Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
1904. szeptember 11. BALATONVIDÉK 3. ket e város és közegészségügyi intézményeinek megszemlélésére akarták fordítani. Itt kezdődik tulajdonkép ismertetésünk második, nem éppen virágos része. Ha idegen jön Keszthelyre, a hullámzó Balaton kimondhatatlan varázszal tölti el ; ha kimegy Hévízre, tetszik nel< i a viz, de ha olyant keres, amit err.beri kéz alkotott, akkor talán a legutolsó Múzsa is előbbre van. Nem szeretem a gáncsoskodást, kétszeresen kerülöm mint helybeli, kinek nem szivén fekszik városunk érdeke, hanem igazi szívből óhajtom Keszthely nagyságát ; de nem tehetek róla, ha az itteni viszonyok ellen fel kell szólalnom. Teszem ezt éppen Keszthely érdekében, rá mutatván mit szerettem volna az idegen orvosoknak bemutatni ós miket nem tehettem. Mint fürdővárosnak, első gondunknak kellene lenni a közegószségi intézmények alkotása. Tettünk-e e téren valamit ? A régi, ismert kérdések egész sokasága csoportosul elénk minden biztató válasz nélkül. Yan-e kórházunk ? iható vizünk ? csatornánk ? világításunk ? Mit tettünk utcáink rendben tartására ? a lakások ós udvarok tisztántartására? Ipari műhelyeink felügyelet alatt vannak-e? stb. Hát a vendéglők, korcsmák, mészárszékek ? Nem, és mondhatni százszor, hogy nem ós mig valami elemi csapás, járványos betegség meg nem tizedel bennünket, nem is fog tétetni semmi. Régi szokása a magyarnak : saját kárán tanulni. Félünk, igen drága lesz a tanulási díj ! Este 5 óra után az összegyűlt nagyközönség éljenzése és a siófoki fürdőtelep katonabandájának Hunyadi-indulója mellet a »Baross«-al visszamentés Siófokra. Lukonich Gábor dr. beszéde, mely a nagy mozgást keltette, a következő : Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A legőszintébb öröm érzetével eltelve emelem poharamat, midőn az országos orvosszövetsóg vezérférfiait és a szövetség tagjait a zalavármegyei orvosok nevében, a szép Balaton zalamegyei partjain, szivem s lelkem mélyéből fakadó érzelmekkel üdvözölhetem s hő óhajtásom s kívánságom az, hogy a közöttünk eltöltött rövid időre is mindenkor kellemesen ós kedvesen emlékezzenek viszza. Mélyen t. Hölgyeim és uraim ! Midőn az országos orvos szövetség önerejéből, a maga egészében ép ugy mint alkotó elemeiben függetlenségé^ megtartva megalakult, szép, nemes, humánus ós hazafias eszméket irt zászlójára. xLgyik eminens és mindenek felett alló hivatása és kötelessége, hogy a legfontosabb állami érdekek egyikét, a közegészségügyet, — mely az állam jólétének, boldogulásának megszilárdulásának s jövő fennállásának, egyik alapfeltótele és fundamentuma — minden tudásával hiven ós odaadóan szolgálja. A másik cordiuális célja ezen egyesületnek az, hogy az orvosi rendnek önmaga ellen századokon át elkövetett mulasztását sajnálja, az orvosok erkölcsi ós anyagi érdekeit védelmezze, s jelenlegi sajátságos helyzetükből való kivezető u!at megjelelje, s követelje az annyiszor ós minden oldalról hangoztatott humanizmus ellenében az orvosirend jogos követeléseit is és végre, hogy az orvosi rend Magyarországban is elfoglalhassa azon pontot, a mely őt joggal megilleti. Ezen kettős feladat egyesítése által oldható meg a közművelődés nemzeti lótünkbe vágó nagy horderejű kérdése. Dacára annak, hogy az országos orvosi szövetség ezen szép, nemes és hazafias eszmét diadalra juttatásáért, lelkesülten, lankadást nem ismerő erővel küzd ós harcol, fájdalommal kellett mégis tapasztalnunk azon sajnos jelenséget, hogy ujabban éppen azok részéről, kiknek érdekében az orsz. orvosszövetsóg kiválóan működött, talán akaratlanul is szótszorodott állapotot akarnak teremteni, — statust in statu — al/íOtva, éket verve az egyesület épségébe ós egységébe, alapjait, az egyetértést, az összetartást, a solidaritást támadták meg, — idegen embereket híva ügyük támogatásara, idegen orgánumot választva érdekeik védelmére, ezzel eldobván maguk a!ul a biztos talajt, előidézve a távolallók nagy gaudiumára a testvéri háborút, — feledve, hogy az orvosi kai tagolt helyzetében nem szolgálhatja teljes erővel ós lelkesedéssel azon nagy érdekeket, melyekre hivatva van, de feledve azt is, hogy a köteles tisztelet elmulasztásával, tói fogott gyanút, hogy hátha veszett ez állat? Erre befutott a kapuu, a kutya üldözni kezdte őt s ha Tihamér nincs, áldozatni esett volna a dühödt állatnak. Tihamér szobájában volt, s a Lenszky fiuk felsiettek hozzá, melegen köszönték meg anyjuk megmentését és bocsánatot kértek unokafivórüktől gőgös s hideg modorukért. A jövőben más véleményünk lesz rólad — mondta Kázmér meghatva — belátjuk, kogy a mi tudásunk mit sem ért volna; a borzasztó pillanatban, egyedül a te hidegvéred mentette meg a mamát nekünk ! * * * A kastélyban már minden csöndes volt. A nagy óra épen tizenkettőt ütött, s Lenszky Tihamér szobájában még most is világosság volt. Egyszyrre félénk kopogtatás ós belép Annuska, mezítláb. Tihamér nem vette észre, csak ott ült asztalánál, kezébe temetve arcát. Annuska megállott mellette és sokáig nézte. Végre megfogta kezét. Tihamér ijedten nézett föl, de meglátva a kis lányt, bánatosan mosolygott rá, s kérdezte, hpgy Aanuska miért nem alszik még ? Tihamér, eljöttem én is megköszönni magának, hogy a mamát megmentette. — De Annuska, hogy jutott eszébe ez most? — kórdé Tihamér. — Hát tudja, nem tudok aludni, s azt gondoltam, hogy mégegyszer megköszönöm magának, talán akkor elalszom ! Tihamér elmosolyodott e valóban eredeti okoskodásra. — A mama is, a nevelőnő is mélyen alusznak, hát, csöndesen felöltöztem s idejöttem hozzád. Hozzád ! Tihamér oly boldog volt, hogy a kis leány te-nek szólította ; lehajolt hozzá hogy megcsókolja, de megelőzte a kicsi. Hanem most kisérj vissza Tihamér. Már mindenütt sötét van ós én félek a sőtet folyosókon, most is alig találtam el hozzád. Miután az apró lábacskákon nem volt cipő, a fiu karjaira vette unokanővérkéjét ós a mint a kis lány karjaival átfonva nyakát, bizalmasan hajtotta fejét unokafivére vállára, Lenszky Tihamér érezte, hogy ezután szeretni fogják őt itt . . . melyekkel az oisz. orvosszövetség iránt tartoznak, elvesztették orvostársaink nagy részének megnyugtat,hatását, is. De erős a hitem ós reménységem hogy a türelmetlenkedők, ha a látszólagos siker pillanatnyi mámorából felébrednek, be fogják látni, hogy mily nagyot hibázl ak önmaguk ellen, midőn testüket önkezükkel tépték és marcangolták s tudatár a kell hogy ébredjenek annak, hogy mégis csak a független alapon álló orvosszövetség az, mely érdekűket a leghatékonyabban, a leghívebben ós legönzetlenebbül szolgálja és védelmezi. Mi pedig hűséges tagjai ós tehetségünkhöz képest odaadó támogatói ós munkásai legyünk az országos orvosszövetségnek, a mely tovább halad az általa kijelelt és bizonyára már ismert ösvénven, nem térve le azon biztos ós szilárd alapról, melyen az orvosi rend jövő boldogulásának alkotása fog állani. Azért mólyen t. hölgyeim és uraim ! méltóztassék nekem megengedni, hogy ezen érzelmek hatása alatt poharamat méltóságos Kétly Károly udvari tanácsos úrra emeltlessem s őt ugy is mint a tudomány egyetem orvosi karának kiváló tagját és büszkeségét, ugy is mint az országos orvos szövetség megalapítóját és elnökét az orvosok ügyének lelkes apostolát, jóakaró istápolóját és támogatóját hálával és szeretettel kőszönthessem. Nem akarom érdemei felsorolásával önmegtagadó szerénységét sérteni, mert bajos az ő jó szivének gyengédsége, emberbaráti érzése, kartársai ós tanítványai iránt való szeretete és ragaszkodása mindenki előtt ismeretes. Tudom, érzem, hogy főlkőszöntőm szük keretében nincs meg szavamnak az a varázsereje, mely őt érdeménél fogva megilletné, tudom, érzem, hogy szavam csak gyenge viszhangja azon érzelmeknek, melyekkel mi orvosok irányában viseltetünk, de azt is tudom és legyen meggyőződve, hogy érzelmeink tiszták, miként a kristály, mely szivünk ós lelkünk mélyéből fakad s iránta érzett őszinte tiszteletünk, meleg szeretetünk s odaadó ragaszkodásunk nem is szűnik meg soha, mert az orvosok ügyei iránt tanúsított odaadó fáradozásaiért, maradandó munkálkodásáért ós alkotásaiért nevét az orvosi rend szivébe s lelkébe véste kitörülhetlenül. Hm végteleuül boldognak érzem magamat, midőn orvostársaim nevében is soha le nem róható és soha meg nem hálálható köszönetemet tolmácsolhatom, boldog vagyok, midőn elismerésünk ós hálánk bár szerény, de liervadhatlan virágaiból font koszorúval övezhetem tisztes homlokát. Éti tehát, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az országos orvos szövetség nevezett elnökére Kétly Károly tanár úrra, azzal az őszinte ós jó kívánattal emelem poharamai, hogy a jó Isten őt, szeretett hazánk közegészségügyének előmozdítására, embertársai javára, kartársai, barátai ós tisztelői örömére még igen, igen sokáig éltesse! A Zalamegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. A fent címzett egyesület folyó hó 3-án Keszthelyen tartotta közgyűlését a városház nagytermében Koller István alelnök elnöklósóvel. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, megemlékszik a szárazság folytán az országot ért nagy csapásról s örömmel jelenti, hogy megyénkben oly hiánytól, mely különösebb intézkedést kívánna, nem tud; de ^ I I • | I | r | című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású UQ QTnni mrmi QlflB versköte t> Soo s Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, tűzve 1 K. JfllfllUIII Uol iM ollil 20 fillé r' diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József KiUlUIUIII Iwll MIMI könyvkereskedésében Keszthelyen.
