Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

VII. évfolyam Keszthely, I9G3. julius 26. 30. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. W«tjJeIenik h«t,enkiiit BKjuzen VIINII I IIÍI|>. SZERKÉSZT0SE3 ES KIADÓHIVATAL volt K&zd. tanintézet épületében. Kéziratukat ft szerkesztőség címére, Pénzesutalványukat. Ilii ,3etési nieKl'izAunkat és r»hlamáciAkat a kiadóhivatalhoz kArlink KézlratoUot nem ai1mil> vlnnzo l.A ft'Ul.A .I1KINOÜ B O K T Z JÓZSEF KKI.KI.OS S'/ICItKKSZ/H) NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Fél évre 5 „ Negyed évre ..... 2 Egyes szám ára - Hu // 50 „ 20 „ Nyilttér petitsora alku szerint. m t XIII. LED PAPA. 1810-1903. A »lumen de coelo«, az égből fakadt világosság, kialudt. XIII. Leó pápa nagy alakja immár a világtörténelemé. Az Örök városból a távíró a világ minden részébe szótvitte a szomorú uirt s ehir hallatára a világ minden részén megilleti a halandókat a halandóság gondolata s a gondolkodó embert ellogja az a sejtelmes érzés, mely a nagy esemen}

7ek nyomán szokott fakadni. Mert a nagy embereknek nemcsak életök, de haláluk is uagy ; nemcsak tetteikben, de elmúlásukban is-megnyilátkozik a fenség, az erő. Mindenki érzi, hogy egy nagy emberrel kevesebb van a földön, hogy egy nagy, tán a legnag3'obb szellemet vesztette el az emberiség s óriási ür maradt utána. Mert XIII. Leó nagy ember lett volna akkor is, ha nem lett volna a keresztény világ feje. Hiszen az emberi nagyság kritériuma nem lehet maga a siker, hanem a képesség, a gondolat és az akarat. A nagyok között is nagy az, kinek megadatott a lehetőség ós alkalom is arra. hogy eszméit érvényesítse, akaratát keresztülvigye. És 0 ezek közé tartozott. Azok közé, akikről az irás azt mondja: «Ecce vir, in quo dolus non est.» íme a férfi, akiben nincs kétszinü^écf. Vannak emberek, kik hasonlók a pusztaságok igényteleu, apró tövisbokorjához, melyet a délibáb erdőnek mutat. Messziről erős, nagy és hatalmas, közelről jelentéktelen. S vannak, ismét, kik a felhőkbe nyúló havasokhoz hasonlók. Ezek a maguk félelmetes negyságában a* emberi szemmel át sem foghatók, óriási tömegükkel lenyomják a tekintet irányát s egész magasságuk csak messziről, de így megkicsinyitve látható. Amazok a szerencse kedveltjei, ezek az istentől való nagyságok. XIII. Leó nagyságát mi meg sem tudjuk egészen érteni. Kas nép. kis ország vagyunk, a világtörténeti események, az egé<z emberiség haladását, fejlődését irányító mozgalmak tőlünk jó messze folynak le. Az eszmék tomboló viharának csak a szelletét érezzük, a gondolatok világában dübörgő földrengéseknek csak egy-egy elgyengült hulláma év hozzánk, a háborgó tehgerek morajtásából csak egy-egy elmosódott hang jut a fülünkbe. Hogy látnók hát tisztán azt a gigászi munkát, melyet az a bölcs Aggastyán végzett, ki a szenvedélyek csatájában az erkölcs, az igazság, a jog és a nyugodt bölcsesség képviselőjeként fékezett, izgatott, buzditott, irányított, békitett ugy, hogy az egész világ hálás nagyrabecsülését vivta ki magának. Emlékezzünk csak vissza a nagy halott pápaságának huszonöt éves jubileumara. Hogy siettek üdvözlésére az uralkodók és államfők. Amerikából sőt Afrikából és Ázsiából is. A legellentétesebb irányok találkoztak e nagy ember őszinte ünneplésében. Mikor ezelőtt huszonöt esztendővel elfoglalta Péter örökségét, széles körökben egész komolyan azt hitték, hogy IX. Pius volt az utolsó pápa, s utódja már csak egyszerű püspöke lesz Rómának. És sokkal könnyebb volt ezt hinni, mint az ellenkezőt. Ma pedig a hathoJikus reneszánszról beszélünk. Lépten-nyomon látjuk az Egyház morális térfoglalását. Róma oly erkölcsi hatalom, a kivel minden hatalomnak számolnia kell. A vaskezü Bismark büszkén ütött mellére, hogy sohasem megy Canossába. Ezt nem is kelleti, megtennie, de azért a pápa közbenjárására revideálta a májusi törvényeket s utóbb a spanyolokkal kitört viszályban XIII. Leót kérte fel békebirónak. Oroszországban kivivta a katholikusok számára a vallási szabadságot, Skóciában visszaállította a régi püspökségeket, az