Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

2 BALATOKVIDIX Mert az tény, hogy a bizottsági tagoktól nincs is jogunk annyi ügybuzgalmat, fáradságot és komoly munkát várni vagy követelni, raint az olyan városi tanácstól, melynek ez hivatalos kötelessége. Annak a constatálása elől sem zárkózunk el, hogy egy rendes városi tanács munkája szükségképen eredményesebb kell hogy legyen abból az egyszerű okból, hogy neki vannak olyan jogai, van sok olyan eszköze és alkalma vagy módja, amik a nagyközségek elöljáróságának nem állanak rendelkezésére. Ha egy városi tanács ajánl vagy ellenez valamit, szavának mindenesetre nagyobb súlya van, mint egy bizottsági tag fels7Ólalásának s véleménye nincs ugy kitéve a véletlennek, mint emezé. Mindezeket mi nagyon jól tudjuk s ha más nem tette volna meg, mi magunk vetettük volna fel az >r. t. v.« kérdését, de . . . nem most. Még most nem. Mert nálunk a viszonyok erre még nem érettek. Elsősorban azért nem, mert hiányzik a legfőbb dolog: a pénz. Másodszor azért, mert nincs meg az az erkölcsi vagyonunk sem, amelyre pedig okvetlenül szükség van ott, ahol egy, jogokkal meglehetősen dúsan felszerelt városi tanács intézi a közügyeket. Mert a dolog ugy van, hogy a rendezett tanácsú városokban épen azért, mivel a több tagból álló tanács szava igen sokat nyom a latban * ügykezelése gyorsabb és merészebb, fokozott mértékben van szükség az ellenőrzésre. Mig a nagyközségeknek általános hibája a roppant lassúság, a rendezett tanácsú városokban viszont igen gyakori jelenség az 3Ihamarkodottság. S ez talán még nagyobb baj, mint amaz, mert nehezebben igazítható helyre a tévedés, s mire az igazán helyes és jó tanács előbukkan, már késő. De vájjon számithatunk-e mi erre a fegyelmezett, pontos, gyors javásu ellenőrzésre ? Hiszen ha ez megvolna, nem volnánk olyan viszonyok közt, aminők közt most vagyunk. Ha most, amikor az elöljáróság csiga lépésekben halad — néha visszafelé is — s gyér terveit meglehetősen pongyola öltözetben, sokszor meg éppen egészen öltözetlenül lépteti elő, most nem tudunk kellő ellenőrzést gyakorolni, mi lenne az esetben, ha egy nagyobb tekintélyű hivatalos apparatus ügyesebb formában, nszemkápráztató debatteriával vonultatná fel esetleg jó, de esetleg rossz, veszedelmes, káros szándékait? Ma legalább nem történik semmi elhamarkodva, — a jelszó: inkább soha mint hamar, de a rendezett tanács teljesen önhatalmúlag járhatna el, s még az idő jó tanácsára sem lehetne számi tani. A rendezett tanácsú várossá leendő átalakulásról meggyőződésünk szerint majd csak akkor szabad beszélni, ha a községi gyűléseken bebizonyul, hogy van ellenőrzés. Erős, komoly, alapos, lelkiismeretes ellenőrzés és számonkérés. De amig egy nagyközségben megtörténhetik az, hogy ma a tegnapival ellenkező határozat születik, bizottságok alakulnak, hogy soha össze ne jöjjenek ; autonom törvények (lásd a kö vezésről szólót) éveken át heverhetnek vógrehajtatlanul; összedőlhet a kórház és kivetik a pótadót villany-világitásra villany nélkül; a legelemibb hygieniai követelmények figyelmen kivül hagyatnak egy fürdő városban, addig kár beszélni is az »r. t. v.t-ről. Mert ilyen he lyen az ellenőrzés hiánya csak még jobban megnövelné a klikkezésre amúgy is hajlandó rendezett városi tanács párturalmát. A fürdő kibővitése, a park melleti bűzös, maláriás nádas kiirtása illetőleg fásítása, a csatornázás, szinbáz. világítás, kórház es piac ügye mind olyan dolgok, melyeknek véghezvitelére annyi pénz kell, hogy a trendezett tanácsú város> instructiójára nem jut egy fillér sem. S egyébként is mindezeket megcsinálhatja egy nagyközség is, ha arra való ember akad — s a képviselők gyakorolnak egy kis ellenőrzést s tanúsítanak egy kevés ügybuzgóságot. Ezen a kettőn tordul meg a vásár. Ha a nagyközségi gépezet lassú, lehet azt szorítani, hajtani; ha a vezető kéz gyenge, lehet azt megfelelővel pótolni. Ha ez megtörténik, akkor aztán majd kitetszik az is, hogy csakugyan teljesen hasznavehetetlen-e a mai szervezet s van-e szükség az »r. t. v.«-re, vagy hogy elég-e egy kis változás. Mi az utóbbit hisszük. Szociális tanulmányok. in. *) Egészítsük ki a mondottakat, a szocializmus viszonyát, az államhoz, mielőtt a valláshoz való viszonyát tárgyalnék. Láttuk eddig, hogy a jövőnek tervezett szociális állama nem biztat az ember legkevesebb birtokának, a szabad akaratnak birtokbau való hagyásával, hogy a kényszerzubbony az, melyet fegyházban húznak a most szabad emberre. A mai rend, a mai állam és társadalom teljes megsemmisítésére törekszik, melyet pedig nem elpusztítani, csak helyes mederbe terelni igyekszik a keresztény, az igazi emberbaráti szociálizmus. Az igazi szociálizmus nem ismer határt; annak vidékre küldött apró szónokocskái bár nagy hangon hirdetik a magyarságot, a hazaszeretetet, nem mások, mint az ember félrevezetésére küldött gimplifogók. Mindent meghagynak, mihez az általános emberi érzés, mig csak egészen el neui vadult, nem enged hozzányúlni : Istent, hazát, birtokot, földet, tőkét — mindent. De ha már megfogták a gimplit, akkor azután azt teszik vele, amit akarnak."Levágják szárnyait: az eszményeket, melyek mindig "lelkesítették az emberiséget, és aki kardot rántott volna azelőtt hazájáért, most a hazátlanok és nemzetköziek szolgalatában majd még ellene *) Lásd lapunk 37. és 39. számát. Szerk, véghez, hogy a jó rokonok a pokol fenekére kiv«nn;,k bennünket. Miért vágyódik a pesti ember a nyaralas uifn? Nemcsak a rossz levegő, a fülledt lakás az, a mi a fővárosból elűz bennünket, ezeknél sokkal több. Azért hagyjuk el Pestet, hogy néhány hónapra teljesen átalakuljunk, inás levegők szívjunk, más arcokar lássunk, hajt bennünket az «uj benyemások után való vágy,» ez a hatalmas ösztön, mely mindnyájunk ielkében ott lappang, de a legtöbb embertársunknál majdnem egészen kiöli a kényelemszeretet, a közönyösség, a nyárspolgári egyhangú élet. Hogy e vágyunkat kielégítsük, legjobb utaznunk. Ismeretlen tájak, ismeretlen városok, ismeretlen emberek látása, szóval egy teljesen idegen környezet az, a mi a munkától, idegességtől agyongyötört testüuket-lelkünket legjobban felfrissíti. A vidéki ember sokkal kényelmesebb ós egészségesebb életet él, mint, a nagyvárosi, akármennyit, dolgozzék is. A pesti ember, ha nem született többszörös háztulajdonosnak vagy bankigazgatónak, nagyon sokat kénytelen dolgozni, s mig a vidéki élet szórakozásai pihentetik az embert, addig a nagyváros színházai, hangversenyei ugyancsak erős idegmuukát követelnek tőlünk. Ezért, nálunk még az aránylag sok szórakozás mellett is időnek előtte fásultakká, blazírtokká leszünk. Az utazás egészen átalakít bennünket. Pár liét alatt egészen más emberekké válunk. Egész életünk, társadalmi helyzetünk, a környezet., kolle^HÍ vagy baráti kör, melyben az eszt-ndő legnagyobb részében élünk, egész más világításban jelenik m«g előttünk. Szinte olyan viszonyba jutunk önmagunkkal szemben, mintha külföldön utazva uein jutunk magyar újsághoz s a nagy német francia lapokban vagyunk kénytelenek magyar hírek után böngészni. Az utazás müve zetét azonban meg kell »tanulni.c A legtöbb ember unja magát utazás közben, csak hiúsága nem engedi annak bevallását. A magyar ember nem szeret és nem is tud utazni. Mikor utazásainkról mesélgetünk, hallgatóink irigy szemmel szoktak nézui bennünket s elég gyakran halljuk a sóhajt: »Iitenem, de boldog is az, aki utazhatík.» S ha szavukon fognónk őket, barátaink legnagyobb része vonakodnék meleg fészkét, megszokott baráti, rokoni körét elhagyni, rendes életrendjét, megbolygatni s heteken, hónapokon át szállodai, vendéglői életet élni, nem is említve a vasúti utazás kellemetlenségeit. Nem annyira a pénzhiány, mint inkább a kényelemszeretet, az ismeretlentől való félelem az, a mi a legtöbb magyar embert, falujához, városához láncolja. A mi kényelmes, közömbös természetünknek jobban megfelel az, hogy nyaranként apró falucskákban huzzuk meg magukat vagy pedig fürdőhelyeken vesztegelünk heteken hónapokon át. Nem csoda tehát, ha augusztus második felében mindenki sóhajtozik kényelmes pesti lakása, jó vendéglője, kávéháza, színháza után ; torkig vagyunk a falusi idillikus élvezetekkel. A fővárosi ember hamar ráun a falura, niucs érzéke annak intim bájai iránt, hiányzanak gaz dasági alapismeretei. A vidéki élet, a nyaralás megunását okozza az is, bngy nálunk a legtöbb vidéki helyen kezdetleges viszonyok vannak. A nyara lás majdnem mindenütt sok kellemetlenséggel jár. Nem tekintve Keszthelyt, Siófokot s meg néhányat, a Balatonmellóki fürdők ós nyaralótelepek legtöbbjében is igazán ázsiai állapotok vannak. a. szállók piszkosak ós zajosak, vendéglői ételek ehetetlenek, s emellett a kizsákmányolás, rablás, zsarolás a legtöbb helyen virágkorát éli. Kétségtelen, hogy a Balatonvidék természeti szépségek dolgában versenyez a svájci és felsőolaszországi tavakkal, vize is páratlan gyógyhatású, de őszintén szólva a szállói, vendéglői és közlekedési viszonyok olyan primitívek, olyan kevéssé nyugateurópaiak, tjogy ugyancsak jó erős adag magyarságra van szükségünk, hogy a francia vagy olasz tengeri fürdőket ismerve a Balaton mellé jöjjünk nyaralni. Ilyen állapotok közt turistaforgalmat, mely a Balatonpartot igazán élénkké tenné, nem remélhetünk; itt még csak ««vendégnek* jó lenni, nem turistának. Képzeljünk csak egy családot, mely egy árva lelket nem ismer" a Balatonvidéken s a természeti szépségek élvezése végett egy két hetet akar a Balatonnak Gazdasági naplók dúsan aranyozott táblával az I. éves gazdászok részére, valamint mindennemű gazdasági tankönyvek kaphatók Sujánszl^v (József ^önpu., papír--, író- és rajzszer kereskedésében Keszthelyen-