Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

1903. október 18. 3. ítélését, ki arra legilletékesebb lehetett; magától Deák Ferenctől . ki 'annak állította oda az 1867. XH-ik törvényt a minek ő gondolta és a mi az valóban : alapnak és e szavakkal védte Pestváros képv. testülete és tanácsa küldöttsége előtt 1868. jan. 1-én: > Nehéz még a feladat, bizonytalan a jövő, mert fájdalom, a hazának sorsát nemcsak egyedül a hazai, hanem az európai események fogják irányitani vagy megbontani. Arra kérem az Egek? Urát, mentsen meg minden bajtól bennünket, s szállja meg a hon polgárainak lelkét, hogy ezen szabadságot, melyet elértünk, ne csak megtarthassuk, hanem tovább fejleszthessék, s a haza javára mentől gyümölcsözőbbé tehessék ! S ha van az evolutió tanának jogosultsága, T. Kgy.! ugy az a nemzetek életében van meg, — ezt Deák Ferenc igen jól tudá, — mert a modern államéletnek fejlődése megállást nem tür el, ha a megállással egyúttal elmerülni nem akar és nincsen és nem lehet oly törvény, institutió vagy alkotmány, a melyik a kornak, — társadalomnak, — művelődésnek, — bel- és külső nagy nemzeti jogos törekvéseknek evolutiójához alkalmazkodni ne volna kénytelen. És aggódó lélekkel állok meg itt, j T. Kgy.! — és azt hiszem ezen komoly hazafiúi aggodalom mindnyájunkban közös, — mert a fel nem tartóztatható evolutió, — a közel négy évtizeden át megállott és igy talán visszaesett nemzeti életünknek, midőn friss levegőt, uj lökéstkivánt adni, —vájjon megtudják-e tartani a kellő mértékét annak, hogy ezen fejlődés alkotmányos institutióink keretében elhelyezkedjék ? Avagy szét fogja zúzni azokat, de vájjon azért-e, hogy a romok uj lépcsőket képezzenek alkotmányos szabadságunk ideálja, felé, — vagy azért-e hogy a romok eltemessék nemcsak fejlődésünket, de szabadságunkat is ? ? Végzet-e az ? T. Kgy, vagy Isteni Gondviselés ? mely a nemzeteknek sorsát intézi, hogy éppen most egyesülünk itt az aggodalmakban, midőn egyúttal egyek vagyunk a »Haza Bölcse< emlékének áldozat hozásában?!! Én, T. Kgy. lekiidöm lekemben a fojtó aggodalmakat, hogy a hazafias érzésnek,, — erőnek — és reménynek adjon hetyet és nem a félelem a Végzettől, de bizalom az isteni Gondviselésben batja át az egész valómat. — Igaz meggyőződésemmel annak tekintem Deák Ferenc alkotását, a minek ő maga nemcsak kigondolta, de tételes törvény erejével is felruházta, egy nagy méretű alapnak, melyben elfér a nemzeti evolutió; és ha ezen alapon tovább — és végre felépítettük az önnálló szabad magyar nemzeti államot, mégpedig erősen és összedőlhetetlenül, — s duzzadó erőink uj evolutiótfognak követelni, akkor ismét itt lesz az ideje uj szárnyakat és csarnokokat emelni a hatamas Nagymagyarországnak ! ! Ezen meggyőződésem annál szilárdabb, mert nem csak hiszem, de érzem és tudom, hogy e pillanatnak nehéz aggodalmait osztatlan öröm és hozsanna váltandja fel, hacsak azon nemzeti aspirációink megvalósulhatnak, amelyek ezen alap keretében megvalósíthatók ! Ezen törekvéseknek vezérlő gondolata ismét csak az lehet a mit Deák Ferenc mondott: Amely jogokat egy nemzet ugy veszített el, még visszaszerezlietők, de a melyekről önként lemondott, azok örök időkre elveszettek! Ezért egyesit itt minket T. Kgy.! minden politikai ós közjogi különbség nélkül Deák Ferencnek emlékezete, a ki nemzeti fejlődésünknek alapját megveté!! S ha a nemzet törvénybe véste nagy fiának halhatatlan érdemeit, mi meg szivünkbe véssük Deák Ferencnek halhatatlanságát! És hogyne lennénk mi egy«k ezen érzésben, midőn Kossuth Lajos ciprus ágát küldte levelében Deák Ferencnek sirhalmára, a melyben ezt irá : >A nemzet határtalan bizalommal volt Deák jelleme, becsületessége és hazafisága iránt; Deák Ferenc erkölcsi nagysága oszthatatlan nimbusszal veszi körül emlékezetét, mert az ő önzetlen becsületességébe vetett nemzeti bizalmat ő nemcsak mindig megérdemelte, hanem diadala után is igazolta.* S vajba e nehéz gondteljes időkben igennel felelhetnénk Szász Károlynak Deák Ferencről irt ódájának végső soraira: Ha lesz-e még hü, nagy, bölcs, mint Te voltál? Lesz-e igaz, ki nyomdokodba lép ? Jj templom áll megint, benn' áll az oltár, jjIdőzni van hová jöhet a nép ! jJ tér szabad, mit elzárt volt a rontó Vad ár iszapja; nyitva a sorompó! Ha lesznek nagyjaink, ha hőseink : Neked köszönjük, hogy élünk még int! Igen / lesznek még nagyjaink, kik az ő példáján haladva, evolutiójában vezetni fogják e nemzetet, mert nem veszhet el ez ország, mely ezredéves történelmében és fejlődésében mindig az igazságnak, törvénynek és szabadságnak, de egyszersmind egész müveit Európának — szolgálatában állottT. Kgy.! azzal zárom beszédemet, a mivel Deák Ferenc 18öü-ben Kazinczy Ferencnek születési ünnepén a felköszöntőket zárta be e szavakkal: > Lakoma után imádkozni kell. Az én imádságom három szóból áll: Éljen ahaza!< — Imádkozzunk mi is T. Kgy.! az O százados születési ünnepén és fohászkodjunk a Mindenhatóhoz a Hazáért, a kit O mindenek felett szeretett. Imádkozzunk : — Éljen a Haza!! — Deák Ferenc ünnepély. Zalaégerszeg, 1903. okt,. 17. (Kiküldött tudósítónktól.) Zalavármegye ma ünuepi díszt, öltött, nagy szülötte, kásánk kiválé szervező és alkotó nagy fiának Deák Fereuc születésének századik- évfordulója alkalmával. Zalaegerszeg városa már 16-án este teljesen lobogódiszt öltött, Kirakatok és magánházak ablakai feldíszítve s Deák Ferene kisebblaagvobb arcképével ékesítve. A lobogók közt vannak váresi színűek (kék zöld) megyei (kék citromsárga.) Ünnepélyes hangulatának külsőképpen is kifejezést adott, amennyiben a város közönsége a házakat ujjá tatarozta, az utcák kövezete rendeztetett, a Deáktér, mely Zsolnai-féle téglákon nyugvó Ízléses vasrácsozattal lett körülvéve a város SsepitőEgyesülete és a zalamegyei nemesi pénztár áldozatkészségéből, teljesen elplaniroztatott, a templom körül lévő t.ór szintén teljesen rendbe lett hozva. Az ódon vármegyeháza is kellemes külsőt cserólt, belülről tatarozva; a gyűlési terem is áttisztogatva, az elnöklő főispán, alispán és> az előadó jegyzői kar számára egy állandó dobogó lett készítve. A vidékről érkező vendégek részben már 16-án este megérkeztek. A nagy számban megérkezett hivatalos vendégek részére lakások előre elkészíttettek, legnagyobb részének a város közönsége készséggel ajánlotta fe! lakásait s saját iniciaturájából fényes .kivilágítást rendezett. A megérkezett nemesebb vendégek közül a következők neveit, sikerült följegyeznünk : Festetics Tassilo gróf, István Vilmos dr. megyéspüspök, a kormány képviseletében Széli Ignác államtitkár, főrendiház kópviselóben Ernuszt Kelemen, a képviselőház képviseletében Csávossy Géza udvari tanácsos háznagy ós Szüllő Géza orszgy. képviselő, A tudományos akadémia képvisoletóben Szóchény Béla gróf: Vasvármegye Küldöttségét vezette Bezerédj Dénes, tagjai voltak Mesterházy Jenő ós Mesterházy Gedeon. Veszprém vármegye küldöttségét vezette Kollár Sándor veszprémmegyei főjegyő, tagjai voltak Fischer Károly birtokos ós Rhédey Gyula dr., ki egyszermind a veszprémi káptalant is képviselte: Vara«d vármegye képviseltében Bolloscvich alispán, varasd városa képviseletében Breitenfeld polgármester. Továbbá Nedeczky Jenő, aki Deák Ferenc legközelebbi rokona, Halbik Cyprián. KollerMiksa bencés apátok, Horváth István dr. szombathelyi kanonok, Tóth József dr. püspöki titkár ; Boda szentszéki jegyző, Dunszr Ferenc dr. keszthelyi apát, Putteányi Géza báró, Falk Ernő dr. stb. Az ünnepélyes istentiszteleten a szent, misének pontifikálását István Vilmos dr. szombathelyi megyés püspök vállalta el, aki már 16-án, vagyis pénteken délután érkezett meg Zalaszentivárra, a 4 órakor érkező vonattal, Horváth István kanonok ós Tótli József dr. püspöki titkár és Boda Miklós szeutszéki jegyző kíséretében. Az állomáson fogadására megjelentek Jankovich Lá-zló főíspáu, a vármegye nevében Csertán Károly alispán, a járás képviseletében Thasuy Lajos központi főbiró, a plébánia nevében Legáth Kálmán és Zalaegerszeg városa képviseletében Várhidy Lajos polgármester, Csák Károlj' dr., Czinder István, Szigethy Elemér városi ügyé«z és Cseutericz Béla rendőrfőkapitány. As állomáson a megérkező püspököt Csertán Károly alispán pár szóval üdvözölte ; az üdvözlés után pedig a fogadására kiment tagok kíséretében A püspök ur ő mélts. pár percnyi rövid idösés után saját díszkocsiján, amelyet már pénteken előre küldött, hajtatott Zalaegerszegre, ahol a lakosság szorongva várta már még nem látott föpásstcrát. István Vilmos dr. megyés püspök a plébánia házba szállott meg, ahol a helybeli papság fogadta Kun Vilmos hittanár vezetése alatt. Este István Vilmos dr. a plébánia házban szűkebb körű vacsorát adott, melyre rokonai, jó ismerősei és a Zalaegerszegen lakó iskolatársai voltak hivatalosak. R-ggel 8 órakor több látogatást fogadott, 9 órakor pedig a zalaegerszegi kerületbeli papságot fogadta. Pontban fél tíz órakor a megállapitotprogramm szerint a vármegyeház nagytermében a vármegye összes bizottsági tagjainak részt vételével megnyitotta Jankovich László dr. gróf főispán a díszközgyűlést. Megnyitó szavaiban felolvasta a megjelent vendégek, küldöttségek neveit és megjelenésökért hálás köszönetét fejezte ki, reá mutatott Deák nagy alkotó szellemére, mint akinek a nemzet anyny.it és mindent köszönhet. Majd indítványozza, hogy miután a váratlan rossz idő miatt a azobor elé kivonulni nem lehet, a vármegye alispánja több bizottsági taggal a vármegye, a tud. akadámia, stb. koszorúját tegye le a szobor talapzatára. Elfogadtatott inditAánya. Az összes bizottsági tagok a meghivott vendégekkel egyetemben — a megyeház főkapujától — a tűzoltóság által a templom bejáratáig vont kordon között — főispán vezetése alatt a templomba indult. A templomban *z első sorokat Festetics Tassillo gróf, Széchenyi Bála, Széli ignác, Csávossy Béla és a többi küldöttségek, majd a vendégek a bizottsági tagok ültek. A nagyközönség a templom két oldalán. I