Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-26 / 13. szám
2. BALATONVIDÉK 1905. március 25. szószólói, önzetlen hazafiak, kik életelvül vallják: a haza minden előtt! Bizalmunk erős, alkotmányos, királyunkban, ki mindig megtalálta az utat hü magyar nemzetének szivéhez. Meg fogja találni most is a nemzet jogos és törvényes kívánalmainak teljesítésével ! Ez a tudat, ez a reménység uralta a nemzet szivét a lezajlott nemzeti ünnepélyeken is ; azért voltak azok oly nyugodtan fennségesek s oly elragadóan szépek. Egy kis község dicsérete. Ez a kis község, melyet érdeme szerint m°g akarunk dicsérni, Somogymegyében van. Voltaképei! iker-község Alsók és Sarkad. A gazdag Somogj uak nem a legvagyonosabb községe, d^ az önsegítés elveinek nemes alkalmazásával országos példával szolgál. Bár sokan olvasták el a nobile officiumok kényszerű és kötelességük alapján hivatott, vezetői közül ezeket a sorokat és lelkesednének a példán, a melyet az egyszerű földmivesemberek nyújtanak, akik nyolc év előtt tejtermékeik értékesítését megkezdették. Az alsoki és sarkadi egyszerű földmivesembereket ezelőtt nyolc évvel a kényszerűség vitte be egy tejszövetkezet létesítésébe. Ugyanis a két község asszonynépe Csurgóra hordott mindennap tejet és azt kézról-házra adogatta el. Történt azonban, hogj' egyik közeli uagyuradalom bérlője berendezkedett tejgazdaságra és a csurgói piacról kiszorította az alsok-sarkadi asszonyokat. Akiior a nép tömörült, szervezkedett. Százonfelüli gazda ezer 1'ter uapi termékre, szövetkezeti alapon, munkához látott. Modern tejföldolgozó gépeket reudelt meg ós az alfaseparator olyan teavajat csinált., hogy az első készítmény mindjárt igen jó piacot, Béoset hódította meg. Es mit tapasztaltak az alsok-sarkadi gazdák ? Azt, hogy a osurgói elhódított piacot nem is kell nagyon sajnálni. Már az első készítmény után kétszeraunyi hasznuk volt. Nyolc éven át. a szövetkezet tagjai között négyszázezer koronát osztott szét, egy évűek bevétele ma hatvanezer koronát meghaladja. A szövetkezetnek vagyona a huszezjr koronát, meghaladja, adóssága pedig nincsen egy fillér se. De ez csak egyik része a dolognak. Az anyagi siker. De mit ért el a társulás erkölcsi téren? Talán az anyagiak nál nagyobi eredményeket ! Ugyanis az egyesülé" következménye volt a kölc önös bizalom, a haladás becsvágya. Régi dolog, hogy a gazdaságok belterjessé tétele az állattartással szorosnn öszszefügg A magyar gazda a kalászos termeléssel csak akkor fog szakítani, ha kifejlesztett állattenyésztéssel földjét jóerőben tarthatja, ha takarmányt, termel, ha a kereskedelmi növények termelésére lassan rászokik. A siker az önbizalom nagy motora a továbbhaladásnak. Aki gazdasági konzervativizmusából valamelyest engedett,, az már tovább fog törni a haladás mesgj'éjén. Érdemes lenne látni, hogy a mezőgazdaság egy termékének jobb értékesítésére alakult szándék micsoda eredményekhez jutott, más tóreu ? Még közegószségüg3'i tekiuletben is uagy változásokat okozott. Hiszen tudjuk, hogy a nép jólét ós a közegészjégügy általános tekin tetei milyen összefüggésben vaunak. Es hogy minden dolog, melyet ügyszeretet, állandóság és hűség munkál, sikerül : bizonyítja H két község fényes példája. Az összsegit.és elvét, fényesen alkalmazták, valósították meg az alsok-sarkadi értelmes emberek. Nem szaladgáltak ők a kormányhoz és nem ütöttek zajt a maguk uapi sikereivel, hanem szép lassan fejlesztették állatállományukat és minden igyekezetük oda irányult, hogy amit termelnek, az piacképes legyen. Es ma Budapestre, Bécsbe, Zágrábba, Fiumébe szállítják terményeiket és habár termelésük évról-évro növekedik, a keresletnek nein tudnak megfelelni. Mindenki tudja, hogy a dániai hatalmas szövetkezetek alulról fejlődnek, a falusi szövetkezetekből. Mindenki tudja, hogy ámbár ma két millión feiüli bevétele van a hazai tejszövetkezeteknek, ez csak a ke/.'et kezdete és azokat, hatalmasan lehetne fejleszteni és a nemzetvagyo nosság egyik valóban elsőrendű tényezőjévé tenni. Mindenki tudja, hogy az ilyen szövetkezetek áldás volnának népünkre és j mégis sopánkodunk, várjuk a s-ült galambot és nincs sok helyen a vezető intelligenciában akarat, mely az erők tömöritótését minden téren ke-óbe venné. A somogyi példa lelkesen szólít arra, hogy azok, a kiknek a nép jólétének szeretete lelkes, indítsanak kezdő lépéseket. Hála és elismerés illeti azokat, a kik önzetlenül, a nép javára lelkesen működnek ós ebben a nehéz korban annyira szükségünk van az önzetlen férfiakra ! A pénzügyminiszter a szövetkezetekről. Lukács Lá zló pénzügyminiszter megbízásából 10 évi működését tárgyaló terjedelmes munkát adott ki a m. kir. pénzügyminisztérium. A gazdasági és ipari hí telszövetkeze'ek jelentőségét tárgyalva, rámutat, arra, hogy az 1898 : XXIII törvény • elsősorban a kisebb földmivelők és kisiparosok erkölcsi és anyagi gyarapitásara céloz, de nem zárja ki i idegen a szervezetből a nagyobb mezőgazdákat ós nagyobb üzlettel bitó iparosokat, sőt más foglalkozású egyéneket sem. Hiszen éppen az utóbbiak is, pl. a papok, tanítók stb. tehstik a legnagyobb szolgálatokat a szövetkezetek ügyének, ha értelmi erejöket rendelkezésére adják. Az Országos Központ kezdettől fogva felismerte a feladatoknak a fontosságát, melyeket a törvényhozás neki népünk erkölcsi sziuvonatásának emelése körül szánt. Nemcsak azokra a gazdasági hatásokra törekedett-, melyek már magából a pénzügyi tevékenységi öl önként folynak, hanem a pénzügyi tevékenységgel párh tzamosan figyelemmel kisérte a szövetkezetek morális életét is, figyelmet forditot t mindazokra az erkölcsi momentumokra, melyek nélkül virágzó szövetkezet el sem képzelhető s a kötelékbe ttirtozó szövetkezeteknek mindenkor nemcsak központi pénzintézete, hanem egyúttal szigorú bírálója, tanácsadója, vezetője és gondozója is volt. Ha a központnak erkölcsi iráuyu tevékenysége nein is foglalható össze számszerű adatokba, mindamellett az ellenőrző közegek jelentései tanúskodnak arról, hogy a szervezet e téren is meg fog felelni a &Z e r jaj^áítás ziíg az agyamon át, (£yermet\e^, ass?onijofi sikoltását ha [lom. jttpfli] én nel[te^ játszi, pajzán nótát ? \ Jlo csalf gunijofjatolj, nevessetek csaf> { fc, Jtpgy a Hegedűmet föídíiöz f^éne csapni. 3£a mindazt eí sírnám szép Hegedű szóban, ^ mit én átéítem, a merre én voltam, 3£a láttáto% voCna, a mi szívem marta, 3£eserü f[önnyefet sirnátoí{ most vetem <§s nem ^acagnátonevetnétel{ rajta. ftudits József. Elveszett levelek. — — — — Végre édes öcsém, levelem tulajdonképeni céljához jutottam. Bizonyára emlékszel szomszédomra, az öreg Wemerre, kivel most liárom éve, hogy nálam voltál, sokszor beszélgettünk. Esténként munkáját bevégezve, együtt élveztük a pihenés óráit. Örültél abban az időben, hogy általa a földmives osztályt fény és árnyoldalaival megismerhetted, Eutazásod után hamaro-an vidékünkön is megkezdődlek az ő.szi hadgyakorlatok. El<zál!ásolá.sra igényié vették az egész falut. Ez az elszállá-olás a Werner ház békéjére végzetsz tü lett. Egy csinos katona beleszeretett Werner egy-tlen leányába; s e vouzódás kölcsönös volt. Kunze Pálnak — ig}- nevezték a hadfit. — polgári foglalkozása lakatos ; ki rövid pár hát után, a katonai szolgálat lejártával jól fizetett állást volt átveendő egy nagy gépgyárnál a fővárosban. A fiatalok azt hitték, hogy az esküvő útját, nem is zárja el semmi. Am mint, a legtöbb remény az életben, ez is csalárd jak bizonyult. Weruer hallani sem akart a felől, hogy leánya városi iparosnak legyen a felesége. Röviden : ismétlődött a régi történet, mely a keményszívű apa s az eltökélt szerelmes párról regél Sok hasztalan könyörgés, gyötrelmes nap, köny, kérés, rábeszélés után — apa és leány közt meg volt, a szakadás. Mari, apja ellenére felesége lett szive választottjának s elment vele a ineszsze városba. Apa ós leánya közt megszűnt az érintkezés. Az öreg Werner nem vá aszolt leányának azon levelére sem, melyben örvendetes anyagi helyzetét festi, hogy immár házat tudtak venni, melybe hamarosan be is huroolkoduak. I»y elment több esztendő. Most hirtelen, mintegy négy hete, az öieg Weri nert s/.é !iités éne. Az orvos azt mondja, j hogy egy könnyen bekövetkezhető ismétlődés halálos lehet. Kértem a beteget, engedje, hogy leányának irjak, hogy őt, ápolni megjöhessen. El voltam készülve a leghalározotiabb visszautasításra. Hogy őrültem tehát, midőn az öreg Weruer, ki e közben gyóinatójától is kérve lett reá, értésemre adta, hogy ő irt is már leányának ós kérte magához. Igen türelmetlen, boszus volt az öreg, hogy egy hét múlva sem jött válasz e levélre. Sok beszédem s állitásom után, bogy a levél ním kerülhetett címzett kezébe, még egyszer irt, az öreg Werner s bizonyosság okáért ajálva küldtük el levelét. Érthetetlen, ennek nyolc napja s a válasz mindig késik. Az öteg Werner fájdalmában, mérgében magánkívül vau. Ma jegyző s tanuk jeleulétébeu végrendeletet csinált s ennek értelmében jelentékeny vagyonából leánya a köteles részt kapja csupán, zöme a távoli rokonságra száll. Magam sem tudom Mari hallgatásánek okát megfejteni, de abban bizonyos vagyok, hogy nem az ö szándékán mult. Mint régi barátja a családnak, igen szeretném e félreértést elsimítani köztük. Nem iab, hogy a fiatal asszonynak a szép vaLevélpapírok csinos dobozokban 1 koronától feljebb a legnagyobb választékban kapbatók : SUJAUS2KY JÓZSEF J^Y^f^lSfífSL
