Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

V!l. évfolyam. Keszthely, IB03. november I. 44. szám. SZEHKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL. • volt gszti. IblH.ézb. epületében. K óBirut i>k»i k N/.ei-Uesr.tJisf'g cini.^re^ PénzesufcalvAnyoki*' hirdetési niec l.izAsokn i. r -l<I Hiiiáni.VkKi a kiadóin hihHiox kérUiik Hézlrntokat nem adunk vlurtr, I.A I'TIILAJDONON ü Ti' T Z J Ó Z S Y »". f ICI.ICI.ÖM sy.ICKK BSZTl'l NÉMETH JÁNOS. K. 1 A I> Ó SIJJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak. Egész évre 10 kor. — f éne 5 „ — „ Negyed érre 2 „ 50 „ 1 £gyes szám ára 20, Nyiíttér petitsora alku szerint. A világot megváltó socialdemokíatak gyűlése. A pirosplakát és a verőfényes őszi délu án tömeget gyűjtött mult vasárnap délután a Vásártérre, hogy a socialdeniokraták hazátlan vitézeinek beszédeit meghallgassa. A szónok, eg}' borotvált képű idegen, a fanatikusok bőségével ontotta a szót. Ecsetelt, színezett. Kent, fent. állitott, tagadott, nem bizonyított, de nagyobb emóciókat a tömegben nem is tudott kelteni; vegyes hangulatot és érzü- I letet igen. De ennek a konstatálása nem anynyit jelent, hogy a »soci kirándulások-« at is összetett kézzel nézzük, mert a kirándulók tűzzel játszanak. A tűzről pedig tudva van, hogy perzsel, hogy éget és ha elhatalmasodik, nem kérdi, hogy kié a holmi. Kzt pedig a tűzről azért mondjuk, hogy jó clii:e *fig\ elmeztessiink, mikép a piacra kidobott szemet, a rothadást keltő áru tüze gyakran éppen azoknak okoz mérhetetlen kárt, akik abból hasznot* húzni reméltek. Azt elismerjük, hogy a tisztelt szónok ezúttal »rettenetesen« mérsékelten»dolgozott.« Elmondta, amit mi régtől fogra beszélünk, hogy sinvlődik a nép, amely szegény és gondozatlan. Elmondta, amit mi sohasem vallottunk és ma. s«m és a jövőben sem fogunk vallani, hogy a szegénységnek egyedüli oka az »ur< és a >csuha.< Elismerjük, hogy ezúttal nemcsak az >urak«-ról, de a »csuhá<-ról is mérsékelten vélekedett, de már azt nem volt ereje elhallgatni és frázisainak cicomájaként sietett is felemlíteni, hogy a Festetics grófok kevesebb adót fizetnek, mint a szegény ember és azt sem felejtette el, hogy az »urak« a »papok< udvarairól kutyák marják ki a didergőt, az ínségest, a munkát-; kérőt. Azr nem is emiitjük. hogy végig' harap. dálta igazságszolgáltatásunkat, hanem azt igen is elmondjuk, hogy nem t^ud-juk, mikép az első nyilvános kirohanásaik után e másodikban, minek kell tulaj cíonitanunk a mérsékelt hangot, mert az a lap, a » Népszava,« egy cseppet sem oly bárány, mint amilyen báránykának á'tisztelt szónok ur ezúttal mutatta magát. Az a lap, amelyet a tisztelt szónok ur oly melegen ajánlott olvasásra. amelyet oly mebg szeretettel szorongatnak kebleikre tisztelt elvtársai és amelyről azt állította, »hogy olvasása által amegokosodik a nép«, az az újság 1 03. márc. 7. kelt számában a következőket írja : • Ne ámítsuk magunkat és ne ámítsunk senkit. Mi a (sociáldemokraták) nem kegyeimezünk a kisiparosnak, a kiskereskedőnek, . . . . . . nem vagyunk szánalommal irántuk, nem a kisbirtokosok iránt sem, hanem célunk ezenA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. A régi szüretek és szüreti népszokások Zalában. írta: Békefi Elek zala-koppányi népiskolai igazgató-tanító. (Folytatás.) A szüretet kedvesen leíró Lévay József jeles költőnknek «Szüretünk* c. versét specialiter a zalai szüretek aktusai szerint bírálva, két helyreigazításban kell részesesitenem. A költemény ezen része — egyébként igen kedvosen — következőleg hangzik : Ed fi s apám pedig a kulacsot fogja, s Icitekeri nyakát, hogy lelkét kiadja, felköszönti szépen ez a köszöntője: Adjon Isten bővebb

> szüretet jövőre ! s ugy iszik belőle. Es ekkor a pásztor, a ki oda surran, elsüti puskáját . . . Puska nagyot durran . . A fehérnép sikolt, apám iszik elébb, Azután azt mondja: »Lépjen kend közelebb!<• S a pásztor oda lép. fölhajt egy pohár bort, azután tovább megy, mert most igy adózik neki az egész hegy . . . Már is félre billent fejében a kalap', de nem gondol vele, mindig iszik ha kap s olyan lesz mint a csap, Hát először is : nálunk Zalában a gazda soha sem köszöntött, bővebb szüretrej s ugyancsak megjárta volna, aki kívánságát ugy mondotta volna a nép előtt «adjou Isten bővebb szüretet jövőre* hanem inkább azt kellett kivánui, hogy «adjon [sten szűkebb szüretet*, ugy értve t. í. bogy szűk legyen a présházban s pincében való megtérés s egyáltalán a hely, a forgolódás; szóval: szűk legyen a tér a sok szőlővel és borral bőven telt hordó, kád, stb. edények miatt. Itt említem meg közbevetőleg, hogy a zalai paraszt egyáltalán szerette az ellentétesen föladott fölköszöntési, illetve jókivánsági mondókáit, alkalmazni: igy dikciózván párbeszédben a vele kocintóval : «Isten tőlünk* (mire a kocintó íáfelelte: cdicsértessék!*) <ördög vetünk* (amire az volt a felelet: soha se maradjon !«) s azután ittak. Másodszor pedig: a szölőpász,toroknak nem ugy adózott nálunk Zalában a hegy, hogy «felhajt egy pohár bort, azután tovább megy* hanem a pohár bor felhajtása után leemelte a pásztortársával rúdon hordozott 1 vagy 1 és fél akós hordóját és belemérette a holdszám szerint még a régi chegy-ártikulusok*-ban megállapított, a szőllő őrzéséért (zalai kifejezés szerint ckerüléséért.*) természetben járó pintjeit (2 pintes is van a mértéke!) és még «szerzést» is