Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
Vili. évfolyam. Keszthely, 1904. szeptember II . 37. szám. POLITIKAI HETILAP, MEGJELENIK EETENKINT EGYSZ R VASARNAP. 6ÍERKSSÍT0SSG F: ír KIADÓHIVATAL. m volt gazd. tanintézet épületében 50 Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat. EloflzetesI arak. rkesztöség ciméie kérünk. £gesz évre * . . . . 10 kor. — (. E^ es sz a"' ár a • • • • 20 FéI évre ... 5 ,, — a szert Kéziratokat nem adunk vissza. Negyed évre szám t Nyllttér petitsora alku szerint. f Varmegyénk főorvosa és a keszthelyi kórház. Vármegyénk érdemes főorvosa az aug. havi közigazgatási bizottsági ülésen hosszú idő után ismét szóba hozta a kórház szunnyadozó ügyét. Mivel a kórház épitésének ügye fönakadt. a főorvos ur jelentést kíván kéretni a várostól az épités elhalasztásának okairól, a fölmerült esetleges akadályokról s azok elhárításának módozatairól. Eddig a tiszti főorvos ur előteijesztése. Szerintünk azonban kárbaveszett fáradság volna itt minden hivatalos és félhivatalos procedúra. Az épités akadályai ugyanis épp oly ismeretesek lehet-' nek a vármegyénél, mint amily sulylyal nehezednek a város nyakába. Noha köztudomásúak iaxiz akadályok, még sem végzünk talán fölös leges munkát, ha megemiitjük s a tiszti főorvos ur emlékezetébe hoz zuk, hogy az épités egyik legfőbb akadálya egyszerűen a kellő fedezet hiányában kereshető. Magyarul és rövidebben ez annyit jelent, hogy nincs pénz. De hát ha nincs s mégis kell, akkor onnét veszi az ember, a hol van. Persze igazságos uton és módon. Ha jól sejtjük a *alót. városunknak már több oly intézménye is van, melyeknek létrehozásánál a városi kincstartó Wertheim sem szolgáltatta azonnal özönével az ezres bankókat, hanem ugy segített magán a város, mint igen sok hazánkfia manapság segíteni szokott — kölesüiifedezettel. Ez volna az egyik kisegítő s az épités akadályait elhárító mód. A másik módus : államsegély kérelmezése lenne. Es erre az állam majdnem maga adja me<? az ágit, mikor a beruházási összegből pár milliót a kórházai^ segélyezésére szán. Ezzel maga a kormány beismeri, hogy közegészségügyünk gyönge lábon áll s állami támogatás nélkül 4tuozdjiku -em tud. Már pedig alig van az ors'zág • .in még egy város gyatrább kóri ií.zzal, mint a mienk s Következő• . alig akad még egy másik olyan ház, melynek megújítása oly égetően sürgős volna, mint e rí a szóban forgó városi kórháznak nevezett lebuj. Egyértelműiegvallja: vármegye, város s társadalmi életünk, hogy a kórház ügye tarthatatlan. De mióta vallják ezt! Ne menjünk messze, csak három évre. Akkor a közigazgatási bizottság becsukással fenyegette a városi kórházat. És három év elteltével még mindig megelégszünk a helyzet tarthatatlanságának emlegetésével. A helyzet tarthatatlanságával arányban érzi.a város azt is, hogy segíteni a maga erejéből nem bír. Ebben kell magyarázatát keresni annak a, képviselőtestületi határozatnak, melyben a város elöljárósága utasíttatott annak idején, hogy államsegélyért folyamodjon föl a belügyi kormányhoz. Azóta a beruházási javaslatot is bú nélkül megszavazták a honatyák, de tudtunkkal a t. városi elöljáróság kérvénye inég ez idpig nem érkezett föl a kormányhoz. Pedig annál sürgősebb lett volna ez, mert sok. igen sok az ilyenkor mellétt verő — kormánypárti eszkimó. Kérni lehet. Elvégre egy ily sürgősen megoldandó kérdés elől a kormány sem térhet ki. Tessék részletes és kimerítő jelentést fölterjeszteni a belügyminisztériumhoz a váLATON V IDÉK TÁHCAJA. nem derité homlokom — Nem akarom veretni én sem, ha Születésnapom, ~Be szomorú egy születésnap, -d szivem ugy fáj, ugy sajog. J'lagy Hatalma van egy-egy évneí^ Oszthat örömöt, 6áratot. Ddla egy éve még, jól emlékszem 32em csal* az égen volt sugár — S most mintha minden fődben állna JÍ sziv6en, légben, 6ús homály. &gy csókot papiam most egy éve Ss botdog voltam általa • Jj : ) legtisztább, a legigazabb Szeretetne^ volt záloga. Ddía nem gondolt rám épen sen^i Ss jó anyám is lenn a sirba' J2em is hallja a panaszom . Frászt Lujza. A vöröshaj u. — Gyermektörténet. — Irta : V. Szűcs Irén 3. két Lanszky fiu mélyen kihajolva a a ablakon, egy érkező kocsi felé nézett. Kázmér, az idősebb fivér türelmetlenül szólt. — Én nem fogom szeretni Lenszky Tihamért. Igaz, hogy nagybátyánk édes apára bizta halála előtt, hogy unokafivérünkről gondoskodjék, de nekem mindig ellenszenves volt ez a vöröshajn fin. Aladár, a fiatalabb Lenszky fiu is dacosan ismételte : a mama meg ugy parancsolja is : A kocsi üresen jött meg. A fiuk megkönnyebbülten sóhajtottak íöl, hogy még ma nem kell látniok Tihamért. A kocsis körülnézett, de miután Lenszkyné uem volt ott, a fiuktól kérdezte meg, kimenjen-e az esti vonathoz ? — Eh, nem szükséges ; majd inkább holnap reggel — mondták a fiuk csaknem egyszerre. És mi lesz, ha unokafivérünk mégi^ megérkezik ma ? — kérdezte szép kis nővérük, a 'iz éves szőke Annuska. — Bejön gyalog ; az állomás csak egy óracskáru vau — tette hozzá nevetve Kázmér ós szemei kárörvendően csillogtak. Ez szivtelenség tőletek — mondta Annuska — én bizony örülök, hogy Tihamér idejön ; ti ugy sem törődtök velem ; ha okos fiu, majd jól el lehet mulatni. A gyermekek később Lenszkynével a kertbe mentek ; a fiuk szótlanul haladtak egymás mellett és mindig a vöröshaju fiúra ^ í^föíStfiSEtite°r r: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bailf/)//lf jainál, ügyiét idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál ViiíéG) influenza után ajánitauk. í B B ]l F. Hoffmann-La Roche & Co vagyószeti gyár BASEL Svájcz.==^B
