Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-25 / 39. szám
VIII. évfolyam. Keszthely, 1904. szeptember 25. 39. szám. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületébenKéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — f. Fél évre. . . ... 5 ,, — ,, Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2o , Nyllttér petltsora alku szerint. E G J E POLITIKAI HETILAP. IK EETENKINT EGYSZER; VASA Az érdem jutalma. (*) Sok mindennel szokták megvádolni a nemes vármegyét. A többi között nem utolsó helyen áll az a nem mindenkor alaptalan vád, hogy a — nepotizmus melegágya. Mindeme szépséghibák dacára jobb meghagyni, hibáitól megtisztítva, az általános államosítás és centralistikus törekvések áradata közepette is állami életünknek ezt az öreg, de jó és balsorsban kipróbált szervét, Fönn, ama sok fogyatkozás mellett is, melyet évszázadok véstek erős falain, mert mindig bevehetetlen várnak bizonyult, valahányszor alkotmányos életlink bástyáit támadások érték. Nem ís a tüzpróbált vármegyei rendszerben van a hiba, hanem az emberekben. Ám mig emberek lesznek — az emberi gyarlóságokkal számolni kell. Nem a nemes vármegye az emberekre, hanem megfordítva, az emberek nyomják szellemük bélyegét a vármegyére. A milyenek az élén álló emberek, olyan lesz a vármegye képe is. Ha liiba mutatkozik, ha szépséghiba vet árnyékot e képre, keressük azt a közös emberi gyarlóságokban. Leginkább kí szokott ríni ez a fogyatkozás a köztisztviselői állások betöltésénél, mikor az igazi érdem mellőzésével egyesek, egyes frakciók iparkodtak saját külön partikuláris törekvéseiket diadalra juttatni. Vörös fonálként húzódott át az egész vármegyei életünkön. A legutóbbi törvényhatósági közgyűlésen is már-már az tünt ki, hogy a nemes vármegye nem tud Kibontakozni az ősi hagyományos protekció klumi ködéből s szemet hunyva az érdem és igazságosság előtt, meghajol a favorizált régi tempónak. Nem ugy történt. És jól történt. A győzelmi pálmát ezúttal a Sólyomi párt vitte el, az a párt, melynek jelöltje a vármegye szolgálatában hosszú és érdemes múltra tekinthet vissza. Nem mondunk mi véleményt a jelöltek fölött. Mindegyik érdemes munkása vármegyénknek, de hogy ezúttal a jutalomra legérdemesebb : Sólyomy Tivadar neve került ki győztesen, annak elvi okokból örvendünk. Személyi vonatkozások nem mindig jók. És sokszor megtévesztik az emberfiát ezek is. Sólyomy bölcsője vármegyénk legszebb pontján, a mi vidékünkön ringott, mégsem ennek, hanem csupán az igazság győzelmének és az érdem elismerésének örvendünk. És annak, hogy végre is az érdem elől végkép elrejtőzni nem lehet s hogy a vármegye, szakítva a múlttal, függetlenül minden mástól, csupán az igazság szavára hallgatva intézi nemcsak a vármegye közönségének hanem saját munkásainak sorssát is. Nehéz dolog az igaz, mig maga a közönség is eljut arra a magaslatra, hogy a vármegyétől s annak érdemes munkásaitól ne kívánja szavazatáért a köztisztviselő függetlenségét cserébe. Ne kívánjon a közönség a maga külön értéke szerint szolgáltatott igazságot attól, kinek kötelessége a törvény előtti egyenlőség nagy elvénél fogva az igazságot minden emberi tekintet és érdek nélkül kiszolgáltatni. Ha majd a nagy közönségben is megérik ós kijegecesedik az igazság és jogtiszteA BALATONVII)ÉK TÁRCÁJA. 3£iába a cserjéig fariad-piros lombja: nagij messze tájat titkos bánat nyomja . .. J£allgat a természet. Iffallgat, méla csöndben. Difiért uszil{ ö lelf[e Rarmalcseppes f{ömjben, JÍ/J el nem meséli; titkát föl nem tárja. Csöndes elmúlását szótalanul várja! 2Cgtf elgondolkodom, — és szemembe Qöny _ , ff rJ ü lSirató^ olt én is valamit lelkemből; J^Z én szivemet is ép ily bánat nyomja.— jllmim erdejénef^ sol\ elsárgult lombja ... Dikovich Jlntal. Bucsu Konstantinápolytól. Útirajz. Irta: Vértesi Károly. — Jelharang és indulás. Konstantinápoly és a holdvilág. A természet pazar kin,csszórása. Konstantinápoly miut a hatalmak Erisalmája. Népek nagy temetője. Világtörténelmitalaj. A tenger szépséges királynéja. — Nehéz volt a búcsúzás az Arany-Szarutól, a hol testem, lelkem élvezett. Partjának egy szép pontján, szabadban, egy török kávéházban időztünk végezetül. Az árnyék meghosszabbodott, hűvös árnyat vont körénk. Néhány késett sugár jelentkezett az este. A nap alacsonyan járván, alig kezdődött az alkony, leszállt az est. A leszálló nappal a nyugalom órája felé fordult az idő. Megkongott a jelharang, a gőzkürt megszólalt és indultunk a gőzzeljárón a babtalan vizén, mikor a nap leghalaványabb fénye is eloszlott. Az éjszaka ráborult minden völgyecskére, a hold megindult vándorutjára, föllebb, föllebb hágott, // Oszszel. Xíijugszi^ a ZBalaton . . . el-elborul fodra, Visszagondol ián az elmúlt szép napodra, Massu [ágy zúgással cso66an szelid Habja, *(Dán a csóf^otfúntö tapsugárt siratja? &(6oíijong a leljem az ismerős tájon, S szivem úgy megsajdul . . . olt, Hogy is ne fájjon ? — Diflegiíilet a vidéí\ szótalan nagy búja: fftova lett a Hegyel[ szép zöld íjoszoruja ? JCi fialt aí\ a lejttf^, s^ür/jüíne/j a Halmo Szolid, néma bánat ömli^ végig rajto 3£iába a cserjéig fariad-piros lombja: nagij messze tájat titkos bánat nyomja . .. J£allgat a természet. Iffallgat, méla csöndben. Difiért uszil{ ö lelf[e Rarmalcseppes f{ömjben, JÍ/J el nem meséli; titkát föl nem tárja. Csöndes elmúlását szótalanul várja! 2Cgtf elgondolkodom, — és szemembe Qöny _ , ff rJ ü lSirató^ olt én is valamit lelkemből; J^Z én szivemet is ép ily bánat nyomja.— jllmim erdejénef^ sol\ elsárgult lombja ... Dikovich Jlntal. Bucsu Konstantinápolytól. Útirajz. Irta: Vértesi Károly. — Jelharang és indulás. Konstantinápoly és a holdvilág. A természet pazar kin,csszórása. Konstantinápoly miut a hatalmak Erisalmája. Népek nagy temetője. Világtörténelmitalaj. A tenger szépséges királynéja. — Nehéz volt a búcsúzás az Arany-Szarutól, a hol testem, lelkem élvezett. Partjának egy szép pontján, szabadban, egy török kávéházban időztünk végezetül. Az árnyék meghosszabbodott, hűvös árnyat vont körénk. Néhány késett sugár jelentkezett az este. A nap alacsonyan járván, alig kezdődött az alkony, leszállt az est. A leszálló nappal a nyugalom órája felé fordult az idő. Megkongott a jelharang, a gőzkürt megszólalt és indultunk a gőzzeljárón a babtalan vizén, mikor a nap leghalaványabb fénye is eloszlott. Az éjszaka ráborult minden völgyecskére, a hold megindult vándorutjára, föllebb, föllebb hágott, ^ voSrSSsteT; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos ba^fftft/fft í ainá l' idült bronchití s> szamárhurut éskalönösea lábbadozóknál íM (LJ3L £3& C\ ÍnflllPI)79 után aiánHatik Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a * * * v * V VI III1 lUttlIZd U Lali ajanitatlK. köpetet és m egs Z1uiteti a z éjjeli izzadást. - Kellemes szaga ésj ó Figyeljünk hogy minden üveg a'antl oéggel legyen ellátva: F. HoíTnianiiLa Roelie & Co vegyészeti gyár BASEL Svájuz.=
