Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

2. ^ALATONYIDKK 1904. szeptember 25. lete, akkor ez a régi vármegye mai szervezetében is otthona és crősvára lesz a jog, törvény és igazságnak minden államositás nélkül is; s ha majd a vármegye közönsége nem visz személyi motivumokat a várme­gyei választásokba s megyei köz­tisztviselőket nem törekszik a vá­lasztások rémképeinek felidézésével befolyásolni akarni egy minden izé­ben és minden irányban független tisztviselői kar magasan fogja lo­bogtatni az igazság, jog és tőrvény diadalmas zászlaját az ősrégi vár­megyei bástyákon. Elmondottuk ezeket minden cél­zatosság nélkül, el csupán azért, mert nem tartjuk indokoltnak az egyoldalúan támasztott vádakat a vármegye ellen. Elmondottuk, mert ugy gondoljuk, hogy mikor minden hatalmat központosítani szeretnének, szükséges a történeti multat, dicső­séges multat fenntartani. Ha voltak vagy vannak hibák a mai vármegyei rendszerben, akkor a vármegye életére befolyást gya­korló közönség is mellére üthet s mondhatja a mea culpát, vagy pe­dig sokára áll s azt mondja, hogy ez ezután máskép lesz, mert én akarom ! Kathoiikus nagygyűlés. A Kathoiikus Egyesület Országos Szövetsége okt. lió 20—28. napjaira az or­szág fő és székvárosában tartja az ötödik országos kath. nagygyűlést, melyre az or­szág kath- polgárságát az alábbi meghívó­ban szólítja föl. Megvalljuk, bár a legme­legebb érdeklődéssel pártoljuk az eszmét és hirdetjük szükségességét a kath. öntudat és hitélet fejlesztése szempontjából, mégis a mostani időkben, különösen 8 szempontból aggodalmaink vannak. 1. Későinek tartjuk a fölhívás megjelenését. 2. Éppen e miatt az idő rövidsége szinte kérdőjelként, áll előttünk a nagygyűléssel járó nagj'szabásu előkészítő munkálatok sikeres keresztülvi­telére. Elég lenne alig egy hónap »z elő­készületekhez ? Meg ez az ügy a mi lassan induló kath. tevékenységünkben fermentá­lásra szorul. Érni kell annak a köztudat­ban. Idő kell, inig az a gárda a taggyüj­tés apostolkodásában eredménynyel fárad s megküzd az elfogultsággal, közönynyel és emberi tekintetekkel. 3. Az idei itiséges esztendő és a fővárosi élet drágasága, tar­tunk tőle, hog3 r még a legbuzgób* ak közt is sokat visszatart. Mert, sajnos, az az .önföláldozó hitvalló elhatározás meglehető­sen gyöngélkedő kathoiikus fölfogás mel­lett, manapság még ritkaság. Am adja a jó Ég, hogy aggodalmaink valóra ne vál­janak, hanem a kath buzgóság, meggyő­ződés és hitélet e magasztos manífestatióján minél több ezre jelenjék meg kath. polgár­ságunknak. Szükséges ez, mert a kathoiikus pol­gárság még ma is szétszórt kéve. Kíván­ságaink és jogos követeléseink annyi ígé­ret. után is még ma is csak igéret, hogy többet ne mondjunk, nincs önkormányza­tunk (autonómiánk). Kormányoznak ben­nünket nélkülünk, sokszor ellenünk. És ami éppen most aetuális kérdés az uj nép­oktatási javaslat, mely kath, tanügyünk ellen számos sérelmes intézkedést tartal­maz. Jó dolog, de csak alkalmas időben, az összetartás érzetét felkelteni, erősíteni és fenntartani. De ha rosszul tesszük, rosz­szabb, mintha semmit se tettünk volna ! Maga a felhívás igy hangzik : Magyarország katholikusaihoz ! A Magyarországi Kathoiikus Egye­sületek Országos Szövetsége R folj'ó év­ben is katkolikus nagygyűlésre hívja Ö*sze Magyarország katholikusait. Össze akarunk jönni ez évben is, immár az ötödik országos kathoiikus nagygyűlésre, h">gy tanúságot tegyüuk hitünkről, hűségünktől, Anyaszentegyhá­zunk, szent vallásunk iránt, hogy ta­nácskozzunk teendők felől, melyek a jövőben reánk várakoznak ; a feladatok­ról, melyeket meg kell oldanunk, meg kell valósítanunk, hogy nagygj'á és bol­doggá tehessük egyházunkat és a drága magyar hazát. De különösen fontos lesz a folyó évi kathoiikus nagygyűlésünk azért, mert ezzel egyidejűleg fog megtartatni az országos Mária kongresszus is, a Szeplőtelen Fogantatás dogma kihirde­tésének ötvenedik évfordulója alkalmából. Magyarország katholikusai ! Mária országa ! Mária népe ! Több mint, kilencszáz éven keresz­tül a boldogságos Szűz, Magyarország Patrónája védte, oltalmazta országunkat, magyar nemzetünket atinyi vész és oly sok viszály között. Több mint kilenc­száz éven keresztül a mi őseink hűséges tisztelői voltak mindenha a magyarok Nagyasszonyának, akinek tiszteletét, miut legszentebb örökséget hagyták utódaikra. Jöjjünk össze hát e magasztos év­fordulón kivétel nélkül ptpok és vilá­giak, szegények és gazdagok, megújítani hűségünket a mi Patrónánk iránt, meg­erősödni az ö tiszteletében, kérni az ő hatalmas közbenjárását királyunkért, ma­gyar hazánkért, édes mindnyájunkért. Az ötödik országos nagygyűlés ok­tóber 20—23-ik napjain fog megtartatni főinagisságu Vaszary Kolos bibornok­hercegprimás fővédnöksége, a nagymél­tóságú püspöki kar védnöksége mellett. Budapesten, az ország fő ós székvárosá­ban. A nagygyűlésnek tagja lehet min­den kathoiikus let fi és nő, ki ezen szán­dékát, a nagyg3 rülést előkészítő bizottság irodájában lV., Molnár-utca 19.) bejelenti s t igsági dij fejében hat koroná' fizet. Szegényeknek a tagsági díj 1 korona. A részletes programmot idejekoráu fogjuk megküldeni a jelentkezőknek. A jelentkezéseket, hogy mindennel idejekorán készen legyünk, kérjük legké­sőbb szeptember hó 30 ikáig beküldeui. Budapest, 1904. szeptember 15. A Katliolikusok Egyesületek orszá­gos Szövetsége nevében : ifj. Zi'hy János gróf, Gyürlcy Ödön, elnök. titkár. dr. Bornemisza íibor, báró Gerliczy Ferenz, Kánter Károly apát, dr. Zlinszhy János, lovag Mattasovszhy Lajos, alelnökök. semmi sem veszett teljes homályba a besö­tétedett tájon. A sötétség nem volt •csil­lagoltó.« Más világok derengtek ránk fé­nyükkel s a tejút, a mennyboltot átivezte íényködével. Csendes volt az este, nem •volt a levegőben semmi mozgás és elcsen­desült a táj is. A sötétségben fény rezgett » házakból. Arrafelé vitt a hajónk, a hol a gé­aiuaiak és velenceiek által alapított Galata külváros legalsó házainak egyik sora az Arany-Szarú, a másik sora Boszporusz vi­zében tükröződik vissza,és az élet lármás viaskodása közben, a tőke rabszolgáinak az ajkáról naphosszat hangzik a vizszélen nyüzsgő zűrzavarban a iguarda, guarda«, a hajók ki-berakódásakor. E hangos féntszó, a teherhordók figyelemre keltő szólása. A népkeverék* )nyűzsg ise olyan zajjal jár, hogy belekap az idegekbe és megzsibbad tőle az agyvelőnk. Feljött a holdvilág, ezüstje fürdik már. Egyetlen felhő sem csúszott a holdra. A csillagok teljes számmal ültek ki az égre. Konstantinápoly és holdvilág ! Egyik a másikat egészíti ki, varázsolja szebbé. *) Galatában a törökökön, arabokon és zsi­dókon kivül laknak még albánok, görögök, ola­szok, dalmátok, oláhok és oroszok, perzsák és kur­dok, cserkeszek és szerecsenyek, druzokkal ve­gyest. Találkozik tatár, elvétve horvát. Csak az, a ki a teljes hold világának ezüs­tös fényében félig bevont vitorlával járt a csobbanó vizeken, csak az, a ki órákig el- j mélázott a habok világában, csak az alkot­hat magának helyes fogalmat, erről az utol­érhetlen szépségű vízi városról, Konstantiná­polvról, a Boszporuszról és az Arany-Sza­rúról. Érdeklődésem megcsappant sok szép város iránt, hogy ezt a legszebbet láttam. A csodaszép holdvilágos estéken, áb­rándomból ébredve, azt hiszem, hogy csak percek ragadták el percekre a lelkemet az ideális világba, pedig órákat töltöttem éb­ren álmodva. Összefont karokkal nézek, majd kiha­jolok a hajó karfáján, mélyen hajolok ki. Gondolataim még sincsenek a habokban, a hova leszegezem pillantásomat. Messze jár­nak azok, tengeren fcul nagyon messze szárnyalnak. Utam sok szép jelenete villan át az agj'amon, mikor gondolataim közt elmerülök. A legszebb város látásakor, nyu­godt lélekjelenléttel körülhordozom a gon­dolataimat egy csomó ezer mértföldön ; el­sőbben a csillagokkal teleszórt áthidalha­tatlan nagy űrben, azután a világnak a szebb pontjain, tengeren és szárazon egy­aránt. A távolság megszűntével úgyis ki­csi lett a föld. Hogy édes hazánknak amerikai gyor­sasággal fejlődő Európa legnagyobb folyó­jának mindkét partján, a hegyek lábánál elterülő fővárosát és még az annyira elhí­resztelt szép fekvésű városoknál ís szépsé­gesebb Brassót, a Tátra vidékét, a Balaton vidékét. Mehádiát ne említsem, ott kezdem, a hol annyi szépet láttam először. Nagyobb szabású uton, Svájcban valósítottam meg lelkemnek utazásból álló nemesebb vágyait. Láttam az égtartó Alpesek lélekemelő fenségét, a havasok vizének a gyöngyesó­sét, az Alpok impozáns tömegében, idilli szépségű völgységében elszórva regényesen fekvő svájci városokat : Züriehet, Lucernt, Thuist, Iut.erlakent, Lausannet ós Genfet, a hol bájos királynénk halt meg. A tavak szólón fekvő, majd amphitheatrálisan emel­kedő városokból milyen felséges kilátás van, azt legjobban az tudja, a kinek gyö­keret vert a lába s nem bírt azoktól meg­válni, amint nézte, nézte naphosszat a tá­volban kéklő hegyeket s látta napfelkel­tekor, napszálltakor a nagy égi tüztestefc aranyos ujjaival, sugárival mint szaggatja a hegyet körül ólálkodó felhőket, a völ­gyekben lebzselő ködöt. Montbl auk, Monté Rosa, Mönch és Jungfrau, a fenséges méltóságban trónoló hegyóriások, a Pilátus Rigi, vau-e vájjon, ki elfeledhetué ezeket, aki csak egyszer is látta ? Hozzájuk fűződnek a szép emlékek. A havasok pírjánál mi volna szebb ? Képes levelező-lapok Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkivüli nagy válazs­tékban kaphatók könyv- és papir­kereskedésében Sujánszky József

Next

/
Thumbnails
Contents