Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1903-12-13 / 50. szám
2. BALATONTIDRK 1903. december 13. nem lehet. Megoldásán a kereszténység örök tanai szerint, az igazság és méltányosság alapján közremunkálunk. Mint a nyilvánosság organuma pártolunk minden igazságos, jogos és nemes törekvést. Félelem és megalkuvás nélkül fogjuk a közügyek ellenőrzését gyakorolni mind társadalmi, mind politikai téren. Sem jobbra, sem balra nem, hanem csak az igazságra tekintünk. Az események — nagyban és kicsinyben — igazolnak bennünket. A dolgok uj fordulata állott be. Alkotmányos életünk hajója léket kapott. A mentésnél csekély erőnkkel ott leszünk. Törvényességet, jogot ós igazságot követelünk. Vidéki lap lévén nagy politikát nem üzünk, de politikai ügyeink ellenőrzését gyakorolni fogjuk. A mit Ígérünk, azt meg is tartjuk. Anyagi érdek nem vezet bennünket. Pedig a Mammon szelleme már kisértgetett körülöttünk is, hogy szavunkat a közt igen közelről érdeklő ügyben elhallgattassa!! Mi azonban nem hallgattunk ott, hol szólni kellett, mert az igazságot és nem a hamisságot, a közt ós nem a magánérdeket szolgáljuk. Meggyőződésünk, hogy a <Balatonvidók*- ma is jó szolgálatot tesz mint eddig. Miért is hét éves becsületes múlttal s tiszta és önzetlen szándékkal haladunk tovább. Midőn tehát lapunkat Istenbe vetett bizodalommal bocsátjuk útjára, azon reménységben tesszük ezt, hogy mmden jó és igaz ügyért lelkesedni tudó közönségünk törekvéseinket és önzetlen munkásságunkat ezután is támogatni fogja. Ez a támogatás lesz legszebb jutalma törekvéseinknek s ebből meritünk erőt és kitartást jövő munkásságunkra is. A VIII. évíolyaoi küszöbén közönségünk szellemi és anyagi támogatását kérjük, mi pedig tenni fogjuk jó szándékkal telt kötelességünket. Még megjegyezzük azt, hogy a » Balatonvidék < politikai hetilap előfizetési ára a régi marad, vagyis: Egész évre ... 10 kor. — fill. Félévre .... 5 » — » Negyedévre ... 2 > 50 > Egyes szám ára . > » 20 » J7 > Balatonoidéh< szerkesztősége. POLITIKAI SZEMLE. A hét. Elmúlt minden nagyobb emóció nélkül, A t. Ház ugy van mint volt. A t. képviselők ki és bevonulást tartanak, liol jobbra, hol balra és elmondják, hogy nagyon jól 'érzik magukat. — Ezt elhisszük. Az >oh nép< pedig kezdi az egész fel és levonulásokat farsangi mulatságnak minősiteni és alig várja, hogy felszabaduljon a lidérc nyomás alul. Az egész hét külömben az Ígéretek és alkuvások hete volt. A tisztviselőknek, hogy csendben legyenek, nem fizetésemelést helyeztek kilátásba, hanem pótlekot. Már az azután mindegy, hogy különösen azok akik jó előre számítottak rá és akik, a nagy családjaik, vagy betegség és egyéb csapások miatt nagyon is rá vannak szorulva az anyagiakban való javulásra, milyen cimen kapják. A lényeg az, hogy kapjanak. A másik igéret a gazdáknak, nevezetesen a szőlőtermelőknek jutott. Tallián Béla földmivelési miniszter a közgazdasági bizottság illésén kijelentette, hogy a kormány elhatározott szándéka, hogy Olaszországgal csalc ugy teszi meg a lépéseket a szerződés megkötésére, ha a bortermelők védelmének teljes mértékben eleget tehet. Hogy Magyarországon igen számos kongresszus a 20 aranyforintos általános vámtarifa érvényesítése mellett foglalt áltdst, — azt ugy is tudja mindenki. A kormány dolga, hogy ezeknek a kívánságoknak eleget tegyen és nincs okunk 'kételkedni a földmivelési miniszter nyilatkozatában. Azok is éppen oly jól tudják mint a gazdatársadalom, hogy ennek az országnak a földmüveléssel foglalkozó rétege az amely leginkább védelemre szorul. Tehát bizhatunk. Más Ígéretek is voltak, de azok kevésbé lényegesek. Baromfi-betegségek. Az eddig ismert különféle állati betegségek közt a baromfi-kolera az, a melyre eddig alig vetettek figyelmet és a mely ennélfogva gazdaközönségünknek kiszámíthatatlan károkat okozott. Hasznos szolgálatot vélünk teljesíteni azzal, hogy ezt a legújabb állati betegséget gazdáinkkal közelebbről megismertetjük ós jelezzük a védekezés módjait. A baromfi-kolera (tüdományos eluevezése baromfilyphoid) igen könnyen átterjedő ragadós betegség, mely a házi szárnyasokra, nevezetesen tyúkokra, gyöngytyúkokra, libákra és kacsákra veszedelmes és csaknam kivétel nélkül elhullással vég— Mi baj Jáuos ? — Hogy mi baj van, azt majd megtudja a mester ur, hanem most hamar a szentelt vizet ós a zászlót! — Ugyan miért ? csak nem akarja elevenen eltemetni a szegéuy Zsuzsi nénit ? — Ej, ne figurázzon a mester ur, mikor olyan nagy bajba keveredett a községüuk. Az idén nem lesz egy szem termés se, még a szőlő is elrothad ! — No hát mondja el miért nem ? — Hát tudják kérem, a temetőbe a Kis Istók keresztfiamnak a sirját ástam, aki teguap virradóra halt meg, azután . . . — Ugyan ne kezdje kend a dódöregapjánál, hanem térjen a dologra! — ... azután, amint javába ástam, eszembe jutott, hogy meg kellene mérnem a szélességét, azután . . . — No már ne fecsegjen annyit! Nem vagyok én arra kiváncsi, hogy a Kis Istók milyen szóles, meg hogy mikor halt meg; hanem arra, hogy miért nem lesz termés ? — ... azután, amikor készen voltam a sirásá»sal, épen ki akartam belőle jönni, amikor megláttam, hogy a sir szöglete nincs jól kiegyenesítve, Mondok, azt is eldobom onnan, hogy ez se zavarja a megboldogultat. Hát amint meglökném, csak elnyiffantya ám valaki magát. Ugy megijedtem, hogy egysserre a air szólén termettem, aztán vissza sem mertem nézni, amig ide nem értem. — Nem hiszem ón azt Jáuos ! No ha uem hiszi a mester ur, hát menjeu le a sirba, tudom istenem holta napjáig azt emlegeti, mert azt is kitapasztaltam, hogy ki volt. — Talán csak uem az a késes tót akit a mult héten temettünk el ? — De nem ám ! Hanem a Bánó Károly volt, auit az édesanyja megbabonázott ! Rossz volt az, uram, életében ; rossz marad az holta után is ! — Hát kendnek még most sem nőtt be a feje lágya ? Még most is olyan babonás ? — Kérem szépen ón nem vagyok babonás, de hát ami igaz, az igaz. — No erre én is kiváncsi vagyok mondá a mester. Én is, erősítette a hentes! Megállapodtak, hogy a helyszínre mennek ; de csak azzal a kikötéssel, ha a sírásó is velük megy. Ez ugyan eleinte szabadkozott, de miután meggyőzték arról, hogy akármi, vagy akárki legyen is az, hárman csak birnak vele, engedelmeskedett. A temető bejáratáig csak megvoltak valahogy. A hentes előhúzta csizmaszárából a disznóölő kést és hadonázott, hogy aki lelke van, majd ő megtanítja a semmirekellőt ! A mester is váltig erősítette, hogy ueki is volt már olyan emberekkel dolga, akik a temetőben a levélzörgóstől is megijedtek ! A sírhoz érve, a sirásó keresztet vetett magára - Uram Jézus egits meg! — Ugyan ne sopánkodjék, hiszen látja kend, hogy itt senki sincs ! No ha nincs, hát csak menjen le a mester ur a gödörbe ! A sirásó a mestert, a mester a hentest, a hentes pedig a sírásót, biztatta ; de lemenni egyikük sem mert. Végre anynyira feldicsérték a hentes erejét és bátorságát, hogy engedett, a kérésüknek, Ásót vett kezébe, óvatosan a sirba ereszkedett ós a mutatott helyen ásni kezdett. Alig azouban, hogy az első ásó földet félre dobta ós ismét a földbe szúrta, sajátszerű nyafogás volt hallható. A hang mólyen a föld alól jött. A sírásó ismét keresztet vetett magára . — Szűz anyám Mária ne hagyj el! A mester is futni készült ós a hentes is kétségbeesett pillantásokat vetett felfelé, azon gondolkozván, hogyan lehetne a sírból mihamarabb kijutni ? — No, ha már megkezdtem, hát be is végzem, mondá elszántan. Azzal mólyen belebökte ásóját a földbe, egyet fordított rajta ós uramfia, mi tőrtónt? Előbb egy korhadt lábszár, azután egy sáscsomó Pí " A. v —— * szerenc s^ m a f c* gazdakőzönség tudomására hozni, hogy a Műtrágya „HUNGÁRIA" műtrágya, kénsav és vegyiipar részvénytársaság beszerzés. képviseletét egéiz Zalavármegyére kiterjedöleg átvettem és kérem, hogy a műtrágya szükséglet fedezése ügyében biealommal hozzám fordulni szíveskedjenek. — Legolasóbb árszámitásról és figyelm" b i"° ,' t" ' ReioWeld Gyula. Nagykanizsán. get, maradok
