Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-09 / 15. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. ápHl i* 9. nos társadalmi elégületlenség ott lappangott ezelőtt is a hamu alatt. A politikai viszálynak és meghason­lásnak 'csak egy szikra kell, hogy lángra lobbanjon. A nép lelkében forrong az elégület­lenség. A törvényenkivüliség s egyéb példák miazmái megmételyezték szé­les rétegeit. A bizalom megrendült nemcsak alkotmányosságunk, de tör­vényeink iránt is. A törvények tisz­telete, a hatóságok tekintélye csök­kenőben. A tisztelet irántunk gyön­gül, az ő energiájuk pedig megzsib­bad, mert kezei meg vannak kötve s működésüket korlátozza az álta­lános bizonytalanság. Nem tanácsos tehát már tovább fésziteni a húrt. A népnek ugy isfogya­tékos türelme már nem sokáig birja. A fölforgató elemek hatványozott vakmerőséggel >dolgoznak< —mig a törvényesség szünetel — persze bán­tódás nélkül ! Ki ügyeljen rájuk ? A régi, ma már csak ideiglenes ügy­vivőkormánj', melynek olyan csön­des támasztékai voltak a küzdő polgári pártokkal szemben annak idején ? De végtére is, kinek állana ér­dekében egy országos fölfordulás? Adják tehát vissza a nemzet nyu­galmát. És ne felejtsék, hogy a mo­narchia nagyhatalmi állásának nem a nagy németség fanatikus osztrák­jai. sem Ausztria pánszlávjai^ se az olasz irredentisták. se Tomasics horvátjai, hanem a magyarok a leg­erősebb támaszai! Ezt a támaszt erősíteni — monarchikus érdek. De nem ezt szolgálják, kik a visszavo­nás csóvájával kezükben, megha­sonlást szítanak trón és nemzet között! A visszavonás e g3'ászmagyar­jait a nemzet ítélete már elsöpörte az útból. Miért nem vonulnak egy­szer már végképpen vissza? Adják át helyüket azoknak, kiket a nem­zet sorsának intézésével megbizott s helyre áll az egyetértés király és nemzet között. Ezért imádkozzék és dolgozzék minden magyar, ki hazájához hűsé­gesen ragaszkodik. Államsegély. (*) Nemcsak egyesek, de a községek is roskaHásig elviselhetetlen terhek súlya alatt nyögnek. Az úgynevezett községi terhek mel­lett még ott vauuak a hitközségi; neveze­tesen az iskolai terhek is Maga az iskola személyi kiadass, mely a községeket mint iskolafenntartókat terheli — elég súlyos. Am ezeknél jóval terhesebbek az iskola­fenntartó községek dologi kiadásai. Annyira már jutottunk, hogy az ál­lam a szemólj'i kiadások fedezésére segít­ségére si»»t a községeknek ott, hol azt igénybe veszik. Bár az iskolafenntartók függetlenségének rovására is. Ez a segély azonban csak részben könnyít HZ iskolafenntartó községek ter­hén, amennyiben csak a személyi kiadá­sokon : az oszt. tanitók fizetésének és a rendes tanitók ötödéves korpótlékának fe­dezésére nyújt segélyt. Mindez azonban sem a felekezetek adóterhérek viselésével nem áll arányban sem a szükségeseknek csak részben való fedezését sem viseli. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy a felekezetek neivezetesen a katholikusok 76 százalékát adják az adófizetőknek, min­den esetr« méltánylandónak tartja bárki is, hogy az állani az eddiginél nagyobb arány­ban segélyezze a felekezetekét iskolájuk fenntartásában. Ha milliókat áldoz az ál'am saját tan­intézeteire, méltányos, hogj' az ugyanazon egy czélt szolgáló felekezeti iskoláktól se sajnálja a segítséget. Mert a morzsák-, me­lyeket eddig nyújtott, nem elegendők arra, hogy nagy feladatukhoz mérten prosperál­janak. Hacsak az országházra magára 15 millió forintja volt, az államnak, ha minden szükséges vagy nem szüksége* építkezé­sekre százezreket fordit évenkint, méltá­nyos, hogy a felekezeti iskola fenntartó községek dologi kiadásainak fedezésére is nyújtson segélyt, ott ahol annak szüksé­gessége feunforog. Nem titok az, hogy az állam a leg­kisebb községekben, vagy pusztákon föl­állított iskolái számára valóságos palotákat épít — üát kivánatos, hogy a felekezete­ket i», hasonló gavallériával támogassa uj iskoláik emelésében. A beruházási törvény millióiból talán e czélra is csak jut valami? Vármegyénk alispánja, már jelzett, íelierjesziésében éppen a községek nagy megterheltetéséte hivatkozva vetette föl a kérdést, hogy az állam a községeket, isko­lájuk építésében is segélyben részesítse. Mint, közigazgatásunk feje bizonyára mesz­szemenő tapasztalatokat, szerzett az iskolai építkezések akadályaitól s ezek pedig a nép fokozódó elszegénj'edóse s a községi kiadások évenkint, való növekedése. Nem államosítani kell, hanem a meglevő isko­lákat hathatósabb támogatásban részesíteni ezt pedig csak megérdemlik a felekezeti iskolák is tisztes malijuk s nagy feladatuk révén is. Most persze, mikor minden téren az ex-lex zűrzavara kóvályog, erről szó sem lehet, . . ? De hisszük, nem messze az idő, mikor a várva várt. uj rend állami éle­t.ün-í egész vonalán beáll s a kormáuj'zat kátyúba jutott, szekere ismét, a rendes ke­rékvágásba zökken, az uj kormány gondos­kodását, ez irányban is kiterjeszti s segít­ségére siet a községeknek iskoláik fönn­tartásában s a kor kívánalmainak megfe­lelő kiépítésében is. A szabadulvüség jel­szava volt tán eddig az akadály, mely a kormányokat a felekezeti iskolák iránt eddig oly szűkmarkúakká t°tte, de sza­badelvüség elkoptál ott frázisát: a szabad­ság jelszava váltván fel — a kormány hoimi megkötő melléktekintetekre többé nem hederitveszabadabb bőkezűséggel fogja támogatni a felekezeti iskolákat, nemes nűssiójuk teljesítésében, nemcsak a sze­mélyi, de az anyagiak terén is. Erre hi^ta fel alispánuuk a belügy­miniszter ur figyelmét és ezt mi reméljük is a koalíció — uj belügyminiszterétől. lídvöm mjifó tavaszának S'eíiér gyöngyvirága — Almát rólad szövő leljem Szerelmes f^is párja, i&afos pacsirtája ! ITajwícsköi Vécsey Bánk. Angéle. Irta : Vutskitsné Siilárdffy Elvira. Mater Brigitte rendes szokása szerint végig jáita a hálótermeket, gondosau be­pillantott minden spanyolfalas ágy mögé, honnan az alvó leányok nyugodt, egyen­letes lélekzete hallatszott. Utoljára hagyta a kis fülkét, hol hat uagyobb lány seho­gyan sem tudott, belenyugodni, hogy ne­kik már kilenc órakor álomra kell hajtani nyughatatlan fejüket. Most is éppen az a haszontalan Ágh Kata suttog valamit a többinek — s azok nevetnek ! Mater Brigitte a «legszigorúbb* ar­cával — mert az ő zord ábrázatának fo­kozatai valának -- a L-gkeményebb őr­mertest is túlhaladó hangon dörögte. — Qui parle ? — Persouiie! ayez la grace — volt a megszeppent felelet egy takaió alól. — Maga hallgasson és aludjék ! Egy szót se lialljak — es a Mater suljos lép­tekkel elvonult. Öt percnyi csend . . . — Lányok, alusztok ? — Nem, — volt az egyhangú válasz — Ne is igyekezzetek, mert valami nagyon érdekeset akarok nektek moudaui, illetve felolvasni. Mater Brigitte hangja ezúttal eré­lyesebben kérdezte. — Qui parle ? Silence ! Ágh Kata, a kis nyelves Kata gon­dolt egyet,. — Kérem, kedves Mater Brigitte, hiszen tetszik tudni, Seyer szokott hor­kolni néha! — Rettenetes csúf szokás ! Maga meg aludjék ! Talán nincs rendben a lelkiis­meret^ ? Öt perc se telt belé, s a kegyes Ma­ter elég «hallhatólag» aludt.; közel volt ugyanis a szobája. — Halljátok a gránátost? Leszólja a horkolást és jó maga is egy melodráma interpretálásába kezd, melyhez én fogok szavalni. Felült az ágyában, suttogva kezdte : — «Sürü sötét, az éj, dühöng a déli szél> — és valóban a Mater horko'ása kisebbszerü orkánná erősbödött. C<ajághy Márta, aziintézet, Sapphoja» leintette : — Majd én olvasok nektek valamit. A geometriai órák igen alkalmasak arra, iiogy megiovagoltassam kissé a fantáziá­mat,. Nos, hát ón megirtam a ti, s a ma­gam gyönyörűségére az édes szép Mater Angelenek a történetét — eredeti kut­forrasok nyomán. Az egyik kevósbbó hi­teles forrás közös szobaleányunk, Anna volt. Tudjátok, a múltkor a folyosón menve megéreztem, hogj' a kas-kas, illetőleg a «tejbe rizs» kegyetlenül megkozmásodott. Szeretuém jól elverni annak a vén sváb máminak a kezét, ki az ember életét, ilyen, kis gyermeknek és macskának való ele­dellel keserűi! Hátha még kozmás is ! Hát, én, nem hazudok, rosszul leszek tőle, még ha Suchard összes chocoladeját, reszeli is a tetejére. Keserves ábrázattal járultam Mater Brigitte elé — maródit jelentettem. Gyanúsan az arcomba nézett. — Feküdjék le ! mondta kurtán. Ez kell a magyarnak — gondoltam — s boldogan andalogtam a hálóterem felé! Jó volt, egy kicsit lustálkodni. Ma­ter Brigitta jött, hozta a hőmérőt ós il­letékes helyre juttatta. Valaki azonban Levélpapírok csinos dobozokban 1 koronától feljebb a legnagyobb válasz­tékban kaphatók : KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN — KESZTHELYEN. ' SUJAHSZKY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents