Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

BALATONVTDÉK 1904. december 25. tiát trónvesztésnek jelenté ki ; az erdélji országgyűlés Szebenben óriás többséggel kebelezte be Erdélyt Ausztriába s választotta követeit a Reiclisratba — Tisza István tanitása szerint ez mind legitim határozat volt, jogérvényes és kötelező a kisebbségre és mindenkire, valóságos jogfo.rrás és jogalkotás, igazi pari amen tárizmus. A példákat folytathatjuk. Ugyebár a többség a bíróságoknál is dönt. Szavazattöbbséggel hozatnak az Ítéletek. De hogy törvényesek ós igazságosak legyenek, arra nem elég, hogy az elnök a többséget kimondja, hanem, hogy magában az ítéletben formailag és lényegileg benne legyen az igazság és a törvényesség. A birák többsége ítélte halálra Zrínyit és Frangepánt. A bírák többsége vezettette a vérmezőre Martinovicsot és társait. A bírák többsége vetette börtönre Kossuthot és az ifjakat ós I Deák Ferenc még sem tartotta ezt ' az ítéletet törvényesnek ós igazsá gosnak. Haynau itélöszékei is szavazással gyilkolták meg Batthyány Lajost ós az aradi tizenhárom tábornokot. Mindez a többség akaratából és jogcímén történt igy. Tisza István elmélete szerint mindez jogos volt, golyó és akasztófa, hóhér és katonaság csak végrehajtói voltak a többség akaratának. Nem ug}

T miniszterelnök ur ! A többség a törvénytelenséget nem teheti törvényessé, a törvényt nem változtathatja igazsággá, az esztelenséget észszerűvé és a hazaárulást hazafisággá. Kaas Ivor báró. Ellenzéki népgyűlés. Mult vasárnap volt az igen nagy embertömeg jelenlétében megtartott ellenzéki népgyűlés. Neui jöttek el mindama képviselők, kiket, a falragaszok és meghívók hirdettek ; nem jöttek el a közéletnek ama kiváló szereplői, kiket az ő higgadt, nyugodt, szenvedélyeid öl leszürődött temperamentumuknál fogva legjobban szerettünk volna látni. Helyettük három, még ismeretlen, még csak kezdő s igy igen tüzesvérü politikus jött : Eituer Zsigmond, Ráth Endre és Zboray Miklós az Ugronpárt, a Ko suth-párt, s ft Nép-párt képviseletében. Nagj' embertömeg érdeklődött jövetelük iránt. Magáról az egész napról a következőleg foglalhatjuk össze jelentésünket : (A fogadtatás.) Már 11 órakor élénk mozgalom volt tapasztalható a városban. Sürü csoportba verődött emberek tárgyalták a nap eseményeit. Igen sokan a vasúti állomáshoz siette-, hol három gyönyörű négyesfogat s valami harminc kocsij§várt.a a képviselőket s az e'éjük kivonult közönséget. A vaspálya udvaráu a megye, városunk környékének s városunk intelligenciájának tagjai közül igen sokan voltak ; zászló alatt vonult ki a gazd. tanintézet félszáz növendéke is, a legnagyobb reudben. A küuulevők a bejövő vonatot a Kossuth-uóta éneklésével és hatalmas éljenzéssel fogadták. A megérkezett képviselőket az ellenzék nevében Nedeczky Jenő birtokos, volt országgy. képviselő fogadta, agg kora dacára if|ui hévvel és gyújtó hatással elmondott beszéddel, melj'ie Zboray Miklós képviselő válaszolt, melj válasz mély hatással volt az összes jelenvoltakra. Ezután kocsira ülve az egész uton végig, az »Amazou« szállóig lelkes éljenzés kisórte őket a zászlós házak között. {Bankett.) A szállóban a nagyteremben száznál több terítékű bankett, volt ezután, hol újra Nedeczky Jenő üdvözölte nagy hatású szavakkal a kerület ellenzéke nevében a képviselőket, a jelenvolt diszes közönség éljenzéseivel kisórve, melyekre a képviselők válaszoltak. Több toast elhangzása után lassankint elérkezett az ideje a népgyűlésnek s annak tárgyait beszélték meg. 2. bukni látta a minisztereket, de fentartotta a rendszert, mely az országot politikailag, anyagilag és erkölcsileg tönkretette. Jól tudja Tisza, hogy miért követeli a többségnek feltétlen jogát. Az neki eszköz és jogcim személyes uralmának és rejtett céljainak kivitelére. Többséget akar csinálni magának minden áron, hogy mint annak vezére saját akaratát törvénj'ül diktálhassa Magyarországra. Parlamentárizmus alatt ő ezt érti és e szerint faragott elméletet magának a parlamentárizmusról, melj'ben a többség akaratának okvetlenül érvényesülni kell és ehhez feltétlen joga van. A lex-Dániel, a november 18-iki államcsíny mind ezen hamis elmélet jogalapjára van fektetve. Ha, ez igaz volna, akkor egyáltalában a kisebbségnek semmi joga nem lenne, az ellenzék felesleges és a többség egymagában és egyedül törvényhozó hatalmat gyakorolhatna. Tisza István ezt nem is bánná. Máiatyja is megpróbálta ezt, midőn a Bánffy-válság kezdetén a szabadelvű körben a Tisza-lexet indítványozta, melyljel a törvényhozást a pártkörbe kívánta áthelyezni. Ug}"anazokon a nj'omokon halad kedves fia. De ha minden többségnek határtalan joga van akaratát törvónj'esnek n}

7ilvánitani és végrehajtani, akkor Cronwell többségének jogában állott lefejeztetni I. Károly angol királyt ; a jakobinusok többsége legitim módon Ítélte halálra XVI. Lajost ; akkor a törvényesen megválasztott magyar képviselőház kétségtelen többségének akarata jogosan hozta volna 1849. április 14-én a törvényt, mely a Habsburg-dinaszA BALATONVIDÉK TAHKAJA. Idegenben. Készen van minden. A hatalmas karácsonyfa tündérfényben ég, a nagy kerek asztal roskadozik az ajándékok tömege alatt. Az öreg tanácsos meg a felesége ós a leányuk meg a vejük titokzatos mosolygással rejtegetik a meglepetéseket, melyeket egymásnak szántak s ugy tesznek, xnintha nem vennének észre semmit a másiknál . . . A tauácsos ur csönget,, s belép az öreg guvernant a két ifjabb gyermekkel, aztán a cselédek. Térdreborulnak mindnyájan, halkan imádkoznak, aztán megkezdődik az ajándékok kiosztása. Körényi, a tauácsos ur veje, és Mariska, felesége egymás után bontják ki a káprázatos keleti ajándékokat, amiket Siugapóreból hoztak. Mert Körényi Kázmér Singaporeból jött haza karácsonyra ifjú feleségével, onnan a távol keletről, ahol tudománya által kikötő-mérnöki állást szerzett. Nagynehezen kieszközölt egy havi szabadságot, de abból is csak két hetet tölthet neje szüleinél, a többit az ut emészti föl. De hála Istennek, csakhogy itt lehetnek, egészségben, habár rövid időre is. Mariska alig bír magával a boldogságtól ; hol az egyiknek, hol a másiknak ugrik nyakába, nevet is, sir is egyszerre. Hát még mikor az ura kihúz az asztal alól egy csomagot, kibontja s egy kápráztató fényű, indiai nyers selyem ruhát tart felesége elé ! . . . Ez régi vágya volt a fiatal asszonj'nak s most, hogy ez beteljesedett, örömében végigtáncolt a íizobán, magával ragadva anyját is, aztán odaesett a kacagó öregasszony keblére s ugy sirtak egymás karjaiban, — könnj'eik összegyűlve folytak . . . csupa víz lett mindkettőjük arca, nyaka — s a fiatal asszony — fölóbi edt. Ott feküdt, singaporei házukban, budoárja keveretén. Irtózatos hőség fullasztotta s az alvás — mely ott rendesen izzadással jár — őt is teljesen kiizasztotta. Pedig a szoba függönyei le voltak eresztve a mesterséges legyező a plafonon működött, a szökőkút a szoba közepén locsogott'. Mégis a gyilkos forróság, mely a benszülötteket is meggyőtri, öt, az európai asszonyt valósággal beteggé tette. És karácsony estéje közeledett. Délután hat óra volt, a nap még javában tűzött, ós fűtött. A mórnöknó egyedül van. Még komornája sincsen ; akit Európából hozott ide, már meghalt, másikat, nem tud kapni onnan ; csak egy benszülött öreg nö vállalkozott, drága pénzért arra, hogy valamikép a komornai teendőket ellássa ; de most az is alszik a szobájában. Nőcselédet különben nem lehet látni ; legfeljeob az örökösen bételt rágó turbános hindti, vag3' a mogorva, copfos kinai «boy» ál itt házi szolgálatba. A délázsiai égöv lélekölő unalma már régeu fojtogatja a fiatal uö lelkét. Mert az élet itt kin ós gyötre ein, a mesés gazdagság ós keleti kényelem mellett is. A férfiak még csak könnyebben elviselik a tropikus életet, őnekik a nap, jobban mondva, az est és a•/. éjszaka nagy része eltelik a hivatalos elfoglaltságban ; a nőket eilenben semmi sem foglalja el. A háztartás gondjai a cselédségre vannak bízva; a szellemi munkát pedig a gyilkos unalom utáltatja meg. A társas érintkezés a lehető legki-ebb mértékre van szoritva, mert mindnyájan ugyanabban a rettentő kedélyállapot bau szenvednek, mely lehetetleuné teszi a vidám, szívélyes társalgást. E borzasztó helyzet, aztán lassankint megrágja az egész embert — s a virulón, vidáman, piros arccal idejött hölgyből ólomszürkés szinü, tönkretett idegzetű, búskomor asszony lesz csakhamar, akinek semmi sem kell, mert semmi sem szórakoztatja ; még a toilette sem érdekli őket, mert a trópusi forróság a legegyszerűbb pongyolát, kéuyszeriti rájuk, de meg nincs is, akinek öltözzenek s a toiletteben legyőzni törekedjenek. Igen-igen ritka a szerencsés kivétel, akit testében-lelkében szuként, meg- nem '» O őröl ez az élet. Ilyen valóság bizony hamarosan lerombolta az ifjú mórnöknó illúzióit és ábrándjait is, amelyekkel fól év előtt idejött, Mennyivel másként képzelte ő el az első singaporei karácsonyát! Hogy mikor majd közeledik a szent ünuep, összehívja a Singaporeban élő európai hölgyeket, aztán megbeszélik, hol ün