Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

1904. december 25. 3 (A népgyűlés.) Egy óra körűi már nagy tömegekben hullámzott a Szentháromság (Andrá«sy) téren az embersereg. A régi Georgikon előtt volt felállítva a nemzeti szinü diapériával s a magyar címerrel díszített nagy szónoki emelvény. Fél kettő tájban megérkezett az ipartestület nemzeti zászló alatt ; nemsokára az építőmunkások szakegylete szintén nemzeti zászló alatt, s kettőre már 5—6 ezernyi embertömeg hullámzott a téren. A körüllevő falvak : A. Páhok, Szántó, Sármellék, Zsid, Rezi, Zalavár stb. polgárai nagy csoportokban összeverődve várták a szónokokat ; még a távoli Kiskomárom is képviseltette magát vagy 25 tagu küldőt séggel. Néhány perccel kettő után jöttek a ' gazdászifjuság — nemzeti zászló alatt — és a megyei és városi érdeklődök kíséretében a képviselők, kikkel az emelvényre igen számosan mentek föl:'a gyűlés össze nivói, meg3'ei földbirtokosok, tanárok, kerületi papság tagjai, stb. A hatóságot dr. Skublics Ödön szolgabíró képviselte. A gyűlés elnökéül egyhangúlag Ne deczky Jenőt választották, ki lelkes, tüzes szavakkal nyitotta meg a népgyűlést s felkérte a képviselőket beszédeik elmondására. Beszéde után Bogyay Máté kerületünk képviselője bejelentette és megokolta a szabadelvű pártból való kilépését, mely tónyeért sokkal több éljent kapott, mint. megválasztatásakor. Az első — beszédének tartalmára, higgadtságára is első — szónok volt Zboray Miklós néppárti képviselő ; a második az Ugrou-párti Éttner Zsigmond, a harmadik a Kossuth-párti Ráth Endre. Egyik se mondta el a népnek, amit elmondani, amit megmagyarázni kellett volna : miért ós miképen volt a nov. 18 iki képviselőházi esemény törvényszegés ós törvénytelen. De miudvégig érdekes volt beszédjük. Inkább az ellenzék közös akciójavai s a jövendő, a küszöbön álló választásokkal foglalkoztak ; sőt, Ráth Endre megigérte, hogy az esetben, ha kell, eljön újra, és meg is eske'.te költőt hasonlatokkal, udvarias tiszteletnyilvánitásokkal kezdett ós nagy szónoki hévvel elmondott beszéde végén a népet, hogy hü marad ellenzéki elveihez. Beszédeiket sűrűn kisérte nagy tetszés, »abcug«, »gazembert stb. közbekiáltások. Sajnálatos dolognak tartjuk azonban mindbárom szónok beszédében ama disszonáns hangot és támadásokat, mel\ek nélkül sokkal nagyobb volt volna a gyűlés méltósága, komolysága és fénye, mint igy volt s mely tény bizonyos tekintetben szocialista ízt adott a gyűlésnek. Aki figyelemmel kiféri különöseu a budape-iti szocialista népgyü'.ó.-ek szónokainak beszédeit, mint tesszük mi, igazat fog adni nekünk nemcsak ebben, hanem abban is, bogy nyilvános szereplésért, igen is szabad nyilvánosan bírálni, de soha a tisztesség, tisztelet s a jó ízlés, a jó érzék rovására, csak mindig tárgyilagosau. S örülünk annak, hogj' éppen a lebecsült néppárt szónoka vétett legkevésbbé az igaz-.ag és jó izlés ellen. Örülünk neki s emlékezet okáért leszegezzük ide e tényt. Ismételjük, sajnáljuk a disszonáns hangokat. Jílgy Apponyi, egy Ugrou, egy Bartha, egy Rakovszky, egy Zichy Aladár, egy Kossuth ezt nem tették volna és mégis becsüli, nagyrabecsüli őket a nemzet ! A nép úgyis hajlandó szélsőségekre ; minek keltegetni a szunnyadó szenvedélyeket. ? De, dicséretére log}en mondva a komoly magyar népnek, nem volt, semmi komoly incidens. Jobb is. Ö ütötte helyre a hibát. A képviselők beszédei után határozati java.-latot olvastak fel a kormány nov. 18-iki tettének elítélése, a szövetkezett ellenzék üdvözlése és a választói jog kiterjesztése céljából. (Egy hang: követeljük az általános titkos választói jogot ! Nedeczky Jenő : Az beune van a programmban !) A javaslatot Thassy Lajos birtokos olvasta fel (Halljuk Gaál Gastont ! Halljuk !) melyet. egyhangúlag elfogadtak. Ezután felolvasták Andrássy Tivadar gróf és Gullner Gyula üdvözlő sürgönyeit, s Nedeczky Jenő inégegyszer üdvözölve a népgyűlést s megköszönve a nagy számban való megjelenést, a gyűlést feloszlatja. Percekig tartó tf.ps és éljenek kisérték az emelvényről lelépőket. (Gyűlés után ) Lassan osziott el a tömeg, a képviselők pedig zugó óljenektől kísérve, gyalog mentek vissza a szállóba. A lelkes gazdászifjuság hol egyiket, hol másikat kapta vállaira s vitte jó darabon nagy kitartással és lelkesedéssel. Különösen ki kell emelni azt u páratlan rendet és fegyelmet, mit az ifjak tartottak; szinte fölemelő dolog volt látni, hogy egy csekélyke rendetlenség vagy túlzás elő nem fordult közöttük, pedig tíz idő, a haugulat alkalmas volt reá. Nagy változás ez : az intézet megkomolyodott, szel'emét mutatja az ifjak önmérséklése. Kaptak is eljent eleget, melyhez mi is ezúttal is szivesen hozzájárulunk egygyel. Az ifjúság kívánságára Zboray Miklós a nagyteremben, Ráth Eudre pedig az ablakból még egy beszédet mondtak az újra összeverődött nagyközönséghez. Mondják, hogy Zboray beszéde alatt szem nem maradt szárazon. (Az eltávozás.) A délutáni öt órai vonattal elutaztak a képviselők. Ezúttal is nagyközönség kísérte őket s a gazdászifjuság újra kivouult s a pályaudvaron még egyszer hallani kivánta Zborayt. De ő már annyira be volt rekedve, hogy helyette Eitner képviselő mondo't, mógegyszer Istenhozzádot a kerületnek s a lelkes ifjúságnak. Velük utazott Bogyay Máté képviselő is, ki azóta az Anrirássy-csoporhoz csatlakozott. Az elinduló vonatot lelkes éljenzés ós kendőlobogtatás kisérték ; megjegyzendő, hogy a fiatalság a hárotu kéviselőt vállain vitte be a kupéba. {Epizódok.) A sok közül ime egy néhány : Egy ur : (igyekszik kilelé a tömegből a szabadabb helyekre ) Egy a népből : Hóvá, hová tekintetes uram ? Egy ur : Nagyon szorosan vaunak ott, itt, több u hely. Egy a népből : Ugy e, tekintetes ur, azér', hogyha futni kő, hát legelő' lehessen ? * Képviselő : j azért hát azt mondom, menjen Tisza petroleumkutat fúrni Oláhországba !« Egy bushang : Inkább idejöjjön igazi jó vizű kutat fúrni. . . . •íf. Elnök : > . , . a gyűlést ezennel bezárom. c Egy polgár : Há' 'sze szép, szép, de azt nem mondták az urak, hogy mi lesz — — az adóval ? * Ifjúság : Fölkap vállaira egy erős borotvál tképü urat s nagy lelkesedéssel viszi s kiabálja »éljen Zboray, éljen ! (Zboray borotvált aicu férfi.) De igeu nagy, igen nehéz ur volt, ki kézzel-lábbal tiltakozott a kitüntetés ellen, Zboray pedig mellettük nepeljék meg a karácsonyt; összegyűjtik a szegényeket s kiosztják nekik kai ácson} i ajándékul a szükségeseket, amiket Szent Antal perselyeiben gyűlt, pénzen vásárolnak össze. Szép nagy karácsonyfát állítanak. Hogy bámul majd az a hindu ! ünnepség után kisétálnak a hüs tengerpartra s ott, várják meg majd az éjféli mise idejét; onnan besétálnak a kis kápolnába, ahol a fehérszakállú missionárius atya mondja a legszebb misét . . . Milyen kedves-bizarr lesz ez mind . . . De ezt az ábrándot hamarosan lerombolta egy másik : a honvágy. Már december elején kezdett, sírdogálni magában Mariska a honvágy hatása alatt s állandóan könyörgött férjének, hogy szerezzen karácsonyi szabadságot, akárcsak egy hétre. A szegény mérnök szivesen megtette volna felesége kívánságát, ami az ö kívánsága is volt. Meg is nyerte volna a szabadságot, ha esetleg a kikötőben valami építkezési baleset nem történt volna, mely miatt a mérnöknek ott kellett maradnia. A fiatal asszony most már megbánta azt is, hogy férje ajánlatára legalább maga nem ment haza. Hiszen ilt, most, teljesen eg) edül van, az ura ezen a szent estén is a kikötőben van elfoglalva s nem töltheti a kaiácsony éjjelét sem otthonában, Ime itt van ő, egészen magára hagyva, a szegény ifjú nő, körülvéve a rideg pompával, a kápráztató keleti kényelemmel — ós sajgó szívének, összeörölt szellemének, elfásult lelkének minden fájdalmával s gyötrődésével . . : Még siiui sem tudott, hogy a jótékony könnyek enybitei.tek volna valamit fájdalmain. Mit csináljon ? Végre eszébe jutott a végső menedék, mezhez már nem egyszer fordult ilyen állapot,bau. Az imakönyv. Oh, e szent lapokról vigasztalás árad s vele némi megnyugvás a fáradt lélekre. Fölkelt, mindenekelőtt ruhát, váltott, aztán elővette imádságoskönyvét, melynek lapjai már fakók és sárgák voltak a sok könnytől. Bevonult a kis szobába, mely kápolna gyanánt szolgált. A Szent Szűz szobra volt ott felállítva, előtte öröklámpás égett. Itt szokott ő férjével együtt imádkozni reggel és délután ; mig estónkint, midőn férje a hivatalában volt elfoglalva, ő egyedül szokta itt ájtatosságát végezni. Alig kezdte meg imádságát, midőn a turbános inas látogatót jelentett. Mariska s .omoruan, hidegen, fásultan ment látogatója elé, aki az egyik európai kereskedőnek neje volt. üil volt tökélve, hogy lehetőleg röviddé teszi a kellemetlen vendéglátást. A másik hölgy is éppen olyan szánandó fiatal asszony volt. Az ö aroáról is le lehetett olvasni a szomorú kedélyállapotot. Annál inkább leolvashatta a mérnőkné, aki ugyanabban szenvedett,. Azonban a látogás éppen nem volt rövid. A kereskedőnó bánatos hangon kezdett beszélni. — Ne haragudjál, édesem, e szokatlan ós talán kellemetlen látogatás miatt. Férjem üzletével van elfoglalva, éppen most érkezett hajója, telve árukkal. Teljesen egyedül, elhagyatva maradtam otthon, ahol már gyötör mindennek látása is, mert mind azt juttatja eszembe, hogy milyen édes boldogságban töltöttük azelőtt a szent estét szülőink házánál — s milyen messze vagyunk most. attól. Testern-lelkem kimerült már ebben a szomorú életben, mely csak pompát nyújt, s hamar megunt érdekességeivel most már csak gyötör. Mit csináljak otthon, egyedül ? Azért hát eljöttem hozzátok, hogy talán itt a ti körötökben, mely talán melegebb, boldogabb, én is részesüljek egy kis vigasztalásban s a szent este boldogságában . . . A mérnökné szomorúan hallgatta barátnője fájdalmas panaszát, szomorúan nézett annak könnnyes szemeibe, aztán egyszerre zokogásban tört ki, odaborult barátnője keblére, aki azonnal fölismerte a helyzetet s a másik pillanatban összefolyt a két hölgy köunyárja. Majd kissé lecsillapulva mind a ketten odatérdeltek a Szűz Anya szobra elé és imádkoztak, csöndben, zokogva, de lassanként megnyugvás szált szivükbe, s megvigasztalódva keltek föl az imazsámolyról . . . . . . Igy ünneplik a karácsony szent, estéjét messze Indiában, távol a hazától, a szülőföldtől, a szülői háztól, rideg idegenben ! . . . Kollarik Kálmán.