Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

1908. november 29. BALATONVIDÉK 3. I előre és nyomtatásban bejelentett íoly- j tatást, egy, a kötelességót hiven és be- I osiiletesen teljesítő lapot, amely meg- j győződé-ét holmi rongyérdekeknek soha j alá nem rendelte, hogy akkor, amikor a város tisztességét érintő ügvben felemeli szavát, ez a, lap, hogy akkor érdes kézzel illessék ? Hát mióta nevelődött ki a jogtisztelet a képviselőtestületben olyan irányban, hogy egy tisztességes és becsületes egyének által készített lapot, amikor arról ir. hogy mások elölt hogyan és mily formában látszik egy ügy, amely kezdettől fogva különös homályba burkoltnak mutatkozik és bár megjárták némelyek jelentései a fórumokat ez üg}

7-ben. de teljesen mégsem elégitett ki senkit az eredmény, hogy éppen akkor, midőn ebben az alapítványi ügyben mindenkire egyenlően kötelező és megnyugtató, de egyúttal szigorít vizsgálatot kér; hogy éppen akkor, mikor ez a lap, nemcsak a városra, de a másokra is egyaránt kinos helyzetnek a megszüntetését sürgeti, hogy ez a lap, éppen ebben a becsületes szándékának a kivitelében kapja a városi képviselőtestülettől a legkíméletlenebb támadást ? Hát mi ez? Mióta lett divattá, mióta joggá és mióta nevezhető ez az eljárás jó érzéstől sugaltnak. hogy egy nyilvános lapot, még mielőtt bejelentett cikksorozatát befejezte volna, a leggaládabb szándékúnak ítéljenek el — éppen azok, akiknek érdekében dolgozik és éppen akkor, amikor tudják, hogy azok, akik ennek a lapnak az irányát képviselik, hogy ezek a városi polgárok és az a Vörsön lakó szerkesztő is, ugy az egyéni becsület, mint a közhasznú ténykedésekben, óp ugy a megbízhatóság tekintetében és az Ítéletek megalkotásában ii vannak oly színaranyból valók, mint ások, akik ezúttal, mint egy alapitvány őrei. ügyészei stb, tehát ugyanazon ügy előadói és kezelői és védelmezői megjelentek a fórumon és ott egy személyben vádlók, védők, ós végrehajtók is voltak, a város becsületének a védelmé ben ? Kérjük, volt-e mit védelmezni? S ha volt volna, ki támadta a város becsületét ? Es ha támadta, meg van e az védelmezve ? Aki e cikk elején felsorolt idéze teket olva-sa és akit ez ügyben, érdekeltségénél fogva a szenvedély, vagya müharag, nem tett vakká, az nem fogja letagadhatni, hogyha valamely ügyben az egyik félnek más nézetei vannak, mint a másiknak és ennélfogva az egyik egy harmadikhoz fordul azért, hogy legyen megnyugtató felvilágosítás és kielégítő ítélet, hogy akkor ez az eljárása nem minősíthető sem gyanúsításnak, sem rágalomnak. És ha a sajtó, — mert a közt is közelről érdeklő ügyről van szó, -- az ügy gyei foglalkozik és felsorolja ugyanazokat az adatokat, a melyeket a másik fél ís ismer és felsorolja azért, hogy annak a kuszált és zavaros multu ügynek a tisztázására a vizsgálat után gyors intézkedést kérjen : hát akkor illethetŐ-e az a lap oly támadásban, amelyben részesült és kisérhető-e oljr jelzőkkel a működése, mint amilyen jelzők a városi képviselőtestütület határozatában foglaltatnak? Hol maradt azok felfogásából, akik ezt a rohamot intézték, a szenvedélyen kívül ajogi érzék? Vagj

r ez az a liberális gondolkodás, melynek a jog palládiuma a törvény az eszköze és az igazság az erkölcse? Hát ez az ? Azt mondják, hogy a formában volt a hiba. — Jól van ! De mi van az első cikk végén? Az: >A földerítés nehéz és fáradságos munkáját folytatni fogjuk a jövő számunkban.t Bevárták-e a végét ? Nem, Hanem egyszerre, egy varázsütésre kiabáltak azért a becsületért, amelyet nem háborgatott senki ée felvonultak védelmezni az ügyet, de ugyanakkor azokat vádolni is, akik világosságot kérnek ez ügyben ée Ítéletet. De nemcsak vádoltak, hanem Ítéltek is azonnal azok fölött, akik ezt az alapítványi ügyet megbolygatni merték. Felléptek védőként, vádlóként, itélőkként és végrehajtódként, Az erőszakon kívül, váljon ki találja meg ebben az eljárásban azt a tiszteletreméltó motívumot, amelvahio

1gadság alapján áll és amely az ügynek igazságos és mindenkit kielégítő felderítését tekinti az egyedüli célnak ? Hát igy kell a közügyeket intézni? Azonban a t. képviselőtestület és a városi elöljáróság is ép oly jól tudja mint mi, hogy a Szt. Márton alapítványból a plébánia templom restaurálására fordított 7853 forint feltételesen < engedélyeztetett, ós ez az összeg még ma is »függőben< van egy »reménybeli* jóváhagyástól. Hát bün az, mikor ennek a függő ügynek, a többivel együtt leendő elintézése sürgetésére vállalkozunk, csak azért, hogy majd a halandó emberek eltűntével uj rendetlenség konstatálására anyag ne legyen? Hol maradt a galopprendezők felfogásából a jogi érzék etikája: a függőügyek rendezésére való hajlandóság kimutatása? Mondják meg, kérjük, meg van-e az ily erőszakos »elintézésben* — ha t. i. elintézésnek merik ezt a kiruccanást minősíteni — az, amit az elintézéshez kötni szoktunk ? Ki az, akit megnyugtattak arra, hogy ezzel rendezve van minden? Ki az, aki ezek után azt mondja, hogy az alapok rendezve vannak es ugy elválasztva, ahogyan azt az alapító kívánta és ami megfelel a jognak és az alapitvány természetének ? Ezfe pedig azért kérdezzük, mert tudjuk, hogy a görögtűz fényében való felvonulások ideje még a pretorianusok idejében lejárt. Nem is folytatjuk tovább a kérdezést, nehogy újra az a vád érjen, hogy ezzel is gyanúsítani akarunk, hanem e helyett azt ajánljuk, hogy a tisztelt képviselőtestület ne sajnáljon rá költséget és nyomassa ki ós osztassa szét az közeledőkre, aztán mosolyogva mondta: >A szegóuyekért« ós csókra tartotta száját Kallnow el*. Ez zavarodottan csókolta meg. Óriási iz galmat keltett mindez. Micsoda botrány! Ez a viselkedés minden erkölosnek arcul csapása. Arnson ur is meghallotta az esetet és elégedetlenül ment leányához. Halkan beszélgettek egymással. Fejét, csóválta, majd bólintott és a rendezőség elnöke felé indult. Mindenki figyelt az apa és lánya közötti jelenetre ós minden szem re4 irányult, .midőn a rendező hölgyekhez lépett. Hogy menti ki lányát? Szivből örültek a hölgytk, a szép lány blamázsának, mert hódításaiért titokban irigykedtek reá. • Kegyelmes grófnő,« kezdte Arnson ur hangosan és érthetően, ugy, hog}' a terem ben mindenki meghallhatta. Mindenki figyelt s akaratlanul is közelebb ment. • Engedje meg, hogy azért a csókért, me lyet Kallnow báró imént lányomnak adott, 10000 dollárt tegyek le az ön kezeibe a szegényok javára. Bizonyára nem találják ezt a csókot túlságosan megfizetve, ha egyszersmind kijelentem, hogy ez lányomnak a báróval való eljegyzési csókja volt,« »0li! gratulálunk* hangzott minden oldalról. Kallnow szótlanul állott. Még mindig nem tudta megérteni, édes álom üz-e vele játékot, vagy valóság, hogy ez az elragadó szépségű, forrón szeretett lányka ót vis^outszereti ós, hogy ehhez Arnson ur minden ellenvetés nélkül beleegyezését adta? Túlszárnyalta ez a szegény tisztnek a legvérmesebb reményeit is. Sigried rámosolygott és karját annak karjába fűzte. Már az ő mindene az s az élet számára erősen akarta fart mii. Az öreg titkos tanácsos, a kinek sikerét, a történtek teljesen romba döntötték, szintén a jegyes pár élé ment, hogy szintén szerencsét kívánjon nekik. Nem tudta azonban megállani, hogy Kallnowuak meg ne jegyezze : »Kedves báró ur, én mégis esak megelőztem őnt. En voltam az első. Győetesen mosolygott az. íElőttem jöhetett ön, tanácsos ur, utánam soha.« Találva hátrált az agglegény. Nagyon érezte a vágást. Kallnow ezt látva, sietett hozzá tenni, hogy ez nemcsak neki, hanem mindenkinek szól. ílz öreg ur erre megbékülve hagyta el a jegyeseket. Később még hallották a teremben, mikor mondta : »Ennek a Kallnownak szerencséje van. Eu egy csókért ezer dollárt voltam kénytelen fizetni, az ő apósa meg tizezeret fizet a* ő csókjáért s még ráadásul neki adja a«t a« angyali teremtést.« Egy ideig uralkodott még az izgalom, Diajd rendesen folyt tovább az ünnepély. A rendező hölgyek szerfölött meg voltak elégedve a bevétellel ós sok ilyen esetet kivántak. Legboldogabbak mégis a fiatal lányok voltak; nem kellett már féltékenykedniük a szép amerikai lány miatt, nevetgéltek és vidaman tréfáltak udvarlóikkal, a kik bűnbánóan visszatértek hozzájuk. Bőr vadász kabátok legjobb és legszeb kivitelben kapható, úgyszintén bármily szinü b őrből, szőrme bélés, vagy anélkül mérték szerint készíttetnek Schweiger Sándor szűcs mesternél Keszthelyen.