Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-13 / 11. szám

2. BALATONVIDÉK J 904. március 13. A hét. . I — Megmentve ! Leszerelés '? Mégegyszer a „Honi bál." Sárga Szövetség. A háború. Március 15. — Miutha az aequator napja tűzött volna le a mult napokban az országházára, oly izzó forróság uralkodott ott ós szétterjedt szerte az országban. Tisza gróf oly javaslatokat terjesztett a képviselőház elé, melyek alkalmasak voltak arra, hogy a parlamenti rendszert teljesen tönkretegyék. Az összes ellenzék mint egy ember jelentette be, hogy a végletekig harcol ellene. A karcz kitörése előtt Rákóczy ősz liive, az öreg kuruc Tbaly Kálmán mégegyszer felkérte a miniszterelnököt : vonja vissza javaslatát. És visszavonta ! Ne kutassuk ennek inditó okait, de örüljünk: megmentve az alkotmány, a parlamenti szólásszabadság. Megmentve a visszatartott katonák, kik nemsokára hazamehetnek meg, a behívott póttartalékosok, kik szintén hamarosan hazamehetnek, ugy hisszük, Az aggódó hazafiak azonban kérdik : Nem jelenti-e ezen engedékenység az ellenzék teljes leszerelését ? Ugy hisszük, nem. De ha ilyen simán lehetne a többi dolgot is elintézni, nagy hasznára volna j szegény zaklatott hazánknak 1 Az ujon- ! cozás most hamarosan meglesz, talán a mult évi költségvetés is. Közben pedig hirek keringenek Tisza gróf bukásáról. Ezeket azonban a pénteki események óta nem lehet elhinni. Meglesz hát a »Honi bál» is, — a böjtben. Bizony nem jó omen ez. Mások vallásbeli meggyőződését minek bántani evvel ? Minek kizárni azokat, kik szívesen részt vennének benne, de nem teszik vallásbeli meggyőződésből? Akik pedig részt vesznek ennek dacára is, minek azoknak alkalmat adni ? Igazán kir a szép eszméért. Messze Ázsiából jön a hir — ki tudja, igaz-e ? — hogy még 1898-ban szövetséget kötöttek a sárga nemzetek a teher faj ellen, hogj' teljesen kiszorítsák Ázsiából. Japán kezdte : Kina, Korea, Tibet, a mandsuk stb. léptek be ezen szövetségbe. Ha ez igaz, akkor aligha volt alaptalan a sárga veszedelemről szóló rémhír. Akkor most igen sok függ attól, hogy minő hadi eredményeket ér el Japán a háborúban ? Óriási tömegek azok, kik sárga fajuak. A háború pedig folyik tovább. Japán minden héten megeszik egypár orosz hadihajót, ha igaz. De hogy népe hős, fürge ós ügyes, az bizonyos. Most is szorongatják Port-Arthurt, a «bevehetetlen orosz erősséget, most már a szárazon is. És ugylátszik, eredménnyel. Ha sárga is, de a szabadságát védi a fenyegető rém ellen. A veszendő önállóságért harcol és igy tiszteletreméltó, mint mi voltunk 48— 4()-ben az egész világ előtt. Március idusa ! Megmozdul e napon az egész ország és ünnepel. Ünnepel nem törvénnyel előirt lelkesedéssel, de a sziv törvénye hatása alatt ? Megmozdul tavaszszal az egész természet. A természet koronája ne mozdulna ? És felhangzik a szerte az országban a »Talpra magyar !«, Hymnus, a Szózat. Yajha mindenki érezné is, moudaná is, tenné is : • Hazádnak rendületlenül . . . Az ipartörvény revíziója. Husz óv óta folyó elkeseredett küzdelem után végre dűlőre jut az uj ipartörvény ügye. Az 1884. évi XVII. t. cikkbe foglalt ipartörvóny abban az időben jött létre, midőu a korlátlan iparszabadság jelszava után indult az egész világ. Természetes, hogy alig felserkent ipari életünk alaposan megsiuylette ezt a viszonyainkba sehogy bele nem illeszthető törvényt, s iparosaink számos gyűlésen tiltakoztak ellene, követelvén folytonosan annak revízióját. Az uj ipartörvény nem csupán az iparosokat érdekelheti, hanem alkalmas arra, hogy társadalmunk legszélesebb rétegeinek keltse fel figyelmét, nemcsak az iparűzéssel, hftnem az iparos-oktatás vagy tanouckórdés révén is. Anélkül, hogy az uj ipartörvóuyt illetőleg bármely jóslásba bocsátkoznánk, ezúttal főleg azon hiányokra kívánunk rámutatni, melj'ek a jelenlegi ipartörvényt az iparosokra nézve elviselhetetlenné teszik. Legfontosabb ós leginkább erezhető hibája az ipartörvénynek az, hogy a kontárok elszaporodását és ártó munkáját nem hogy meg nem akadályozza, hanem még elösegiti. Bátran lehet állítani, hogy valóságos rákfenéje ipari életünknek a vállalkozóknak az a része, mely minden képzettség ós szakértelem nélkül, csupán pénzére ós összeköttetéseire támaszkodva lehetetlenné teszi az ipar becsületes gyaI óriását! Pályázik az ilyen vállakozó mindenre, azzal az elhatározott szándékkal, hogy mindenáron ós bármely körülmény között is nyeruie kell az elvállalt munkán. Számítása nagyon egyszerű. A vállalati összegből előre kihasítja a maga nyereségét, s ami marad, annál többe nem szabad kerülnie a munkának. Már most két eset lehetséges. Vagy maga egyezkedik az iparosokkal, s ez esetben az árakat annyira leszorítja, hogy az iparos a legjobb akarata mellett, nem képes szolid munkát végezni, vagy pedig alvállalkozóval szerződik, a minek következményekép ismét csak az iparos rövidül meg. Nagyon természetes, hogy ezen eljárás nemcsak az iparosok megélhetését teszi kérdésessé, hanem árt az ipar fejlődésének is. Ehhez sorozhatok még azok is, a kik megfelelő előképzettség nélkül kapnak iparengedélyt, s kontár munkával veszélyeztetik a tanult iparos megélhetését. Ugyancsak szorítja iparosainkat a rabmunka versenye is, de ezenkívül az ipartörvénynek számos olyau rendelkezése, mely egyenesen zaklatás jellegével bir. Sorra vehetnők itt még a jelenlegi ipartörvény számtalan hibáját, de hiszen azokat az iparosok érdekképviseletei alaposau megvitatták. Mi ezúttal kötelező ellenőrzési tisztünket kiváutuk gyakorolni, főleg azon célból, hogy e nagyfontosságú reformra jóeleve felhívjuk az érdekeltek figyelmét. Ugy tudjuk, hogy a törvényjavaslatot, tervezet alakjában, egy nagy szaktauácskozás elé terjeszti a kereskedelmi miniszter, s akkor az érdekképviseleteknek módjuk lesz rá megtenni idejében észrevételeiket. Igen jelentős elhatározásnak tartjuk, hogy az uj javaslat nem kerül rögtön a szaktanácskozás elé, hanem megküldik azt szerte az országban minden ipartestületnek. Az ipartestület mindenesetre hetyeseu cselekszik, ha tagjait jóelőre figyelmezteti e fontos törvényjavaslat készültére, s arra, hogy mindeu egyes tagnak módjában lesz észrevételeit megtenni. De ha az ipartestület erre rászánja magát, akkor egy lépéssel még beljebb kell mennie. Nevezetesen fig3'elmeztetnie kell tagjait arra, hogy a már eddig is tapasztalt sérelmeket és hiányokat állítsák össze, hogy annál könnyebben vonhassanak párhuzamot a meglévő és a tervezett intézkedések között. De mindettől eltekintve a készülő törvényt nemcsak a részletkérdések szempontjából igyekezzenek szemügyre venni, hanem mérlegeljék azt is, hogy milyen alapelvek érvényesültek annak elkészítésében. Hisszük, hogy a készülő reformot iparosaink teljes odaadással, lelkiismeretességgel és i>uzgalommal fogják érdekeik Mert éneí[ün^ igy Süsz^én égre csap <Ss azt íiisszü^ Rogy értiinf[ gyúlt f{í egyszer a Mogó márciusi nap! Pakots József. Elkésett levelek * — Eredeti tárca. — A nagy ismeretlenről be sokat beszéltek a mult század elején, be nagyon diosőitették a Waverley, az lvauhoe, a Lammermoori ara, a Ker.ilworth és megannyi kiváló regény szerzőjét. És nem lett nagyobb dicsősége sir Scott Walternek akkor sem, a mikor előkelő pozíciót foglalt el a társaságban ; nem csökkent a hírneve, a mikor vagyonilag tökrement, a nagy ismeretlen, a ki névtelenül megjelent regényeivel szerzett nevet, dicsőséges maradt mind e mai napig, halhatatlanná tette magát vílágszevte, a hol még vau fogékonyság a szép, nemes, a lovagias iránt- A romantika nsgy elöharcosának emlékét pedig alig idézhette fel jobban *Elké»ett levelek. A hatvanötödik eredeti kiadáiból forditotU Miklós Jenö. Budapsst, 1904. Szilágyi Béla kiadáia. valami, mint. az a Kötet, a mely most előttünk fekszik. Magyar citne : Elkésett levelek. És ha van kifogásunk a fordítás ellen, akkor ezt legfeljebb a címre nézve hangoztathatjuk, bár bajos lenne máskép találóbban, egy könyv címzésére alkalmasabb módon visszaadni, a mit a szerző eredetiben igy mond : Briefe, die ihn nicht erreichten. Miklós Jenő, a fővárosi hirlapiró-gárda egy igen rokonszenves tagja, aki a fordítással igazán irodalmi munkát végezett, maga is érezte ezt, és azért — szokatlan, de helyes dolog — a magyar cim alá bigg3

7esztette a németet is. Hadd tudják meg azonnal, hogy arról a könyvről van szó, a melynél szebbet, szívhez szólóbbat, hatásosabbat évtizedek óta nem produkált a német irodalom. Hozzátehetjük azt is, hog}' szenzációsabb sem igen akadt. A cím közhelylyé lett, citálják mindenütt, a hol irodalmi készültséget fel lehet tételezni, parodizálják, a mi a népszerűség kitűnő jele, még dramatizálásával is megpróbálkoztak. És ki a szerző? Maga a könyv hallgat róla. A mikor megjelent, az első kiadás, nem szerepelt a könyvön a szerző, és nem szerepel a hatvanötödik kiadás'in sem, a melyből a fordítás készült, de időközben a sok kutatásnak, nyomozásnak volt valami fogauetja, és megírták a lapok, hogy a Kínában meggyilkolt Ketteler báró egy női rokona irta az Elkésett leveleket. Meglehet hogy ugy van, meglehet, hogy nincs. Szinte jobb szeretjük, ha az Elkésett levelek szerzője is, miként annak idején Scott Walter, megmarad a nagy ismeretlennek. Mert, hogy a «nagy« jelzőre rászolgál, arról meg tog győződni mindenki, a ki a kötelet kezébe veszi. Ne bántsák azt a kort, a melyben még ilyen könyveket irnak. Nem veszett ki belőle jó izlés, őszinte érzés, jóság ós tiszta szerelem. Klasszikus mű megszületésének vagyunk tanúi, mert nincs túlzás abban az állításban, hogy azokat a leveleket, a melyek ebben a könyvben regénnyé tömörülnek, olvasni fogják mindenkor, a mig érzéke lesz az embernek az irály szépsége és nemessége, ós egy érdekfeszítően tovahaladó esemény elmondása iránt. A levelek irója — még a keresztnevét sem tudjuk, csak annyit olvasunk ki soraiból, hogy asszony — Kínában megismerkedik egy fiatal tudóssal, ós mély vonzalom keletkezik közöttük. Nem szólnak róla. Az asszony nem szabad. Berlinben — gyógyintézetben — ól a férje. A szegény menyecske a fivére társaságban járja be a világot. Bátyja kereskedő, ő maga festészetet üz. A jó barát ösztön-