Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-03 / 14. szám
1904. m á rc iu s 13 . BAL ATO NVIDÉK 3. A Balatoni Halászati Társulat közgyűlése. A Balatoni Halászati Társulat folyó hó 28 án városunkban rendes évi közgyű lést tartott, melyet gróf Széchenyi Imre elnök akadályoztatása folytán Dezsényi Árpád dr. alelnök vezetett. Jelen voltak : Landgraf János műszaki tanácsos, országos halászati felügyelő, Bariss Gyula társulali igazgató, Buscbmann Gotthárd báró, Kőszeghy József, Hochreiter Cornél dr., Keezer Zsigmond, Nedecky Jenő, Fekete Zsigmond, Hónai Lajos, Csiba Károly, Szollár István, Wentzely Pál és Wirius Vincze. A közgyűlés megnyitása után, Bariss Gyula társulati igazgató a következő évi jelentést terjesztette elő : Mindenek előtt bátor vagyok haláitatunk mai egységes kezelési rendszerére vonatkozólag néhány megjegyzést tenni. Ha az elmúlt évtized közgyűlési jegyzőkönyveit végig lapozzuk,több helyen találunk társulati tagoktól származó oly indítványokat, melyek a balatoni halászat egységes házikezelésbe vételét célozzák. Az illető indítványozók mind azt a nézetet fejezték ki, hogy halászatunk okszerű öngazdálkodás mellett a vizbirtokosoknak jelentékenyen többet jövedelmezne a bérlet utján való értékesítésnél. A társulat többsége azonban az utóbbi mellett foglalván állást, ebből folyólag a mai bérleti rendszer lett életbeléptetve. Hogy mennyire ismerték fel halászatunk jövedelmezőségét a házi kezelést javaslatba hozó tagok, erre nézve elegendő, ha rámutatok arra az üzletifellendülésre, melyre a Balaton Halászati Részvénytársaság — igaz, csak a kezdettel járt sok nehézség leküzdése után — emelkedett. Felügyeleti tisztségem gyakorlása 'közben szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a bérlő Részvénytársaság ma már olyan vállalatnak tekinthető, amelynek fennállása és prosperitása szép reményekre jogosít. És hogy a helyzet javulását nemcsak a beavatottak - látják, igazolja főként azon körülmény, hogy a vállalat 200 korona névértékű részvényeiért, melyeken a válságos hírek forgalomba hozatala idején a kisebb részvényesek 50 koronáéit is siettek túladni, ma már a névértéknél jóval többet igér a hasznos tőkebefektetést kereső közönség. Ha tehát a társulat többsége a házi kezelés mellett döntött volna, valószinü, hogy az üzlet hasonló haladást mutatna fel. A halállomány szaporítására vonatkozólag megemlítem, hogy míg a halak természetes szaporítása érdekében fenálló intézkedésekre nézve változás a mult évben nem történt, addig a mesterséges behalasitás tekintetében lényeges újításokról számolhatok be. Tudvalévő dolog, hogy az utóbbi években szerzett tapasztalatokból kifolyólag társulatunk a ponty mesterséges szaporításának mértékét leszállította, ngy, hogy a behelyezendő kisebb számú, de tenyészképes egyedek főképpen ezen halfaj nemesítésére szolgálnak, ellenben a, fogassüllő állománynak ugyancsakmesterséges uton való minél intenzivebb emelését tűzte ki feladatául. Az utóbbi cél elérése érdekében Siófokon létesített nagyobbszabásu süllőikra termelőtelep gyors elkészülése folytán a bérlő Részvénytársaság már a mult év tavaszán jutott abba a helyzetbe, hogy az uj szerződési megállapodásban foglalt kötelezettségének megfelelőleg még az első ivási idényben állítson elö balatoni fogastól származó ikrát. Minthogy a kezdet itt is nehézségekkel járt, jelesen pedig, hogy az ivarzó tartányok kellő számú maghallal idejekorán elláthatók nem voltak s az áttelepített kényes természetű halfajban sok elhullás is történt, ennek folytán a megkívánt 50 millió süllő ikra ezen első alkalommal nem volt egészben termelhető, de azért a vállalat szerződésbeli kötelezettségének megfelelt, amennyiben a sajáttermelte 33 millió s a földmivelósügyi kormánytól ajándékként kapott 6 millió süllőikrát helyezte a Balatonba s igy a megengedett minimális mennyiséget 9 millióval tul is haladta. Az ivás idején majdnem naponta jelenterümegSiófokon s az ikrák kiszedését, a fészkek megolvasását ós a vizba helyezésétmindenkor személyesen ellenőriztem. A süllőivaroztató telep létesítése 19084: korona 32 fillér költséget okozott, mely célra társulatunk a földmivelósügyi kormánytól kapott 9000 korona állami segítséget átengedte, a kiadás többi részét pedig a bérlő Részvénytársaság sajátjából fedezte. A Veszprémi káptalan területén létesített telep társulatunk tulajdona lévén, azt a vagyon leltárba vettem fel. — A mesterséges pontyszaporitás szintén az uj szerződési megállapodáshoz mértou ment végbe. A bérlő Részvénytársaság a köteles 12 métermázsa két nyaras úgynevezett gyorsnövósü pontyivadékot a Hirsch-féle ibárosi tógazdaságból szerezte be. Ugy az Iharoson történt átvételnél, mint a halaknak a Balaton különböző helyein történt kihelyezésénél személyesen működtem közre. A halivadék gyönyörű példányokból állott s legtöbbje meghaladta a kifogható pontyra törvényesen megállapított 30 cm. hosszúságot, ugy, hogy a bebocsátás alkalmával a halászok utasítást nyertek, hogy ezen nemcsfaju példányok megóvása érdekében további intézkedésig csak 50 cm.-nél hosszabb pontyegyedeket fogjanak ki. A halászat üzeméről jelentem, hogy mult évben a higvizi balászásnál reudszerint 30 háló volt működésben s itt 296 halász és 40 állandó munkás talált keresetet. Ellenben a jégi halászás 34 hálóval történt s ennél 692 halász ós 437 halhasitással és pikkelyezéssel foglalkozó leány nyert alkalmazást A munkások a balatonparti lakosságból kerültek ki. A balásztelepek számában változás nem történt. A mult évi halfogás adatai a következő kimutatásban foglaltatnak, megjegyezvén, hogy összehasonlítás kedvéért abban az előző évi halfogási statisztika is ki van tüntetve : veget hát igen szépen ejtette volna, szebben, mint akármelyik német konkurrense. Izgatottan ós kellemetlenül veszi át Kovácstól a könyvet, mintha sejtené kudarcát. Nem is állja meg szó nélkül: — Tudom, hogy nem válok be. Nem születtem ón énekesnek. — Hát már ha belelovalták a rokonai, hát csak vágjon neki. Különben, ha nem ak; r, nem muszáj ám. — Igazán ? kiált föl Hanzi. Akkor inkább meg sem próbálom. Es le is tette volna a könyvet, ha bátyja ós felesége meg nem rángatja hátul a kabátját: — Aba' Hanesz! Sei net Narr! — Gondolj apádra! sziszegte a bátyja. Es szegény Hanesz ilyenképen csak nekiugrattatik. Nagyokat köszörül a torkán, nagyokat nyel: a betűk táncolnak a szeme előtt; nem is tudná olvasni, ha kívülről nem tudná a szöveget. Végre neki fohászkodik : — Tuuudja — — de itt bizony elakad, gixerez, próbálja újra elölről, aztán mérgesen leteszi a könyvet: — Eh, hiába no ! mormogja s röstelkedve elvegyül a tömegben s összeszidja az ugrató rokonságot. — So a' Schand! veti szemükre. Lempeli Hanzi kudarcán részint felbuzdulva, részint attól megijesztve, emeli I föl a könyvet Mayer Szepi. De hirtelen i eszébe jut, hogy ő régi énekes, tehát kivülról ís tudja a szerepet, azért hát le is I teaz i a könyvet. Némileg zene'értónek tart- | ván magát, kéri a káutort, hogy énekelje csak a végszót. A kántor megteszi, mire Szepi helyes hangon, de szörnyű pátosz >zal, k'áltva és recsegtet™, mintha a csőcselék szerepét fújná, ugy énekelte el Krisztus első mondatát. A kántor és a plébános mosolyogtak az erőlködésén ; a kisut.ca jelenlevő képviselői büszkéikedve mondogatták : — Tes is' a' Stimm! Net wohr ? ! Mint valami győztes hadvezér a diadalmenetben, ugy nézett körül Mayer, amint az utolsó hangot jó hosszura elnyújtva, lélekzete fogytáig elhúzta. A mosolygók hirtelen elfojtották mosolygásukat, hogy meg ne sértsék a bár túlságos, de becsületes buzgóságot. — Jól van Mayer, szólt a plébános ; csak kissé szelídebben ! Mayer büszkén visszalép és helyét Scharner Péter foglalja el. Már ősz ember, de hatalmas termete még nem törött meg. Nyugodtan lóp a harmoniumhoz, fölveszi a könyvet s minden teketória nélkül belefog az énekbe. Hatvan esztendeje a hangján sem igen látszott meg ; férfias határozottsággal, bár kissé sok beszédhibával (nem igen tndott jól magyarul), de szép sikerrel énekelte a mondatot. Nagy előnye volt a rossz kiejtéssel szemben, hogy ritka mély basszus hangja volt. — Nagyon szép volt, gratulálunk! hangzott a plébános elismerése; Scharntr nyugodt meghajlással köszönte meg. Következett utoljára Turtluiann. Eleinte dühös volt, hogy utolsónak marad ; de aztán annál nagyobb volt a z öröme, | mikor meggondolta, hogy éppen mint utolsó | teheti a legtartósabb benyomást. Tetsze, legve lépett oda ós esetlenül meghajtotta ' maof\t a két, ur előtt. Járt ő már Pesten színházban is, látta, hogyan tesznek a színészek. Ugy akart tenni ő is. Hallott énekelni hires művészeket.ós nem felejtette el, hogyan énekeltek azok. Fölemelte a könyvet, körül tekintett, köhintett, köszörült, — már csaknem belekapott az énekbe, mikor eszébe jutott valami. — Kérem mester ur, a végső szózatot, A kántor mosolyogva teljesítette kórósét. Turtlmann hátraszegte nyakát és kezdte : »Dudjádog . . . .« Csöndes derültség. A hetyke kis német olyan kegyetlen kiejtéssel, olyan kegyetlen hamisan, s olyan kegyetlen fojtott torokhangon, s olyan kegyetlen ál-tremolóval fújta, hogy lehetetlenvoltmosolygás- vagy boszuság nélkül hallgatni. A tömeg nevetett, a két ur boszankodott. — Képzelődő bolond ! mormogott szakállába a kántor. Némi gixerek díszítették a gyötrelmei affektált nyafogást ; ilyenkor a kántor fel-felsziszent; mig a plébános kezére támasztva fejét, boszankodva várta a végét. Turtlmann, szerencsétlenségére, a mondat közepén félre talált pislogni a közönségre. Mikor meglátta a gúnyosan mosolygó arcokat s a két ur boszus ábrázatát, egyszeribe bele zavarodott s olyan borzasztó képes levelezőlapok rendkívüli nagy választékban kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen.
