Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-10 / 50. szám

2, BALATONVIDÉK 1905. november 19. őt akár Ígéret, akár fenyegetés, vagy más ürügy alatt a közérdekkel ellentétes állásfoglalásra akarná kényszeríteni. Nagyobb nyomatékosság okáért hozza nyilvánosságra mindazok neveit, kik vele szemben akár anyagi, akár erkölcsi kényszer alkalmazását csak meg is kísérlik. A meggyőződés szabadságának nagy szempontjából e célra szívesen nyujtunk helyet e lapok hasábjain. Természetesen tiszteletben tartva az irányítás és kapacitálás jogát, mely nem involvál magával semmiféle terrort sem ! Ehhez is bátorság és férfias elhatározás kell. De legyen meg. Csak ugy tisztul a helyzet, ha a nag3^közönség is tisztában lesz azok neveivel, kik a meggyőződés szabadságának hangos apostolai ugyan, de szívesen eltekintenek attól, ha privát, vagy egyes körök érdekeinek ápolásáról van szó. Ami pedig nálunk speciális baj, azaz hogy általános a panasz, hogy városunk képviseletében sem az iparos polgárság, sem a város lakóságának hetvenöt százalékát képező kath. közönség nincs aránjosan képviselve. Nem beszélünk felekezeti elfogultságból, ez sohasem volt ken}

rerünk, csak mint a közfel fogásnak visszhangja érintjük a kérdést, mert meggyőződésünk szerint is az igazság és méltányosság ugy kívánná, hogy a város közönsége számaránya, teherviselése s a városnak hozott áldozatai szerint arányosan legyen képviselve a város képviseletében. Mi sem kívánatosabb, hogy a város minden rendű, rangú és felekezetű polgársága, főképpen a jelen veszedelmes időbeu kölcsönös szeretettel békében, egyetértésben éljenek egj'ütt s munkálják szűkebb hazánk jólétét. Éppen e nagy szempontból is kívánatos, hogy a többségi elv, a számarányban kellőkép érvényre juthasson itt is. Ez a legbiztosabb lecsapolása minden érzékenykedésnek, elégedetlenségnek és belvillongásnak, mely mindig csak a közügy kárával szokott járni ! Rajta tehát tisztelt polgártársak ! Járuljatok az urna elé. Kezetekben van ismét saját és közéletünk intézésének sorsa ! A városi tisztújítás előtt*) A/, 1866 : XXII. t.-c. a községek ha láskörébe utalván saját belügyeik önálló vezetését, és ezáltal sorsuk intézőivó és uraivá magukat a községeket tevén, önkezükbe rakta le fejlődésük, gyarapodásuk, emelkedésük lehelőségét és előmozdítását; más oldalról ekként önmaguk lettenek felelőssé — menten e tekintetben minden gyámkodás és protectoratustól — azon ténykedéseikért, melyekkel e nagy és szép s a közben való működés terén hozzájuk legközelebb állósőketmindanyagi, mind szellemi téren legközvetlenebbül érdeklő feladatokatmegoldják. At.örvéuy azon politikai igazságra való tekintettel, hogy a nagy tömegek — in concreto a községi közönség összessége — sem a határozathozatalra, még kevésbé ped;g a határozatok végrehajtására, mint szerv alkalmas nem lóvén, a községi szervezeteket, az állami ós törvényhatósági szervezet mintájára akként, ál'apitotta meg, hogy a határozatok, a slatuiumok meghozatalának tényezőjévé a képviselőtestületet, végrehajtó szervvé pedig az elöljáróságot, tette. Magának a községi közönség összességének ekként a községi életben — eltekintve egyes, a törvényben taxatíve felsorolt és szorosan vett vagyont erdeklö kérdésektől — alig jut activ szerepe. Eunek dacára azonban az által, hogy a határozathozatal szervének a képviselőtestület választolt tagjainak, ugy az elöljáróságnak, s főleg ez utóbbi fejének, a községi bírónak megválasztását a községi közönség jogává tette a törvény, ügyei vezetőinek ki ós megválasztása által kö/.vetve a község ügyeiben való részvételre egy rendkívül fontos jogot adott s ennek megfelelő nagy ós pedig első sorban a község minden *) E cikket városi közéletünk egy hangadó polgára irta. Szeri, szépségében a Quens de muro sima vagy a Q' Qji parkjaiban ; madrigáll Íróknak, aquarell-festőknek ez az örökös tárgyuk. Néha olyan elragadóan szép a természet Japánban, hogy az embernek szinte kedve volna haragudni, mert a szépsége némileg mesterkélt, csinált, Tavasszal ós ősszel a szilieknek olyan gazdagságával találkozik az ember, hogy az szinte ugy érzi, mintha egy festmény előtt állna, mellyel a művész hatást vadászott Es képes volna rámondani, hogy i z egé'-z egy szinszomjas festőnek a mondva csinált alkotása. Azzal vádolják a természetet,, hogy hivalkodik, hogy a bájait negéd«skedóssel —- ezzel az emberi gyarlósággal becézi. Ősszel be van lepve az egész vidék a gályákról aláhulló purpurszínnel, a levelek olyanok, mintha karminba fürösztött,ék volna őket, a föld is piros, a fák is pirosak és az ég esténkint a rdzsa legképzelhetetlenebb sziliében pompázik Ebben a ragyogó színpompában ugy érezzük magunkat, mintha magas ivü temp lom ablakokon beszűrődő napvilágban fürödnónk és járunk-kelünk, mintha egy tündérszép világban haladnáuk tovább. Talán mégis tavasszal legszebb a természet Japánban. Alig veti le téliruháját, hattyú prémes fehér báii belépőt, ölt magára, A még kopár ágakra ezüstfehér lepel borul, a fák koronájáról hófehér virágokból szövődölt könnyű függöny hull alá. Az ég boltozata, az indigó mélységesen kék színében játszik. Eg}' lehelet, . . és a virágok lehullatják szirmaikat s fehér lepelbe burkolódzik a talaj. A tér képe télies, ugy ér/.i az ember magát, mintha dérrel belepetr, fák között járna, kein*-. S a tokiói kertekben sétálók, mintha csak jégvidékeket kutató hegymászók volnának. Tessék csak az Qnknó parkba menni a cseresznye virágzása idejÓD. Közönségesen üres ós meglehetősen komor sötét, a fenyőfa óriások árnyékán. Ilyenkor azonban nagyon vig élet, folyik benne. egyes tagjára visszaható kötelességet rótt a községi polgárságra. És ha ezt, l. i. a képviselőtestület, ós az elöljáróság választását, ekként nemcsak, mint jogosultságot., hanem mint kötelességet is fogjuk tel, ha az ilyen restaurációt nemcsak mind modus bibendit, hanem mint a község, a közérdek szempontjából felelősség teljes és f'outos közténykedést tekintjük, ugy a városi közönség mindannyiszor nagy és" nehéz feladat, előtt áll, valahányszor képviselőtestületét és elöljáróságát, megalakítja. Ez a felelősség annál fokozottabb, minél többre hivatott egy város, minél inkább megvan a lehetősége és a módja alkalmas kezekben egy város fejlődésének. És Keszthely kétségtelenül ezek közé a városok közé tartozik. A választás alkalmával az első szempont, melynek vezérelnie kell a választó polgárságot, hogy a megválasztandó személyében meglegyen az a képesség, az a nem közönséges tulajdonság, melyet a közügyek iránti önzetlen buzgalomnak szoktak nevezni s mely abban culminál, hogy a kiválasztott a közérdeket fölébe tudja helyezni ugy saját, mint atyafisága, rokonsága, sógorsága szeméiyes érdekeinek. Nyilván mondhatjuk, nem közönséges tulajdonságnak, mert bizonyára nem közönséges lelkek tulajdonsága u saját és hozzátartozók érdekét a köznek, az egyetemlegesnek alárendelni, a mire pedig a magán- és közérdekek számtalan találkozása, összeütközése, összefonódottsága esetén nem ritkán van szükség. És e tekintetben — azt hiszem — lehet válogatni polgárságunk körében s a választók higgadtság, befolyásoktól, nem ritkán pressióktól, majd felületesség mellett impressióktól ment és önzetlen gondolkodás mellett meg is találják ezeket. De nemcsak nz önzetlenség, a közérdeknek a magánérdek fölébe helyezése, hanem — mint fentebb neveztük, — a buzgalom is szükséges, siue qua non ahhoz, hogy a közpályán valaki helyét megállja. Értve buzgalom alatt mindazt, a mi a nemtörődömség, a nembánomság, az akarat és erély hiányának, a servilis gondolkodásnak, a képzelt tekintélyek fensőbbsóge okialan elismerésének elltnléle. Ezek szerint, pedig a kiválasztott személyének megfelelő lelki és intellectualis tulajdonságokkal való felruházottsága az a nézőpont, amit szem előtt kell tartani a választandó kiszemelésénél. Bizonyos az, hogy e tekintetnek érvényre emelése a választók részéről a már Maga a kert hatalmas kiterjedésű, angol ízlésben rendezett park japán cédrusokkal bokrokkal szóles sétányokkal. A közepén egy domb emelkedik, ahonnan kilátás nyilik egész Tokióra, tehát jókora darab földre, mert, tudvalevő dolog, hogy Tokió terjedelemben Parist jóval felülmúlja. A tekiutet minden akadáty nélkül messze elszáll s megnyugszik a látóhatár legmesszebb eső pontján. Azúrkékbe, ibolyaszinbe, rózsaszinbe burkolt, mezősének. t O Átellenben az egyetem épülete, a fák között, fehérlő házak és alant egy kis patak, amelynek a tükrét ősszel egészen ellepi a lotns virága s ilyenkor tavasszal gwzdfg füvezet szegélyezi a parajait, mintha csak egy bársonyba foglalt tükör volna. Mindez végtelenül nyugodt, egy kissé talán szomorúságra hangoló. A T Legfinomabb uriruhák, legtartósabb libériák —— —; mertek szerint készülnék ——

~ SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.