Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-10 / 50. szám

1905. december 17. BALATONVIDÉK 3. emiitetteken kívül kellő körültekintést, alapos megfigyelést és magasabb gondolkodást feltételez ; szüksógképeni kritikát hiv ki a választók részéről a tisztségüket viselt képviselőkkel és elöljárókkal szemben. A kritika legyen objeetiv s az képezze méltatásának tárgyát, vájjon megfeleltek-e nevezettek feladatuknak a lehetőBég határai között ; ez utóbbiakkal is feltétlenül számoljon a választó uévszerint, az adott körülményekkel, s ezeknek korlátait, határait, számbavéve alkosson magában bírálatot. S iia ugy találja, hogy a lelépő képviselők és elöljárók a kellő intellectualis erővel és megfelelő ügybuzgalommal végezték feladatukat, ugy tegye újra kezükbe a megszűnt tisztet, ha nem, keressen alkalmasabb egyéneket, Igy a legnagyobb általánosságban pár főbb vonásban időszerűnek tartottuk megemlékezni a választói jogról ós a megválasztandőkról a községi választások küszöbén. A várgeggei központi mezőgazdasági bizottság ülése. Hertelendy Ferenc elnöklete mellett megtartotta a mezőgazdasági bizottság ehő gyűlését, amelynek főtárgyát képezte az 1906. évi programúi és költségvetés megalkotása. A mezőgazdasági bizottság ülését Hertelendy Ferenc elnök a bizottság tagjainak üdvözlésével megnyitva, felszólította előadót, hogy a rendelkezésre álló pénzalapokról tegyen előterjesztést. Előadó jelenti, hogy az alapok 1905. végén 13737 K. 93 f.-t tesznek ki. A jövő 1906. évi jövedelem circa 2455 K.-ra tehető, amellyel a mezőgazdasági alap 16192 K. 93 f.-re emelkedik. Ezen összegnek a földmivelési kormány segélyével való gyarapítására a rendezetlen kormányzati viszonyok miatt a bizottság nem számithat, ezért csak a meglevő összeg felhasználásáról és hovafordításáról intézkedik. Ezek előterjesztése után előadó javaslatba hozta, hogy mivel a mezőgazdasági bizottságnak célja az, miszerint működését ne csak változatlan méretekben tovább folytathassa, hanem fokozhassa is s igy anyagi erejét egyszerre ki nem merítheti, fordítson a mezőgazdasági bizottság az 1906. évben 5000 koronát a szabályrendeletben megállapított célokra. Ezen 5000 koronának felhasználása pedig történjék akként, hogy 1500 koiónát adjon a bizottság oly célokra, amelyeknél a reudelkezésre bocsátandó tőke felemésztődik s 3500 koronát, pedig forgótőke gyanánt kezeljen. Mielőtt a bizottság ezen összeg mikénti felhasználásáról intézkednék, jelőadó felemlíti, hogy ez évben már egy javaslattervezetet szerkesztett az állategészségügy és állattenyésztés fejlesztésére vonatkozólag s azt a törvényhatósági bizottság el is fogadta, azonban az állattenyésztés vagy állategészségügy érdekében teendő intézkedések vagy tenyészállatok beszerzése etc. oly mérvű költségeket igényelnek, bogy azok a mezőgazdasági bizottság anyagi erejét egyszerre s teljesen kimerítenék. Kimondja ennélfogva a bizottság, hogy a programmjába felveszi ugyan az állategészségügy és állattenyésztés emelése irányában tett javaslatokat, amilyenek a dögt^rek szabályszerű megépítése, az állati hullák szabály.-zerü kezelése, elföldelése, esetleg crematoriumokban való elégetése, vagy digestorokban való feldolgozása, a gyepmesteri telepek rendezése, tenyészállatok kedvezményes árban való vagy ingye nes kiosztása, a tenyészállatok kőtelező védőojtása a mezőgazdasági bizottság segélyével, a rosz minőségű vagy fekvésű legelők javítása, azonban mivel anyagi erő híján ezeket most meg nem valósíthatja, a megvalósításra kínálkozó kedvező alkalommal azoknak keresztülvitelét fogja eszközölni. Ezekután a bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy BZ előadónak — a szabályrendelet értelmében — kifejtett munkásságáért évi 600 korona tiszteletdijat ad. Az 1500 koronából fenmaradó 900 korona felhasználásáról p^dig akként intézkedik, hogy abból 250 koronát öt kisgazda között, á 50 K. kioszt. Azon kisgazdának. aki HZ 50 K. jutalomra igényt, akai tartani, legfeljebb csak 10 holdon szabad gazdálkodnia s ezeu gazdaságában oly okszerű művelést, termelést és állattenyésztést kell folytatnia, amellyel mintegy útmutatásul szolgál a környék többi gazdáinak. 50 koronát rendelkezésre bocsát a mezőgazdasági bizottság a kanizsai gazdakörnek az általa rendezendő tenyészállatvásár költségeinek részbeni fedezésére. 100 koronáért a zalaegerszegi állami faiskolából gy ümölcsfa csemetéket vásárol s azt a sümegi járásban a kisgazdák között díjtalanul kiosztja. 500 kox-onát, pedig a gazdasági egyesület által javaslatba hozott községben külön, vagy a gazdasági egyesület, által tartandó t enyészállat díjazáson, azzal karöltve állatdijazásra fordít. A 3500 korona forgótöke gyanánt kezelendő összegről pedig akként intézkedett a bizottság, hogy azért magtenyésztőktől fajtiszta rópamngvak, megbízható forrásokból lóher- és luceinamagvak szereztetnek be s az ily módon beszerzett magvak az eredeti beszerzést árban adatnak ki a gazdaközönségnek, még kis mennyiségben is, készpénz fizetés ellenében. Amennyiben pedig a magvak iránt nagyobb érdeklődós mutatkoznék, mivel a 3500 korona visszatérül, a pénz forgatva sokkal nagyobb mennyiségű mag lesz vásárolható, uimt a milyen mennyiséget a 3500 koronáért venni lehet. Hogy a gazdaközönség a mezőgazdasági bizottságnak tevékenységéről s az áltila nyújtandó kedvezményekről értesítést szerezhessen, felkérelnek a fószolgabirák, hogy a körjegyzőségek utján arról a gazdaközönséget értesíteni szíveskedjenek. Több indítvány hiányában elnök a gyűlést bezárta. Jön a tél. Ebben a rövid mondatban, mennyi az érzelem ! Javarészt búsongó. Mert a kik prémes kabátban, barátságosan berendezett téli szállásokban várják a tó befagyott tükrét, a korcsolyapályák élénk társaságát, azok aránylag kevesen vannak azokhoz képest, a kik fázva gondolnak arra, miből vesznek fát, meg szenet. Honnan telik a kenyérre ? A télnek is meg van az ö költészete, meg van az édes valósága. Hisz oly szép a szeretet ünnepe : a karácsony. Mindeuki boldog szeret lenni ezen a nagy ünuepeu. Szinte turjuk a földet érte. Es hány tört reményű ember szedi össze földre nem is illő erejét, hogy ezen a békességes örömü ünnepen családját gondnólkül lássa. Bizony szentebbnap az ezeknek, mint azoknak, kik lukszust űznek abból, hogy mentől nagyobb ajándékokat tudjanak vásárolni erre a nagy napra. A jó nap, a kneagó órák édes gyönyöre, mintha tul is tenne már költekezéseivel : a nagy szereteten. A nagy ajándékozás mintha divatot teremtett volna abból, hogy mindenki a kelleténél jobban kitegyen magáért. Érezzük, hogy a karácsonyfánál kötelességeink vannak, de érezzük azt is, hogy szokásainkkal, tul nagy költekezéseinkkel, bizony sok ember vállát megrakjuk teherrel. Es ugy van, hogy a szülői szeretet, nem ismer nagyobbat a magáénál. Ha a szomszéd erre nem képes, megtoldjuk egy adaggal az ajándékot. Vannak Családok, akik a tél beálltával, szinte fé!nek a nagy, a boldog karácsonytól, mert sokat el kell vouniok maguktól, hogy karácsonyra kimódulják az ajándék árát. A szegény embernek valóságos csapása ez az, ünuep. Pedig a szegénység maga az Üdvözítő volt, ki oly nagy a szeretetben. O nagygyá, mi nehézzé teszsziik a szeretet e napját, föusógét, üzleti színezettel szinte rideggé varázsoljuk, mely ho va-tovabb kihozza az embert ünneplő kedvéből. Mi magunk rontjuk meg a sziv boldogságát, az ünnepet. Azt, a mi lelkünknek legjobban esik. Mi azt hisszük, hogy az volna a módos emberek legszebb ünnepe, ha a szegény emberek ünnepét sem engednék elrontani. Ha szivük igazi szeretetre hangolódnék. Ha átéreznék, hogy ez az ünnep mindnyájunké. Ha meglátnák, hogy milyen az ember, mikor nincs fája, milyen, mikor a foga vacog. Milyen az ember akkor, mikor oda künn ropog a hó, a hideg szobában ruhátlan gyermekek kérik a kenyeret. Istenem ! Ha az a sok rissz-rossz, ne nyúlj hozzám törékeny játékszer helyett, mely vaggonszámra jön kivüliől, a szegényebb sorsú gyermekeknek ruhára valót gyüjttuének mindenütt, mennyi könnyet tudnánk letörülni. Kevesebb ajándék karácsonyra és mindjárt kevesebb lesz a könyny. Szebb lesz az ünnepünk. Valami méltóságos érzés vegyül akkor a sziveinkbe. Mert a szegényebb embereket is leszoktatjuk az igényeiről. Kevesebb igényekkel még ők is jól lakhatnak. Rövidebbre fogják a takarót ós felmelegszenek. Lesz fájuk. Kenyerük. És kenyérrel boldogabban várják a karácsonyt, nem néznek ki rémmel az ablakon, mikor odakint sivit a szél és az eresz alján vastag jégcsapok lógnak le annak jeléül, hogy sokára jön még a tavasz. Mihelyt jól lakik a szegény ember is, annál szebb lesz a tél képe. Mihelyt mifelénk is létesülnek ingyen tej és itigyenkenyért osztó intézmények, nem félünk ugy a zúzmarás fáktól Szebb, poétikusabb ós nyugalmasabb lesz a jómódúak tele is, mert nem kiabál bele a szegény ember örökös panaszkodása. Látni kell ezeket az embereket és mindjárt igaz a mi cikkünk minden szava. Mihelyt a müveit kor szemüvegén nézzük a szegény emberek telét, azonnal tisztába jövünn azzal, hogy magunknak neveltünk békótelen szegényeket. Nekünk kell hát azokat megtanítani, gondolkodni is. Rajtunk lássák azt, hogy gazdaságosabban tudunk bánni már a forintokkal. Erre ők is, élére állítják a garasokat. Es a télnek a problémája, csak ez. A pénz. Mihelyt ebből elég van, a tél is nagyon kedves évszak. A szegényebbnek is. Most csak azért rettegünk tőle, mert nincs mit ennünk, ninos mivel tütenünk. Erről pedig a tél nem lehet. Egyedül csak az ember tehetne, ha volna benne emberség, hogy tenni tudjon róla. Tegyünk, mert jön a tél. Villanyvilágítás. Közgyűléseken, lapunk hasábjain kevés annyit megvitatott ügy látott napvilágot. mint városunk világítása. Valahányszor felmerült a világítás fontos ós égető kérdése, mindannyiszor ezzel együtt más Az 1906. évre szóló összes megérkeztek és a legnagyobb választékban kaphatók : Sujánszky József