Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

Vii. Évfolyam. Keszthely, 1903. december 20. 51. szán. TONVIDÉK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG E , c KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében­Kéziratokat a szerkesztőség ciméie. pénzesutalványokat, hirdetési meg­bízásokat és reklamációkat a kiadó­hivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk vissz?. Egész évre Fél évre . Előfizetési árak. 10 kor. 5 „ - t­Negyed évre 2 ,, 50 ,, Egyes szám ára ....... 26 , Nyllttér petitsora alku szerint. Be- és kivándorlás. (*) Sokat irtak, sokat szóno­koltak erről a ciinről, de a kiván­dorlókért keveset tettek. Es mig foly a szó az ajkokon. a tinta a papiroson ; addig a nemzetbontó, faj sorvasztó mozgalom egyre tart. Nem arról lesz szó, hogy me­lyik veszedelmesebb : a be-, vagy kivándorlás-e, csak azt akarjuk konstatálni, hogy a vándorlás je­lenségei nemcsak a felvidéken mu­tatkoznak, hanem másfelé is, nálunk is. Megfordulnak a bevándorlók a Duna—Tisza közén, a Tiszán és a Dunántul is és bár kétségtelenül magukon viselik a bevándorlók minden ismertető jelét: mégis senki sem vagy csak ritkán érdek­lődik irántuk eg}--egy járókelő ; senki sem kérdi, hogy a terepviszonyokat tanulmányozzák-e, vagy egyebet — ezek az idegenek. Ne értessünk félre! Nem a hu­manismus alacsony szintája az, amely bennünket arra ösztökél.hogy ez ügyben a hatóságok nagyobb fokú éberségét szükségesnek tart­juk, hanem az, amit már olv sok­szor elmondtak- a magyarságnak, a magyar fajnak a védelme. És ép­pen e miatt csodálkozunk, hogy hatványozottabb ellenőrzésre most sem találunk, amikor pedig a be­vándorlási törvény első éveiben élünk. És éppen e miatt alapos az aggodalma minden igaz hazafinak, mert azt tapasztalja, hogy dacára a törvénynek, a be és kivándor­lás minden feltűnés nélkül megtör­ténhetik. De nemcsak az kelt ag­godalmat, hogy a bevándorlás egyen­ként, úgyszólván portyázva történik és a feltűnést csendesen elkerülve az előre »kiszemelt* és »alkalmas« helyen megtelepednek a bevándor­lók, hanem az, hogy ezzel szem­ben a kivándorlás, — sajnos — tömegesen tart. Mit ér az, ha a napilapok ha­sábjain kimutatásokban közlik is azt, hogy Amerikában nem lehet megélni már. Mit ér az. ha olvas­suk mi, hogy a kivándoilók jönnek már csapatostul haza és sirva és zokogva lépnek a mindenkitől el­hagyatottak az apáik földére, —ha akadnak ügynökök és alkalmas he­lyek arra. liogy a hiszékeny népet hálóikba, kerítsék. Jól eső érzés töltött el minden­kit, mikor a mult közig, bizottsági gyűlésen Koller István bizott­sági tag szóvá tette ezt a ket­tős veszedelmet. A magyarember, szivének velezengésével szólt arról a módról, a mellyel a szerencsétle­neket, a félrevezetett testvéreinket ügynökök, hogy busás kereset üsse a markaikat, elcsábitják az Ame­rikába leendő kivitoriázásra. Per­sze, ez is annak a szélső liberalis­musnak a rendszeréből kifejlődött üzleti gyakorlat, mely nemcsak a narancsot, a fügét, a gyapotot, a gabonát tartja árucikknek, hanem a munkaerőt is az embert is. Ez annak a szélső liberális felfogásnak a gyümölcse, mely még az ember­ben is kizárólag az általa elérhető hasznot nézi, és ennek a biztosítá­sára nem tekinti sem az isteni, sem az emberi törvényeket. De hogy történt-e azóta valami intenzivebb intézkedés, azt nem tudjuk, de azt igen is kitapasztal­tuk, hogy a kivándorlási hiénák üzelmeinek hol a tanyája, milyen a módja, világosan: hol van eltemetve a kivándorlás kutyája. A ranya: a falu korcsmája; a közvetítők: az időnkint fel-fel tünő A BALA TON VIIIÉK T AH RAJ A. D J3L Oh.*) I. Jf£ánysz<>r talál a néma éjfél Szomorú, pisla lámpafénynél r, ^ondo^bau elmerülten, Vagy dallal ajkamon; S mindig te állsz előttem J£is, drága angyalom. '(De is tán e'6ren vagy e pereden, £)e nem magányban, — bálteremben. S ez föztün^ ^ülömbség, Örvény, mely egyre forr . . , *) Mutatvány szerző legközelebb megjelenő „Margitvirágok" c. verskötetéből. ^ied a fény, a jólét, Enyém a gyász, nyomor. II. en min efi is élsz te fényes palotában, Jtpva én csal^ félve lehetem be lábam. JCuntj hóban fainál csa^, Jf^ol a szív nem fázif{ . • • £ fülnél? tenálad, J2aponta, Öráf(\g! Szendrői József. Évfordulón. (Elbeszélés.) Délután volt. Magam se tudora, hogy kerültem a déli vaspályának egyik váró­termébe, metyuek a kijárattal szemben lévő részén, egy halványarcu fiatalembert, pillantottam meg, a ki látszólag mé'yen el volt foglalva gondolataival. Közelebb mentem hozzá, mert, meg­vallom, különös ábrázata némileg érdekelt. Szemeink találkoztak. S ebben h pillanat­ban erősen összecsukott ajkai barátságos mosolyra nyíltak. Ez ismerős, gondoltam. S ezen gondolat alig hogy átvillant agya­mon, nevemen szólít : — Szervusz, Jóska! . . . — Pardon, — feleltem — nincs sze­rencsém az urat ismerni . . . — Niucs e ? Szabó Imre vagyok, egykori iskolai ár«ad. — Oh, hát te vagy az?! . . . Szer­vusz, szervusz . . . Hát mi hozott; ide, Imre ? — Haza utazom. — Hát téged, te rég nem látott pajtás ? — Magam se tudom. Azaz, hogy tu­dom, mert éreztem, hogy ismerősre buk­kanok. Apropos. Mikor utazol ? Sirolin A legkiválóbb tanárok és or ­vosoktól mint hathatós szer : 9 tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos ba­jainál, Dgymint idült bronchitis, szamárhurut Mkiitap,n lábbadozóknál • influenza után aiánlfatilr £meli a z étvágyat ós a testsúlyt, eltávolítja a köhögést él a djdiiiLd . köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga éijó ize miatt a gj erinekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint, 4.— kor.-ért kapható. Figyeljünk (hogy minden üveg alatt céggel legyen ellátva: :F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár BASEL Svájcz.=

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents