Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

1904. november 6. BALATONVIDÉK 155. getnek egy uj jelöltet: egy minden izében tudós, egyenes ós kiváló embert, ki, ba már kormánypártit »kell« okvetlenül vá­lasztani a tiszta választások idején, osztat­lan tiszteletét, és elismerését birja pán kü­lönbség nélkül az egész országnak. Vele azonban a cél alig lesz elérhető, mert or­szág-világ tudja, hogy nem sokáig lesz már miniszter ; szilárd tudása nem tud be­leilleszkedni a politika ingoványos teker­vényeibe. Minden esetre nemes ellenfél lesz, kit megbecsül mindenki s akivel küz­deni : tisztesség. De kérdés : ott hagyja-e értünk nehezen szerzett, elhódított kerü­letet ? Az orosz-japán harctéren most csend -van. A vihart, a halált megelőző nyuga­lom. Port-Arthur se esett még el ; Stössel tábornok keményen tartja magát. Nippon fiai is hasztalan ontják a vért, az a vár nagyon erős. Mukden körül uj harcok ké­szülődnek. Talán a végső küzdelem elő­jele ez a nagy csend ? Most már minden oldalról hallatszik a béke szükséges volla ; legutóbb Anglia vette a békés megoldás ügyét. Bár sikerülne is ! HIREK. Előfizetőinket, kiknek előfizetése szep­tember hó végével vagy már előbb lejárt és még nem újították meg } bizalommal felkérjük, hogy a megújítást eszközölni szíveskedjenek. A »BALATONVIDÉK* kiadóhivatala. — A veszprémi székesegyház restaurálása. Bál-ó Hornig Károly megyéspüspökünk egyházmegyénk szegényebb templomait, iskoláit, plébánia lakokat mindenkor bőkező támogatásban részesiti. Részben teljesen újra épiteti, részben res­tauráltatja s mindezt a maga költ­ségén. Fejedelmi bőkezőségét és ál­dozatkészségét nehéz volna e rövid sorokban mind elsorolni. De mint értesültünk eddigi bőkezű adakozá­sára azzal a tervvel teszi fel a ko­ronát, mit most szándékozik léte­síteni. A veszprémi püspökség 900 éves évfordulóját századokra kiható emlékművel akarja megörökíteni. Az ódonszerü veszprémi székesegy­házat újra épitteti. A mostani he­lyett remek dómot tervez, mely gaz­dag aranyozással, művészi freskók­kal s szobrokkal lenne bőven dí­szítve. A pályázatot már a jövő ta­vasszal kiírják s az építési munká­latoknak az 1909. évre a jubileumi ünnepélyekre be kell fejeződni, mi­kor is a fölszentelés fényes jubilá­ris üunepségek keretében folynának le, melyeket megyéspüspökünk maga óhajt végezni. Az építési költsé­gekre 3 millió koronát szándékozik fordítani. — Föuri vadászatok. Festetics Tassilo gróf ur ő Excel len ti áj a főúri vendégei szá­mára f, hó 4. és 5. napján vadászatot ren­dezett, Vörsön ós Keszthelyen a Meleggát­nál. Vörsöu az első nap 1 őz, 204 nynl, 451 fácán, 10 fogoly, 1 szalonka és 5 ap­róbb vad esett. Meleggátuál másnap 27 nynl, 1359 fácán, 187 fogoly, 1 szalonka és 1 apró vad esett. Tehát 10 puskás 2 napon 2247 vadat ejtett. — Templomunknak. Lelkesít, bennün­ket, midőn a főváros zajából is repül hoz­zánk egy-egy kegyeletes érzelem templo­munk iránt. Kann és Heller cég az oltár­táblákat, újra aranyozta és Ejury főgépész­hez intézett, levélben kijelenti, hogy a 40 K. 90 fillér költségről templmnunk javára lemond. Isten fizesse meg ! Én híveim ne­vében őszintén megköszönöm. Dr. Dunst Ferenc apát. Magyar nők a tüdőbetegekért. Páratlan sikerű az a felhívás, a melyet a »József fő­herceg sranatorium egyesület" a magyar hölgyvilághoz intézett. Az egész országból lelkesen gyűltek a magyar hölgyek az alá a zászló alá, melyet a humanizmus lobog­tat, amelyre a magyar nép nagy veszedel­mének, a t iidőbetegség elleni küzdelem van irva. Arra a lelkes felhívásra, amelyet Jó­zsef főherceg intézett, városunk hölgyvilá­gához, többen közölték az egyesületlel, hogy az első népszanatoVium lélesithetése érdekében készséggel vállalkoznak a jótó­konycólu sorsjáték sikerének előmozdítására, mely sorsjátékot az egyesület saját hiva­talnokaival egyesülelileg rendezteti, mely tehát nem üzletszerü vállalat. Ugy értesü­lünk, hogy Lukács György főispán s az egyesület elnökének kérelmére vármegyénk főispánja meleghangú felhívást intézett var­megyénk községi jegyzőihez, szeretettel ajánlva, hogy a népmentósi aktiót minden erőből, lelkesedéssel támogassák. A felhi­vásuak bizonnyal szintén foganatja lesz. Itt közöljük még, hogy az egyesületnek a hölgyek részére átnyújtandó oklevelek raj­zán eóy nagy művészünk most dolgozik. — Nagy idők tanuja. Idősb csengen Háczky Kálmán negyvennyolcas honvéd­főhadnagy, volt országgyűlési képviselő, a Zalamegyei Gazdasági Egyesület volt ügy­vezető-elnöke, Zalavármegye közigazgatási bizottságának ingja, földbirtokos, november hó 10 ón hetvenhét éves korában meghalt Zalaegerszegen.El huny tat gyermekein, uno­káin és dédunokáin kivül kiterjedt rokon­sága gyászolja, közte a nagyszigeti Szily, baranyavári Baranyay, mesterházi Mester­liázy, továbbá a dukai és szentgyörgyvöl­gyi Széli-családok gyászolják. — Uj tejszövetkezetek. Sztankovics János volt, gazd- tanintézeti tanár, jelenleg debreceni igazgató annak idején igen sok tejszövetkezetet alakított a környéken. Buzgó emberek, ugy olvassuk, más vidé­keken is mozognak a szegény nép érdeké­ben. Igy ifj. Yoigt, Ede gazd. titkár buz­gólkodik ez ügyben, ki legújabban Csák­tornyán és Hahóton alakított tejszövetke­zeteket. Éljen ! — A magyarság érdekében. Mig az országházban a nemzeti erőt izzóveszeke­dés sorvasztja, künn a társadalomban igazi honszerető hasznos munka folyik — csend­ben zajtalanul. Egyik a szövetkezeti, má­sik a nemzeti megerősödés nagy munkáját végzi a szövetkezetek szövetségének s a nemzeti szövetségnek megalkotásával. A magyar gazdák országos szövetsége Dará­nyi Ignác dr. elnöklete alatt az elmúlt hé­tnn megalkotta a szövetkezetek szövetsé­gét. Ezzel útját egyengeti a hazai szövet­kezetek megerősödésének s élét, veszi a szövetkezetek ellen 'mindinkább megujuló ellenséges támadásoknak. A másik a ma­gyarság szövetsége a magyar faj ellen hoz jött. Ránézett a csillogó pénzre, — aztán leányára. A leány a könyvszekrényre dőlve sirt, sírt magában. Az apa össze­rezzent. Most évek után észrevette, hogy leányán foltos, régi ruha van, hogy cipői teljesen rongyosak. Szive összeszorult, a lelkiismeret megszólalt. Felállott, odament leányához és meg­csókolta. Aztán az asztalhoz vezette és zokogva térdelt le előtte; -- Ez a sok pénz a tiéd, Margit. Holnap tartjuk Gastonnal a mennyegző­defc, — mondta alig hallhatóan. — Es a találmányaid apám ? kórdó a leány. — Azokra várhat a világ! feleié, s avval hányat dőlt. karosszékébe ; és sirt — sitt a boldogságtól! Idegen eszme után irta : e. %. Hr. A táltosok. Irta: Zöldy Márton. Lapank jogosított, kiadása. Rohoska Palit nem lehetett rendes mértékkel birálni. Nagy szélsőségek talál­koztak benne. -A legjobb gazda ós a leg­nagyobb korhely volt, egy személyben. Ez utóbbi tulajdonsága periodikusan lépett fel nála. Néha hónapokig szinét, se látta a korcsmának. Aztán egyszerre, hirtelen, impulzive jött rá a korcsmázás. Bevette magát valahová, korcsmába, vendéglőbe, vagy csárdába s ki n^m mozdult addig, mig a pénzébetartott. Ivott és itatott. Huzattá a nótáját rogyásig. Tele rakta az asztalt, üvegekkel és gyertyákkal s kileste a legjobb alkalmat, hogy mindenestül fel­boríthassa. Aztán kezdte elölről. Olyan félur, félparaszt volt. Amellett élelmes kupec, ki ésszel járt a vásárra. Most is két, gyönyörű almásszürkével ál­lított be a korcsmába. A korhely termé­szete volt felül. Már másodnapja ivott. Csodásan győzte. A cimborák kidőltek mellőle, egy kettő kereket oldott. A téli nap korai estéje m ár leszállt, mikor azon vette magát észre, hogy egyedül maradt. Még a cigányok is elkéredzkedtek. Rohoska Pali mindenhez érzett ked­vet, csak ahhoz nem, hogy haza menjen. Birtoka ugy 3 óra járásnyira feküdt a Kerekróten. Nyugtalanul tekintgetett kö­rül a tágas ivóban, melynek egyik aszta­lánál három gányó kucorgott. Gányónak arra mifelénk a feles do­hánykertészt nevezik. Van ebben az elne­vezésben valami gúnyos, kicsinylő vonat­kozás. A szántó vető ember nem tekinti magával egyenrangúnak azt, aki nem arat, aki a nagy munkaidőben csak kocsozza a dohányt. Az — nézete szerint, — csak olyan babra munka. A három gányó aznap szállította b» a dohányt. Meg is kapták a pénzűket s egy kis áldomást iddogáltak. Csak olyan szegényesen, egy két litert mindegyik. Csak a hire kedvéért.. A legtöbb pénzt Füstös Tamás kapta. Szorgalmas, takaró­kos gányó vöff, aki kevés előleget szedett ki az uraságtól. Száznegyven forint, ütötte a markát. Nagyon meg volt elégedve ma­gával és a világi renddel. Ugy egy óra múlva Roboskának me­gint akadtak cimborái. A cigányok újfent előkerültek. Duhaj kedve szilajon kezdett lüktetni. Rendelte az italt, nyakra-főre. Hangosság, vigasság töltötte he az ivót. — Eb fél, kutya fél ! — hangzott Rohoska ajkairól. Majd megfizeti, aki reg­gelig alszik. Kocint.ottak és ittak. Rendesen, sza­kadvást, mintha napszámba csinálnák. D» ugy éjféltájban Rohoska Pali arra a szo­morú fölfed-zésre jutott, hogy elfogyott a pénze. Az apró is, a nagy is. Ugy látszik, nem hozott eleget A mulató kedve |>edig nagyobb volt, mint valaha. Ez nem jó do­Balatoni partok alól című, 62 gyön}-örű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású verakötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents