Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-10 / 2. szám

2. BALATONVIDÉK 1904. január 10. sággal biró intézményt szerezzünk meg. Ismét itt az alkalmas idő, mikor megmutathatjuk, akarunk-e tenni is valamit városunk emelésére. Nagy kérdés ez, nemcsak városunk és vidékére, nézve de általános, magyar nemzeti szempontból is. És ugyan melyik város vetekedhetnék e tekintetben Keszthellyel ? Nemcsak a vidék szépsége, egészséges volta, hévizi és balatoui fürdői és más a katonai nevelésre különösen alkalmas előnyeinél fogva, hanem azért is, mert hiszen oly nagy tekintélyű pártfogókkal dicsekedhetik, kiknek egy szava többet nyom a latban, mint más városok száz, meg ki tudja hánytagu pezsgőző deputációzása, Hanem persze : néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, meg még azt sem jegyezte föl — krónikás, hogy a sült galamb beröppent volna valaki szájába. Más városok elég bölcsen azt tartják, hogy a mozgás az élet. Mozognak, deputációznak is eleget. Van is egy és más látszata — mint ezt legutóbb is tapasztalhattuk. Egyiknek gyermekmenedékhel}

7, másiknak szanatórium és a jó Isten tudja, hogy még micsoda tórium nem, mi pedig mindig csak annyira vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől. Tehát kérjetek és adatik nektek ! A hét. Higyjuk el ez egyszer a politikai vigasztalan szemlélődés vizeit. A politikai iiét Úgyis oly sivár : a végső kétségbeesés : a választás előtt állunk. A választás előtt, mely annyit szokott az «oh nép»-en rontani. Ehelyett emlékezzüuk meg egy nemes tettről, mely úgyszólván páratlan a maga nemében. Kránitz Kálmán, veszprémi apátkanonok, volt, alsópáhoki esperesplebános örvendetes újévi ajándékban részesitette őt még most is rajongással szerető híveit. 1903. dec. 81 én kelt alapító levelében 44.100 (negyvennégyezer száz) korona alapítványt tett, mely fejedelmi alapitpánnyal híveit a plébánosnak járó párbér, föld ós szőlőmunka szolgáltatása alól örök időkre fölmentette. Egyszersmind hálára kőtelező jótéttet gyakorolt a mindenkori páboki plébánosokkal is, mart őket. egy a lelkipásztorkodás sikerét néha kockáztató nehéz feladattól szabadította meg. Kráuitz apátkanonok ur ezen nemes lélekre valló nagy tettével csak azon igazán nagy érdemek sorozatát gyarapította, melyeket még mint, Alsópáhok volt plébánosa hivei lelki és anyagi jólétének atyai gondozásával szerzett. Nem akarjuk sérteni, szerénységét, mikor azt mondjuk, heg)' ő igazán, mindenben mindene volt népének lelkiekben és anyagiakban egyaránt. Lelkipásztori buzgalmát: híveinek példás virágzó hitélete minden szép szónál jobban hirdeti. De buzgalma, hivei jólétéért fáradságot, nem ismerő atyai gondosko ása a lempJom ajtónál nem ért véget. Irányítója, tanácsadója, jótevője volt híveinek. Beleegyezése és hozzájárulása nélkül, községében mi sem történhetett. Hozzá, mint jó acyához fordultak tanácsért, ír'mutatásért, hivei még anyagi ügyeikben is. És mindig megtalálták beune a legjobb utmutatót. Községét nagy felebaráti és emberszeretetre valló áldozatkészséggel kiragadta az uzsora fojtogató karjai közül. Tudják azt Alsópáhokon és Keszthelyen is, hogy községe lakói fele részének állandóan jótállója volt az egyes pénzintézeteknél. Kockázatra u»m nézett, mikor Ijivei megmentéséről volt szó. Alapitol,t segítő, szegényeket, gyámolító egyesületet. Es ki tudja elszámolni mind azt a sok jót, miben hivei mindenkor részesítette. Mostani fejedelmi alapítványával is csak nagy szivének jóságát mutatta ki. Ez az uj kor lelkipásztorának példaszerű működése. Nem csak igét, de kenyeret is tördel hivei számira. Nem feledkezik meg egykor: híveiről akkor sem, mikor a Gondviselés őt. sok és nagy érdemeinek jutáimául oly fényes állásba szólította el. Hiveit e nagylelkű alapitványuyal őrök hálára kötelezte le. Egyszersmind ragyogó példáját adta annak, miként lehetne a kongruát. rövidesen megoldáshoz juttatni. Ez a nagy ós elismerésre méltó tett egyszerre kettőzi segit. : a népen és a plébánoson. Mindkettőt nagy tehertől szabadítja föl. Háia a nemes szivii alapitónak. Isten állása kísérje lépteit ! M

II

EK, — Föpásztori körlevél. Megyésrr püspök ur O nagyméltósága XX. számú körlevelében visszapillantást vetve az elmúlt év eseményeire, rámutat arra a benső és szeretetteljes viszon3Ta, mely az ősrégi veszprémi egyházmegye papságát és hiveit főpásztorához fűzi s a mely az elmúlt évben is oly megható bensőséggel nyilatkozott meg s amely évről-évre csak erősödik Rámutat főpásztorunk közállapotaink szomorú ziláltságára s arra a hagyományos hazaszeretetre, és királyhüségre, mely az ország honpolgárainak szivét mindenkor ni3gdobogtatta s a haza üdvének önzetlen munkálására serkentette. Atyai meleg szeretettel inti végül papságát és hiveit. hogy önfeláldozó hazaszeretetükkel a király iránti törhetetlen hűséggel mint a múltban, munkálkodjanak a közért a jövőben is. — Pásztorjáték. A régi mysteriumok úgyszólván egyetlen formája, melyet a hétköznapi é:et nem t udott el tüntetni, mely a maga naivitásával még mindig tud hatni az ember kedélyére. Ezeket eieveniti föl óvenkint a kath. Legényegylet. Most is, 6 án, «Bethlehemi bakter* c. pásztorjátékot adta sziure, elég szép számú érdeklődő közönség számára. Meséje — A vaj az ó-kor népeinél. • «Kirne und Girbe« c. mű után : Szaflán LajOSÖsindiai hitrege szerint az örökké való lény parancsára megteremtette Brahma a földet hét tengerrel, a melyek tulajdonságaikat a só-, cukor-, bor, vaj-, savó , tej- és viztöl nyerték. Az istenek és a démonok a halhatatlanság italának megszerzése céljából megegyeztek abban, hogy a tejtengert megköpülík. Köpülönek használták Mandaras vagy Mushanacala sziklahegyet, mely köré tekergőzött pörgető kötél gyanánt az óriási kígyó, Masukis. Azonban mindjárt civódás támadt közöttük, mert a démonoka kigyófifejénél ragadták meg, pedig az istenek akarták azt a részét fogni. Mischnus, a ki előre látta, hogy a kigj'ó majd mérget hány, rábeszélte az isteneket, hogy hagyják a kígyó fejénél a démonokat. így megkezdődött a munka. Azonban 1000 évig hiába kavarták a tengert; kidőltek a köpülésben. Mischnus ekkor tekenősbékává változtatta magát, a sziklahegyet hátára vette, ugy, hogy most köni^ebb volt azzal kavarni s fáradságukat végre siker koronázta. Ez a monda régi templomok domborművein számtalanszor meg van örökitve. Ezen hitrege mellett a legrégibb Írásbeli följegyzések, melyek a különböző ókori népek vaj-ismeretéről ós annak használatáról tanúskodnak, az indiaiaknak szent énekében, a Védákban találhatók. A Védák eredetét, Krisztus születése előtt 2000—1400 évre teszik. ^ régi indiaikat ez földmivelő és marhtit*nyésztö nép iek tünteti föl, a melynél a szarvasmarha tenyésztés főcélja tejtermelés volt. Telie leiknek értékét a tőlük nyert vaj mennyisége után becsülték és a vajat tápszernek használták. Az a nagy jelentőség, melyet munkásságuk ezei eredményének tulajdonítottak, kitűnik számtalan jelképes szokásukból és abból, hogj' a vajnak isteneik tiszteletére való fordítását nagy és szent, áldozatnak tekintették. Az ó-szövetségi zsidók éltek-e vajjal, az bizonytalan. A szemita népek jelenleg börtömlöben ugy készítenek vajat, hogy a tejjel megtöltőt' tömlőt földre helyezik és különféle módon változó nyomást gyakorolnak arra. Föltehető, hogy az ókori zsidóknál is szokásban volt ilynemű eljárás. így lesz világos azon helye Salamon beszédének (XXX, 33 ), a hol szószerint ez áll : «Ha a tejet préseljük, abból chemab lesz» ; — tudniillik, ha a «chemah» szót vajra fordítjuk át, mint Luther tette. Más hely, a hol a chemab igen nyomós valószínűség szerint hasonlókép a tej zsiros alkotó részét jelenti, a Zsoltárokban van (LV, 22.); «Szája fényes

jbb. mint. a chemalu ; és .

7óbb könyvében (XXIX, 6): «Akkor Ch-*mah mosta lábam nyomát (t. i. azzal kentem lábamat) és a, sziklák engem olajpatakkal öntöztek. » Jael ós Sissera története is azt a bizonyítékot nyújtja, hogy a zsidók a tejet börtömlöben tartották ós »z vélhető belőle. hogy «chemab» ot az abban tartott és valószínűleg összefutott tej jelent. • Ekkor egy tejes töm'őt, tett fel — mondja a Birák könyve (IV, 19.) — és oda nyújtotta, hogy igyék« ; és tovább így szól a Birák könyve (V, 25) a történet, költői ismétlésével; «Tejat (chalab) ado't; akí kor az vizet kívánt ós ebem ah-t kínált egy csinos csészében.» Az ó-szövetségi iratok többi helye, a hol a chemab előfordul, nem nyújt semmiféle magyarázatot. Friss tejet, vagy általában tejet a «chemalu szó alatt nem órthetűuk, mert ennek magjelölésére a «chalab» szót Használták. A «chemah» szónak «cham ih»-ból (sürii vagy szilárd) való származt itása arra mutat, hogy a chemab általános fogalom volt a bármi kép megsűrűsödött tej kifejezésére. Az uj-szövetségi iratokban a chemab szó nem fordul elő A vajról megbízható adatot csak néhány évszázaddal később meríthetünk a skythák szokásaiból, melyeket Herodotos Keszthelyi 1 * gazdász papír # # 50 íinom csont levélpapír, 50 boriték díszes dobozban 1 korona 20 fillér. kapható Suján*zl*w József Uönpt? és papirl*eresl*ecléséb<?n KESZTHELYEN.