Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

2 BALATONVIDftK 1905. október 2. — Zalavármegye 60-as bizottsága Batthyány Pál gróf elnöklése vei Eitner Zsigmond képviselő indítványára egyhangúlag a következőket, határozta el : 1. A mennyiben Zalavármegye nyakára is császári biztosként, főispánt küldenónek, az azzal követendő eljárásra nézve csatlakozik Pestvármegye állásfoglalásához. 2. Előre is kijelenti, hogy mindazokat a kalandorokat, kik e szerepre vállalkoznak, hazaárulóknak tekinti. 3. A kinevezendő főispánt törvényesnek el nem ismeri s mint ilyennek seui a vármegye tulajdonában levő főispáni lakast, sem a hivatalt át, nem engedi s utasítja a vármegye alispánját, hogy mind a főispáni lakást, mind a hivatalt pecsételje le. 4. Felkéri az alispánt, hogy a mint a főispán kinevezéséről értesül, azonnal rendkívüli közgyűlést hivjon össze. Keresztény szociálisták. Csendben, feltűnés nélkül ment végbe a magyarországi ker. szociálisták II. évi kougresszu-3a Budapesten a napokban. Ötven vidéki s öt fővárosi szakszervezet kiküldöttei s számos érdeklődő jelenlétében folyt, Giessweiu Sándor elnöklete alatt,. A kongresszus kimagasló pontját képezte a kiváló gonddal készült titkíri jelentés, melyet Lakatos Géza dr. terjesztett elő. Hű tükre az egy csendben induló, de nagy horderejű mozgalomnak. Megértjük e jelentésből, hogy az alig kótóve keletkezető keresztény szociális mozgalomnak eredménye az a ma már ötvenet kitevő ker. munkás egylet körülbelül tízezer taggal az ország különböző vidékein s legújabban 15 helyen van ismét alakulóban. Megértjük azt is, hogy számtalan helyen már is tervezik, ha volna a központnak elegendő szervező ereje. Es ezt a forradalmi szocialismussal küzdő s nagyrahivatott mozgalmat megindította három fiatal ember lelkesedése s hogy e mozgalom céljaira 121 korona állott, rendelkezésére s még azt is följegyezzük ide, hog}' ugyancsak e fiatal gárda önzetlen munkássága annyira megy, hogy a ker. szociálisok lapját: az Igaz Szót, ingyen szerkesztik. Ekkora lelkesedós ós áldozatkész fáradozás a fiatal zászlóvivőkben egy jobb jövőnek hajnalhasadását kell, hogy jelentse. Midőn itt röviden megemlékeztünk a lefolyt, kongresszusról, azt, a kérdést intézzük városunk iparosságához : nem jobb volna-e a sokféle izgató szociáldemokrata szakszervezetek és egyletek helyett, városunkban is egy ker. munkás egyesület ? Vagy még a félrevezetett, szociálist,a munkás ifjúság nem okozott örökös sztrájkjaival s zabolátlanságaival elég kellemetlenséget, iparos mestereinknek ? Vagy nem éreznek elegendő erőt,, vagy bátorságot egy "y ker. munkásegylet alakítására? És mi oka ennek az erőtlenségnek és bátortalanságnak ? Kitől vagy mitől félnek ? És nem látják azt, hogy a hol egy ily ker. munkásegylet kiragadta a vezetést a szociáldemokrácia kezéből, ott, a munkásságcsendben s elégedetten dolgozik s nem csap lármát állandó sztrájkjaival ? A közrandet és békét nem veszélyezteti. Jelvénye nem vörös, hanem a nemzeti trikolor. Gondolkodjanak s tegyenek legjobb belátásuk szerint. De mi azt valljuk, hogy a viszonyok már itt is megérettek arra, hogy a jobb érzelműek szembeszálljanak a szociáldemokrácia garázdálkodásaival. Krónika. Nem politikáról lesz szó, hát idézzük >ü.z Ujságc-ot : »A kaszinó olyan, mint egy börze. Födél alá segítése ós rendezése az utcán, vagy a köztéren való megbeszélésnek. Közdolgok kritikája, közérdekű alkotások létrehozása Ezernyi közös és általános érdek, mi szükségessé teszi a leg különbözőbb állású féifiak gyors ós könynyü csoportosulását.* E definíció igazáa szokatlan, A kaszinó ez idáig a tagok szórakoztatására voltak hivatva. Mig a közügyek tárgyalása, megbeszélése csak a városháza termeiben, vagy a sajtó lapjaiu folyt le. Érdekes játéka a véletlennek, mikor a nevezett lapban a társaskörök céljának ilyetén való meghatározása az olvasó elé jutott, ugyanaz nap mondotta ki a helybeji »Ott,hon«, megalakuló közgyűlésén, hogy célja lesz a közügyeknek a tagok általi megvitatása s azok lehető előmozdítása. Nagy dolog ez ! Sokkal nagyobb, mint ezt az olvasó igy hamarjában elgondolja. Nem jelent, ez csekélyebb feladatot: mint, a közügyek iránti közönynek meglehetősen vastag jegét keresztültörni. Mi a tolluak erejével, nyílt szóval küzdünk ellene. S szavunk mégis gyakran nem éri el a kívánt eredméuyt- Vájjon egy társaskör zárt falain belül elhangzott szó eljut e az illetékes fülekhez f Mi nem igen merünk ebben bízni. De ha csalódnánk, osak az >Ot,t,hon«-nak válik dicséretére. * * * Szegedeu a minap a tisztviselők Otthona kicsinyes okokból boykott.ált, egy derék, törekvő szintársulatot. A fővárosi lapok az eseményről megemlékezve, azt, az eszmét vetették f*l, fogjon össze a többi kaszinó s a színtársulatot vegyék az eddiginél is odaadóbb támogatás alá. E történetből két tanulság világlik ki. Az egyik : hazafiságot, hirdető, kultúrát terjesztő társulatok ellen nem illő dolog boykottot rendezni. A másik : — s ez közelebbről érdekel bennünket — a vidéki színtársulatok ügyét felkarolni, fennállását, működését lehetővé tenni első sorban társaskörökhöz, egyesületekhez illő cselekedet. Egyszeriben ajánlottuk már, alakítsanak városunkban színi bizot'ságot. De erre egyesekben — ugy látszik — nem volt hajlandóság. Vegyék hát kezükbe ezt az ügyet az egyesül«tek. Talán az Otthonnak vigalmi és zenei bizottsága, vagy akármely más testület. Mert végre is nem lehet tétlenül nézni, hogy törekvő színtársulatok városunkban évek óta boykottnak nézzenek elébe. * * * Egy fővárosi napilapban a mult hét egyik napján városunkat érdeklő kis közlemény jelent meg. Cime : A kellemetlen Kossuth-uóta. Tartalma : a gazdászok által a grófi család tiszteletére rendezett szerenád leírása. Célja : támadás a főúri család ellen. E közleménynek cime nem helyén való, tartalma ízléstelen s emellett valótlan, célja pedig természetesen megtörik a helyzetet csak némileg is ismerő elfogulatlan egyén előtt. A Kossuth-nótának, mely a grófi palota udvarán gazdászaiuk ajkáról felhangzott, nem volt olyan célja, mit az a hír néki tulajdonit. Nem, még akkor sem ha a sorok közt dicséri is a praxikat, hogy az a »tüntetés* hazafias cselekedet volt tőlük. A dicséretet köszönjük. Köszönjük a magunk — s ha szabad — gazdászaink nevében is. De nem kérünk belőle. Még akkkor sem, ha azt, egy tekintélyes hirlap nyújtja. Gazdászainkban vau annyi előbbre vitték vágyai, meglátni az újlakot,, az uj ajándékot. — Isten adja gondnak. A kis szobából csak ő hiányzott, hogy tele legyenek. Ott aztán felfütyörézte a kicsit, megabajgatt.a. Rézi néni, a ki a városról jött, beleszólt ebbe az apai szeretkezésbe : — Ne azt tedd Andris, a gyerek nem maradós. Keresztvíz kell annak. Keresztvíz ! . . . Egy egész kazal gond szakadt az emberre. Az ijedtség vad, elkeseredett nézésével tapadt a kis világpolgárra. Hogyan tegye ö azt meg ? Ki fog neki be ? Ki áll komának, hol veszi hozzá a költséget ? Mert & menyországot se adják ingyen. Aki föl nem véteti magát oda, az pogány-országba jut menyország helyett. Egészen összeesett. A kis apróságok Peti fensöbbsége mellett kucorogtak a padkán s együgyű tájékozatlansággal nézték az apust,. Veronka a kis öklét váltig a Peti lajbli zsebébe akarta gyömöszölni. Nagy munka ez a kicsinek : nem bírta. A földperemén utolsót köszöntött a nap, az esthajnal fátyola terült a vidékre. Egy korán ébredő kuvik orcátlanul bepislogott az ablaktáblán. Peti megrázkódott; a kiosinyek felsikoltottak : — A halálmadár. A újszülött fáradt, pillái felhúzódtak, erre a neki sok idegenszerűségre, két bizonytalan szeme bambán révedezett ezen a furcsa, ezen a különös órthetetlenségen, a bomlás első ibolyasziue futott végig a bamba arcon, a kemény acólkarok megrázod tak, Jóformán a Rézi asszony tartotta fel Audiist, hogy el nem esett. A kicsi felpislogott, oda nézett a rámeredt szemekbe, melynek pilláin már kiült, aszánás, a kétségbeesés szótlan, de mégis kiáltó szava : két kövér könycsepp ; ez a kis névtelen emberke könyet látott legelőször és legutoljára. — Azontúl leragadt szemeinek burka. Csak apró pillái mozogtak rendetlenül, az élet és halál apró harcaként. Rézi asszony nagyot kiáltott. — Roszszul mondtam, ember. Már a keresztvíz is fölösleges, kútvizet hozzatok, én is megteszem a tempót. A nagy szál emberhez szólhatott is a szó ; nem értette. Peti ugrott le a padkáról nagy

r igyekezettel, de soká motozott. Ma, nem hiába, hogy az édes anya beteg — uincs helyen semmi. Végre is az ablak előtt találta meg a csobolyát, abban korty

rogott valami három napos viz, szaladt be vele. Addig Rézi asszony is a rémület tehetetlenségével húzott össze a pitvarban mindent. 0 se talált. — Ne keresse néni, vau ebben. — Add hamar gyerek. Csak későn ne legyen. Sietett vele szörnyen ; az ajtóban egy kemény szó áhította meg. — Vége .. . vége , . . meghalt. Rézi asszony visszafordította a cso'ulyót, szük száján kicsurgott némi kis maradék viz s végig szentelte vele a gyereket. . . . Imre, óu téged keresztellek a teremtő Isten nevében. . . Az apróság szendergő örök álma mosolygóra fordult. És e pillanatban a bogárhátú ház minden jelenlevője egész bizonyosra vette, hogy ez a szelíd mosolygás mégis beférkőzik az angyalkák társaságába . . . legfinoma bb urirnhák, legtartósabb libériák ^—— —^—- mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.