Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

BALATOKVIDEK 1903. októW 18. Emlékbeszéd Deák Ferenc százados születési évfordulójára. Tartotta: HERTELENDY FERENCZ Zalaegerszegen, 1903. október 17-én a törvényhalósági bizottságnak díszközgyűlésén. Méltóságos Főispán ur! Mélyen tisztelt közgyűlés! Egy évszázad tünt le azóta az időknek végtelenségébe, hogy az Isteni Gondviselés egy kis bölcsőben, egy parányi életnek születésével, anuak vékony szálaihoz fűzte Magyarországnak újjászületését is. Egy évszázaddal ezelőtt a mai napon született vármegyénkben, Söjtörön Deák Ferenc; e napon hajolt bölcsője fölé szeretettel, de elhaló megtört szemekkel a szegény anya, — kit a kifürkészhetetlen isteni akarat nővére, Klára által helyettesitett, őrangyalául rendelvén a kisdednek és egyúttal a magyar Haza sorsának. Ebben a bölcsőben ringott a kis csecsemőnek első szunnyadásával a magyar nemzetnek ébredése is. Mi, T. Kgy.! e lepergett évszázadnak záróráján összejöttünk mély hálával lelkünkben az Isteni Gondviselés,— és tartozó kegyelettel szivünkben, Deák Ferenc emléke iránt, — mert ennek az emléknek kegyeletes megőrzése nem egyedül egy politikai irány örököseié lett. hanem édes mindnyájunké, mert az egész magyar nemzetnek hazafias közérzése ápolja halhatatlan nagyságának emlékét, mint ahogy O egész életét a Köznek és a magyar Hazának szenteléü És talán nem a véletlen. — de a Gondviselésnek keze intézte ugy, hogy épen ma egyesüljünk itt, hazafiúi gondokkal agyunkban és erős bizalommal karjainkban, — édes hazánk jövője iránt! Szálljon alá égi malasztként az O nagy szelleme és érintse parányi voltunkat, hogy legyen, mi életében volt: vezetőnk ma is a személyes vágyak önzetlenségével a hazaszeretet nagyságában és a megfontolás mértékével a céltudatos munkában! De szálljon alá nagy lelked különönösen én reám, a leggyengébbre, kire a legnehezebb feladat hárult, — nem azért, hogy dicsőségedet méltóan elzengjem, — nem! — hanem hogy a tehetség lii ján ihlet töltse el és tegye fogékonnyá lelkemet, hogy életednek nagy munkájából — bölcseségednek tárházából csak annyit is megérthessek, hogy Te végcélban egy olyan ideált állítottál fel magadnak Magyarország nemzeti kiépítésének tervezetében, amely ideált csak igaz realitással lehet elérni és biztos fundamentumon maradandóvá tenni mérlietUn időkre. Ihlesd meg és világosítsd meg agyamnak gondolatvilágát, hogy életednek és munkádnak tanulságait legalább részben átértve, felismerhessem öntudatos törekvésednek útját és végcélját 1 T. Kgy.! Nem tekinthetem feladatomnak sem Deák Ferenc életrajzi adatainak felsorolását, sem az ő hatalmas egyéniségének, mérhetetlen tudásának, puritán jellemének méltatását és még kevésbbé döntő politikai munkásságának vázolását; hisz nemcsak mi, itt otthonának kis határai közt, — nemcsak az egész magyar nemzet,de a nagypolitikai világ is ismeri az ő életét és a magyar történelmi alakulásra irányi tó államférfiúi tevékenységét, amely közvetve — azon nagy ltí48-iki politikai és társadalmi átalakulás után, mely közép Európának állami és nemzeti elhelyezkedését megelőzte, még ez utóbbira is befolyással volt. Azért szinte vakmerőségnek tartanám, ha igénytelen ajkak, felületes készültséggel és gyenge tehetséggel vállalkoznának arra, ami a búvárkodó és oknyomozó történetirónak feladata. Én az enyémnek, T. Kgy., egy emlékbeszédnek szűk keretében csak azt tekinthetem, hogy lelki szemeim előtt vonultassam el Deák Ferencnek életét, kiragadjam abból azt, ami tanulságot tesz arról, hogy

ran kell szeretni és szolgálni a Hazát és igy szivünkből, a hálának forrásából fakadjon az <) példáján a nem szűnő lelkesedés, hazaszeretet és elhatározás annyit tenni és áldozni e véráztatta édes anyaföldért, araennyi mindenkinek megadatott érzésében, — tudásban — és képességben! Az a százados évforduló, mely Deák Ferencet adta nekünk, nemcsak Hazánknak. de Európának is nagy átalakulási korszaka volt ! A francia forradalom uj, nagy eszméket szült. — a Nagy Napoleon háborúi uj államalakulásokat, s az ezt követő reakció uj nemzeti és tái'sadalmi aspirációkat teremtettek, melyek feltartóztathatlanul törtek elő, összetörve századoknak elkorhadt kereteit. Hazánk történelmének egén is az elborult alkonyatra az újjászületés derengő hajnalán három uj csillagunk tünt fel : egy tündöklő üstökösünk, mely izzó testével és mindent magával ragadó pályájával egy fénysugárt hasított a nehéz felhők között, — egész uj világot tárva tél s kizökkentve történelmünket is régi körforgásából; ez volt Kossuth Lajos. Es volt egy hulló csillagunk, mely fényével egy más keresztutat jelölt meg, s bár aláhullásában önmagát emésztette fel, világossága visszamaradt, — s haladásával és alkotásával szétoszlatta a sürü ködöt, mely a hajnalhasadást gátolá: ez volt Széchényi István! De volt egy álló csillagunk, mely ragyogásával és nagyságával vonzkörébe kényszeritette ellenállhatatlanul mindazt a fényt is, melyet társcsillagai árasztottak és melegével feloldotta az utolsó ködpárát, — a hajnalpír elönté az eget s birodalmát csak akkor hagyta el, midőn átadhatta azt teljes világosságában a napnak: az alkotmányos szabadságnak ; ez volt Deák Ferenc !!! S bár e három csillag pályafutásának, fényének és vonzkörének összhatása adta meg Hazánk alkotmányos életének felvirradását és történelmének kialakulását, én ez alkalommal éa e mai napon csak Deák Ferenc pályáját kísérhetem figyelemmel, hogy megállják egy futó pillanatra nagy munkájának végeredményénél: a kiegyezésnél! T. Kgy. ! Mindazon szerepkörön csak átsiklanom lehet, amelyet Deák Ferenc fiatal erővel, sok készültséggel és kiélesedett ítélőképességgel betöltött, — ugy e zöld asztaloknál Vármegyénk akkori közgyűlési termében, — mint utóbb az országgyűléseken, mint e vármegyének, később az ország szivének a Főváros belső karületének követe. Nem is akarok kiterjeszkedni közismert munkásságára, mely őt csakhamar vezérré avatta, csak egy tényt kell megállapítanom, hogy e vezérszerepnek alapja: önzetlen hazaszeretete, eszköze: nagy tudása volt, mely érdemek előtt még politikai ellenfelei is meghajtották elismerésüknek zászlaját! Nem akarom vázolni az 1832—36-iki országgyűlésnek nagy jelentőségét, amelyen Deák Ferenc alig 30 éves korában jelent meg mint megyénk küldöttje Pozsonyban, s neki a közszabadság és közteherviselés szabadelvű kérdéseiben döntő szerepet juttatott; s sajnos, nem lehet kitérnem korlátolt időmön belül az 1843-iki eseményekre és közgyűlésekre vármegyénkben, midőn követi kiküldetését szent meggyőződése szerint el nem fogadhatá, ami csak az ő nagy lelkének nemes érzését és később is kitűnt állhatatosságát és határozottságát árulta el, sem az 1848-iki nagy időkre és a szabadságharcra, mi nem lehetett tere Deák Ferencnek, a törvényes jogfolytonosságnak és alkotmányosságnak, •— és nem a fegyvernek — volt embere. Még kevésbbé lehet itt kitérnem az 1861-iki és 65-iki országgyűlések nagy vitáira, az ő halhatatlan feliratára és húsvéti cikkére, avagy az lö67-iki tevékenységére, hiszen mindezekkel nemcsak a történelem, de egv egész külön Deák-irodalom foglalkozott! Csak annyi legyen T. Kgy. e nagy küzdelmek békekötéseként felemlítve, hogy Deák Ferenc bölcsesége és állhatatossága az ltí48-iki törvényekben gyökerező jogfolytonosságnak szilárd fentartásával helyreállította újra alkotmányunkat, — az első felelős magyar minisztérium megalakult, — a kiegyezés törvénynyé vált — és Magyarországnak ismét volt és van Szent István koronájával felkent királya! T. Kgy! ennek a kiegyezésnek, mint jelenlegi alkotmányunk alaptörvényéének bár voltak ós vannak ma is, — mint megteremtett alapnak — politikai ellenfelei, de ez nem vonhat le semmit annak érdeméből, ki azt megalkotá! Hiszen nincs nemzet, a melymek életében és fejlődésében az összes tényezők, — ha a célban egyek is, — egyek lettek volna vagy lehetnének ugyanazon politikai irány kijelölésében és követésében. Én ennek a nagy alkotásnak méltatására attól merítem annak helyes megCe g u j a b b, í £egszebb és > £egclii?atosabb ( a szepesi lenvászon ufánzaíu mely különféle alakokban és szinekben ** & & @ rendkiüli nagy választékban l^ap^ató »r s&srássK? sósssf im könyv*,papír-, iró- és rajzszerkereskedésében Keszthelyen'