Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

2. köcsögkalapos »urak.« A korcsmáros : a csendes szemlélő. Ezeket pedig nem a rémlátás •ugalj a nekünk, hanem a tapasztalat igazolja. Amerikába vitorlázottak itthonmaradt családjai igy beszélik el: Az ügynök nagy keresetet igér és sok pénzt Amerikában. Az utazás csak 150 frtba kerül. A lényeg, hogy Bécsig eljussanak, ott azután az »iroda« mindent megád. Nem kell más, mint szolgálati bizonyítvány vagy munkáskön}

rv. Ezzel pedig bátran mehetnek Bécsig és ott várják már őket az iroda »rendőrei « Hogy a »rendörök« rájuk ismerjenek, tűzzenek a kiszálláskor vörös tollat a kalapjaik mellé és a többivel ne törődjenek. A kiszemelt áldozat lépre megy. Eladja kis földjét és munkakönyvet vált; azután pedig útnak indul. A többit tudjuk. A mikor pedig végiggondolunk a nyomoron, a nélkülözésen, a bánásmódon, melynek ezek a szegény elhagyatottak a részesei és ezt a könnyű »érték- és vagyon-áthelyezést<

; — mert az államnak »érték« ós »vagyon* egy magyar ember is, — azután ha összehasonlítjuk azt az >érték áthelyezést* a magunk fajtájú »értékek* áthelyezésével, akkor látjuk csak, hogy itt még is csak kellene már cselekedni. Vagy nem tudjuk-e, hogy ha magunkfajtáj u ember ha csak külföldre akar is utazni, akkor első fórum a főszolgabíró, azután az alispán, azután a ministerium és amikor végre a Pontius úrtól a Pilátus úrig mindenfelé megfordultunk, akkor örülnünk kell, ha végre 4—5 hét letelte után indulhatunk. És ha kint vagyunk, mennyi dolgunk akad a finánccal, a, rendőrséggel, a hatósággal, a kon__ BALATONVIDEK _ zulatussal stb. Minduntalan valóságos vizsgálatnak Kell alávetnünk magunkat. És a földnépének, az államfentartó erőnek, a nemzeti élet forrásának elég egy szolgálati bizonyítvány, vagy egy munkáskönyv! Hát hogy nagyon hízelgő lehet ez az értékmegkülömböztetés egyesekre, azt nem vonjuk kétségbe, de hogy a magyarság megtartása szempontjából szükséges-e

; vagy hasznos-e, ezt jó volna eldönteni, ha még eldöntve nincs. Tehát nemcsak az elszomorító, hogy a saját véreink itthontartásának nem teszünk eléggé intenziv szolgálatot, hanem épp oly könynyelmüen nézzük a bevándorló id igenek hódításait. És ebben a hódításban nemcsak a vagyonszerzésre tekintünk ám, hanem arra is, hogy akadunk bizony olyan bevándorlottakra is, akik bár itt gazdagodtak meg, itt élnek és nemcsak a polgárság bizalmát, hanem a törvények védelmét élvezik: még csak nem is gondolnak arrra, hogy letegyék azt a honpolgári esküt, amelylyel jogilag is belépnének az állami közösségbe. Hátha más államokban az idegent úgyszólván kézröl-kézre adják és vigyáznak arra, hogy anyagilag is és erkölcsileg is kifogástalan legyen, hát akkor csak ebben a Magyarországban volna az lovagiatlan? Csak ebben az országban volna zaklatásnak minősíthető az, ha a be- és a kivándorlásnak nyilvános és titkos szövetségét nemcsak szigorúan ellenőriznék, hanem kutatnák is ? Vag}> csak itt volna lelketlenség, ha a közhatóságok arra is kiterjesztenék figyelmüket, hogy vájjon csak azok ólvezik-e köz- és hivatalos tisztséget, hogy csak azok kapnak-e kinevezést és bizalmat, 1903. december 20. akik valóságban is birják az állampolgári jogot? Mindezt pedig azért hozzuk fel, mert nemcsak a ki és bevándorlás ellenőrzésében látjuk szükségét a fokozottabb ellenőrzésnek, a megnehezítésnek, hanem azok polgárjogainak a gyakorlásában is, akikről tudva van, hogy idegenek, de honfitársaikat kérni elmulasztották. Amidőn pedig csak örvendünk, hogy vármegyénk felismerve a veszedelmet és erélyesebb intézkedésre határozta el magát, reméljük és várjuk is, hogy szavának meg is lesz a kellő súlya. A hét. A hét eleje valósággal a gazdáké volt. Az Orsz. Magy. Gazdasági egyesü'et, azután a Gazdasági Egyesületek országos szövetsége ós végül a Magyar Gazdaszövetség tartotta évi nagy összejöveteleit. Erőgyűjtés a neve annak a mozgalomnak, amelyet e három név képvisel. A magyar gazdasági függetlenség harcát harcolják legjobbjaink, akik ott közreműködnek. Mégis, bár a legnagyobb fokú tisztelelet érdemli is mindegyik munkaköre, legnagyobb vonzalmat a Gazdaközönség programmja iránt érzünk, mert ez a talu, a mag3'ar falu védelmét, népe gondozását szolgálja ideális törekvéssel. A szövetkezetek, a falusi gazdakörök alakításának az ügyét szolgálja igaz lelkesedéssel. A többiek is megbecsülendő védelméül szolgálnak a magyar gazdasági érdekeknek. Éppen igy a Magyar szőlősgazdák orsz. Egyesülete is, amely gróf Zselénszky Róbert egyesületi eluök vezetése mellett küldöttségileg tisz'elgett Tisza miniszterelnöknél, Lukács, Hieronym- és Tallián ministereknél és amely küldöttségben Hertelendy Ferenc tapolcai képviselő is jelen volt és arra kérték a ministereket, 1 ogy tétessék lehetővé, hogy a községi, megyei, állami tisztviselők, hivatalnokok, lelkészek, tanitók, — amennyiben bortermeléssel foglalkoznak — boraikat palackokban Még egy jó félórát időzhetek veled. Nohát akkor, ha beszélnél valamit a sorsodról, igen szívesen venném. Mert emlókszel-e, gyermekkorunkban is te voltál a mesélő . . . — Emlékszem, — mondá mélabúsan Szabó — csakhogy _ az régen volt. Az idők megváltoztak. Éppen azért ne is légy kíváncsi a sorsomra, mert arról csak szomorú dolgokat hallhatnál. — Ne vedd rossz néven, Imre, de igy még inkább érdekelve vagyok sorsodat hallani. — Oh, dehogy veszem, sőt jól esik érdeklődésed. . . . Hát tudod, ma tiz éve, hogy elszakadtam hazulról. Akkor is ilyen verőfényes nap volt, mint ma, mikor a falu ^legkedvesebb embere* az én megboldogult atyám eme szavaival búcsúztatott: Ist*n veled fiam, talán sohasem látjuk egymást! ... És igaza volt: rá két évre meghalt . . . Csak a koporsóját láthattam, melyben hideg holtteste f«küdt ott a kis nádfedeles házban, melynek szomorúan füstölgő kéménye alatt egy fájdalmas xzivü asszony, az ón édesanyám lakik, korán árvaságra jutott piciDy unokájával . . . Az ón édesanyám, a kin még most is látom azokat a könnyeket, melyek ma tiz ere, hogy halvány orcájának redöibe szökUk, a mi^or igy szólt hozzám: — Hát te is itt hagysz, gyermekem ? ! . . . Hát c<ak meuj . . . menj . . . a többi után, mondta keserves csalódással, s zokogva bocsátott karjából a prüszktiló vonatra, mely ide robogott veleni ebbe a nagy városba, ahol azóta a sorstól üldözve elhagyottan éldegélek . . . Itt elhallgatott Szabó, kinek két nehéz könycsepp lepte meg arcát, amelyen igaz fájdalma tükröződött. — És ezen a napon, ezen az évfordulón — folytatá — el kell mondani: Megjöttem ón édes jó anyám, hogy lecsókoljam könnyedet, mert tudom azóta is sirsz . . . Megjöttem, de tudom, hogy terhedre leszek . . . — Nem értelek — szóltam án — nem órte'ek 1 . . . — Nem is érthetsz, mert helytelenül beszélek. — Egy édes anyának soha sem lehet terűiére gyermeke. — Nem is erre vonatkozólag tettem a megjegyzést., hanem, hogy miért mégy haza ? — Hej, harátom, nagy sora van annak! . . . Ügy vagyok én, mint a hajós, ki kevés készültséggel és semmi tapasztalattal indul a nagy útra, hogy célját elérje. De azért egy jó darabig boldogan, félig álmodva halad a tengeren, mig végre felébred hova került, hogy lehetetlen tovább mennie . . . S megborzadva fordul el a tátougó messzeségből, mely meg közte s célja közt lebeg . . . S a milyen könynyen, boldogan s álmodón haladt eddig, most olyan nehéz viszontagságok között baUd visszafelé. Hát látod ón is ugy jártam. mint ez a hajós. Még tapasztalatlan ós zsenge gj'ermek voltam, hiszen tudod, mikor a sors kiragadott az iskolából s beledobott az élet zajos tengerébe, melyben egy darabig boldogan eveztem ... De most látom, hogy ezen az uton, ha az életben boldogulni akarok, ne

m haladhatok ; és már vagy öt éve, hogy küzdök, vergődöm az árral, mig vé

gr

e keserves megpróbáltatással ós Csalódással visszatérhetek majd oda, a honnét ma tiz éve, hogy elszakadtam . . , E

s itt, egy kis pihenés után, barátom, uj életet kezdek! ... Tanulni vágyom, tanulni akarok, mert bátor eszmékért küzdök ! Es hogy e

z

eket végrehajthassam, barátaimtól, isme

r6seimt

ó| búcsúznom kellett!.. Viss

za kell vonulnom abba a csöndes kis m

agáűjb

a. melyben bölcsö

m ringott, melyben édesanyámnak csókja s danaja altatott el . . . V

19SZa kell v

o^

u

l. nom abba a uádfedeles kis házba, melynek eresze alatf

c fecskék tanyáznak, S ekkor látja, hogy hol van, hogy j mely ugy van "elszakadva a falu tó",""mint g u j a b b, ( £tgsctbb ée 1 Ctg&ivctosabb I a szepesi lenvászon utánzatu j JJ mel

? H*lönféle alakban és színedben £ « • r«nai^iüüli nagv választékban Ropható # ^USöSCPGIPSR,— ) SSSaNSSK? SÓSSSf Wm,*., papir-, iro• «s rajeszerkereskedésében Keszthelyen- #