Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-05 / 10. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. március 12. Az ünnepség lefolyásáról lapunk más helyén emlékezünk meg ; itt csak az első szónok, Gaál József főgimn. tanár szavainak vezérlő eszméit emiitjük föl befej zésül : Hazaszeretet, vallásosság, királyhűség és becsületes munka határkövei az emberi törekvéseknek és alapja a boldogulásnak ! Éljen az Ipartestület, éljen Unterberger Ferenc emléke és szelleme! Halászati közgyűlés. A Balatoni Halászati Társulat f. évi március hó 2-áu tartotta Keszthelyen évi rendes közgyűlését, melyen a halászati jogtulajdonosai résééről: Dézsányi Árpád dr., Kőszeg!)y Józs'f dr., Keczer Zsigmond, Tótü Ede, Weutzely Pál, Rónay Lajos, Feket° Zsigmond, tíariss Gyula, Pnrgly Pál, Buschmann Gottkari báró, Wirius Vince, Vámos Károly dr. és S/.ollár István jelentek meg. A külföldi utazáson lévő Széchényi Imre gróf elnököt Dezsényi Árpád dr. alelnök helyettesitette, ki a közgyűlést megnyitván, Bariss Gyula társulati igazgatót felhívta, hogy évi jelentését terjessze elő. A jelentést egész terjedelmében következőként hangzik : Tisztelt közgqülég! Midőn előző évi jelentésem bevezető részében halászatunk mai egységes kezelésének célirányos voltát tárgyaltam, egyúttal kifejezést adtam annak is, hogy több esztendei tapasztalás és sok nehézség leküzdése után a bérlő Részvénytársaság végre annyira fellendült, hogy prosperálása immár szép reményekre jogosit. Azóta negyedik üzletévét zárta le a bérlet, még pedig olyan rendkivüli pénzügyi eredménynyel, hogy a 24U.OOO korona alaptőkével alakult vállalat 132 249 korona 30 füléitiszta jövedelmet volt képes felmutatni. És ha ráutalok arra, hogy a bérlet nem halállományunk okszerűtlen, kapzsi kihalászása, avagy fogási kihágások révén jutott ezeu fényes üzleti eredményhez, hanem a vállalatnak kezdettől fogva tapasztalt becsületes törekvése és helyes irányba terelt halgazdasági üzeme, de nem utolsó sorban társulatunk meszszemenő jóakaratú támogatasa is járult hozzá az állapotok megerősödéséhez, akkor azt hiszem, hogy halászati jogtulajdonosaink körében alig lesz olyan, ajd a bérlő Részvénytársaság sok kockázattad megindult vállalkozásának sikerét legalább is megnyugvással ne fogadná, annyival inkább, mert most már egy olyan konszolidált alapon nyugvó bérlő vállalattal állunk szemben, amelytől elvárhatjuk, hogy az irányunkban fennálló szerződésbeli kötelezettségeinek mindenkor meg fog felelni. A iialálloiiii'mn szapori'ása iránti intézkedések tekintetében jelentem, hogy a halak természetes szaporodására kétségtelenül ez évben is jótékony hatással volt az újból meghonosított két és fél hónapi általános halászati szünet, habár éppen akkor jelentkeznek leginkább az orvhalászok kártételei, amelyekről alant bővebben megemlékezem. Ami a mesterséges behalasitásfc illeti, felemlitom, hogy a szaporítás ezen módja teljesen a "bérlő Részvénytársasággal fennálló megállapodásaink értelmében ment végbe. Ugyanis a vállalat a köteles 12 métermázsa pontyivadék felében ugyanilyen súlyban 2304 drb k<>zel félkilós kétnyaras, tehát az idén már tenyészképes gyorsnövésü pontyivadékot szerzett be az ihárosi tógazdaságtól s a halakat jelenlétemben bocsátotta be a Balatonba. Szintén személyes ellenőrzésem mellett s részben elnökünk és Landgraf János, műszaki tanácsos, országos halászati felügyelő ur jelenlétében törtónt, hogy a bérlet a köteles és balatoni anyahalaktól származó 50 millió süllőikra helyett 75,80(5 000 drb ilyen petét sülyesztett tavunk széltől védettebb pontjain a vizbe s az így jelentkezett többlet az 1903-ik évről fennmaradt 11 millió hátralékot elenyésztette. A mesterséges ikragyüjtés terén a bérlő Részvénytársaság | ügyvezető igazgatója, Pnrgly Pál ur, egy I uj módot fedezett fel s azt a lefoiyt évben már sikeresen alkalmazta is. Ismert dolog, hogy a fogassüllö a legkényesebb halak egyike s ezért a tenyészképes példányoknak a Balatonból a mesterséges ívaroztatóba való áttelepítése nemcsak nagy gonddal és fáradsággal jár, hanem tapasztalataink szerint az e célra kifogott halak mintegy 60—70%-a részben az átszállítás közben, részben pedig már az ivaroztatóban, de még leívás előtt elhull. A megmaradt példányokon is bizonyos beteges bágyadtság vehető észre és ezeknek jórésze az ivás befejeztével szintén elpusztul'. Ezeket látva, a bérlő Részvénytársaság az első alkalommal lefolyt mesterséges ivás után életben maradt fogashalakat az ivaroztatónak óhajtotta megmenteni, hogy mint állandó anyahalak végezzék ott évről-évre a szaporítást E dédelgetve tartott példányok azonban uj otthonukban nem érezték magákat jól és teljesen lesoványodott állapotban őszszel ki kellett őket fogni. Ezen tanulságok alapján nevezett igazgató ur arra a gondolatra jutott, hogy ha csak árról van szó, hog}

r balatoni fogassüllőtál származó ikrát kell védettebb helyekre kihelyezni, miért nem lehetne ezt az ikrát ott a Balatonban gyűjteni s ezzel egyrészt a fogassüllö ál' lomáuyt az ivás céljából való kifogástól megmenteni, másrészt pedig a vállalatot, a tömeges elhullások okozta károktól megkímélni ? így a mult lavaszszal kísérletképpen néhány száz darab, füzfagyökérből készült fészket sülyesztettek több akadóra, vagyis azon köves fenekű helyekre, hová a fogassüllö ívni jár. Otödnapra a lerakás í után történt a pótákkal megjelölt fészkek I egyenkénti felszedése, mely alkalommal az | országos halászati felügyelő ur is jelen ' volt. A fészkek legnagyobb része valósággal i tömve volt a minden tekintetben szép sül! lóikrával és a leggyengébb fészkeken is I 20—30 000 darab lehetett. Alacsony becslés mellett is legalább 25 millióra tehető az a süllőmennyiség, mely ezen alkalommal a fészkeken találtatott Hogy ezek után az ikragyüjtés ezen módjára térjünk-e át, arról nézetem szerint ma még beszélni nem lehet, mert erre csupán egyszeri kísérlet tapasztalatai nem szolgáltatnak kellő alapot, hanem bevárva a bérlő vállalat által célba vett további kísérletezések eredményét, társulatunknak még alkalma lesz a kérdéssel foglalkozni. Az orvhalászok garázdálkodásaira vonatkozólag, sajnos, a helyzet megrosszabbodásáról kell jelentést tennem. Tudvalevőleg a Nagy- és Kis-Balatonból álló kezelési területünk 106 ezer kat hold térfogattal bir. a két tó parthossza pedig nuntegy 260 kilométert tészen. Ily nagy vizén a halállománynak az orvhalászoktól való megőrzése nag3

r feladatot képez, annyival hősét ós a Hunok harcát ; a tHiiu'máuyok- ! ból hármat. Magyar népmeséimről, A ma- ! gyúr politikai költészetről és a magyar ! emigráció mozgalmai. Gvadanyi és Fazekas válogatott müveit egy kötet foglalja össze, a melyet Négyesy Lászió rendezett sajtó alá, egykét hosszabb becses tanulmányban méltatván irodalmunk e két, régi uttörö bajnokának életét és működését. Gvadányinak Egy falusi nótárius budai utazása ciinü eposzát,, Fazekasnak Ludas Matyiját s 27 kisebb költeményét közli ez a kötet. Madách Imre munkáit Alexander Bernát rendezte sajtó alá. Az ember tragédiáján kívül Madách költeményeinek legjavát válogatta ki nyolc csoportba osztva: Szerelem, Benső küzdés, Benyomások, Elmélkedések ós Epigrammák címmel. A bevezető tanulmány a jeles észté tikusnak egyik kis remekmüve, mely a költő életéből magyarázza a költő hatalmas alkotásait, s mintegy bevezeti az olvasót Az ember tragédiájának művészi ós bölcseimi titkaiba. A Vörösmarty kötet (Vörösmarty munkáinak hatodik kötete) befejezi a gyűjteményben a Zalán futása nagy költőjének összes müveit. A Dramaturgiai Lapo kat közli három részben: Elméleti töredékek, Drámabirálatok és Játékszini Krónika. Nag' ou becses a kötet végén lévő Névmutató és a tárgyalt darabok betűrendes jegyzéke. E hatkötetes Vörösmartyt Gyulai Pál avatott keze rendezte sajtó alá. A Tompa-kötet Tompa Mihály munkáinak harmadik kötete. Lévay József reudezte sajtó alá, s ebben a kötetben Tompa balladáit, beszólyeit és regóit foglalta össze Az uj sorozatban levő arcképek (Madách, Arany László, Fazekas és Gvadányi) R. Hirsch Nelli művészi rajzónját dicsérik. az uj kötet a gyűjtemény eredeti programújához hiven az 55 kötetből a magyar irodalom külömböző korú kincseit, ragadta ki és sorozta egymás mellé a sorozat keretén belül. Az uj kötetek beilleuek a maguk helyére a teljes gyűjteményben, a mely időrendben foglalja, majd egybe remekíróinkat. A Fazekas-Gvadányi kötet a VI., a Vörösmarty kötet a XXVII., a Tompa kötet a XXXIX., a Madách kötet a XLIX. ós az Arany kö'et az LII. lesz a gyűjteményben. Az uj sorozat kiállítása mindenben a régi. Csupa disszel ékesített kötet, a melynek szépségével csak szolidságuk versenyezhet. Az 55 kötetes teljes gyűjtemény ára 220 K., s az egész gyűjtemény pár koronás havi részletfizetésre is megrendelhető. A „Pester Lloyd." Szeretűnk a vonal alatti részen is aktualitásokkal is foglalkozni, azt pedig mag kell adui, hogy lapjaink csak ugy ontják a politikai cikkekben ós tárcában egyaránt kiaknázható aktualitásokat. Legújabban a • Pester Lloyd« követte el egy gorombaságával azt. tz udvariasságot, hogy vele tüzet.esebbeu foglalkozhatuuk. Érdekes azt a kérdést szőnyegre fordítanunk, hogy vajon szükségesek-e Magyarországon a német nyelven szerkesztett és irott, hírlapok ? Miután a magyar nyelv oktatását kötelezővé tevő törvénynyel mintegy harminc esztendőt vártuuk, azt kell a kérdésre felelnünk, hogy egyelőre csakugyan szükségesek a magyarországi német, lapok. Egész vidékeknek anyanyelve a német, sőt a nagy mértékben folyó bevándorlás korlátlansága is osupa oly elemekkel szaporítja hazánk lakosságát, amelynek jargonja leginkább a német, idiómával hajazik. Budapesten is vígan éli világát a zengzetes germán nyelv, a kaszárnyákban pedig még a függetlenségi eszme, vagy a hadsereg szellemének magyar voltát követelő nemzeti akarat, diadalmas elönyomulásáról sem értesülnének, ha a német lapok áldásában nem részesülnének. Csakhogy as lenne a német, sajtó jogosultságának a legKepes levelező-lapok Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy választókban kaphatók Sujánszky József