Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-10 / 2. szám

1904. január 10. hisz mindegyiké ugyanaz — ismeretes; egyszerű naivitása, helyzet komikumai mégis érdeklődést tudtak kelteni. Szinte bámulatos sikert értek el a szereplök; mindenesetre sokat kellett tanulniok, fá­radniok a napi elfoglaltság mellett, liogy igy is oly pompás játékot tudlak produ­kálni. Helyszűke nem engedi, hogy mind­egyik szereplőről Külön megemlékezzünk ; de mégis fel kell említenünk, hogy álta­lános feltűnést keltettek Kóber Miklós (Baktor) és Hölter Lajos (Tamás) alakítá­sai. A többiek pompás összevágó játéka többször ragadta magával a közönséget. A nőszerepeji mind igen kicsinyek vol­tak, amit, jól eljátszani sokszor nehezebb, mint a nagyokat. Szabó Katica (Mária) bájos egyszerűséggel adta az egyszerűsé­géről hires-nevezefes bethlehemi Szüzet; Baksa Erzsike és Németh Etelka (Böske és Katica) pompás humorral a pásztor­leényok szerepót, majd igen szépen az angyal-szerepet, is, Szalay Etelka (Angyal) nehéz, mert úgyszólván mindig néma je­leneteit, igen kedvesen; s végül Harasz­tovics Lujzilift igen-igen bátran és ügj'e­sen a kis Veronika szerepét. Altalános fel­tűnést kellettel! az élőképek csoportosítá­sai, hol az említetteken kivül még Ejury Mariska és egy bfjos kis teremtés, Sat­rá 1 Ilonka töltöltek be angyalszerepet, mely utóbbi augyalka először magasan állva, majd a jászol fölött lebegve feled­hetetlen látvány volt. A közönség egy szép est emlékével távozott. — Karácsonyfa ünnep. Somogyvárott, az iskolák s az ovoda előljáiói mintegy verseidre keltek a szebbnél szebb kará­csonyfaünnepek rendezésével. A külső is­kola növendékei «Jézus születése*, a zár­daiak pedig «A méhecskék hódolat.a» c. darabokat adták elő nagy érdeklődés mellett és kitűnő sikerrel, az. előadásokat Széchenyi Imre gróf és neje is kitüntet­ték magas megjelenésükkel, elismeréssel adózva a szép játékért. Az ovodában pe­dig káprázatos fényű óriási karácsonyfát minden jóval és széppel megrakva, állí­tott fel a kicsinyeknek az óvoda alapitó­nője, özv. Széchenyi Déuesné grófnő ö nagyméltósága, kinek jóságáról valóban el lehet mondani az irás szavait: «A te imádságaid és alamizsnáid felszáll ván, em­lékezetben vannak Isten elölt.* — A Nőegylet mulaisága Szinte káp­BALATONYIDÉK rázat.os a kép, mely előttünk föltárni. Valóságos női leleményesség, annyi sze­replöt felvonultatni ugy, hogy mindvégig érdekes legyen. Lehetetlen a toilettek vál­tozatosságát, a bennük megnyilatkozó Íz­lést, leírni. Hetek fáradozása, leáuyszivek aggódó gondjai a minél sikerültebb ós elegáns toilettek kigondolása és összeál­lítása fölött: oly nagy dolgok ezek, hogy azt leírni nem lehet,, c.sak jellemezni pár szóval : ragyogó, fényes ós sikerült volt minden. Első száma a programmnak egy nagy képsorozat, volt, «Az óv 12 hónapja,* a következő S2ereplőkkel: Január. Jég­csap Ejury Mariska. Hópehely Oppel Esz­tike. Február. Pierette Pintér Vilma. Pi­rott Hanny Andor. Március, Ibolya Sán­dor Erzsi. Hónapos retek Fizáry Sári. Április. Fecske Krausz Flóra. Feslö gyü­mölcsbimbó Nagy Marilla. Május. Májusi fa Slegmüller Irma, Pillangó Schleiffer Janka, Akác Pollák Margit, Nárcisz Ba­bocsay Ma!c>i. Junius. Cseresznye. Marton Erna, Csipkerózsa Párkányi Mici, Szeren­csehozó lóher Pöhl Irén. Julius. Aratók Költbaum Ilona, Illés Lajos, Pipacs Pár­kányi Marietta, Búzavirág Arany Frida. Augusztus. Rózsa Stieder Margit, Csillag­hullás Csanády Vilma. Szeptember. Mar­guerit Neuman Dóra, Napraforgó Hoff­mau Janka. Október. Szőiö Zimics Paula. Szüretelő Stegmü'ler Dezső. November. Vadászat Halász Gizi. Wágner Lász'ó. December. Krampusz Darányi Mihály, Angyal Helbek| Janka, Karácsony Hel­bek írén. Utána 2 dalszám következett; az egyik népdaleg}-veleg (hegedű és zon­gora) Nagy Marilla és Nagy Lajos által igen nagy tetszés mellett előadva, a má­sik két műdal, meWeket Cs \nády Mariska kíséretével a tőle már megszokott, művé­szettel énekelt Bozzay Irén. A kedves komikum, finom szalon-vígjátékot, mit a szereplök a legkedvesebb precizitással ad­tak elő, egy élőkép követte, a forgó ke­rekű automobilon ülő modern Fortuna is­tenasszony (Horváth Erzsike) két Gráciá­val: Takách Ilonka ós Schleiffer Janka k. a.-kal, kisorsolva a szeszélyes istenasz­szony ajándékait a közönség között. Nagy ós előkelő közönség honorálta a nőegylet törekvéseit és a szerep ők sikereit elisme­résével jutalmazta. Magas megje'enésével a grófi család is kitüntette a nöegyletet. Az előadás után kedélyes táncba olvadt a 3. közönség érdeklődésé ós jókedve, a kora hajnali órákig. Mig mi e sorokat irjuk, a mulatság még nem ért véget. — Műkedvelő előadás. A vörsi róm. katli. népiskola növendékei a karácsonyi s az ezt kővető sz. ünnepeken előadták a cKarácsonyest» cimű pásztorjátékot, mely­nek tiszta jövödelme a vőrsi róm. kat,h. templom orgona javára fordít,tatík. Az előadások anyagilag is sikerültek, melyet első sorban a keszthelyi kath. legényegy­let igazgatóságának köszönhetünk, ki szí­ves volt ezen célra színpadi szerelvényeit ingyen átengedni, másodsorban pedig a következő felülfizető ' endégeknek : Né­meth János, Börzsönyi Gyula, Kovács Ferene, Papp László, Krisztinkovich Dé­nes, Kohn Sándor és Berkesné Papp An­nának, kiknek egyetemlegesen, e szivea pártolásért,, e helyen fejezik ki hálás kö­szönetüket rendezők. — Nyilvános köszönet. A Kath. Le­gényegylet, f. hó 6 án tartott pásztorjáté­kán az összes közreműködőknek : Baksa Erzsike, Ejury Mariska, Harasztovics Bi­rike ós Lujza, Németh Etelka, Satrál Ilonka, Szabó Katicza, Szalay Etelka ós Katioza kisasszonyoknak, valamint az ösz­szes fórfiszereplőknek, kik az est sikerét pompás játékukkai lehetővé tették, há­lás köszönetet mond. Hasonlóképpen Gönci Ede főgymn. tanár urnák, ki a be­tanítás és rendezés fáradságos munkáját magára vállalta és igazi önfeláldozással végezte, ós Ejury Nándor urod. főgópósz urnák, ki az élőképek hatásos elrendezé­sében s a villamos fényhatások elérésében valóságos kifogyhatatlan iuvencióju mes­ter, szíves fáradozásaikórt őszinte köszö­netet nyilvánít. — Hideg vaggonok. A beköszöntött dermesztő hidegben sok panasz hangzott fel a Kaszthely—Balaton — szt.-györgyi vicinális utasai között az elmúlt héten a kocsik hidegsége miatt. Volt alkalmunk erről magunknak is — sajnos — tapasz­talatot szerezni. A vonat egyik-másik ko­csija egyáltalán fűtve sem volt. No ez már kissé túlhajtott takarékosság — az utasok rovására. Kérjük, tessék figyelembe veuni, hisz nem déli Olaszország narancsfái, ha­nem a Balaton mellett zúzmarás fák kö­zött haiad a vonat. Az utasok pedig tisz­tességesen fűtött kocsikban szeretnek ütazui. és Hippokrates (450—355 körül Kr. e.) jegyzett föl. Az ókori görögök skytháknak nevez­ték a mostani európai és ázsiai Oroszor­szág vándomépeit, de különösen a Fekete tengert körülvevő országokét. Ezekről a skythákról említi Herodotos, hogy a ki­fejt tejet, fa edényekbe öntik s erősen mozgattatják rabszolgáikkal s azt, a mi a tej felületére szállott, leszedik mint ér­tékeset és izleteset; a mi az edény fe­nekére szállott, kevésre becsülik. A rázás cólj a nem ital készítés, hanem vaj nyerés volt ; ezt bizouyítja eljárásuk, mert k umys készítésnél a tejet csak időközön­kint rázzák. Hippokrates fenlmaradt iratai vilá­gosan beigazolják, hogy a skyt.hák vajat készítettek. Hippokrates, az ember testé­nek bizonyos betegségi állapotát a sfeythák Vi jkészitésével összehasonlítva igy ír : » . . • mint a skythák a kanca tejét, üres fába töltik és mozgatják ; rázva azonban habzik és a zsir, melyet vajnak (boutyron) neveznek, fe'ületére száll, mert könnyebb, a nehezebb és sűrűbb anyag alul marad ; ezt elkülönítik és szárítják. A megalvadt ós kiszikkadt anyagot «hippake» nak ne­vezik ; a tej savója közepén van.» A görögöknek is ismerniők kellett a vajat. Ezt bizonyítja az, hogy Hippokra­tes müvében nem ugy ír a skythák vaj­készítéséről, mintha nemzetének újdonsá­got akarna mondani; a kortársai előtt is­meretlen skythák vajkészitósi eljárását egyszerűen csak fölemlíti Ezt az indirekt bizonyítást igazolja az is, hogy Hippok­rates művének 11 különböző helyén ir a vajról, mint külső ós belső gyógyszerről anélkül, liogy azt ujdouság vagy külön­legességnek tüntetné föl ós rámutatna an­nak készítési és használati módjára, a mit biztosan megtett volna, ha a vajat csak idegen földön ismerték és készítették volna. Hippokrates müvének több he'yén «pikerion» szót használ, amely Erotianuy és Galenus szerint szintén vajat jolent. Ebből is látható, hogy a görögök előtt nem volt ismeretlen a vaj Hippokrates idejében. Sőt a történetem e'őtti korban is is­merték azt a görögök-. Bizonyítéka ennek a megsüritett vagy megolvasztott, tej fel­találásáról szóló monda, melyet Aristeus jegyzett fel s melyet a későbbi írók közül először Diodorusnál " találunk meg, a ki Caesar ós Augustus korában élt. Használatának mégis nagyon szük­körünek kellett lenni, mert azok az írók nem ismerték, vagy nem tartották emlí­tésre méltónak, a kik — mint Hesiodos, Aristoteles, Xenophou, Teokiit.os — min­den alkalmat felhasználtak nyilatkozásra. Görögország éghajlata kevésbbé kedvező vajkészitésre s e miatt indokolt annak kis mérvű fogyasztása ; az éghajlat meleg volta miatt csakis erősen megsavanyodott és megsűrűsödött tejből vagy tejfelből ké­szítették azt . . . Ezután nagyon sovány adatok ma­radtak ránk a vajról az első keresztény Írókig bezárólag. Auaxandrides, Polyanos, Dioskorides, idősebb Plinius mint táp­szerről tesznek róla említést. Auaxandrides, Hippokrates fiatal kor. társa beszél Kotys thrák király lakodal­máról (380—368 Kr. e.), mely alkalommal a thrákok vajat ettek. Mysia tartomány thrák lakosairól azt mondja Posidonius (Kr. e. 100 óv körül), liogy jóllehet táp­lálékuk főkép méz, tej és sajt, mégis em­lítésre uisltó, hogy északnyugati Kis-Azsia thrákjai az említettektől tanulták a vaj használatát. Abban az időben a perzsák is ismer­ték a vajat. A perza király palotájában Polyanos szerint talált Nagy Sándcr egy érc-oszlopot,, a melyre Cynus tőrvényei voltak följegyezve és a mellett azon tár­gyak voltak fölsorolva, a melyekre a ki­rály (Dárius Kodomannus) háztartásának naponkint ebédre ós vacsorára szüksége volt. (Folyt, köv.) Ferencz József keserűvíz fl I g££ÜSSZ. 12 6

Next

/
Thumbnails
Contents