Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

2. BALATONVTOEK 1904. október 9. beszámolójában a vizet. Hódossy ki­rohanása Apponyi, egykori vezére ellen visszafelé sült el. Hiába min­den mesterséges támadás, intrika : Apponyi él s most annyi hűtlenség után is, nem riad vissza a küzde­lemtől, vissza nem vonul a politikai élet porondjáról ; ezt a szívességet nem teszi meg elleneseinek, pedig ugy látszik az elkeserités is ott sze­lepeit Hodossy lövegei között s ilyes titkos célzatok nem igen álltak messze, nem Hodossj'tól, hanem a nagy hangverseny rendezőitől ! Ki tehet azonban róla, ha a nemzeti jogok élnek a nemzet szivében s azoknak bátor és fenkölt lelkű hir­detője napról-napra nő s mindig na­gyobb lesz nemzete szemében és szi­vében ! Ezeket a jogokat se erőszakkal, se intrikával onnét kiirtani nem le­het, még ha az értük folytatott küz­delem a miniszterelnöki piros bár­sonyszékbe kerülne is, ami az előzmé­nyek után ítélve, utóvégre nem is lehetetleu. A véderőjavaslat lesz Tisza István miniszterelnökségének próbaköve ennek megerősítésére fújta az öreg Hodossy a harci kürtöt Kis­szebenben. Sajnos, azonban an­nak dissonáns hangjai sokaknak hallóérzékét hosszú időre megza­varták ; s vájjon ki gyógyítja meg e politikai fülfájásokat ? Függetlenségi Kossuth Lajos­párt. (*) Keserű az ellenzékieskedés kenyere Magj'arországou. Nemosak a liatalom »sze­lid nyomása« miatt, mely bordáit ropog­tatja, hanem leginkább a mindeneket táp­láló remén} 7 majdnem teljes hiánya miatt is, mely küzdelmét meddővé és kilátásta­lanná teszi, lévén nálunk a hatalom biíto­kolása ősidők óta egy párt mouopoliuma, akár csak a dohány és a só egyedárusága. Monopoliummá avatta ezt hatalmi vágy ri­deg önzése. Ez a hatalmi szűkkeblűség a politi­kában is szükséges, üdvös és hasznos vál­tógazdaság elvétegyszarsmindeukorra szám­űzte. Ez a reménytelen állapot és kilátás­talanság teszi nshézzé még a hatvanhetes kiegyezési alapon álló kormányképes ellen­zék helyzetét is, annyira, hogy ugyancsak nagy adag idealizmus, tiszta ós önzetlen haza­fisággal legyen fölvértezve, hogy a meddő küzdelmekben el ne lankadjon s hogy a politikai önállóságban még eléggé meg nem edzett közvélemény s párt hivei rokon­szenvét a maga számára továbbra is biz­tosítsa. Vasakarat, hajlit.hatatlan nyakasság, alkut ós ötvenzázalókos egyezkedést nem ismerő elvszilárdság az, mely a környező csábitások közepette is szilárdan megáll és kitart elvei mellett, Kétszeresen megkívántató kellékek ezek a közjogi ellenzéknél, mert természe­ténél fogva kormányképtelen s arra utalva, hogy a nemzeti eszméknek ós jogoknak hirdetője legyen, minden legcsekélyebb számítás nélkül arra, hogy valamikor a ha­talom kezelésében osztozzék, ha küzdel­meibe melléktekiufetek és utógondolatok nem vegyülnek. Ellenkező esetben a hatalom játék­labdájává válik s hajlong minden fellülről jövő fuvallatra, mint a nádszál. Ez a szomorú sors érte — mit ne­mezisnek is lehetne nevezni — az ország legrégibb ós legnagyobb közjogi ellenzéki pártját, a Kossuth-pártot, a lezajlott nagy nemzeti küzdelmek idején. Ennek utóize még mindig, sőt most inkább, mint valaha keserűbb. Majd mindennap ujabb és ujabb keserűséget, hoz Kossuth és pártja szám ára. Kossuth, a pártvezér, igazán keserű kenyeret eszik. Köszönje ingadozásainak és jóbarátai tanácsainak. A11U3M bizonyos, hogy uem ideális állapot. Mig Kossuth ós pártja napról-napra érezni kénytelen a füg­getlenségi ós negyvennyolcas közvélemény kárhoztató ítéletét, ebbe a zűrzavarba a sorsnak egy iróniája vet égető üszköt,: az »ellensége védelme. Mig Kossíjlh Ferenc­nek ós pártjának sajtóban és kerületekben egyaránt adagolják a legkeserűbb labda­osokat az »ellenség« sajtója védelmi és dicshimnuszokkal sáncolják körül az »ül­dözötrekef .< Ezt a loyalitást a hatvauhetes ellen­zéki pártok vezérei eddig még nem voltak szerencsések tapasztalni — dicsőségükre le­gyen mondva. Epébe mártott mérges to'lal irnak az • ellenség* lapjai a még néháuy évekkel ezelől t dicsőitett Báuffyról, Appouyiuak neve is elég, hogy láz fogja el a t. kor­mány sajtóját — no a néppártnak említésé­vel is a delírium tetőpontra hág s szünte­len hangzik a politikai anatbema — ugyan­csak ilyen s> véd"lmet« kénytelen tapasz­talni a függetlenségi Szederkényi cso­port is. Mi az, ami a hatvauhetes alapon élős­ködő uagy szabadelvű párt sajtóját az ugyanezen alap megbontására törő negy­vennyolcas függetlenségi Kossuth-párt s nagynevű vezérének védelmezésóre ösztö­kéli saját pártsorsosai ellenében ? Hát csakugyan nem zörög a haraszt, ha szél nem fuj ? De hát ez a hathatós védelem alig lesz erős arra, hogy Kossuth Ferenc nim­buszát régi fényébe öltöztesse ós a párt veszélyeztetett egységét megmentse. Talán eléggé illusztrálja ezt a Kos­suth pártban támadt legujabb a Fülöp­szálláson megalakult Függetlenségi Kosáut.h Lajos párt keletkezése. Történt pedig ez ugyanazon napon, mikor Kossuth Ferenc az >üldözöttt pártvezér a hajdúnánási Kos­suth szobor leleplezési fényes ünnepségen erősen aposztrofálta atyja . Kossuth Lajos szellemét, ki még életében azt a tanácsot adta Fereuc fiának : 1 Hirdesd fiam igémet, ne rettenj vissza ; oha.« Hogy mennyire váltotta valóra Ferenc a fiu Kossuth La­jos, az atya igazán szép és lélekemelő vég­rendeleti intelmét, azt látta az ország a le­zajlott nemzeti küzdelmek idején ....,, . . . s megadta a feleletet Csávolszky La­jos s a fülop-szállási kerület az ott elhang­zott beszámolóval s a legujabb Kossuth­párt megalakításával. Minden ufc között ugy látszik mégis csak legjobb az egyenes ut, még a politiká­ban is, ha ezen az uton nem is véd bennün­ket az »e!lensóg.« Erre vezesse vissza Kos­suth Ferenc nagy pártját, nem az elvek föutartása s káprázatos jelszavak hangoz­tatása, hanem céltudatos és »vissza nem rettenő« munkával. Ne a többi ellenzéki szeretem a feleségemet, nem is bántam meg' hogy megházasodtam, de már mégis csak jól esik, ha sz ember egy kicsit szabadab­ban érzi magát anélkül, hogy felesége éber szemeinek kijátszása végett holmi fejtörési müveleteket kellene az előadó füllentések tárgyában végezni. — Tehát nincs itthon a feleséged ? — Épen azt akarom elmondani, mi­ként sikerült a lakásomat feleségem elutaz­tatásával lakhatatlanná tenni. Mert hisz csak beláthatod, hogy ez idő szerint nem tartózkodhatom a rideg falak közt ? ! Ugy történt, a dolog, hogy még a tél folyamán elhatároztuk, hogy az idény kezdetével für­dőbe megyünk. Most, midőn az idő elér­kezett, ón rettenetes elfoglaltságomat emle­getve egy ideig színleg elleneztem a terv kivitelét, mire nőm megkezdte az obstruk­ciót. Ennek a következménye egy paktum lett, melyszerint nőm egyedül, illetőleg szü­lői kíséretében utazik Füredre. Ez termé­szetesen nőmnek, ki eleinte mindenáron társaságomban akart utazni, végül pedig már lemondott a reményről is, hogy egy­általán elmebet — óriási engedményszámba ment és nem olyan volt, mint minőt az or­szággyülósi ellenzék nyert a katonai téren; azért örömmel irta alá az egyezséget, csak azt kötvén ki, hogy egy-két nap múlva utána menjek. — Na, barátom, ha feleséged végig hallgatta volna ezt a szónoklatot, valószí­nűleg megóreznód ama bizonyos rózsalánc tüskéit is ! — Szegény kis feleségem ! Pedig sze­retem ám ugy, mint házasságunk első nap­jaiban s ha haza jön, ismét csak oly oda­adó férj leszek, mint eddig voltam. És te mikor szeded a nyakad közé a házasság rózsaláncát ? — A jövő hónapban tartjuk az eskü­vőt s most is ópep. az előkészületek foglal­nak le- De megbocsáss édesem, ha most elhagylak, bár szeretnék veled egy szalma­özvegyi estét, tölteni, de menyasszonyom családjához vagyok theára hivatalos, a mit nem mulaszthatok el. — Igen, igen. Nos szervusz. Jó mu­tatást, I Gabi barátunk vígan fütyörészve ha­ladt tovább a már kevésbé népes uton, műértő szemekkel vizsgálva a mellette el­suhanó járókelőket. Egy mellékutcába érve, betért egy harmadrangú kávéházba, hol egész sereg egyedül ülő nőalak vetette reá kíváncsi szemeit, biztató mosolyuk jjlegbájosabbiká­val igyekezvén mindegyik vonni figyelmét. Csakhamar járta a pezsgő, húzta a cigány, törtek a poharak, mig Gabi barátunk, hol imponáló pózba vágva magát, dirigálta a főidig hajlongó cigányt, majd nagyokat kurjongatva széles jó kedvében, olyan forma, általa táncnak hitt mozdulatokat produkált, melyhez képest a rézbőrű indiánok hadi tánca valóságos suviksz, illetőleg Ferno­lendt fény máz. Már ugyancsak erősen sütött a nap, midőn Gabi barátunknak eszébe jutott, hogy tán már haza is kellene menni, mire zseb­ben alaposan megkönnyebbülve, de nehéz fejjel elhagyta a kávéházat, mely most ugy nézett ki feldöntögetett asztalaival, székei­vel ós a szerte heverő üvegdarabokkal, mint egy befejezett orosz-japán háború színhelye. Az utcákon bérkocsiba vetve magát, haza hajtatott. Lakása elé érve, ugyanak­kor egy másik bérkocsi indult el onnau. Kíváncsiságtól ösztönözve megállította a kocsist, tudakozódva a szállított >pasas« után. — Egy úriasszonyt szállítottam, ké­rem á'ssan. — Hogy nézett ki ? Magas ? Ala­csony ? Mily ruhája van ? — hadarta bal­sejtelemtől gyötörve. — Olyan. . . . — Milyen kalapja van ? — Magasnak néztem s ngy láttam vi­lágos kék ruhája van. — Jézus Mária, a feleségem ! Két­Balatoni partok alól cimü, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállitásu verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents