Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

2. BALATONVIDÉK 1904. szeptember 11. ros kórházának miseriáiról s arról a veszedelemről, mely a várost egy esetleges nagyobbszabásu járvány esetén fenyegeti. Járjon közbeja vármegye is. Mert ha itt maga a vármegye nem cselekszik gyorsan és erélyesen, akkor a tiz esztendő multán tartandó közigazgatási bizottságon is bő alkalma lesz a tiszti főorvos urnák a keszthelyi kórház ügyéről ujabb és ujabb jelentést tenni. A hét. Szövetkezetek ünnepe. — Az olasz bor s a magyar faj védelme. — Politikai élet. — A háború. Nagy ünnepet ült a szövetkezeti eszme. Képviselői, igaz barátai, harcosai világkongresszust tartottak Budapesten. Lelkes férfiak, kik nem nézték s nem nézik közönnyel az általános kizsákmányolást és elszegényedést,, beszámoltak az eszme terjedéséről, terveket kovácsoltak a jövőre. S bár a külföld sokkal előbbre van mint mi, azért nem kell szégyeulení magunkat: a sok ellenség, a mivelt, osztályok indolenciája s gyönge népünk félelme dacára is remekül haladtunk. A szövetkezeti eszmének magyar földön atyja : Károlyi Sándor gróf nyugodt öntudattal nézhet vissza az elmúlt idők munkásságára. Vájjon mit szólnak hozzá Sándor Pálék? Ügy hisszük, semmit. Mert a szövetkezés s kizsákmányolás, a tisztességtelen verseny ellen veszi föl a keztyüt. Ki ilyenekben nem ludas, ninos mit félnie a szabad verseny, a szabadság korában ! Pedig tulajdonképen nem a kereskedelmet, hanem a magyar nép egy nagy részének érdekeit kellene vódem : a szőlősgazdákét. Hiába volt minden tiltakozás, mozgalom ós Ígéret: 20 aranyforint helyett 18 lirával fogják megvámolni hekt.olitorenkint az olasz bort. Kárpótlásul azonban a behozatal mennyisége korlátozva van: csak 400.000 hl.-t szabad behozni. Többet nem. Vakulj magyar ós fizess adót továbbra is ' Lám, hogyan gondolkodik a kormány rólad ! Már az igaz, hogy a politikában csakugyan nincs erkölcs, csak siker van. Ki állithatná ez utóbbit a magyar politikára ? Erkölcsi tartalom mellett, ha igaz a hir, ez amúgy is sújtott és kimerült, országot nem szabad enuyire kiszolgálni az «üldözött> kereskedelem kapzsi érdekeinek. Ez nem siker, hanem a legbánt.óbb rossz, ami egy földhöz vágott, nyomorult, agyonsújtott országot érhet. Pofoncsapás és rúgás egyszerre. Ez a mi politikai életüuk : a jó barátság, az ideig-óráig tartó nagyhatalmi cm kedveórt miudig és mindig csak lemondani, engedni, háttérbe szorulni. Ha ez volt vagy lesz a hadsereg magyar levelezésének ára, ugy az ország jogait igen drágán : saját, népe anyagi romlásá val, tönkrejut,ásával vette meg. Nemcsak azért, mert amúgy is rettentő mennyiség az a négyszázezer hectoliter bor, hanem azért is, mert a «magyar• viszonyok között az a bor a legjobb esetben is kétszerannyivá válik. A legrosszabb esetben hogy mennyivé? — arról ki tudna regélni . . .? Háború ez is. Háború a magyar bor, a magyar gazda, a magyar ipar ellen. S olyan háború, melyben a megtámadottnak nincs a kezében tiemmi fegyver. Tehát, le lesz győzve. S amellett egyenlőtlen harc. Vasas német küzdelme egy puszta kézzel küzdő ellen. Még csak kilátás sincs a győzelemre, mint az orosz-japán háborúban van, a gyöngébbnek. Megint elpáholták, Liovjangnál, a muszkát. Ezúttal nagyon. Fut, fut, otthagyja Mondsuországot. Az orosz imádkozik most, ugy megijedt. Vajjou eszébe jutott az Isten 48-ban is? Vájjon a lengyelek, magyarok, finnek, örmények, st.b. leigázásánál, széttiprásánál is imádkoztak ? ! Ahol a japán veri őt, az Ur keze intézi azt, a Neinezis büntető ostora. Hadd vágja minél súlyosabban, hogy ne szóval, hanem tetteivel imádkozzék ! Orvosok kirándulása. Ha a szeptember ötödiki kirándulást kellően akarjuk méltányolni, két részre kell osztanunk aszerint, amint a fogadás lefolytát ós amint, a nagyszámú orvosokban keltett benyomást, szándékozunk ismertetni. A mi a fogadtatást illeti, az mindenben sikerült, a. vendégeket hozó »Barossc pontos időbeu, d. e. 11 órakor érkezett a kikötőbe, hol a vendégek fogadtatására városuuk intelligentiája nagy számban gyűlt össze. A szépen feldiszitett moló partjára ért idegeneket dr. Háry főorvos igazán szép és lendületes beszédben üdvözölte. Szavaiban visszatekintett az orvosi kar idealisztikus foglalkozására, szembeállítván azt e pálya küzdelmével; s bár nem biztató a jövő, reményt igyekezett önteni a. csüggedőkbe. Bármilyen legyen is a jövő — ugy mond — e jelen pillanat kellemes, mivel azon megye területén üdvözölheti az orvosi szövetség tagjait, mely a hazának adta Deák Ferencet, Zriuyi Miklóst, Kisfaludy Sándort. Majd Stieder Lajos üdvözölte őket a város nevében, mire Kótly tanár, mint, elnök válaszolt: örömének adván kifejezést a szívélyes és igazán magyaros fogadtatásért. Altalános éljeuze- után kocsikba szállva, kimentek Hévizre. A viz ós fürdés ugyan tetszettek a vendégeknek ; szobák- ós fürdőről, azon felvilágosítás után, hogy a közel jövőben az egész telep át fyg alakíttatni, bíráló véleményüket, eltették jobb időkre. Különösen tetszettek a szép lotusok, melyekből egy-egy szálat minden hölgy kapott. Megemlítés nélkül nem hagyhatjuk, hogy Reischl, az uj bérlő költségére teritett asztal várta a vendégeket, mindenféle o hideg ételekkel, sörrel, borral, szivarral kínálván őket. Innen visszaindultak az ünnepélyesen fellobogózott városon keresztül a Hullám szállóba ebédelni, hol az ételek jósága, különösen feltűnő olcsósága általános tetszést nyert. Mint ilyenkor szokás, megindult a tósztozás. Elsőnek Kótly tanár szolt,, éltetvén ősi szokás szerint a királyt mire a magukkal hozott honvédzenekar egy kis Gotterhalte-szerü tust adott. Utána felszólalt, dr Lnkonics, kinek beszédét, viharos közbeszólások zavartak. Alább adjuk egész terjedelmében e beszédet, mely egyébként is, mint egy komoly, munkás, logikus ember munkája érdekes és élvezetes. Majd szólásra emelkedett, Csertán Károly alispán, ki szép szavakban adta jelét az orvosi kar iránti vonzalmának. Beszéltek még dr. Dunst apát, dr. Kardos, dr. Rényi, dr. Tassy, a helybeliek közül dr. Neumark Béla. Bankett után fenmaradt rövid idejűgondoltak. Hét, óra lehetett, mikor Lenszkynó rövid sétára indult ; a gyermekek továbbra is a kertben maradtak. Már sötét volt, mikor az udvarra egy nyúlánk, magas fiu lépett be ós miután itt senki sem volt, a kert felé indult. Amint, megláttak a Lenszky fiuk, idegenkedve s még ellenségesebb arccal fogadták s egy szót se szólva állottak egy kis kerek asztal mellett. Uuokafivérük látva a hideg fogadtatást, önkéntelenül érezte, hogy itt senki sem fogja szeretni őt. Az öreg kertésztől Leszkyné után tudakozódott, miután tudta, hogy az jól érez iránta. — Ugy-e volt már itt fiatal ur ? — kérdezte az öreg érdeklődve. — Igen, János bácsi, öt év előtt, mikor az édes anyámat elvesztettem. Annuska emlékezett a Tihamér anyjára, a szép Lujza nénire és kis szive meg telt részvéttel unokafivére iránt, senkise csókolja meg, ha aludni megy ! csokoládét se főz neki a mamája és na beteg, bizonyosan nem őrködik fölötte aggódó szeretettel senki, senki . . . A kis leány fölment a házba és egy csésze csokoládéval tért vissza. Igya meg Tihamér, a vacsora még soká lesz ós a mama is késik. A fiu hálásan vette át a csészét és megfogta a kis leány kezét és elmosolyodott ; de Annuska ijjedteu szaladt tovább : unokafivérének oly koravén arca volt s csúnya, ha mosolygott. A Lenszky fiuk ezalatt észrevétlenül elhagyták a kertet ; csak a cselédség jártkelt az udvarban. Annuska azonban nem volt oly szívtelen. Fölvette kabátját és visszament Tihamórhez. A nevelőnő, bár nem szívesen, beleegyezett, hogy a kertben maradjanak. Nyolc óra után hazajöttek a fiuk is. — Itt nagyon hűvös van már — mondta Kázmér — jöjjetek a szalonba, ott, ma nagyon szép minden, a mama sok uj festményt és kézimunkát kapott. A mi szobánkból is kiviszik azt a csúnya festményt és az >Alom« c. képet kapjuk, mi előbb a mama szobájában volt. A papa sok ujitást fog találni, ha hazajön ; a verandára is más asztalkák, székek, virágok jönnek. A szalonban kellemes meleg áradt szét. A fiuk, bár behívták Tihamért, továbbra is oly idegenek maradtak hozzá. De a dicsekvés lassankint összehozta őket Tihamórral. Tanulni nem szerettek, de szívesen és annál többet cigarettáztak, lovagoltak, bicikliztek s gyűlölték a könyvet. Ezeket elmondva unokafivérüknek, megkérdezték, hogy szeret-e ő is ilyeneket? Tihamér pedig ezeket nem tanulta s csak könyveit szerette. De hisz akkor te semmit se tudsz ? — moudta kicsiuylöen Kázmér. Tihamér ép felelni akart., mikor Aladár egy revolvert vett elő. Csak még ezt szerelném ismerni, de ehez még nem értek — moudá. — Eh, minek nekünk fegyver — mondta Kázmér — vadászni nem járunk, zsiványokra meg nem számithatunk. Eléggé védett, a kastély, aztán meg már nem is abban a világban élünk ! Az udvarról hirtelen borzasztó sikoltozás hallatszott föl. A fiuk mind az ablakhoz futottak. Kázmér ós Aladár az ijedségtől dermedten állottak ott, Tihamér azonban fölkapta a revolvert s lefutott az udvarra, hol isszonyu rémület volt. A cselédek kiabáltak, Lenszkynó rémülten sikoltozva futott a bernáthegyi kutya elől, mely a szép asszonynak rohant. Tihamér már odaért erre s rálőtt kétszer a kutyára, s az óriás állat halálosan találva fordult föl. Lenszkynó pár óra múlva magához jött ós elbeszélte, hogy hosszabb sétát tett és hazatérőben megpillantotta az utón Waut.ant, a nagy bernáthegyi kutyát. Feltűnt neki a kutya természetellenes gyors futása, azonban csak nem messze a kapuKépes levelező-lapok Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy válazstékban kaphatók könyv- és papirkereskedésében Sujánszky József