Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

1904. október 2. BALAT01STVIDÉK 3. ságot : elveszti a komolyságot. S ahol el­veszett, a komolyság, ott — — nevelnek ! A politikai élet is megmozdul. Okt. 10-én megnyiük a parlamenti élet újból. Obstrucciós hirek járják — — a Kossuth­párt köréből. De mógegyszer alig ül fel nekik az ország, mert egy sütésből ea;y lepény elég volt. Sokat lehetett tanulni a múltban. Különben az összes pártok harcra készülnek ; beszámolók és más beszédek kezdik érdekessé tenni az élet egyhangú­ságát. A pálma Hodossyó. A vidék élénk, utazó képviselők teszik tarkává és az olyan kirohanások, mint Hodossyó, pikánssá. Hogyne, mikor nyilvánosait elitéli volt ba­rátját, a magyar leguagyokb idealistáját, kinek zászlaja alatt küzdött husz hosszú éven át, Apponyit ! De ha a pártok obstrukciósau gon­dolkodnak a katonai követelések ellen, a kormány se rest, s a legerősebb eszközö­ket helyezi kilátásba: feloszlatás, téli vá­lasztás, mely utóbbitól Isten óvjo-i. Úgyis minden választás rengeteg sokat ront a népen erkölcsileg, hát csak minél ritkább '•egyen, annál jobb ; de a téli választás erőszakos eszközeivel sok kárára van egészségi tekintetben is. Evvel ki törődik ma? A voks megtette kötelességét, a voks mehet — akár meghalni is. Apponyi még Amerikában vau, de már ké-zülődik haza. S mig ott újra, mint már anryiszor, dicsőséget szerzett a ma­gyar névnek, itthon csúnya támadásoknak tárgya ő azok közül, kiket ideális lelke barátságára méltatott egykor. De hát az eredmény mindig édesebb a reménj'nél. Régi igazság ez! Tán jobbtm megbecsüli az idegen, mint, a saját hazája. Ez meg szomorú dolog, de való. Hjah, a politika ? Az más! A háború a messze Keleten tovább foly. A liaojaugi csata óta egy hónap mult el, de még azóta fontosabb ütközet nem volt. Mukdeu alatt gyűlnek össze a csa­patok uj mérkőzésre, hol nagyobb töme­gek állnak szemben egymással mint Wa­terloo-nál, Leipziguél vagy Sedanuál, na­gyobbak mint Aquileia előtt vagy Vercin­getorix alatt Port-^rthur pedig inog. De sokáig inog, mint a fájós fog, melynek gyökerei mélj'en "vannak, uroszországuak fájós foga e vár, de a japán dok for, Nogi, nem tudja kihúzni. Vájjon melyik lesz erősebb, a fog vagy a doktor ? Egy vidék bajai. Irtunk már egy izben arról a nyo­morúságos állapotról, melyben vidékünk népe már a tavasz óta sinlődik. Nemcsak a jégverések, aszály s egyéb elemi cstipá­sok sújtottak le reá, hamm állattenyészté­sét is komoly veszedelem fenyegeti. Isme­retes, nogy e vidéken a hasított körmű szarvasmarhák között a száj- és körömfá­jás járványszerüleg lépett tel. E betegség következtében egyik-másik községben 20— 25 drb elhullott, sok pedig betekig sinlő­dötl a bajban. Eisőben is a somogyi részen tört ki. A következmény az egész vidék s a vásárok beszüntetése volt. Varosunkban különösen a somogyi részről már május óta nem volt. felhajtás. A mészáros mesterek a fogyasztásra szükséges mennyiséget, sok idő ós pénz-veszteséggel, csak a helyszínén le­vágott. állatok busának beszállításával fe­dezhették. Érzik ennek hátrányait ők is. Lépeseket is tettek — mint tudjuk — azon­ban hiába, Nagyobb baj ennél a mi a gazdákra elviselhetetlen sulyljal nehezedik a vásá­roknak szünetelése. Jég ós aszály tönkretette a gazdik termését. Gabonából a kisgazda nem pén­zeltlet, mert nincs. Az idei termés jó, ha annyit hozot f, amennyit a v^tós és házi szükségletek fedezésére elég- Összes kiadá­sainak fedezését állattenyésztésének jöve­delméből remélte — ez a reménye is cső­döt mondott, most — Mit tegyen ? Hová forduljon auyagi segélyért ? Ugy tudjuk történtek már lé­pések a zárlat, megszüntetéséie, de eddig eredményteleuül. Mi lesz ennek a vége ? A hosszas szárazság miatt megI- esett takarmány, sarjú termését később volt kény­telen letakarítani. t Rájött a már 2 hetes eső — olt vész az a réten. Ez a sors érte volna akkor is, ha nem pusztítja el az eső, mert a zárlat miatt nem takaríthatta haza. Földjeinek munkálatai, különösen az ősziek alá, szü­netelnek. Nincs is, nem is tud állatot be­szerezni A tavaszi szédületesen magas árak miatt számtalan gazda tul adott marháin azzal a jó reménységgel, hogy később I szerzi be a szükséges állományt. A bekö­I vetkozett zárlat miatt ebben akadályozva | van s most földjeit nincs mivel munkál­s tatnia. Es mi történt, mindezzel szemben ? A reudes sablonos eljárás — zárlat, a magft összes nyomorúságai val. Energikusabb, a viszonyoknak megfelelő szélesebb körű in­tézkedésekről, melyek ha már a bajt meg nem is szüntetik, de legalább lefolyását siettették volna — nem tudunk. A járási állatorvosok időnkint beutazták a kerüle­tet, meghallgatják a birók jelentését s —• hazamennek, hogy bizonyos idő után ismét megjelenvén az inficiált területen ugyanazt konstatálják, amit már 3 hónappal előbb megállapítottak. Pedig ily Ínséges időkben a sablonos eljárást, energikusabb intézkedésekkel kel­lene felváltani . Még sem tudunk arról, hogy ez ügy­ben akár a vármegye, akár a minisztérium utján történt volna valamelyes segítő lé­pés. Nem tudunk arról, hogy a vármegyei fÖ, vagy az országos főfő állategészségügyi bizottság tett volna lépést, Ila már a baj ellen nem tudtak még alkalmas gyógyszert fel vagy kitalálni, hát legalább lennének azon, hogy — a több szem többet lát el­vénél fogva mások is megvizsgálnák a ba­jokat, szoknak gyorsabb lefolyását energi­kusabb intózkedesekkel siettetnék. Nem tud­juk azt sem, hogy a váimegyei gazdasági egyesület tett volna e tekintetben valame­lyes kezdeményező lépést, a minisztérium­nál. Azt azonban tudjuk, hogy egyesek, kisebb és nagyobb gazdák személyesen is föntjártak a földmiveló>.ügyi minisztérium­ban, de — eredménytelenül. Pedig a cse­lekvés tizenkettedik órája már ütött. Egy nagy vidék népe ós gazda osztályának eló­detlensége már tetőpontját érte el Nem is csoda, hiszen immár féléve tart ez a tart­hatatlan állapot, Nem lehet ez közömbös a hatóságok előtt is. Kivételes idők látogat­ták meg a föld népet és gazda osztályt, ki­vételes intézkedésekkel is kell segítségére sietni, mielőtt nagyobb megrázkódtatások érhetnék vidékünket. Ismételjük : az egész vidék elégedetlensége és elkeseredése már elérte a legmagasabb fokot. Gyors, ener­gikus és a viszonyokat szanáló, ha kell ki­vételes intézkedéssel s a zárlat megszünte­tésével kell a tarthatatlan helyzeten vál­toztatni. Ismételjük, míg végleg meg nem késett a gyógyinl.ézkedés. Itt az őszi mun­kák utolsó ideje, a betakarulás órája, kö­zeledik a tél, mely a nép egj r nagy réte­gét pénz, kenyér ós ruha nélkül találja, t.atta őket egy erőszakos, de néha különös poétikus hasonlattal, a köpük világából. Elhallgatott mindenkit., mindenki hall­gatta. — Szépen beszól — mondták — igaza van. 0 nagy lesz igazán ! \ Sokan, de csak mélyen magukban mégis csodálkoztak : mért teszi, kinek mi­ért. Nem volt senkije, sehol egy rokona, hogy ilyen lett volna valaha, még azt se hallotta senki. Nem sze.et.te a szegényeket, nem sajnálta az árvákat, hazafias^ága csak annyiban állott, hogy szidta az olcsó kül­földi tőkét, melyet szélhámosok könnyel­műen pazarolnak. Nem törődött, az iroda­lommal, a művészet az ö számára kulmi­nált egy kőből készült nagy méhben. Kép­telenség volt. föltenni, nogy ezeknek taka­rít, ezek számára gyűjt, hogy majd ha meghal, milliói azé legyenek, akitől elvonta, vissza háruljon a közre, nem azért nem tette, bizonynyal. Sőt gúnyolta is a hires örökhagyókat, azt mondta róluk, hogy hiu bolondok, akik, mikor testamentumot csi­nálnak, azt hiszik örökké élnek .... vagy azt, hogy haláluk után feltámadnak uira. . . — Ehj, olyannak kell lenni, mint a. . Már ki sem mondta a szót, értette mindenki ós bólintott fejével. — Örülök, hogy egy véleményen van­nak velem ! — mondá és élt tovább véle­meDyének. Gyűjtött tovább, részvényeket, házakat, földeket, régi ékszereket, kacér, fülönfüggőket, tajték pipákat. Olyan volt a ház*, mint egy múzeum, Mint egy poros vidéki inuzeum, ahol nagy ritkán takarítanak. Nála nem takarítottak vagy husz esztendeje. Nem engedte. 0 tudta hol van minden és a nyakra valójába való tüt is föllelte azonnal az óriási lom­ból. Inasa egészen beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek kora óta itt élt és valamelyest már ő is ismerte a khaoszt. Söt, az értéktelenebb tárgyakhoz már hozzá is szabad volt nyúlnia, de ágyát mindig az öreg ur vetette meg magának. A mikor hetven éves lett, akkor is, a mikor már a palota homlokzatán a nagy kő-méhnek is kezdett befelé mohósodni az egész törzse. . . Csak egyszer a nagy tavaszi közgyű­lés után. Egész nap nem beszélt, számol­tatott, számolt. Nagyon megéhült s a tisz­teletére adott vacsorán ugyan jól lakott. Szokása ellenére borral is ólt s az a lábába ment, ugy érezte. Alig tudott hazavergődni, otthon alig tudta kinyögni : — Benedek az ágyam ! Az inas félve nyúlt az ágyhoz. Meg­vetette mégis ós be'e fektette urát, aki egyre nyögött, sóhajtott, csak éjfólfeló hall­gatott. el. Az inas ott virrasztott mellette. Sajnálta egy kissé ezt a vén »méhet c, ezt az ősz » kutyát.*, a hogy néha dühében elnevezie. Oíyan gazdag ós ilyen tehetet­len. Nincs egy asszony rokona, aki meg­kenné vagy egy sz jr, aki küldene neki egy tál levest. Aztán megtalál itten halni ós szolgalat nélkül marad. Ugyan el lehet in­nét valamit emelni, de lopott jószágon nincs áldás, annak az ára elmegy. . . Az­tán már itt is lehessen. . . Végié is nem rossz ember. Itt van nála 8 esztendős kora óta. Nem volt iránta szíves soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét, érzett,, mint a hála . . , és a mikor igy lölmelegedet.t, eszébe jutott egy özvegy mesternó, a kinél gyermekko­rában lakott. Azt mondta neki egyszer : »Tudod-e ki az apád ?< Ha csakugyan ez az ember volna az apja ! ? Ez az iszonyú gazdag, ez a sírja felé görnyedő ember. Meg akarta kérdezni, elhatározta, hogy megkérdezi. Várta, leste, hogy felkeljen, fel akarta költeni. Nem volt. rá szükség, fölrezzent az magá ól. Fölébredt haldoklani. Egy darabig hörgött., azután megint csendes lett, majd ismét összevissza beszélt mindent a nagy méhről, fennt a palotán. Hogy »olyan légy te is.« A szolga megrázta : »Uram . . urain!« Fogvacogva kérdezte : hozzon-e papot, or­Balatoni partok alól című, 62 gyönyörű baJatonpartí verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton ^nevezetes poétájától, fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents