Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

IX. évfolyam. Keszthely, 1905. november 5. 45. szám. BAL 1 *< >I i f i i i hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL > volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat é.s reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész étre . . ... W kor. — f.. Fél évre... . . 5 „ — ,, Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. Haladópárt. Ezt is megértük. Reakcionárius kormány és haladópárt, vagyis fából vaskarika stb. Fej érváry és belügynöke ugy látszik, maguk is érzik, hogy ingoványos lábuk alatt a talaj. Bázist keresnek, melyre törvénytelen hatalmukat építsék. Nosza tehát uj pártot alapítanak — az általuk boldogítandó országnak. Nevét nem nehéz kitalálni. Haladópárt lesz. És ugyan nnböl és kikből alakuland ez a. Kristó-párt ? Ugy tudjuk. hogy a régi, bukott s hajótörést szenvedett szabadéi vüpárt roncsait halásszák össze. A legálhatatosabb leltári mamelukokból alakul majd ki a haladópárt magva. Az ilyen mindig és mindenre hapható 90—100 leltári mameluk lesz a mag. Csakhogy ez a mag romlott és rothadt is — vájjon kinövi magát egy lialadópárt fájává ? Hiszi a . . ; piszi. De elég az, ha Kristó hiszi. Legyen neki az ő hite szerint, mely minden valószínűség szerint mamelukostól együtt a nemzet gunykacajába fog belefulladni. Törvénytelen ágyból, alkotmány ellenes frigyből keletkezik — ugyanilyen csúfos lesz a vége is az új honmentő abszolutisztikus gárdának. A magyar nép nem fog vele szóba állani. Hanem az ő kifogyhatatlan humorában már is megtalálta e születendő pártra a jellemző epitetont. Haladópárt, vagyis Fejérváriék a magyar nép humora szerint most már nem elégszenek meg azzal, hogy hurkot vetnek az alkotmányos nemzet nyakára, nem azzal, hogy >kimondhatatlan szenvedésbe és n}'0morba< óhajtják fojtani a nemzeti küzdelmet, hogy most már állandóan nyakunkon akarnak ülni, mint a féle tolakodó szolgák, hogy jogtalanul és törvénytelenül vájkálnak pénzünk és vagyonúnkban, hanem most már elérkezettnek vélik az időt arra is, hogy a halra is adót vessenek, hogy a magyar nemzet a rálcényszeritett alkotmányos böjtjében valami kirántott-féle süllő vei se vigasztalhassa magát. Minek is és Fejérváriék szerint, mikor ime itt készen állanak a szabadelvű s mindenre kész hüllők. Ezzel ellentétben a másik tajta néphumor akként vélekedik az alakulandó pártról, hogy kenyeret és alkotmányjogot ez a párt nem szerez, de halat, arany halat a legközelebb megejtendő uj választásokon is. De a humor csak huI mor marad. Mi ennél jobbat és a alaposabbat jósolhatunk a Kristóféle uj pártra : nem haladó, hanem szaladó párt lesz ez. Erről majdan meggyőződhetnek a mindenre kész mameluk haladlak. Korán örvend tehát a Fejérvári másodszori kirendeltség. Kisebbsége lehet, de többsége soha sem lesz ebben az országban. Nem tartjuk annyira romlottnak még ennek az országnak népét. A reaktiválás vége ezek után nem lehet más, mint repassolás. — A zalamegyei föispánság. A »Hagyarorszagc ir|a : Herteleudy Ferenc, Zalamegye hazafias főispánja, tudvalevőleg már hónapok előtt beadott lemondásához feltétlenül ragaszkodik, minek következtében Kristóífy utódot keresett helyé;; 21 iután több oldalról kosarat kapott, megkínálta a főispánsággal Szüllő Gréza pártonkívüli képviselőt is. Hosszas tárgyalás után Szüllő hajlandó is lett volna elvállalni a kétes dicsőségű feladatot, ugy hogy már kiuHvezé«e készen volt a felterjesztésre, amikor Szüllő Gréza sürgönyileg értesítette Kriwtóffyt, hogy mégse fogadja el a föispánságot. Igy Kristóífy még mindig keres zalamegyei főispánt. Szüllöt Zichy János gróf tartotta vissza a föispánság elvállalásától. A BALáíÜN VHJÉK TAHCAJA. Sgy eljegyzési fyirre.* (Tanáesok egy fiatal barátomnak.) Mielőtt elkennéd, a kit kiszemeltél : 'lapogass jól végig,• a szivén, a lelkén. Nézd ki a szeméből, tud-e álmodozni ? S szokott e patyolat ágyán imádkozni ? Ha a mezőn jártok: kap-é a virágon ? Meg áll-e a szeme a vadrózsaszálon ? Fitymálva, kicsinylőn nem mondja e rájuk : Hogy - sak az álloék az igaz virágok. Ha jártok; az, ideák nagy' forgatagába, Es nyújtja felétek kis kezét az — árva ; Vet-e legalább rá, szive melegéből, Egy szánó pillantást szépséges, szeméből ? --' JJ'tj dalt a kezébe, gyöngytiszta sorokból, A melytől az ember, mintha jobbá lenne... Meg tudja-e' lelkét füröszteni benne ? S mig beszélsz az édes anyádról, Egyszerit parasztos, pádas hajlékáról. Odahuzó szived minden melegével: — Gyönyörű kfs ,fejét nem fordltja-é el ? Oh, mert ha a steifat helyén nem találnád, Hasztalan sz'ámitud minden gazdagságát, Hasztalan álmodozol a leggyönyörűbbnek : Küld neki vissza az arany jegygyűrűdet ! ! Szabolcbka Mihály. ' * A Szanatórium Naptérből. Keresztelés. Jrta: Vetésy LNe mondjátok, ók ne mondjátok, hogy a knltura még odáig nem hatolt, délibábos róna ez apró bogárhátú hajlékához. Nézzétek ott van a nyomtatolt papír, az újság. Ablak üvegei, póiol a tengernyi ablakon. tísak m^g a tanya, embriója e kis ház. Az őrszem .födele, a cső-zház. Fölötte kovályog a habos felhönyáj ; a mocsáros vidé* szélein szárcsák, bíbicek sipougnak, gólyák gubbaszkodnak, vadkacsák tollazkodnak, nád lábán frkete piócák kergetőznek. A csönd a fönséges és félelmetes. Egyszerre megtöri a csöndet, a lépések zaja. Zizeg a nád. A kalászos tábla szélén felbukkan egy aprócska gyerek, fé. kevesztett türelmetlenséggel száguld a kutgém felé s mar messziről adja a jelt visító szavával. — Apám, édes apúta ! A gém még egyre nyekereg. Javabeli ember a nagy faedényt, déli italra tölti nyájának. Pipáját a heverő polcra rakta fel : a kalapja pántlikájába. Széles ingét szellő riszálja, acélos izmok feszülnek meg alatta. IJjra a gyerek hangja halszik. — Apáui, édes apám ! Az ember ügyet vet e szóra, felnézett és rászólt a gyerekre, ki már alig győzi szuszszal. — Mi a, no . . . — Babánk lett, kis babánk. Jöjjön kend haza. A délceg termet kiegyenesedik. Szurok szeme örömben táncol, jobb keziével lekapja a pörget és az első minutumban, nyilván az örömtől, ugy vágja a földhöz, hogy pozdorjára törik a garasos pipa, a mi mellett, annyi andalgása szállt, füstié. Szaporán üge-t a bogárhátú házhoz, a kis- ököl fickó alig ér nyomra. Igy megy az eg3

r ideig. Akkor egyszerre ellankad az ember, lépése vánszorog, aicáról elfújta a gond a nagy örömet. Az élet gondja ez az irigy vénasszony, aki lépt= n-nyomon elibéd férkőzik, n>*m birsz vele, megmarkol, leteper, legyőz nagy eröd dacára. Olyan nagy poteutut az. Ennek az irigy vén asszonynak csúf képét látta meg az ember. Az élet, az öröm pirosságát lemosta legott és az ijedtség sárga festékével meszelte végig. — Nem lehet . . . uem lehet . . . nem öröm az nekem. Majd ismét egyet-kettőt tántorodott előre. — Mi haszna! ha koldus vagyok. Petike már jóval előbbre törtetett, messziről nógatta az apját;' majd mást gondolt s yégighasitotta a gyepágyat, hogy az apja jöttét megelőzze. A puszták megszelidült fiát is csak