Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

1904. október 2. BALAT01STVIDÉK 3. pártot meilőzzób, hanem a meglepetésszerű titkos megegyezéseket és leszereléseket kerüljék, akkor fölösleges lesz »az ellenség« védelme. Feleletül. A közbirtokosság közgyűléséről irt cikkünkre, válaszképen, a Keszthelyi Hírlap a következőket hozza : i A b e 1 e k a n a I a z ó k. A vörsi plébános Balatonvidéknek nevezett lapja a multhéten a Zámor fölosztásának ügyébe kanalazott bele. A kilences bizottság működését bírálgatja jogtalanul. A bizottság pedig köztudomás szerint a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint működött igen sok időnek föláldozásával. A közbirtokos^ ság a bizottságba teljes bizalmát helyezi, működését helyesli. Mi köze tehát a hetedik faluban lakó jámb'or plébános urnák ? Lapja sokalja a mérnököknek a fölosztásért megszavazott «522 forintot,», kiakarja mutatni, hogy a mérnök- és épilőegyesület árszabása szerint olcsóbban is megcsinálták volna a fölosztást idegen elemek. Mi kijelentjük, hogy a közbirtokosság nagyon helj'esen tette, mikor helybeli erőket bízott meg, mert a pénz itt marad közöttünk. A terület tényleges föloszt 'jának olyan nagy prakszisa van e téren, a melyet a vörsi plébános lapjának geometriai vonalakat huzó szakeröje meg sem közelit. Az 522 «forintot» pedig mi nem sokaljuk. Tudni kell ugyanis, hogy a fölosztást végző szakember, nemosak a tulajdonképpeni mérnöki teendőket, végzi, hanem már 2 hete dolgozik reggeltől estig a telekkönyvi hivatalban, hogy a törvényszéki biró elé terjessze azokat a munkálatokat, melyet különben a bíróságnak kellene a felekkel való hosszas tárgyalás után megállapítani. Hetekig tarthatna ez a munka, a közbirtokosság tehát, hetekig fizethetné a tőrvényszéki küldöttség napidíjait, A mit tehát nyerne a vámon, duplán elvesztené a réven. Ilyesminek tudásához persze nemcsak rajztanári diploma és felületes bírálat szükséges. Keszthelyen sohasem volt, divatban, hogy a sajtó valaki kenyérkérdóséhez nyúljon otromba módon. Még csak az van hátra, hogy a vörsi plébános lapja megszólalja X ügyvédet, mert nem 10 koronát hanem 14-et kért a bekebelezésért, Y. cipészt, mert 12 koronáért készit, cipőt, Z. népszolgát, mert 20 fillérért viszi haza a lisztet. Avagy mit szólna hozzá a plébános, ha azt mondanók, elég neki a negyed rész jövedelme azért a kis misózésért, hisz nem nevel a hazának 4—5 gyermeket mint pl. egyik másik fölosztó. Vagy ha azt mondanók, hogy 80 fillér is elég a 4 koronás miséért, hisz a plébános ur nem fektetett bele semmit ? Hát enynyire ne menjünk uraim. A kenyérkérdés mindenkinek magánügye. Különben pedig sejtjük, hogy a Zámor fölosztásba ki kanalazott bele, ki támadta meg pl. a slendrián otromba jelzővel tanártársát. Bizonyára az, a ki csak nemrég másik tanártársával kiméletlenkedett, de a ki szörnyen rossz néven vette, hogy a tanár szerkesztette lap, az ö egyesülete eljárását köztetszésre birálta. Azért tehát első sorbaa annak a jó urnák kelleni tudni, hogy tanártársai iránt a nagy közönség előtt mi a kötelessége. Egyébként a Bv. jól teszi, ha ennek a közönségnek sárt, rug a szemébe. Hisz ez nevelte fel az ő tarka társaságát. Azt is jól teszi, ha nem veszi föl a kocsijára azokat, a kik eddig tüntetőleg futottak utána.® Ez a pár sor eszünkbe juttatja a derék Tolyáss Dánielt, aki, mint, jó gazda, zöld szemüveget kötött a birkái szemére, s a forgácsnak terelte őket, azt gondolván, zöld fűnek nézik majd ós megeszik. Mintha igy cselekednék a K. H. is, mikor írván a fentebbieket, azt hiszi, van birkanyáj szemüveggel is és megeszi a forgácsot is. Ezúttal is vadászni indul a ^papszer készt,ette > lapra, no meg a ^geometriai vonalakat huzó» szakerőre. Elfelejti, hogy ahhoz, hogy valaki a közügyekben egyenes vonalakat húzhasson, ahhoz első sorban nem is tanári, mérnöki, építészi, gazdái vagy jogászi diploma, esetleg ügyvédi jövödelem kell, hanem teljesen becsületes szándék ós hozzáférhetetlen önzetlenség, no meg a léha hírlapirodalomnak fel nem ülő, józanul itélő közönség. Ha a szándék tiszta, az önzetlenség becsületes és nemcsak annak kürtölik, s ha van még az igazság iránt érzékeny közönség : akkor a vonalzó egyouességével kimondott szó netncsak egyenes vonalakat nagy a közönség lelkében, hanem — mint régen, a tiszteletreméltó közfelfogások idején — ki is porolja azok tógáit, kik hivatatlanul tolakodnak a közügyekhez s többnyire azért, hogy maguknak anyagi hasznot biztosítsanak. Az olyan szó, mely gyomot irt és tiszta közfelfogást hint, áldás; de mindig sajnos és káros, ha a szónak, a felfogásnak terjesztői, a sajtótermékek, olyanok, mint, aminőkről a sajtószabadság behozatala alkalmával egy nagy hazafi látnoki szemmel szólt, körülbelül azt mondván, hogy addig, mig az irótollat fenkölfc ideálok, önzetlen, s anyagi javak szerzésétől mentes törekvés vezeti : hasznos lesz az ugy egyeseknek, mint a társadalomnak s a hazának is ; de amint az ideális célt elfeledve, a tiszteletlenség, a vagyonszerzés alacsony érdekeinek szolgálatába lép: átok lesz ós megrontója a közérzületnek, mert valótlan állításaival megtéveszti azokat, kik nem lehetnek a dolgok közvetlen szemlélői. Már most lássuk, hogy a K. H. maga tett-e zöld pápaszemet, vagy pedig az olvasóközönséget akarta-e evvel a — vele szemben nem nagy tiszteletre valló— tárgygyal ellátni ? Azt, irja, hogy a Zámor felosztásáért nem sokallja az 522 <forintot.» Jól teszi. Ez felfogás dolga és nem is vagyuuk kíváncsiak arra, hogy miért gavalléroskodik a közpénzekkel ós miért nem a maga pénztáránál, mikor sztrájkolnak a nyomdászsegédei*) — de arra máiegyenes feleletet kérünk ós nem csak rabulisztikus csavarást, hogy igaz-e, mikép egy szomszéd városbeli okleveles mérnök az összes munkálatokra 900 K.-ás ajánlatot tett ? Azután igaz-e, hogy a bizottság ez ajánlattal szemben egy 1044 K.-ás szerződést kötött egy, a törvény kívánalmainak meg nem felelő, nem okleveles mérnökkel ? Azután, mert ez a megoldás sehogyse volt megfelelő, egy, szintén nem okleveles Strohmannt kerestek a kilencesek és azzal próbáltak szerencsét, s mikor ez utóbbi, miuden kétséget kizárólag, hivatalos egyéntől, előzetes audiencia után, tudomására jutott annak, hogy szolgálatai nem elfogadhatók, — hát nem kellett-e nagy gyorsan előkeresni egy okleveles ós teljesen megbízható mérnököt, hogy az a már *) Igaz ! Ugyvan ! (Szedő.) ségbeesve rohant a házmesterhez, miköz- ! ben két széket feldöntött és levert, négy poharat. Az éppen reggeliző házmester ijedten [ felugrik, feldőntve az asztalt, melyről az ételmaradék Gabi barátunk ruhájára ömlik. — Mi baj nagyságos urann ?! — kiált, a házmester — tolvaj ? gyilkos ? ! — Dehogy tolvaj, dehogy gyilkos, hanem a feleségem ! — A felesége ? A nagyságos aszszony ? De hisz ő az este elutazott ? ! — Elutazott ám, de vissza is származott. Éppen most hozta egy bérkocsi, Hamar adjon egy tükröt édes János, meg egy fekete nadrágot,, ha már rám rakta, a mit a gyomrának szánt. A csakhamar előkerített tükörben aztán igyekezett rendbe hozni öltözékét, a nd sikerült is, csak a gallérjának egyik szárnyát felejtette él begombolni, aztán felhúzta egyik kezére mind két kézelőjét, majd a nadrágot húzta fel, lógni hagyván a nadrágtartót, majd fejébe csapva a házmester ürött, kopott kalapját, igy felkészülve rohant a feleségéhez, ki már lefelé jött a lépcsőn, nem tudván bemenni a lakásba. — Isten hozott édes feleségem, hát mi törtónt ? — De te veled mi történt, honnan í bújsz elő te szerencsétlen ? — Hallatlan édesem, mennyi dolgom j van. Már fél hétkor be mentem ahi' atalba, . hogy minél előbb végezve munkámat, utánad menjek, de mintha a gondviselés is igy akarta volna, itthon feledtem egy akta csomót s kénytelen voltam vissza jönni. — Hát micsoda kalap van a tejeden? Ijedten kapott a fejéhez, leemelve a kalapot, — Hát . . . hát . . , tudod . . . Hahaha, tudod kórlek egy borzasztó zsugori írnokunk van, hahaha, annak a kalapját csaptam siettemben a fejembe, hahaha. . . — De a gallérod az hogyan áll ? — A gallérom, azt, kérded ? Hát az ón gallérom . . , . — Ja, igen édesem, azt, a gallért találtam fel venni, a melyre már emlékszel talán, hogy figyelmeztettelek, hogy igen bő a gomblyuk ós javítani kellene. Szólt, miközben rettenetesen erőlködött, hogy a szájában levő szerszámból némi füstöt csaljon ki. — En ugyan nem emlékszem ilyen figyelmeztetésre, de mi oélja van annak a fadarabnak a szádban ? G-abi barátunk megrökönyödve kapta ki szájából a fadarabot s rémülten győződött meg arról, hogy a mit ő oly keservesen szopogatott, az bizony az eltörött esőernyőjének egy megmaradt darabja. Az elképedést, csakhamar az öröm derűje váltá fel arcán, szólván : — Ne csodálkozzál, édesem, de az öröm, (itt, bizonyos keserű mosoly vonult el ajkán), midőn a házmester tudatta viszs.zajöttödet, teljesen megzavart. Örült rohanásomban eltörtem az esőernyőmet s szivaromat elhajítva, a kezemben maradt nyelet kaptam fogaim közé s rohantam a keleti express gyorsaságával, hogy karjaimba zárjalak téged, kinek távolléte a perceket, mintha másodpercekké — — akarom mondani, évekké nyújtotta volna. Az asszonyka ajkai boldog mosolyra nyílnak s átfonva karjaival férje nyakát az annak ajkairól elszálló megkönnyebbülés sóhaját is a viszontlátás örömének rovatába jegyezte be. — Azért, jöttem vissza édesem, mert, emlékszel, mily erősen meghagyta a mama, hogy vigyem magammal az ajándékokat, miket születésnapomra vettél. Az uton jutott eszembe s nem akarván, hogy figyelmetlenséggel vádoljanak, az első állomáson leszállva, visszajöttem. Még jó, hogy nem kellett sokat várnom s idején visszaérkeztem s a nemsokára induló vonattal ismét vissza mehetek. A mama nem is fogja tudni. mgyI a I rrl | Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy válazsK6P8S IBVBIGZO-iapOK s^nszk^^e?Hk^rr