Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

KARACSONYI MELLEKLET 1904. DEC. 25. A BALATON VIDÉK 52. SZAMÁHOZ. y % VIII. ÉVFOLYAM Karácsony, áldozatot í\ eres, fogát jeni a tél, DdTetszö havai f{avar, síívöílve jár a szélbe bármiként siet, akárhová szafad : Ji^Z "f

c

a néptelen, senkire sem af^ad. DUa mindenei laláf nyájas meleg fiefijet ; S a rongyoffóaf fedett élies szegényedet, JQlytöf a sorsfiarag megvont ruhát, taniját: d dús meghívja ma, terílve aszta fái. szenvedői' szivén enijhüí a 6ú, a f[m, ÜKa fyönnyefb a ereszt az ember vállain . . S leinél' nincs semmije, csupán egij néma sír; Ddla ez sem csügged ef, ma van sebére ír ! Qjijiilökcg és liarag bégére változott, Tinádí^ozif{ aZ ajf[> mely eddig áthozott. . . S !\í ifi] béliét csinált az emberef[ főzött : ^ fjisded (jézus az, f(i Rozzúní\ ma fejött / Frászt Luiza. Karácsonyi álom. Közeledett a karáoony. Az egész házban nagy volt a várakozás, nagy a gyermekszivek reménye, kik édes izgatottsággal néztek a közeledő ünnepek elé. Csak az idő volt kedvezőtlen ; pedig oly jó lett volna az esőcseppek egyhangú kopogása helyett, a szánkacsengők vig csillingelesét hallgatni. . . . Délután lassan, alig észrevehetően hullani kezdett a hó s bár nem látszott valószínűnek, hogy a nedves talajon megmarad, a gyermekek mégis örvendve tapsoltak : talán fehér karácsony les/; ! Majd lenéztek az utcára,, hol sok-sok ember járt apró lenyőket, nagy csomagokat vi ve. Zobor Blanka, és Nelli az ablakmélyedésben állottak és tekintettel a pamlagon szunnyadó mamájukra, haikan beszéltek. A gyermekek mostohanővérek voltak ; Nelli alig mult 4 éves és igy a kilenc éves. Blanka még nem érzett mellőzést kis nővére miatt. IS elli érdeklődve nézett nőverére, ki nagyon elgondolkozott, — Ugy-e a karácsonyra gondoltál Blanka ? — szólt a kis Nelü. Blanka intett, majd hozzátette: — Csakhogy nem arra. amelyik most jön, hanem arra, mikor én is oly kicsi voltam, mint te most Nelli. Akkor nem is ez a mama volt itt, hanem egy másik, az én mamám — mondta halkan. A kicsi érdeklődve hallgatta és kíváncsian kérdezte : — Szebb volt a tied, mint a<z enyém ? Blanka élénken folytatta . — Oh igen, sokkal szebb. Hoszszu szőke haja volt, és olyan szép arca. Es milyen gyönyörű volt az a. karácsony ! En sok mindenről álmodtam s mégis a valóságban sokkal Ö O szebb volt a karácson}'. Nelli a sok fényes kirakatra gondolt, a remek babákra, melyek oly mosolyogva tekintettek a sétáló gyermekek!e és gyorsan mondta: — Blanka, én oly szépot álmodtam tegnap ! Tudod; egy babakirálynót gyönyörű négy fehér lovacska, hozott aranyos kocsin az utcán. Aztán a házunk előtt megálltak s azt mondta a szép baba, hogy öt nekem küldte a Jézuska. Es még mennyi sok ajándék volt, a kocsin. Te Blanka, én úgy szeretném, ha ez az álom beteljesednék ! Te is ilyen szépet álmodtál ? — Oh, az én álmom nem teljesedhetik be, mert az lehetetlenség. — No mondd el — kérte a kicsi. — Tudod Nelli, van ám nekem még egy testvérem, Ella. Te nem ismered, mert a papa elvitte meszsze egy iskolába, mikor a te mamádat idehozta, Tndod, félt, hogy nem fogják egymást szeretni, mivel Ella akkor már nagy leány volt. En meg az éjjel a/,r álmodtam, hogy ő is itthon volt karácsonyestén, világoskék ruhában, ami igen jól állott neki; és aztán itthon maradt két hétig ! Nelli várt, majd csodálkozva mondta : — Dehát ez nem lehetetlen ! az inkább meglehet ám. — folytatta aggodalomteljesen -- hogy a nagy sárban az utcán elakad a babakikirály 110 fogata és akkor hogyan jöjjön el hozzám ? — Oh, azon ne aggódjál Nellike, — vigasztalta Blanka — azt a Jézuska elküldheti, mert az csak, játék. De Ella nagy leány, neki igazi vonaton kell jönni ; aztán 8 óráig jön a vonat és egyedül sem utazhat. A papának sok dolga van, a mama meg bizonyosan nem megy el érte — — Blanka ijedten vette észre, hogy Zoborné megmozdult a pamlagon s félve gondolta, hogy talán meg is hallotta beszélgetésüket. De Zoborné tovább is fekve maradt és elgondolkozott magában. — Vájjon milyen lehet azóta Ella ? Mindenesetre megnőtt a három év alatt ; most épen tizenhétéves és nagyon szép lehet ; neki is olyan hosszú aranyszőke haja van, i mit Blanka leginkább kiemelt anyja szépségéből előbbi beszélgetése folyamán. A gyermekek ismét belemélyedtek a játékba ; Zoborné pedig egy idő múlva ugy tett mintha álomból ébredt volna föl. Megkérdezte a gyermekeket, mu ől . beszélgettek ? — aztán elnagyta a szobát és férjéhez ment e szavakkal : — Elutazom. — De édesein, ugyan miféle érdek szólit épen karácsony előtt ? — Hazahozom Ellát. Zobor elragadtatva kiáltott föl : — Mily jó vagy te Vilma ! A szép asszony nevetett és igy szólt : — Óhajtásod szerint megtudtam a gyermekek álmait ; Ella itthonléte a Blanka kívánsága volna. — És a Nellié ? — Ah. ő tündérkirálynőről álmodott, négy fehér ló hozta ide aranyos kocsin. — Hat ló fogja húzni a kis fogatot — mondta Zobor jókedvűen és Ellára is gondolt, kit ő is vég látott már. Majd azt gondolta, mégis jobb lesz, iia ő megy el leányáért ; Ella is nagyobb örömmel jön haza, meg ö jobban is birja a hosszú út fáradalmait. Zobor az esti gyorsvonattal el is utazott. Zoborné aggodalmasan tekintett az órára. A vonat késett. Nemsokára. föl kellene gyújtani a gyertyákat a hatalmas fenyőn ; a gyermekek is türelmetlenül várták a papa haza tértét, kiről azt hitték, hogy hivatalos ügyben utazott el. Végre, végre ismerős léptek zaja hallatszott és Zoborné kisietve, szemben állott szép mostoha leányával. A gyermekek vig kacaja kihallatszott ; Ella be akart futni hozzájuk a jól ismert gyermekszobába. Zoborné visszatartotta. — Nem úgy Ella, neked szereped lesz. Blanka nom is ismerne meg e sötét utiruhában — és szobájába vezetve Ellát, megmutatta neki a szép világoskék selyemruhát, melyet karácsonyra csináltatott s melyet ez estén viselnie kellett, hogy a Blanka álma is megvalósuljon. * száz meg száz gyertyától, fényben úszott a nagy szakarácsonyfa alatt Ízlésesen elrendezve a pompás ajánA tündéri Ion. A voltak dékok. A kis ezüstcsengő jól ismert hangja jelt adott a gyermekeknek, kik meghatottsággal, örömmel és kíváncsiságtól égve repültek be a csodás birodalomba.