Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

2. 1JALATONVIDEK. 1904. október 2. megkötött szerződést vegye át és az igazi fölosztó mérnök munkálatainak adjon nevet ? Nem igaz-e, hogy sietve kerestek apát egy gyenge gyermeknek, hogy az előre bejelentett közgyűlést meg lehessen tartani ? És nem igaz-e, hogy a közgyűlés utólagos beleegyezéssel fogadta el az apát? Mire volt ez a sok hercehurca akkor, mikor találtak végre itt. is okleveles mérnököt és a tpénz is itt maradt volna közöttünk » ? Mert, a pénz a fő! Már most mondja meg a K. H., hogy a kilences bizottság, bár — amint Játiiik a közgyűlésen — igyekezett megfelelni az Írásbeli elrendezésnek, uem vádolható-e bármely közbirtokossági tag által is azzal, hogy a bizottság lehetett bár jóhiszemű, rui. cselekedett megfontolva, akkor, midőn egy okleveles mérnök 900 K.nás ajánlatával szemben egy nem okleveles 1044 K.-ás ajánlatát fogadta el, vele kötött szerződóst, és csak az igazság és a viszonyok nyomása alatt keresett a gyermeknek apát? És mikor mind ez igaz, akkor l"het e, szabad-e kinyomatni azon állitást,, hogy hetyesebb a rosszabbat választani (tessék c*ak puhatolózni a törvényszéknél !) drágább összegért, mint a jobbat, mely olcsóbb s melynél az oklevélben megvan a törvényes garancia is ? Hát ott a nyomdászukkal együtt az igazságérzefc is sztrájkol s azokkal eg} üti kivonult onnan? Mert ne tessék elfelejteni, hogy az uj apa ez idő szerint is csak a munka ellenőrzésére vállalkozott s ha lelkiismeretes munkát teljesít, mint ami kétségtelen, akkor majd utána kell néznie mind a parcellát ; s mekkora lesz akkor majd az ő jól megérdemelt napidíjainak összege ? — Hát ezen olcsó eljárás lehet tetszetős a K. H.-nak ; de a megbízható sajtónak f'éli evezelós nem lehet, tulajdonsága ! Azután a Balatonvidék nemcsak «Ari— alcarta mutatni > hanem ki is mutatta, hogy az oklevele* mérnök munkája, a Magyar Mérnek- és Épitészegy let díjszabása szerint, jóval olcsóbba került volna mint a mostani. De a gyengébb felfogás kedvéért újból rámutatunk nemcsak a nevezett, egylet nyomtatványaira, hanem egy nagy műre is : Némethy József Épitési Tanácsadójára, hol a 481. a köv. lapokon megolvashatják a K. H.-uál is állításainkat s azt is, hogy aminek bírálatára nem elég egy magas lóhátról lebecsült dipl ,ma, azt, — Igen édesein, éppen jókor érkeztél, de vigyázz kérlek — folytatta szorongva — nehogy ismét elfeledj valamit. Miudeut, rendbe hozva, kocsit hozattak, mely robogva vitte őket az állomásra, hol a vonat már indulásra készen állt. — Nos, pá édesem, vigyázz, valami baj ne érjen. Igaz, elfeledtem a speizkulcsot lehúzni, hozd el kérlek majd veled, de el ne feledd és vigyázz, nehogy a macskát bezárd. — Pá, pá ! — Pá, pá ! — No, hála Isten, ebből ugyan szerencsésen kimásztam ! Még szerencse, hogy ezúttal gyorsvonaton utazik, melj' odáig meg sem áll — dörmögi Grabi barátunk — különben most már nem volna nyugtom egy pillanatig sem. Elmélkedéséből éles fütty zavarja fel, mely után a vonat, a megkönnyebbülés sóhajától kisérve, kirobog. Dominkovich Antal. a «két hót óta folyó munkát» ugyancsak ugyanazon pénzért köteles az okleveles mérnök is elvégezni ! Már most, mikor ezen felvilágosító sorokat «.i kenyérkereset otromba megtámadásának* minősiti a K. H., az lehet hozzá illő kedves és okos dolog ; de mi mégis azt gondoljuk, hogy nemcsak az ujságirási dühben vigéckedök, hanem a sümegi vár oldalán járkáló rugdalnokok is kénytelenek némi gondolkodás után belátni, hogy moudömányát sem a legrakoncátlanabb szabadelvűsig, sem a higgadt logika sem miuősi'heti másnak, mint. oly állitásnak, mely a legcsekélyebb alapot és az igazságot, is nélkülözi. • Tehát a mi tárgyilagos felszólalásainkat, személyi vonatkozásuaknak mondani: az.irótollal való ros zhiszemü visszaélés ás tudatos ferdítés. Rövidlátásában nem veszi ó<zre, iiogy mikor lándzsát tör a «kenyérkereset,® védelmére, ugyanakkor kétszeresen is sért iuí-s, jogos érdeket ós kenyérkeresetet. Mert mit mindenki tud, azt, már csak ott is tudják ? ! A zöld szemüveg tehát nem nekik kell. Máshová akarják felkötni. Mielőtt, kimutatnánk azt, hogy hová kell a zöld szemüveg, szeretnénk csudálatunkban felkiáltani, mert a K H. lyrai hangokat, íiallat. Érez ós érzeleg. Fájdalmasau és szemrehányóan. Az üzleti érdek szent aranyborjújának körül táncolása közben mintha megállolt, volna egy lélskzelre és megérzi, hogy volna *egy (?!) ebben a városban, aki tanár és akinek tudnia kellene kötelességét tanártársaival szemben, a közönség előtt! Minden harag és gyűlölködés nélkül kérjük a kedves kis K. H,-ot., hogy ne érzelegjen, hanem e sorok olvasása közben tekintsen bele a múltba (ha kellemetlen is uz elmúlt dolgokra hivatkozni vagy azokra kénytelen-kelletlen rátekinteni) s elmélkedjék, s Ítéljen afölött, hogy az ő általa említett tanárok a K. H. táborában épen ugy, mint h közéleti tevékenységben nem mint tanárok, hanem mint. közéleti emberek működtek s a tanári állás a közéleti tevékenységnek csak kőlső támaszául nzolgáll. Azután emlékezzék vissza a múltra, hogy ezeu közéleti emberek, akik azt hívék, a jó irányt szolgálják — épen ugy mint sokan a mai társadalom gyermekei közül — animózilásbd és felfogásbeli tévedésbe estek akkor, midőn a fegyverek kö aiil nem a legnemesebbeket, választották arra, hogy nemcsak egyes, más intézetbeli tanárokat, hauem egész tanártestületet is, azért, mert a papok vagy mert azokhoz tartoznak, gyanúsítottak, lekicsinyeltek, megszóltak, szóval küzdöttek ellenük oly fegyverekkel, milyeneket különösnek láttuk inteligens emberek kezében! Hol védte akkor e. K. H. a tanárokat, a megtámadottakat ? Ismét, harag és gyűlölség nélkül kérdezzük : volt-e e sokszor megtámadott tanároknak oly tagja, aki a közügyek szolgálatában hibába esett, vagy aki a közérzületben a hazugságot szolgálta ? Ha voltak — és voltak — hibáik, azok az egyéné, az emberéi voltak; s ezekért mindegyik, külön-külön, maga fog az Ur elé állani, számot, adandó. De azt is tudjuk, hogy a támadóknak is voltak hibáik; talán ugyanazok, talán ép' oly mértékben ! A harag s a gyűlölség nélkül, anélkül, hogy a visszaemlékezés keserűségeit bárkivel is érezte'ni akarnánk, kérdezzük: hogy a támadottak közéleti szolgálatában találkoztunk-eferditésekkel, igazságos ügyek hírlapi támadásával és sok más, a lelkiismerettel rendelkező társadalmi életben lehetetlenségszámba menő személyi értékelésekkel s különösen azzal, hogy jobb meggyőződésüket a közügyek igazi érdekei ellen feláldozták-e valaha akár az anyagi, akár a vélt. erkölcsi előnyökért,? Hát, mikor az auimózitás virágzó napjait, a felfogásbeli tévedés pedig szinte orgiáit ülte, a K. H. hasábjain és másutt, — hát, feleljenek, hol volt akkor a kollegiális kötelesség a nagy közönség előtt azokban, akik számára azt ma óhajtják?! Hol van az az ideális igazságórzet ma a K. H.-bau, melyet egyszerűbb természetű ügyekben is, mint, pl. a közlegelőfelosztás ügyében, a legelemibb követelményeknek kell tartani a hírlapok Írásánál? Hát hol van az az igazságórzet eltemetve ? Talán MÉE most is HZ animózitásban ? Az igazságérzet az, mi felfogásunkat irányítja s ezért mindig rámutatunk az igazságra, ahányszor csak móiunkban fog állani' megtalálni azt a közélet sokszor tekervényes, iszappal, az emberi kapzsiság és gonoszság iszapjával takart utjain. S ismét és újra, higgadtan, harag és gyűlölség nélkül fordulunk a K. H. lioz, liogy distinguáljou és tisztelje az általa emiitett két, közéleti ember állását ós ne nevezze őket tanároknak a közéleti ügyekben ; mert nekünk a tanárokhoz semmi közünk, miután ők, mint tanárok, elüljáró hatóságaik ellenőrzése alá tartoznak, mi pedig tudjuk intézinénye'nket tiszteim. Közélett részük azonban már a mienk is ; és ebbe auélkűl, hogy valaha akár eg}'éni lekicsinyléssel, akár személyi éllel tennők, igenis «belekan«lazuuk», a tőlünk telhető objektivitással és mindenkor igazságérzettel. Ha tévedtünk, van elég erőnk arra, hogy állításaink nyilvános lecáfolását lássuk ós tévedéseinket bevalljuk ; de nyelvöltögetósekre nem vállalkoztunk és nem vállalkozunk. Ha hibázunk a köztisztesség, az egyének megbecsülése, a megbízhatóság, a józan ítélet, az igazságos, de a személyi inotivoinukat teljesen nélkülöző nézeteink kifejtésében, be fogjuk ismerni, mert ezzel a közéletről megállapodott felfogásunknak, a hirlapirás becsületességének ós különösen az olvasóközönségnek és önmagunknak tartozunk ! S most, a harag és gyűlölködés teljes kizárásával keressük, kérdezzük azt : hogy rugdostunk-e, rugdosunk-e mi sarat? Van-e hát zöld szemüveg, hova kell és akad-e — birka ? H J R £ K. — Személyi hirek. Dr. Bita Dezső apát, egyetemi tanár, ki a templomot fogja fölszentelni, pénteken, dr. Rhódey Gyula veszprémi apátkanonok, ki a felszentelés után a szentbeszédet fogja tartani, szombaton érkeztek városunkba. — A király névnapja. Kegyeletes tisztelettel a király magas személye iránt, üun«pelt,ók meg városunkban is a király névnapját. A város fellobogózva, a hivatalos istentiszteleten a város, a hivatalok, hatóságok, katonaság s az iskolák vettek részt,. Az egyházi énekeket az ének- ós zenekedvelők vegyeskara adta elő, kiktől jól esett hallani néhány igazi egyházias szellemű és st.ilü ónekdarabot.. Mise alatt Hofer K. Királyhymunsát,, mise i végén pedig a Hymnust énekelték. — Nagylelkű adomány. Festetics Tassilo gróf ur őnagymóltósága a vörsi plébánia templom építési költségeinek fedezésére '200 koronát adományozott, mely nagylelkű adományért ezúton is hálás köszönetet mond Németh János plébános. A gazdasági tanintézet hallgatói részére gazdasági napló, gazdasági szcmtnteHan

, indeje tábla, fan könppek és jegyzetek, valamint mindennem

ű felszerelések legjobb minősé legolcsóbban * ^ v __ — j vi vi^ci civr, linőségben a CE^l ^^ H ' C löi

r> Sujanszk? flozsef ^ önyvkereskedésében Keszthelyen