Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-13 / 11. szám

1904. március 13. BALATONVIDÉK 3. szempontjából megvizsgálni. Végre is egész jövőjükről és boldogulásuk feltételeiről lesz szó, ez pedig senkit sem hagyhat hidegen. Mi megtettük kötelességünket, midőn idejében szóvá tettük ezt az ügyet. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. é. március 8-án tartotta rendes havi ülését Hertelendy Ferenc főispán elnöklete alatt. Az ülést az alispáni jelentós nyitotta meg, amely azonban tárgy hiányában nagyon szűk keretben mozgott. A vármegye alispánja e'őterjesztést tett a kóbor oigányok megrendszabályozása tárgyában. Különösen kiemelte a jelentésben, hogy egyodüli mód a kóbor cigányok megrendszabályozására, ha tőlük a kocsi és ló elvétetik. E tárgyban a vármegye már alkotott szabályrendeletet, azonban azt a belügyminiszter nem hagyta jóvá. Előterjesztésében kéri a közigazgatási bizottságot, hogy ezen szabályrendelet újólag leendő megalkotása végett tegyen a legközelebbi törvényhatósági közgyűléshez javaslatot. A bizottság az alispánnak e tárgyban tett előterjesztését egész terjedelmében elfogadta. Az alispáni jelentós kapcsán a törv. hatósági állatorvosi jelentés is felolvastatott. iL jelentés érdekes adatokat közöl a vármegye állategészségügyi állapotáról. Ragadós állatbetegség esete 15 községben lett megállapítva, és pedig lépfene 3 községben, ragadós száj és körömfájás 4, rühkór 1 ós a sertésvósz 7 községben. A ragadós száj és körömfájás 2 pusztán lett újonnan msgállapitva, egyikben minden valószínűség szerint E rdélyböl vásárolt igás ökrökkel történt a behurcolás, mig a másikban kideritbető nem volt. Egyéb betegségek között a sercegő üszög okozott jelentékeny veszteséget 13 drb. szarvasmarha elhullása által. Az apaállatok megvizsgálása február hó folyamán az alsólendvi-i, Csáktornyái, keszthelyi, letenyei, pacsa.i ós zalaszentgróti járásokban nyertek befejezést. A községi nyilvántartóktól beérkezett jelentések szerint mult február hóban bejelentetett a felek által 58 birtokváltozás, hivatalból felvétetett 7. — Ez évben tehát összesen 761 birtokváltozás történt. A pénzügyi közigazgatás állapotáról szóló jelentós a kővetkező adatokat tárta a bizottság elé: Egyenes adóban, az idén ' február hónapban 109.266 kor. 07 fillérrel kevesebb befizetés tőrtént. Leírásba hozatott egyenes adóban 1904. évi február havában 12717 k. 45 fül. 1904. évi január havában 38884 k. 33 fill. összesen tehát 51.601 k. 78 fill. hadmentességi dijban ugyanezen időszak alatt 2843 k. 54 fillérrel lett törölve. A közegészségügyi állapotokról szóló február havi jelentés szerint a íelnőttek ós gyermekek egészségi állapota az előző havihoz képest rosszabbodott. Fertőző bántalmak közül a roncsoló toroklobb 80 esettel a hasihagymáz 3, kanyaró 112, vörheny 42 esettel szaporodott. Rendőri hullaboncolás 5 esetben törtónt, melyeknél a halál legközelebbi oka 2 esetben elvórzés, 1 esetben fulladás, 2 esetben szivszólhüdés volt. Öngyilkosságot 5 egyén követett el. Véletlen szerencsétlenseg által 3 egyén esett áldozatul. Hat esetben fordult elő elmekór, ezek közül 4, mint közveszélyes, elmegyógyintézetbe szállíttatott. Hót éven aluli korú gyermekek közül 19 halott nem részesült orvosi gyógykezelésben

1 A mulasztó szülők ellen a megtorló eljárás folyamatba tétetett. A tanfelügyelő jelentése nagyobbrészt a február hónapban teljesített iskolalátogatásokról számolt be, a melyeknek száma 20. A jelentések után következtek az egyes ügyek tárgyalása, a melyek után az ülést a főispán bozárta. A Magyar Védő Egyesület szózata a nemzethez. VI. Iparunk mai szervezetlensége, magára hagyatottsága, csak ezen természetes társulás utján nyerhet orvoslást; eszerint minden iparágnak a M. V. Egyesületben tömörülni — ós ezen országos kibontakokozás útjára reá térni, a fogyasztó főosztáiylyal az érintkezést és szerves együttműködést biztosítani magasabb, önmaga iránti kötelessége parancsolja. Egyetlen országa a világDak — Amerikát kivéve — sem bir a mezőgazdaság ós ipar terén ama önálló, mégis harmonikus fejlődés természetes, öskellókeivel mint Magyarország, hogy saját termeléséből birná iparát és szükséglétéit ellátni. Igy szűnik meg azon anomália, hogy nj'ersanj'againk olcsón vitettettek ki a külföldre és Ausztriába, ós itthon, a kismérvű fogyasztás miatt értékük alig van ; hogy kerülő uton — mint fél ós egész gyártmány — drágán jussanak vissza hozzánk ; a miért sok millió hever; a kereset pang s munkásaink kivándorolni kényszerülnek. Több mint 1000 milliót vészit igy Magyarország évente! Ezért szegényedünk ezért pusztulunk olyan rohamosan. Az ország jelzálog-adósságajóvről-évre ijesztően emelkedik. Ezen visszaesést igazolja az állami záró számadásoknál mutatkozó 1898—1901., tehát 3 év alatt 41 millió korona hanyatlás is. Közel 4000 millió korona évenként a nemzet közkeresetéből forgalomba kerülő munka többletösszege, miből alig jutott ós jut valami a befektetésekre és a nemzet uj szükségleteinek ellátására. Porazemnyi ehhez képest a 10 évi átlag ipari támogatásra fordított évi 400.000 korona. Tovább ez igy már nem mehet! Ez azon nemzeti temető, a hová az eddigi helytelen közgazdasági politikával jutottunk, Ezekért kell a kivezető utat megjelölni ós követni. A nemzet munkabére maradjon az országé! Ma már szakköreink nyíltan beismerik, hogy az eddigi mindenáron való kiviteli törekvésekkel szemben — elsőrendű föladat — a belpiac biztosítása a már létező vagy még keletkező honi ipar számára, hogy egyrészt a sok helyütt még alig ismert hazai ipar foglalja el az őt első sorban megillető piacot és elégítse ki a fogyasztást, hogy ezen az uton az eddigi elhanyagolás helyett a hazai mezőgazdasági termelésnek itthoni feldolgozásával végre a nemzet megerősítésén dolgozzunk és hogy a nyersanyagkivitel barbár jellegét lerázzuk a dicső magyar nemzet testéről. A mai visszásságokból kigázolni elsörendö nemzeti érdekünk ós kötelességünk. Egy erős, vagyonos és boldogan ólö önálló nemzet léte vagy nem léte függ a Magyar Védő Egyesület életrekeltö sikerétől! Csupán ennek utján képződhetik ma egy uj és erős nemzeti kereső munkás-középosztály. Az iparos szakkörök és tesLület.ek évek óta siralmasan panaszolják föl az ositrák ipar pusztító térfoglalását hazánkban, aminek egyik oka az, hogy a házaló kereskedés tilalmazására hozott vármegyei és városi szabályrendeletek végre nem hajtattak az osztrák utazókkal szemben; — mig odaát, a magyar utazók ellen a legerélyesebben járnak el. Sőt az osztrák zésére visszatérnek Európába, és innen intézi az asszony a maga leveleit Kinába a tudóshoz, a ki sárkánybirodalmának belsejében jár kutató utján. A leveleket mind Shanghaiba küldi, majd ott leli őket a tudós. Ah, hiszen időközben az a boldogtalan elme-beteg férj megvált az élettől, az asszony felé régen nélkülözött boldogság int. Es a miről eddig nem mert szólani, az a benső érzelem ki-kicsillámlik a leveleiből. De jönnek a nyugtalanító hírek Kínából. Hofer hittérítő megjelenik NewYorkban a menyecske házánál ós, elmondja, hogy a boxerek mozgolódnak. Es az erről szóló levelekben bámulatos plasztikával domborodnak ki előttünk a nemrég lejátszódott események rajzai, azok a végzetes zavargások, a melyek színhelye különösen Peking, és ott az angol követség épülete volt, a melyben dicső védelmi harcot folytattak az ott ostromolt európaiak. Magyar vér is folyt ebben a küzdelemben, magyar szív is megdobbant annak a hatalmas küzdelemnek az emlékére. Megtudja most már az asszony, hogy a tudós azért sürgette, jihogy térjenek vissza Európába, mert jól sejtette a bekövetkező veszedelmeket. Az asszony mind idegesebb és türelmetlenebb hangon irja leveleit. Egymást érik az ellenmodó hírek, de a Shanghaiba küldött levelekre nem jön válasz. Mi történt? — Ha csak egy betűt hallanók önről!.. . Oh. ez a folytonos kétkedés, ez a vágyódás, ez a tudnivágyás, ós mégis ez a rettegés a tudástól ! Kitűnik, hogy a tudós ott van az ostromoltak közt . . . Ma azt hirdetik az újságok, hogy a felszabadító csapatok útban vaunak, másnap azt jelentik, hogy a segitő csapatokat visszaszorították, és végre hitelesen sürgönyzik, hogy az ostromnak vége, a nagykövetség felszebadult. Ah, hog}

r ujjong itt a szív, mely a sok gyötrő hírtől annyit szenvedett. Az asszony, a ki a nagy veszedelem érzete közben kitárta már szivét szerelmének, most már nem bir örömével. — Végre, végre! — irja. Tehát valóban igaz? A követek első táviratait hozzák a lapok. Megmentve, igazán megmentve ismételem újból és újból. A mióta az első hirek megjelentek, azt sem tudom mit teszek, mit beszélek, nem tudom, nevetek-e vagy sírok ! Hiszen szinte hihetetlen előttem, hogy az egyszer a reménységnek legyen igaza ós nem a kétségbeesésnek

1 Es szivemnek ebben az örömében, a mely egész az égig tőr, azután remegve fél és kérdi tehát igaz ez, igaz ez, ezekben az első pillanatokban, mintha egy egészen uj életet adtak volna nekem, mintha ön itt lenne közvetlen mellettem, mintha mindezt együtt éltük volna át. Hiszen az lehetetlen, hogy ilyen nagy boldogság ! betöltse az én egész lényemet, ön pedig mit se tudjon róla. Bizonnyal tudja ! Hiszen oly tisztán érzem, hogy itt van egész a közelemben, ha ezek a szegény kisirott szemeim nem is láthatják önt. Telve reménységgel irja tovább ; — Nemsokára viszontláthatjuk egymást ! Eljön az a szép este, a melyen együtt fogunk ülni az aranyfövónyes parton, elnézünk messze a tengeren, a mely a viharos napokon átküzdötte magát most a nyugalomig ós a viszontlátás oly boldogsága lesz bennünk, hogy soha semmiféle nyelv még nem talált ki reá illő kifejezést, hogy majd alig merünk lélegzeni, hogy a másodperceket örökkévalóságokká változtatnók. Igen, igy, egészen igy lesz. Aztán jön a tragikus fordulat, a melylyel végtelen poézissel békít ki az asszony fivérének utószava. Mélabús vége a könyvnek, a mely igazi gyönyörűséget okoz a maga szivólyősségével, keresetlen, kedves humorával bensőségével. Az orosz-japán háború Kelet f«ló irányítja figyelmünket. Ilyenformán a könyvnek ebben a tekintetben is bizonyos aktuálitása volna.* De igazán nem szorul rá, hogy ezt a szempontot is hangsúlyozzuk. Ez a regény aktuális lesz mindaddig, a mig szép könyveket szívesen fognak olvasni. Es irodalmunk nj'eresegének kell tekintenünk, hogy magyar nyelven is megjelent. Komor Gyula.