike, a gyermekvilág legkedvesebb napja. Szierényiné már egy hónap előtt beszerezte és elzárta szekrényébe a sok pompás karácsonyi ajándékot : a szürke hintalovat, babaszinhá zat, katonákat, drága ruhákat, — de a fiatal asszony szemeiben könnyek csillogtak inikor arra gondolt, hogy mindezt csak a nagy asztalan kell egyszerűen elhelyeznie, mert a folytonos havazás miatt nem közlekedhetett a postakocsi és igy nem lesz a Szterényi-gyermekeknek karácsonyfájuk. A faluban a bíró rendeletére egész kis kőhegyeket lapátoltak össze az emberek, hogy az utcákon lehetővé tegyék a Közlekedést ; de még akkor is csak szánnal lehetett járni. Szterényi Józsika egy ideig nézte az ablakon át a csillogó havat, aztán hízelegve csókolta meg mamáját : — Anyuskam engedd meg, hogy befogassak s Margittal egy fél óráig szánkázhassam ! A szép asszony tagadólag intett : — Megfáznál Józsika ! — Dehogy mumá'ii —- felelt a kis fiu — tegnap hólapdákat csináltam az udvaron ós ma még csak nem is köhögök ! Szterényiná végre beleegyezett s Józsika diadalmas arccal futott nővérkéjéhez: — Anyuska megengedte, hogy szánkázni menjünk, ugye velem jössz édes? Margit. 14 éves kissé tulmagas szép leány volt, aki azonban még szívesen játszott babákkal és segített Józsikának hóembert is csinálni. Most. is örömest hagyta ott a kis hímzést, melyen úgyis csak pár percuyi munkája volt még, hogy befejnie. * A hó keményre volt fagyva ; a szánka csengői vígan csilingeltek. Margit kipirult, arccal gyönyörködött a zúzmarás fákban s Józsika néha sajnálkozva figyelmeztette nővérkéjét egy-egy megfagyott madárra, mely a zúzmarás fákról az útra nul ott le. Már a faluvégén jártak az apró nádfedelű házikók között, mikor Margit felkiáltott : — Nézd Józsika, egy fenyő, a Farkasék fenyőfája ! A házacska — mely felé most a fiatal leány mutatott, kisebb, düledezöbb volt, mint a többi ; a kútnál néhány fűzfa állott s a háttérben a nagy feuyőfa. Bizonyosan kert lehetett a kis kerítéssel elkülönített négyszög, hol a pompás fa állott ; s nyálon a fenyő körül talán violák és rezedák virítottak, de most, a fenyő csak egyedül állo't ott, sötétzöld lombjai élesen rajzolódtak bele a hideg levegőbe. A gyermekek közelebb hajtattak a házacskához; e kívánságukat Gábor, az öreg kocsis kedv-t'enül teljesítette, mert, a lovaknak mélyen bele kellett, gázolni a hóba. A házacska alacsony ajtaján egy öreg ember jött ki ; nehézkes léptekkel ment át az udvaron és néhány száraz galyat összeszedve ismét a haz felé tartott. Gábor megengedte a lovak gyeplőjét s a köunyü szán tova repült velük. Józsikának alig maradt ideje még egyszer fölkiáltani : — Oh milyen szép ez a fenyőfa ! — Bizony szép fa ez ; régóta gondozom — mondta magában az öreg — uem hiába tetszik a Szterényi-gyermekeknek ; persze az ö kertjükben nincs ilyen nagy lenyőfa, csak szőnyegágyak ós rózsafák, azok meg ilyenkor a hó alatt, vannak. De az én nagy fámat nem temeti be, még az ilyen havazás sem ! Es nehézkes léptekkel a ház felé tar tott; vállánazösszeszedett tüzelő gallyakkal. * Szterényiné fölhasználva gyermekei távollétét, előszedte a karácsonyi ajándé3Leg f i n o m a b b nriruhák, legtartósabb libériák »•* :: : • • 1'• • •"•"• '"ZZzzzzzzzzz mérték szerint készülnek zrc^^cxzrr^rr^^cr^ SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.
