Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

4. BALATONVIDÉK 1904. november 13. napról-napra erősebben támadó nemzetiségi mozgolódás ellen keresi az orvosszert. Leg­utóbbi felolvasásában az erdélyrészi nem­zeti viszonyokat világította meg. Szomorú adatok igazolják a magyarságnak nemcsak számbeli, de anyagi pusztulását is. Ugyan­ilyen arányban erősödik a nemzetiségi tö­rekvés. Román és oláh takarékpénztárak tartják — zsebükben a magyarságnak egyéni és gazdasági függetlenségét. Szomorú dol­gok ezek, igazolják azt a még szomorúbb föltevést, hogy ebben az országban a kor­inánj'zat óriási mulasztást kezdett el a ma­gyarság érdekeinek elhanyagolásával. Amit elmulasztottak a pártoskodó kormányok, hozza helyre a társadalom, mig nem késő, inig a nemzetiségi áradat ellenséges hul­lámverése rendes medreikbe nem szorítja vissza a megfejthetetlen nemzetiségi és gaz­dasági kizsákmányoló törekvóseket. — T. olvasóink figyelmét Zöldi Már­tonnak, a kitűnő fővárosi irónak mai szá­dunkban megkezdett pompás humorú tárcájára itt is felhivjuk. — A veszprémi muzeum megnyitása. A mult héten ment végbe a veszprémi mu­zeum ünnepélyes megnyitása. Az ünnepé­lyes aktust Berzevicy kultuszminiszter ne­vében Fraknói Vilmos püspök teljesítette. Jelen volt az ünnepélyes megnyitáson báró Hornig Károly dr. megyóspüspökünk, az uj közművelődési intézmény bőkezű me­cenása, Kolozsváry József főispán s a ma­gyarországi muzeumok főfelügyelőségének vezérkara. A megnyitási aktus a várme­gyeháza muzeuuii képtár termében volt. Fraknói püspök ünnepi megnyitó beszédé­ben méltatta a muzeumok közművelődési nagy jelentőségét s ékes szavakban emlé­kezett meg a veszprémmegyei muzeum leg­nagyobb jótevője, báró Hornig Károly dr. megyéspüspökünk bőkezű támogatásáról. A megnyitón résztvett illusztris vezérférfiak megyéspüspökünknek voltak szívesen látott vendégei. — Ováció Sümegen. A sümegi ka­szinó Bárdió György dr.-nak, ki Kapos­várra megy közjegyzőnek, t. hó 5-én ová­ciót rendezett egy bucsuestén. Lukonich Gábor dr. elnök és többen mondtak fel­köszöntöt a távozó és családjára, ki meg­hatva köszönte meg a szeretet és ragasz­kodás eme megnyilatkozásait. — A gazdasági tanintézet kebelében fennálló cAt.hleticai club» az idén újból megalakult olyképen, hogy minden hall­gató köteles az egyesületnek tagja lt-nui. A védő tisztét Windisch Rikard dr. ta­nár fogadta el. A tisztikar a kö­vetkezőkép alakult, meg: Elnök Ratkovszky log, ezen segíteni kell. Segített is ; igazi feorhelymódra. Odament a gányók aszta­lához : — No atyafiak, ki akar kendtek kö­zül lovat venni? Füstös Tamás félénken szólalt meg • — Én is vennék, mert éppen szán­dékom van. — Nohát eladok két almásszürkét. Nézze meg kend. Különbet a nagyapja se látott. Hótig elparádézhat vele ! Füstös Tamás megnézte a holdvilág­nál a két remek almásszürkét. Semmi iva­déka nem volt lókupec, de azért felismerte, hogy helyes két jószág. Álmában se lá­tott szebbet. — Mennyi pénze van ? kérdezte Ro­ho»ka. — Száznegyven forintom ; hangzott a, válasz. — Tyüh, a rongyos miatyánkját a feódus vitézségének, az kevés ! Akkor nincs vásár! — Már pedig nekem nincs több pénzem. Rohoska kidüllesztette a mellét. — Igazán nincs ? — kérdezte gya­nakodva. — Mária ucscse ! — üdja ide ! Üsse meg a menykő ! (Vége köv.) Gyula III., titkár Mihályi László III., pénztáros Országh Emil III., szertáros Fa­ragó István II. éves hallgatók. — Áttérés. Csőglén (Veszprém m.) 1872. dec. 1-én született ág. ev. vallású Szabó Lídia, Bolla József lóm, kath. fldin. és egregyí lakos felesége f. hó 12 én Eg­regyen a tridenti hitvallást Vida József alsópáhoki plébános kezeibe letevén, a kath. egyházba visszatért. — A magántisztviselők vasárnapi mun­kaszünete. A Magántisztviselők Országos Szövetségének nagy kanizsai bizottsága e héten feljelentést küldött vármegyénk al­ispánjához, Cserián Károlyhoz. A feljelen­tésben a vasárnapi munkaszünet szigorúbb ellenőrzését, kérik. Felpanaszolják, hogy a teljes vasárnapi munkaszüuetet nem tart­ják be a szociális fontosságú rendelkezés­nek Nagykanizsa város rendőrhatósága már hónapok óta alig szerez érvényt. Elmondják, hogy mily sok utánjárásba ke­rült a meddig megértették a rendeletet a nagykanizsai rendőrséggel, ahol eleinte azt a kijelentést kapták, hogy a nagykanizsai rendőrhatóság netn értesült a miniszteri rendeletről. A felterjesztésből a bizottság felkérésére közöljük a következőket: A vasárnapi munkaszünet törvényes kötele­zettség a muukaadó és alkalmazott között és még ellentétes megállapodás esetén is fennáll. Világos szelleme ez a vasárnapi munkaszüueti törvénynek ós rendeletnek, mert ha ez az elv nem érvényesülne ugy ezen az alapon n»gy tér nyilnók az áldásos törvény kijátszására. Végül biza­lommal kérik vármegyénk alispánját, hogy a törvény bölcs intézkedésének a nagy­kanizsai rendőrhatóság, de az összes me­gyei hatóságok által is érvényt szereztes­sen és rendeletileg utasítsa a hatóságokat a vasárnapi munkaszüneti törvény magán­tisztviselőkre vonatkozó részóuek szigorú betartására. — Választások előtt . . ? A főispán urak zarándoklását, a kerületekben megin­dult mozgalmat a kereskedelem akciója kö­veti. Ez a három legbiztosabb kritériuma a választások közelségének. A z«szlógyá­rosok, akárcsak az osztálysorsjátékok főel­árusitói, tömegesen küldik sz rte az or­szágba fölhívásaikat : zászlók és választási jelvények megrendelésére. . . . Boldog gyá­rosok, boldogtalan jelöltek ! Lesz pénzfor­galom, alkotmányos költség. Ugyan mi is lenne a dédelgetett gyárosokból, ha a nem­zeti és néppárti reakciós indítványt elfo­gadná Tisza István gróf s a házszabályre­vizióval együtt letárgyalná a parlamenti reformot is : községenként! titkos szavazás­sal, alkotmányos költség, zászlók, kokárdák és más e fajta jelvények és egyéb erősza­koskodások nélkül ? de mi lenne ezek nél­kül Tisza István gróf pártjának nagy szá­mából is ? ! Aki nagyságos ur akar lenni, vegyen zászlót, ez kell a magyarnak és nem választási reform. — Katholikus kivándorlás védelme. A Magyarországi Kath. Egyesületek Orsz. Szövetsége a hazánkból nagy számmal ki­vándorló honfitársak anyagi és erkölcsi vé­delmére Szent Rafael kivándorlási szakosz t.ályt alakit"tt, melynek föladata a hazánk­ból kivándorlódat anyagilag minden kizsák­mányolás ellen megvédelmezni, őket hi­tükben megerősíteni, vallásos kötelességeik teljesítésére alkalmat nyújtani s a kiván­dorlási ügyet minden tekintetben figyelem­mel kisérni, tanulmányozni. Az országos szövetség mindenekelőtt érintkezésbe lépett a németországi Szent-Rafael Egyesülettel, melynek elnöksége legkészségesebben bele­egyezett abba, hogy a Szent-Rafael-Egye­sület bizalmi fórfiai, kik a világ legnagyobb kikötő városaiban a kath. kivándorlók ügyeit szolgálják, magyarországi kivándorlókat is támogatásuk alá vegyék, ha megfelelő iga­zolványnyal el vannak látva. A nép veze­tőinek kötelessége most már, hogy a ki­vándorolni szándékozókat ezen nagyfontos­ságú ügyre figyelmeztessék s számukra iga­zolványt, illetve a Kath. Egyesületek Orsz. Szövetségének irodája (IV. ,Molnár-utca 19.) által kiállítandó ajánlati lapot szerez­zenek. Eeen nagyfontosságú ügyet, mely kivándorló honfitársaink anyagi és erköl­csi védelmét, akarja szolgálni, a nép veze­tőinek lelkes érdeklődésébe ajánljuk. — Halálozások. Gazdag aratása volt a mult héten a halálnak. Farkas Alajos, Farkas Zsigmond néhai helybeli gymn. igazgató testvére halt meg f. hó 5-én este. Temetése hétfőn volt nagy közönség rész­vételével. — Özv. Kozma Lajosné f. hó 9 ón hunyt el 96 éves korában, kiben Kozma László szőllósgyöröki plébános édesanyját gyászolja. — Özv. Sényi Józsefné, Kuti József iparos anyósa, élete 75-ik évében el­hunyt e hó 10-én. Halálát a Bozzay család ós kiterjedt rokonság gyászolja, kik szá­mos koszorút helyeztek koporsójára. Nyu­godjanak bókében ! — Hirtelen halál. Ö*v. Lázár Józsefné Karoliu leánya szombat este szokása sze­rint korán pihenni tért ós rosszullétről se panaszkodott. Másnap reggel halva talál­ták. Régi szívbaja öltd meg. Halála csön­des volc ós a nagy rokonság igaz szeretet­tel gyászolta és kísérte utolsó útjára. — Gazdász bál. Tegnap tartotta a gazdász if|uság ismerkedési táncestólyét. Bővebbet jövő számunkban. — A törvény Ítéletei. Megírtuk annak idején, hogy Zsemlye Istváu ós Vizmati Imre kauászok április 4 ón meggyilkolták ós kirabolták Takács János zalaegerszegi vagyonos sertéskereskedőt. Zsemlye István biztatta föl a gyilkosságra komáját, Viz­mati Imrét azzal, hogy Takácsnál rendesen sok pénz van s ha sikerül öt kicsalni az alsólendvai vásárra, a gályi eidő sűrűjében könnyen végezhetnek vele. Ugy is tettek, amint beszéltek s a gályi erdőben elöl ment Zsemlye István, utána Takács, legvé­gül Vizmati. Amikor a sűrűbe értek, Zsem­lye köhintett annak jeléül, hogy elérkezett az alkalmas pillanat, de Vizmati vonako­dott megfogadni a titkos utasítást. Végre Zsemlye odasúgott a komájának : — Ha most uem ütjük le a legközelebbi sűrűnél, akkor nem sikerül n '.ervünk. Pedig de sok pénz vau nála ! Ez a fölhívás hatott, mert néhány perc múlva Vizmati bunkós­botjával ugy fejbevágta e szerencsétlen sertéskereskedőt, hogy azonnal összeesett. Zsemlye pedig bicskájával beleszúrt az ál­dozat szivébe. A két gyilkos azután kira­bolta Takácsot s elvittek négyszáz korona készpénzét, a holttestet pedig lombbal be­* takarták. A zalaegerszegi esküdtbíróság Zsemlye Istvánt kötélhalálra, Vizmati Im­rét pedig 15 évi fegyházra Ítélte. A kúria ma tárgyalta ezt az ügyet s az ítélet el­len benyújtott semmiségi panaszokat, el­utasította, Azután zárt tanácsban határo­zott a kúria arról, hogy vájjon az elitéltet kegyelemre ajánlja-e vagy sem. — Azt is részletesen megírtuk, hogy 1904. április 15 ón munka közben Tóth Ihász alsózsidi lakos a kapanyéllel megütötte Kozma kezét,, ugy, hogy az vérzett. Rövid néháuy nap múlva azzal boszulta meg magát Kozma, hogy kapájával néhányszor ugy fejbe verte Tóth Ihász Józsefet, hogy ez 28 nap múlva sebeibe belehalt. A megej­tett vizsgálat után Kozma Mihályt szabad­lábra helyezték. Az áldozat atyja, öreg Tóth Ihász József több izbeu hangoztatta a faluban, hogy ő a fiáért véres bosszút áll. Két-három nappal fia elhalálozása előtt meg is jelent Kozmáék házánál. Midőn ifj. Kozma Mihály öt megpillantotta, óriási fé­lelem fogta. Elmerőfélben lóvén, visszafu­futott a szobába. Öreg Kozma Mihály lé­pett ki felesége k'sóretóben, de csakhamar visszavonult ós igy az asszony magára ma­radt. Az ittas állapotban levő Tóth dula­kodni kezdett a fiáért rimánkodó asszony­nyal. Midőn ifjú Kozma Mihály látta, hogy anyja elesik, kirohant a szobából és bicská­jával többször megszúrta Tóthot; ki néhány perc múlva, fiát két nappal megelőzve, ki is mult. — A vádlott erkölcsi életéről a községbeliek igen előnyösen nyilatkoztak, nem ugy az áldozatokról. Ezen körülmény, valamint Rosenberger dr. védő hatalmas érvelései azt eredményezték, hogy az es­küdtek ifj. Kozma Mihilj t csak ifj. Tóth Ih ász József ellen erős felindulásban elkö­vetett halált okozó súlyos testi sértés bün-

Next

/
Thumbnails
Contents