Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

154. BALATONVIDÉK 1904. december 18., hatalmas, óriási tömeg a maga becsületes elveit, habár csak a maga boldogulására is, harcba vigye, elvitatni nem lehet. Nem is meri senki; csak ijesztgetik, csak altatják, csaknem opportunusnak mondják. Pedig az. Hiszen ha az ország óriási többsége boldogul, boldogul az ország is. S az idő is arra int, hogy tenni kell. Bármi következzék is, bizonyos, hogy a mai elavult rendszer végső óráit éli. Uj eszmék, uj ideálok támadnak, melyek élni és érvényesülni akarnak. Élni, hogy érvényesülhessenek ós érvényesülni, hogy élhessenek. E mozgalmakat összetett kézzel szemlélni s a tettekre tettekkel nem felelni : bűn. Bün az ország, bün a társadalom, bün a jövő nemzedék ellen ; s a jövő azé, ki nemcsak céltudatosan, komoly elvek szerint cselekszik, hanem azé, aki szövetséges társakat keres magának. Hiszen erjed, forrong az egész társadalom. Mintha csak a Szegény Konrád ideje volna, ugy mozog a föld egyszerű népe is. Elégületlen, mert nem tud élni

; nem tud terjeszkedni. Fölösleges rajait ma még kibocsátja tul a tengeren is ; de ha holnap nem eresztik be, itthon marad és kenyeret kér. Kér, mert joga van hozzá, hogy kapjon. S a népámitók munkája akkor és ezeknél kezdődik igazán. Jaj a kereszténységnek, ha nem tart össze! Sok, igen sok a tennivaló. Ki vehetné rossz néven, ha az ország jobbjai összefognak, hogy megmentsék, ami menthető ? S ki venné rossz néven, ha elveiket, melyeket a még soha meg nem dönthetett hit szentelt meg, melyeket az ártatlan gyermekkor emlékei, bizalma, szeretete s a felnőtt férfi kutató esze is szenteknek mond, magával viszik a küzdelembe, mit egy jobb jövőért folytatnak ? Az ut megmutatva, az irány kijelölve ; csak emberek kellenek, akik rálépjenek erre az útra, emberek, kik ez irány felé haladjanak. S ha kéz a kézben, közös boldogulásra összetartanak, majd akkor nem meri senki kétségbevonni jogaikat ; ha tettekben is látják azt a régen hangoztatott elvet, hogy nem a keresztvíz tesz valakit vagy valamit kereszténynyé, hanem az életbe kivitt hit, az életben megvalósított elvek ! II}' értelemben igenis van, kell és lesz is politika a katholicizmusban és katholicizmus a politikában. A hét. — Még egyszer a regale. Politikai felhők. A képviselőház. A választások. A háború — Forgatjuk, forgatjuk az 1905. évre kiadott városi költségelőirányzatot. A bevételek o) tétele szerint a fogyasztási adóból remélhető jövödelem 1540 K.-ra volt előirányozva az 1904. évre és 1500 K.-ra az 1905. évre. A kiadások b) tétele 13. pontja szerint fogyasztási adókezelési költség ciméu mindkét évre 1'200 K. kiadás volt előirányozva. Ha mérlegelés tárgyává teszi valaki a város költségelőirányzatát, bizony gondolkodóba esik az ember és sok oly kérdés tolul előtérbe, amelyre hasztalan keresi a választ. Honnan lehetett azt tudni már októberben, hogy a regalebérletre »ráfizet* a város? S ha csakugyan ugy vau, mire volt a« a fejetlenség és kapkodás, mikor elütötték a kezünkről ? S ha csakugyan deficittel záródott a regalebérlet, miért vettek föl bz 1905. évi költségelőirányzatban mégis 1500 K. jövödehnet az 1200 K. kiadással szemben ? Az 1904. évi költségvetést bizonyára az 1903. évinek alapján csinálták meg. 1903-bau bizonyára volt jövödelem a regalebérletböl, azért vettek föl jövödelmet 1904-re is. Miként csappant meg és miért, 1904 ben anynyira ajövödelem, hogy most > ráfizettünk «, mikor ugyanaz maradt a fogyasztó közönség ? Kérdések ezek, mikre nem tudnak választ adni s melyeket csak azért tettünk föl, hogy megtudjuk mi nem volt reális?Az aszerteszálló szó e, ho^y a város nem állott szóba az állam követeléseivel, az a kijelenté j-e, hogy »rátizetett« a város a bérletre, vagy az 1904. évi költségelőirányzat-e, vagy az, hogy a »ráfizetést dacára is jövödelin9t vett fel az 1905. évre e bérletből a vároí? nem tudjuk. Annyit tudunk csak, hogy a négy dolog közül az egyik nem reális. Már pedig egy testület nyilatkozatai és közügyi tevékenysége csak reális lehet, vtt föltevéseknek vagy fikcióknak helye nem lehet. Ezt miudenki tudja. A bizonytalanságnak és kétkedésnek felhői a politikai életben is előfordulnak. Mi lesz hát ? A szomszéd sógor ügyei állanak rosszul az olaszokkal, csehekkel és egyéb rakoucátlan elemekkel: miért akarják a jó wieniek a mi szabadságunkat, elnyomni ? Mindig csak ez ország szenvedjen és pedig mindig a saját fiainak keze által ? Mire volt az ujabb áldatlan harcot felidézni és akkor, mikor a nép éhezik, a szociális politika helyett szájkosár-politikát űzni, fantomokat, kergetni, melyeket egyszer már megöltek, eltemettek ? ! Politikus nemzet vagyunk > őrmestertől lefelé* és fölíelé ; áldatlan harcait ennek átviaszük az életbe is és felkavarodik a társadalom. Nem láttuk az egyházpolitikai harcok idején, hogy mikéut rombolt az utcára H kivitt politika a társadalmi életben ? Pedig ha valaha, ugy most van békére szükség ! Az ország házában folyik a vita a házszabályok revíziójáról. Ma még, midőn előkelő szónokok, vezérek vezetik be a vitát, előkelő színvonalon áll. De mi lesz később, midőn a vita, természetszerűen, szenvedélybe csap át ? Bakovszky, Apponyi komoly érvekkel, tudással nyitották meg a csatát és mégis szenvedólj-ek keltek a nyomukban ; már fölhangzott a szó, ez országban oly ritka : respublica ! Hát majd később ? S az erő minduntalan a nemzetre hivatkozik. Hogy el netn neveti magát ÍIZ, ki tudja ott, hogy milyen őszinte és befolyástól ment az a megnyilatkozása a választások által megrontott, nemzetnek ! S uj választásokra is hivatkoznak. Tényleg, megindult a főispánok járása. Ez pedig már jó jel : biztos jel. Itt is, ott it emlegetnek egy-egy jelöltet ; ós előbb-utóbb mégis csak lesz választás. Nálunk is emlem&llette és a modern kutatók leghíresebbjei sem fognak számítani. E ővette rajzait és számításait,, dolgozni kezdett. Igy ineut ez nap-nap, hét-hót után. A család, az mellékes. Hiszen már csak a tanítónő leánya ólt. Elfelejtette még azt is, hogy a leánya keserves keresménye az, amit naponta ebédre eszik. De fő a tudomány. Mintha ebben a nagy tudósban szó sem lett volna. A leánya Margit pedig ezalatt beleszeretett egy szegény, becsületes hadn

agyba, akihez azonban nem mehetett férjhez, mert hiányzott a legfőbb: a cautió, a pénz. Sokszor voltak együtt. Sokat sirtak, busultak együtt. S ha a vőlegény néha egyszer ott maradt ebéden vagy vacsorán, alig birta lenyelni a falatokat. Tudta, hogy szegény menyasszonya keresi keservesen óraadással. Az apja pedig, ahelyett, hogy tán e viszonynak örült volna, folyton szidta leányát és a vőlegényt, mert neki e dolog sehogysein tetszett. — Minek neked az az éhenkórász, naplopó katona; — mondogatta sokszor. A leány ilyenkor nem szólt semmit, hanem bevonult a szobájába és sirt, sirt keservesen. Nem hallotta senki, csak az a jóságos Isten, aki a szegény emberek legjobb pártfogója. Ahoz imádkozott, AZ apjáért is. Jó gyermek volt. A tudós ily leányt igazáu nem érdemelt meg. Akinek kedvesebb volt a leányánál a laboratórium, annak vétek volt családot, alapítani. A szegény leány annyira el volt, hanyagolva, hogy már tán három éve uj ruhája sem volt és rongyos, foltos cipőkben járt,. A régi ismerősök, akik apja egyetemi tanársága alatt hozzá járogat.tak, lassan-lassan elmaradoztak, A sok udvarló, a sok nagyvilági hölgy röstelt a szegény, rongyos tanítónőhöz járni. Ilyen a világ. Amig jólétben élünk, valamennyien a legjobb barátaink. Amint egyszer aztán ellenünk fordul a sors, akkor nem ismernek többé. Ilyenkor lehet megismerni az igaz barátokat. Ilyen volt Gaston is, a dragonyos hadnagy, Margit vőlegénye. Már évek óta nyomorgott a család, s ő nem maradt el mellőlük. Sőt most szerette osak igazán a leányt, még jobban mint azelőtt. Multak az idők. A viszonyok nem változtak. A perpetuum mobile rögeszméjétől nem birt a tudós szabadulni; s Margit tovább sorvadt. A szép leányt egészen megtörte az élet. Gaston azonban nem tágitott mellöle. Egy napon megint a laboratóriumában ül a tudós, amint a cseléd egy embert jelent be, aki sürgősen akar a professor úrral beszélni. Valami Ahite nevű amerikai ember. A tudós azt mondá a szobaleányuak. hogy csak eressze be a laboratoriámba. Az amerikai bejött, de mivel a professor ur nem tudott angolul, hát behívta a leányát, hogy tolmácsolja az idegen urnák, mit akar. Ez arra előadta, hogy ö az amerikai Cast Comp. világcégnek titkára és meg szeretné a tauár ur villanyfűtőkészülékét venni, s egyszersmind hajlandó százezer dollárt azonnal lefizetni, ha a szabadalmat neki biztosítják. A tudósbau a lélek is meghűlt. Nem tudta ébren van-e, avagy álmodik. Hát a perpetuum mobile eszméje miatt évekig nyomorgott.; elhanyagolta családját ; a feleségét a sirba vitte; a cathedrát elhagyta a Sorbonne egyetemeu. S most egy jelentéktelen ifjúkori találmányával egy csapásra gazdaggá, — boldoggá lett. Legalább azt hitte. Az Írásbeli szerződóst rögtön megkötötték. Erre az amerikai ur haladéktalanul leolvasta ropogós bankókban és csengő aranyokban a százezer dollárt ; azonkívül egy irást hagyott hátra, amelynek értelmében a Banque de la Francé köteles neki évente húszezer frankot holtáig kiutalványozni. Avval távozott. A tudós szótlanul bámult maga elé. Egyik gondolat a másik után repült át fején. Nem tudta él-e, hal-e. Végre magáIM Jl I I WW I I ivooauuoiji, jjoioiuupan oo ívuiiay tjntsrui I Kepes levelezo-lapok Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy válazstókban kaphatók Sujánszky József fe&fö-