Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

1904. október 2. BALAT01STVIDÉK 3. ságot : elveszti a komolyságot. S ahol elveszett, a komolyság, ott — — nevelnek ! A politikai élet is megmozdul. Okt. 10-én megnyiük a parlamenti élet újból. Obstrucciós hirek járják — — a Kossuthpárt köréből. De mógegyszer alig ül fel nekik az ország, mert egy sütésből ea;y lepény elég volt. Sokat lehetett tanulni a múltban. Különben az összes pártok harcra készülnek ; beszámolók és más beszédek kezdik érdekessé tenni az élet egyhangúságát. A pálma Hodossyó. A vidék élénk, utazó képviselők teszik tarkává és az olyan kirohanások, mint Hodossyó, pikánssá. Hogyne, mikor nyilvánosait elitéli volt barátját, a magyar leguagyokb idealistáját, kinek zászlaja alatt küzdött husz hosszú éven át, Apponyit ! De ha a pártok obstrukciósau gondolkodnak a katonai követelések ellen, a kormány se rest, s a legerősebb eszközöket helyezi kilátásba: feloszlatás, téli választás, mely utóbbitól Isten óvjo-i. Úgyis minden választás rengeteg sokat ront a népen erkölcsileg, hát csak minél ritkább '•egyen, annál jobb ; de a téli választás erőszakos eszközeivel sok kárára van egészségi tekintetben is. Evvel ki törődik ma? A voks megtette kötelességét, a voks mehet — akár meghalni is. Apponyi még Amerikában vau, de már ké-zülődik haza. S mig ott újra, mint már anryiszor, dicsőséget szerzett a magyar névnek, itthon csúnya támadásoknak tárgya ő azok közül, kiket ideális lelke barátságára méltatott egykor. De hát az eredmény mindig édesebb a reménj'nél. Régi igazság ez! Tán jobbtm megbecsüli az idegen, mint, a saját hazája. Ez meg szomorú dolog, de való. Hjah, a politika ? Az más! A háború a messze Keleten tovább foly. A liaojaugi csata óta egy hónap mult el, de még azóta fontosabb ütközet nem volt. Mukdeu alatt gyűlnek össze a csapatok uj mérkőzésre, hol nagyobb tömegek állnak szemben egymással mint Waterloo-nál, Leipziguél vagy Sedanuál, nagyobbak mint Aquileia előtt vagy Vercingetorix alatt Port-^rthur pedig inog. De sokáig inog, mint a fájós fog, melynek gyökerei mélj'en "vannak, uroszországuak fájós foga e vár, de a japán dok

for, Nogi, nem tudja kihúzni. Vájjon melyik lesz erősebb, a fog vagy a doktor ? Egy vidék bajai. Irtunk már egy izben arról a nyomorúságos állapotról, melyben vidékünk népe már a tavasz óta sinlődik. Nemcsak a jégverések, aszály s egyéb elemi cstipások sújtottak le reá, hamm állattenyésztését is komoly veszedelem fenyegeti. Ismeretes, nogy e vidéken a hasított körmű szarvasmarhák között a száj- és körömfájás járványszerüleg lépett tel. E betegség következtében egyik-másik községben 20— 25 drb elhullott, sok pedig betekig sinlődötl a bajban. Eisőben is a somogyi részen tört ki. A következmény az egész vidék s a vásárok beszüntetése volt. Varosunkban különösen a somogyi részről már május óta nem volt. felhajtás. A mészáros mesterek a fogyasztásra szükséges mennyiséget, sok idő ós pénz-veszteséggel, csak a helyszínén levágott. állatok busának beszállításával fedezhették. Érzik ennek hátrányait ők is. Lépeseket is tettek — mint tudjuk — azonban hiába, Nagyobb baj ennél a mi a gazdákra elviselhetetlen sulyljal nehezedik a vásároknak szünetelése. Jég ós aszály tönkretette a gazdik termését. Gabonából a kisgazda nem pénzeltlet, mert nincs. Az idei termés jó, ha annyit hozot

f, amennyit a v^tós és házi szükségletek fedezésére elég- Összes kiadásainak fedezését állattenyésztésének jövedelméből remélte — ez a reménye is csődöt mondott, most — Mit tegyen ? Hová forduljon auyagi segélyért ? Ugy tudjuk történtek már lépések a zárlat, megszüntetéséie, de eddig eredményteleuül. Mi lesz ennek a vége ? A hosszas szárazság miatt megI- esett takarmány, sarjú termését később volt kénytelen letakarítani. t Rájött a már 2 hetes eső — olt vész az a réten. Ez a sors érte volna akkor is, ha nem pusztítja el az eső, mert a zárlat miatt nem takaríthatta haza. Földjeinek munkálatai, különösen az ősziek alá, szünetelnek. Nincs is, nem is tud állatot beszerezni A tavaszi szédületesen magas árak miatt számtalan gazda tul adott marháin azzal a jó reménységgel, hogy később I szerzi be a szükséges állományt. A beköI vetkozett zárlat miatt ebben akadályozva | van s most földjeit nincs mivel munkáls tatnia. Es mi történt, mindezzel szemben ? A reudes sablonos eljárás — zárlat, a magft összes nyomorúságai val. Energikusabb, a viszonyoknak megfelelő szélesebb körű intézkedésekről, melyek ha már a bajt meg nem is szüntetik, de legalább lefolyását siettették volna — nem tudunk. A járási állatorvosok időnkint beutazták a kerületet, meghallgatják a birók jelentését s —• hazamennek, hogy bizonyos idő után ismét megjelenvén az inficiált területen ugyanazt konstatálják, amit már 3 hónappal előbb megállapítottak. Pedig ily Ínséges időkben a sablonos eljárást, energikusabb intézkedésekkel kellene felváltani . Még sem tudunk arról, hogy ez ügyben akár a vármegye, akár a minisztérium utján történt volna valamelyes segítő lépés. Nem tudunk arról, hogy a vármegyei fÖ, vagy az országos főfő állategészségügyi bizottság tett volna lépést, Ila már a baj ellen nem tudtak még alkalmas gyógyszert fel vagy kitalálni, hát legalább lennének azon, hogy — a több szem többet lát elvénél fogva mások is megvizsgálnák a bajokat, szoknak gyorsabb lefolyását energikusabb intózkedesekkel siettetnék. Nem tudjuk azt sem, hogy a váimegyei gazdasági egyesület tett volna e tekintetben valamelyes kezdeményező lépést, a minisztériumnál. Azt azonban tudjuk, hogy egyesek, kisebb és nagyobb gazdák személyesen is föntjártak a földmiveló>.ügyi minisztériumban, de — eredménytelenül. Pedig a cselekvés tizenkettedik órája már ütött. Egy nagy vidék népe ós gazda osztályának elódetlensége már tetőpontját érte el Nem is csoda, hiszen immár féléve tart ez a tarthatatlan állapot, Nem lehet ez közömbös a hatóságok előtt is. Kivételes idők látogatták meg a föld népet és gazda osztályt, kivételes intézkedésekkel is kell segítségére sietni, mielőtt nagyobb megrázkódtatások érhetnék vidékünket. Ismételjük : az egész vidék elégedetlensége és elkeseredése már elérte a legmagasabb fokot. Gyors, energikus és a viszonyokat szanáló, ha kell kivételes intézkedéssel s a zárlat megszüntetésével kell a tarthatatlan helyzeten változtatni. Ismételjük, míg végleg meg nem késett a gyógyinl.ézkedés. Itt az őszi munkák utolsó ideje, a betakarulás órája, közeledik a tél, mely a nép egj

r nagy rétegét pénz, kenyér ós ruha nélkül találja, t.atta őket egy erőszakos, de néha különös poétikus hasonlattal, a köpük világából. Elhallgatott mindenkit., mindenki hallgatta. — Szépen beszól — mondták — igaza van. 0 nagy lesz igazán ! \ Sokan, de csak mélyen magukban mégis csodálkoztak : mért teszi, kinek miért. Nem volt senkije, sehol egy rokona, hogy ilyen lett volna valaha, még azt se hallotta senki. Nem sze.et.te a szegényeket, nem sajnálta az árvákat, hazafias^ága csak annyiban állott, hogy szidta az olcsó külföldi tőkét, melyet szélhámosok könnyelműen pazarolnak. Nem törődött, az irodalommal, a művészet az ö számára kulminált egy kőből készült nagy méhben. Képtelenség volt. föltenni, nogy ezeknek takarít, ezek számára gyűjt, hogy majd ha meghal, milliói azé legyenek, akitől elvonta, vissza háruljon a közre, nem azért nem tette, bizonynyal. Sőt gúnyolta is a hires örökhagyókat, azt mondta róluk, hogy hiu bolondok, akik, mikor testamentumot csinálnak, azt hiszik örökké élnek .... vagy azt, hogy haláluk után feltámadnak uira. . . — Ehj, olyannak kell lenni, mint a. . Már ki sem mondta a szót, értette mindenki ós bólintott fejével. — Örülök, hogy egy véleményen vannak velem ! — mondá és élt tovább vélemeDyének. Gyűjtött tovább, részvényeket, házakat, földeket, régi ékszereket, kacér, fülönfüggőket, tajték pipákat. Olyan volt a ház*, mint egy múzeum, Mint egy poros vidéki inuzeum, ahol nagy ritkán takarítanak. Nála nem takarítottak vagy husz esztendeje. Nem engedte. 0 tudta hol van minden és a nyakra valójába való tüt is föllelte azonnal az óriási lomból. Inasa egészen beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek kora óta itt élt és valamelyest már ő is ismerte a khaoszt. Söt, az értéktelenebb tárgyakhoz már hozzá is szabad volt nyúlnia, de ágyát mindig az öreg ur vetette meg magának. A mikor hetven éves lett, akkor is, a mikor már a palota homlokzatán a nagy kő-méhnek is kezdett befelé mohósodni az egész törzse. . . Csak egyszer a nagy tavaszi közgyűlés után. Egész nap nem beszélt, számoltatott, számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére adott vacsorán ugyan jól lakott. Szokása ellenére borral is ólt s az a lábába ment, ugy érezte. Alig tudott hazavergődni, otthon alig tudta kinyögni : — Benedek az ágyam ! Az inas félve nyúlt az ágyhoz. Megvetette mégis ós be'e fektette urát, aki egyre nyögött, sóhajtott, csak éjfólfeló hallgatott. el. Az inas ott virrasztott mellette. Sajnálta egy kissé ezt a vén »méhet c, ezt az ősz » kutyát.*, a hogy néha dühében elnevezie. Oíyan gazdag ós ilyen tehetetlen. Nincs egy asszony rokona, aki megkenné vagy egy

sz

jr, aki küldene neki egy tál levest. Aztán megtalál itten halni ós szolgalat nélkül marad. Ugyan el lehet innét valamit emelni, de lopott jószágon nincs áldás, annak az ára elmegy. . . Aztán már itt is lehessen. . . Végié is nem rossz ember. Itt van nála 8 esztendős kora óta. Nem volt iránta szíves soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét, érzett,, mint a hála . . , és a mikor igy lölmelegedet.t, eszébe jutott egy özvegy mesternó, a kinél gyermekkorában lakott. Azt mondta neki egyszer : »Tudod-e ki az apád ?< Ha csakugyan ez az ember volna az apja ! ? Ez az iszonyú gazdag, ez a sírja felé görnyedő ember. Meg akarta kérdezni, elhatározta, hogy megkérdezi. Várta, leste, hogy felkeljen, fel akarta költeni. Nem volt. rá szükség, fölrezzent az magá ól. Fölébredt haldoklani. Egy darabig hörgött., azután megint csendes lett, majd ismét összevissza beszélt mindent a nagy méhről, fennt a palotán. Hogy »olyan légy te is.« A szolga megrázta : »Uram . . urain!« Fogvacogva kérdezte : hozzon-e papot, orBalatoni partok alól című, 62 gyönyörű baJatonpartí verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton ^nevezetes poétájától, fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.