Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-16 / 42. szám

2. 1JALATONVIDEK. 1904. október 2. A hét. — Templomszentelés. Katii, nagygyűlés. Kapunyitás. A háború. A munka legnagyobb része készen. A porából mególemedet.t főnix újra fiatal és szebb mint volt. Nagy energia, sok türelem, még több kitartás, az emberi jószívűségbe vetett erős hit, a közönség nagy áldozatkészsége kellett hozzá, hogy igy legyen. Sok-sok hónap sok munkása liosszu munkájának eredménye, ha nem is teljesen, már készen áll ; a hátralevő dolog már nem sok. Oh, csak hadd szálljanak az égbe a tiszta lelkek fohászai e szent helyen ! Hadd zengjen ihletett ajkakról le az Ur szivet-lelket átjáró igéje ! Hadrl harsogjon a boltiveken túlra, csak fohászoknak, imának, szent zengzeteknek elérhető magasba a hivek buzgó, megható, egeket ostromló éreke ! S az a nagy orgona, mely Isten dicsőségére készül, hadd zengje igazán azt! Ereje és hangja méltóságosan hömpölyögjön az ives csarnokban s az éneknek nem elnyomására, de irányítására szolgáljon, hogy mikor az Istea házában van a nép, ne az üzlet, sietségével, hanem a természet követelte méltóságos nyugodtsággal dicsérhesse Istenét ; s mikor kijön onnan, menynyei béke és megelégedés szálljon szivébe s ne szitok, átok s isleukáromlás fakadjon ajkain . • . Videant consules ! A Magyarok Nagyasszonya esdje le e népre, e megpróbált hazára, jó és balsorsot ért uemzeLre azt az áldást, hogy lássa a becsületes munka g3'ümőlcsét ; azt, hogy a haza nagyjai az idők szellemét értsék meg, a bajokat lássák meg s tehetségűket az arra szorulók javára kamatoztassák. Közeladik a kath. nagygyűlés ideje. Lesznek e, leszuek-e sokan ? Praktikus, vagy pusz'án tudományos értékű lesz-e, mint az eddigiek voltak ? Föl tudja-e rázni a szunnyadó erőt. ? öntudatot, ? Tud-e majd lelkesíteni — — nem a harcra, csak hitvallásra ? hitéletre ? magunk, intézmónj'eink megbecsülésére ? Nem akar harcolni, csak nem engedi magát élve eltemetni. N^m is fogják. Az élet fáját kiirtani nem lehet. Gyökeréből hajt újra, hajtott jégeu is. A föld alól keltek nyomorult, rongyos, félmeztelen, ismeretlen alakok ; de homlokukon csillag volt, a bit ragyogó csillaga, arcuk égett a meggyőződés glóriájától, szivük, lelkük, testük tiszta volt az orgiáit ülő bűntől s az élet oly olcsó, de oly végtelen dicső volt — Krisztusért. S e szentek unokái, e vértanuk késő utódai megfeledkeztek volna a múltról ? Nem, nem és ezerszer nem, csak ez élet oly gyors, oly nehéz ! Csak arra kell őket, visszavezetni, hogy ne csak a földi, hanem a másik életért is kell dolgozni ; arra, hogy miker a súlyos keresztel. : az élet terheit emelgeti, fölfelé is nézzen, oda, honnan a legelső biztató szó is lehangzot.t : Ne féljetek, emberek ! Igaz, hogy két évezer pörgött le az idő kerekén azóta, de az a hang még ma is z«ng, ma is biztat : Ne féljetek, emberek ! Igaz, hogy akkor reggel volt, azóta beesteledett ; de hajnalodik s az érdemszerzósnek, a munkának ideje közeleg. Ezért akarja az álomból ébrenlétre, a pihenésből tettre kelteni a hiveit az Egyház, hogy a hol a fuvolaszó csak altat,, ott, ébresszen a zengő, messzeható kürt szava ! Erre valók a kath. nagygyűlések. A szegény ország drága házának kapuit, is kinyitották. Dd csak nem akar belé béke költözni. Tisza István gróf ugrai választóihoz intézett levele, melyben a názszabályok szigorítását, vele együtt a cloturet vagyis a szólásszabadság korlátozását hangoztatja, ennek szükségességét hirdeti, felkavarta az országot, fel a képviselőházat. S bár odatette fenyeget,éskópen a Ház feloszlatására va ó szándékát is, ha be nem adja derekát, minden képviselő, mégis kudarcot vallott az első lépésnél is ; mert a bizottságba, meljen a házszabályok módosításának ós megváltoztatásának tervét szokás megvitatni, egyetlen ellenzéki párt se megy bele. De nagy dolog is ez ! Amiért a magyar 48-ban küzdött, amit 1865—67 óta senki sem bántott, s ami úgyis eg3'etlen joga már : kipanaszkodni magát, most, ezt, a legféltettebbet akarják elvenni. Ezt is. Eszünkbe jut Tompa Mihály bánatos mondása : A sebzett vad a rengetegben KinjAnalc hangot ad ; Magát az eltiport magyarnak Kisírni nem szabad! Hajh, hajb, sirni még szabad Ugy látszik nem Tisza gróf a hibás a dologban, ami annak eredetét illeti í Bánffy báró nyilatkozik, hogy ő/elo is meg akarták próbálni ezt. Hogy miért is nincsenek nekünk erős magyarjaiuk, az o szágnak erős fiai, kik nyíltan és egyszerűen kimondanák azoknak, kik az ország belügyeibe beleavatkoznak : Ez lehetetlen ! Ebnek való a szájkosár, nem jellemes embernek ! Hajh, miket szül ma Hunnia párduca ? Háború ez is, ép oly küzdelem a jogért, a létért, mint a másik ott Keleten. Újra nagy ütközet készül. Az oroszok szakítottak eddigi »taktikájukkal« s most ők léptek föl támadólag. S némi eredményt már értek is el. Óriási embertömeg : 800 ezer ember áll szemben egymással. Mukden és Liaojaug környékén. A csuta eltarthat egy hétig is Mi lesz eredménye ? Kétséges. De a szabadság szeretete acélozza az egyik karját, melegeti a szivét; a szolgaság kényszere kergeti a másikat s lánca akadályo?a őt. Ha a szabadság erősebb a szolgaságnál, ha szeretete az emberi szivben gyökerezik, győzni is fog. Győzzön is ! Kereskedelmi provizorium Olaszországgal és az olasz bor. (N. J.) O'itóber 10-én terjesztette Hieronj mi kereskedelemügyi miuiszter a képviselőház elé az Olaszországgal kötött kereskedelmi provizóriumról szóló törvényjavaslatot, melyet záros határidőn belül meg kell szavazni a törvényhozásnak. Bennünket e javaslatban első eorban a borvám ügye érdekel, miért is ideigtatjuk arra vonatkozó szövegét, mely szerint,: »Az említett, 1904. évi okt. hó 15-től bezárólag ugj'aaezen évi december hó 31-ig terjedő időszak alatt a marsalabor hordókban legfeljebb 4000 q. mennyiségben az AusztriaMagyarországba való behozatalnál 100 kiként 7 50 arany forint vám mellett fog a kérdéses borvám 1903. évi december hó 31 ig érvényben volt febételek ós módozatok mellett, behozatni. 1005. január 1-tól kezdve a házasitásra szánt fehérborok, épp ugy, mint bármely származású és bármely minőségű minden egyéb borok az Ausztria Magyarországban való behozataluknál a legnagyobb kedvezmény elve gond ; itt a meii3'crszág örökösévé lett lelkünk és az Isten templomává lett. les-, tünk gondozása a fő célja a mi mennyei atyánknak. O t., az apai házban, csak szülőink, testvéreink, rokonságunk és jóakaróink kis köre vesz körül szeretettel ; itt a mindenható Atya, a boldogságos Szűz, az angyalok ós szentek, szóval az egész dicsőséges anyaszentegyház szerelő szeme függ rajtunk a mennyből és összes jámbor hitsorsosaink szerető gondoskodása, buzgó imája, a Krisztus vérével megpecsételt testvériség soha nem szűnő szeretete övez körül. De nem folytatom tovább, pedig folytathatnám e parhuzamot. ha testi és lelki viszonyaink össze^égét akarnám egymás mellé állítani. De legyen elég még annyit, mondani, hogy amennyivel többet ér a földi élet örömeinél és boldogságánál az a boldogság, melyről a nemzetek Apostola mondja, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, sem emberi elme felfogni nem kópeá, mit, Isten készített az ő választottainak : ép annyira drágább és ioazibb apai házunk nekünk a templom a szülői házuál ; mert ez csak a küzdelmes, nyomorúságokkal, betegségekkel ós örökös veszélyekkel telt, siralom völgyi zarándoklásunk előcsarnoka, amaz pedig az el nem muló mennyei boldog hazáé ! Nem is C3oda tehát, sőt egészen természetes, hogy az apostolok és tanítványaik, az első keresztények az üldözés ozer veszélyei között,, a mai nehéz munka ós fáradalmak után is, az éj jótékony leple ós csendje alatt oly szent buzgalommal keresték fel az isteni tiszteletre szánt helyeket. Ah, jól tudták ők a királyi zsoltáros szavainak igazságát: «Alig léptünk be, Uram, a te házadba, elteltünk liáz'd gazdagságaival egyszersmint!» Mert bár az ő keg3'elmei ninksenek ugyan bizony'os helyhez kötve ós jósága ugy, mint hatalma, kimeríthetetlen: az ő akaratja szerint azok mégis csak az ő templomaiban osztatnak ki bőségben ezek. Itt, születtem, ug3'mond aranyszájú szent János, a keresztség megszentelő kútjánál a kegyelem gyermekóvó; itt sirattam meg oly sokszor bűneimet az Ur helyettese lábainál, azoktól megtisztulva; itt részesültem a királyok királya asz'alánál oly g3'akran az angyalok kenyerében, megifjodván életem, mint a sas ; itt győződtem meg az Egyház isteni tanítása által hitem igazságairó

1, életem botlásairól ; itt támadlak oly sokszor üdvös elhatározások lelkemben, boldog.tó érzések szivemben ; itt, részesültem az Ur sziue előtt oly vígasztalásokban, minőket az embereknél hiába kerestem, mert ilyeneket a világ nem adhat,; itt fogja a kath iLgyliáz, ez a hiv és gyengéd anya meghalt gyermekei jegyzékében az én emlékemet, is megörökítem, áldozatait naponkint bemutatván azt fölemlíteni, elkövete t hibáimat a Mindenható előtt mentegetni éi lelkemért mindaddig imádkozni, mig a föltámadás nagy napján testemmel ismét, örökre egyesül! A templom már épületének nagysága által is kiválik a város vagy község magán- ós középületei közül. Magasan kiemelkedő tornya mint órián kar nyúlik az ég felé, szilárdan tartva fal a légben megváltásunk diadaljelét, feltámadásunk dicső reménységét: a keresztet, melynek győzelméért haltak meg a vértanuk milliói, harcoltak jó harcot a hitvallók százezrei ; a keresztet, melyen isteni Üdvözítőnk halá'ával győzte le a halált ; a keresztet, melynek győzelméért haltak meg a vértauuk milliói, harcoltak jó harcot, a hivallás százezrei; keresztet,, amelynek árnyában alusszák csendes álmukat, a feltámadás dicsőségét, várva, két ezredév jámbor hivői. Ig-m, ez a magasba szökkenő torony mint egy kőből épült, óriási felkiáltójel, messziről kiáltja felém az eltagadbatatlan s mégis annyiszor elfeledett igazságot : «Nag3r csak az Isten!» a toronyban megkonduló harangok hivő szava mintha a fejein felett boltozódó égből szállna hozzám ; hiv a belépésre. Szivemben vágyakozás támad s belépek. A szent, homályban szemeim mintha Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy válazstékban kaphatók Sujánszky József