Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

1903. október 11. is fog fegyvert. Az igazi szocialista nemzetközi mindig, és álmaikat csakis nemzetközi uton valósit liatnák meg, t- i- akkor, ha egyszerre valamennyi kultúrállam elfogadná a szociális államformát.. Ez azonban, egyebeket nem is említve, már azért is lehetetlen, mert. oly óriási tömegek, minőket a mai kulMiríllauiokban látuna, lehetetlen, hogy egyszerre, záros batáridőre teljesen egyformán gondolkozzanak. Hát a nemzeti érzés és féltékenység, egyes jiemzotek egymástól való idegenkedése, sőt gyűlölete egyszerre megszűnik, mintáz égi karmesternek botütésére: h villám csapására az erdő s mező lakóinak szava ? Hiszen a sovinizmus soha nagyobb, a nemzetek önnállóságra törekvése soha lángolóbb nem volt, mint ma, «a szociális eszmék diadalmas előrehaladása* idejében. Testvér, elvtárs: ez a cirne a szociáüstáknak eg} más között. Da azért az olasz «testvéreket « bizony kiűzték a francia testvérek mikor (néhány éve) Franciaországba mentek dolgozni ! Testvér vér folyt ott, elvtárs elvtársat, lőtt, agyon, r szociális szeretet, nagyobb dicsőségére ! Tegyük fel, liogry minden kultúrállam elfogadja a szociális államreiidet. Ki fogja iguzgatni az óriási embertömeget, mikor egy állam igazgatása is oly iszonyú munkába és gondba kerül? ! De hátha nem minden állam fogadja el ez intézményt? Mi lesz akkor a munkával? A szociális állam nagy munkakedvet föltételezvén, munkásainak jobb fizetése mellett kevesebb munkaidőt ad, és lehetőleg százimü a gépeket Hogyan fog versenyezni azon kulturállamokkal, kik többet és gyorsabban dolgoznak, mint ők ? A versenyt nem fogja kibirni. S mi enne akkor, ha háború ütne ki? Igaz, Bebel azt mondja, hogy háború a jövő államában nem lesz ; azonban ez nem a szociális államtól fog függni, hanem a körötte levő államokból. A nemzeti féltékenységet, torzsalkodást e: meg nem fogja szűntetni, sőt, nevelni fogja ; és egyes emberek harcát, igen, de nagy tömege'tót el fojtani nem lehet. Pedig aira törekesznek. Minden szenvedély, érzés, gondolkodás elfojtására. Azt tanítják, hiszik, másoknak bebeszélik, hogy a szociális államban nem lesz veszekedés, pörpatvar, lopás, iszákossag, háború, hanem kezes bárány lesz minden ember. Es ezt, akkor mondják, mibor minden vallásosságot kiölnek az emberekből. Minden törekvés, minden igyekezet erre Írásul. Pedig vezetőik is, mi is jól tudjuk, hogy egyedül a vallásosság az, mely a szenve délyeket meg tudja fékezni, legalább anuyiramennyire. Igy is ki-kitör; hát meg majd más viszonyok között, mikor már «nem lesz Istent? Az igazi szociálist,a vallástalan, istentelen. szentelni. Utazása nem kéj, hanem kinut.azás lesz. Füred, Keszthely, Siófok kivételével szállót sem talál, itt, is minden szoba el szokott, foglalva lenni. Azért vágyunk augusztus végén már Pestre* Tudjuk, hogy szobáink milyen fülledtek, de már unjuk a nyaralás kellemetlenségeit ós unalmait. S most is hasonló gondolat, jár eszemben, mint mikor Tirolban jártam : «Istenem, de szép orsaág ez a Tirol, kár hogy németek laknak benne.« Szép a Balaton is; ha felhős az ég, olyan mint egy óriási ezüstlemez, ha háborog, te»séges, mint, a tenger, partjain Ős tenyészet, szép mindkét, partja, bujósak a zalai part szőlős hegyoldalai, szépek Somogy hatalmas rétségei s karcsú, nyúlánk jegenyefái, de hiányzik a Balaton mellől vállalkozó szellemű, felvilágosult, az idegent megbecsülő nép. Birkás Géza clr. Az emberek a nagy tömeg kedvéért jó az a mondás gimplifogónak, mit uton-utfólen hangoztatnak : A vallás magánügy. Gyakorolja kiki a maga vallását, mi nem törődünk vele ós nem bántjuk. De vallásos meggyőződését, senki át ne vigye a nyilvános életbe, mert az erfurti programúi ezt m^g nem engedi. Sőt még az iskolába sem engedi bevinni ez a szörnyszülötté az emberi elmének : az iskolák legyenek mind államiak, az allam a vallással mitsem törődvén nem euged smniniféle vallásoktatást. Lássatok tisztán, t', kiket, elcsábítottak már, és ti, kikre kivetették a hálót. Mi'yen szépen hangzik e szó: mi nem bántjuk senki vallását. Es mit, teszuek tényleg? A valóság más. Nyilvános vallásgyakorlat lehetetlenné válik. A temp'omban bent, csinálhatsz amit akarsz, de ki onnan mit-ein hozhatsz. Gyermekeidet az iskolában megtanítják a szociálista tanításokra; de Istent nem t.dnak neki. Vallási, istentiszteleii célokra a szociális állam egy fillért nem ád ; s ha a templom pld. összedűl, az orgona elromlik vagy a harang megreped: az állam nem ád semmit segítségül, egyesek sem adnak semmit, mert n-m lesz magánvagyon S9mmi, csak közös vagyon és maga sem tartha'ja fenn magát, mert ezen vagyou is átmegy a közösségbe. A papság megszűnik annak maradni és majd a kényszerzubbonyban fog ő is a többiekre

1 «dolgozni.« Ha tehát beteghez hivják, haldoklóhoz, vagy más valaki szornlua rá az Ő vigasztalására -- mert azért teljesen nem fogják kiirtani a vallást — akkor bizony nem engedik, mig kiszabott munkáját el nem r végezi. Mindeme dolog elég istentelen. Es nem is én találtam ki, hanem szépen megolvasható mindez az erfurti programúiban, melyből lathaió, hogy nem bántják ugyan a vallást, de uein eugedik hogy valaki uyilvánosan gyakorolja. Elvágják kezét-lábát, aztán sz«badon eresz

1 ik Nincs is íontosabb dolguk, mint hogy megfosszák az elvtársat ég testvért minden vallástól. A köznépnek, a gimplinek, a munkásnak csalogatóul odadobják a szót, «mi senki vallását, nem bán tjük«; de igazi vezetőik irják, beszélik, tanítják, hogy a szociális állam amint megalakul, eltűnik a föld színéről minden vallás. Nem tekiutve Krisztus igéretét, hogy ég és föld elmúlnak, de az ő igéi el nem múlnak, hogy a világ végéig velünk van, — sejtettük az előbb mondottak kapcsán, hogy a szociáliztuus csak nemzetközileg volna kivihető, de ez meg nem fog történni soha. Tehát teljesen nem fogja kipusztítani a vallást, legfeljebb ott, hol megalakul a szociális állam. Nem lesz érdekesi seg nélkül talán, ha látjuk, mint, gonHolkodnak I az igazi vezetők a vallásról. Hogy a csalogatók mit fütyülnek, azt ismerjük már és nem hiszünk nekik. Az igaziak igy okoskodnak : Bolond vállalkozás volt a római birodalom részéről, hogy erőszakkal akarta elpusztítani a kereszténységet. Erőszakkal az nem megy. Másként kell hozzáfogni. Mihelyt nem lesz külömbség szegény ós gazdag között, mihelyt megszűnik a szegénység ós a nyomor, azonnal megszüuik vele a vallás utáni vágy is ; meg a vigasztalás szükségessége, meg a menyországban való hit is, mert itt a földön keresik és togják megtalálni a menyországot. A vallás pedig szépen kialszik magától. Addig azonban, mig ez megI történik, szorgalmasan iitogatják az elvtársak | szivéből a vallásosságot, jól tud^a, hogy a hitét vesztett tömeget mindenre fel lehet, használni. Vak eszköze hatalmi törekvéseiknek csak a vallástalan ember lehet. Azok a papok és apácák pedig igen jó alkalmak arra, hogy üssék őket. Nem vehetnek elégtételt, hát bátran üthetik őket. Nagy virtui, nagy vitézség ez! Ez az ó felfogásuk a vallásról. Vizsgáljuk meg, mit mond ehhez a józan, a be nem pálinkázott é«z ? Egy dologban igazuk van a főizociálisoknak : a vallás csakugyan az emberiség szükségletéből foly. De nem a vigasztalás iránti szükséglet a vallás, mint, ők állítják, hanem az igazig utáni szükséglete, vágya, óhaja az emberiségnek a vailás. Mert tudjuk hogy vagyunk s mert tudjuk, hogy véges lények vagyunk éi véges minden, mit érzékeinkkel észreveszünk szükséget érzünk annak beismerésére, hogy kal[ egy Valakinek lenni, ki mindent, létrehozott, • kmek minden alávetve van. Mig ember lesz a földön, ember h szocialista államban mindic föl szinre knrül a gondolat, az érzés, a tudatván Isten! A porszem s «z óriási világtestek hirdetik. Ember tagadná? Ember tagadja, szociálist ák tagadják, de az egész emberiség soha 1 A legegészségesebb fán is megrothad a gyümölcs egyike-másika; megró had, lehull. A társadalom is kiválasztja magából a rossz elem»t, pusziit, lehullva agyon is üti a kis fűszálakat., a védtelen intézményeket, de Isten keze és elméje alkotta intézményeket soha soha. Eg és föld elmúlnak, de Ő megmarad a trónján ; nincs az a vad rendszer, nincs olyan hatalom, nifcly letaszít,hatna onnan! Az a szóvirág: hogy a vallás magánügy csak, uem az igazi szociálizmus. Bár igy is istentelen dolog ezt hirdetni. Mig Isten Isten lesz, mindennek Neki kell alávetve lennie ; magánembernek csak ugy, mint a kúzös életnek, az államnak is, és mindennek Neki kell szolgálni. Ki ezt tagadja, Istent akarná száműzni. Őhozzá azonban emberkéz nem ér, nem érhet föl. A féreg, a por. Mást mozgatnak, mást hirdetnek a népgyűléseken, mást a pártgyűléseken, mást lapjaikban, mint a szakegyletekben. Annak, kit a vallás és haza »fogalmának» meghagyásával csábitnak magukhoz, hirdetik, hogy csak légy vallásos, semmi közünk hozzá. De amellett, hirdetik, hogy >mi nem hiszünk semmiféle megváltóban« és hogy >h poklot kinevetjük, a menyországot megvetjük*, mert, szükséges, hogy az ember a »vallásnak kisórteteitöl megszabadíttassák«. És végül, bár sokat mondhatnék, ide iktatom a legfőbb vezérnek, Bebelnek egy nyilatkozatát, melyet 1881. debember 31.-én mondott a porosz képviselőházban : tPolitikai tekintetben köztársaság, nemzetgazdasági tekintetben szociálizmus, és azon téren mit ma vallásnak neveznek, atheizinus (Isten nélküliság) a mi törekvéseink végső célja.« Aki ezek után még hisz a szociálizmus vallásosságában, naiv ember az. Iparostanoncok kiállítása. Mindig örültünk, valahányszor ez elemi népiskola homlokzatára lengő trikolor az évenkiút, tartatni szokott iparostanoncok munkakiállításának megnyitását jelezte. Vártuk az idén is. Egész eddig, de hiába vártuk. Ez idén nem lengett ott az a trikolor, mert nem volt, tanonc munkakiállitás. Megvalljuk, nem tudjuk az annyira megszokott munkakiáll:tés elmaradása fölötti sajnálkozásunkat, elpalástolni. — Nem akarjuk kutatni okát annak, bogv miért maradt el az idén ez annyira hasznos kiállítás. — De ismételjük — sajnáljak, — Mert annak a munkakiállitásnak meg volt az üdvös eredménye mindenkor. Szükséges az. — Sokat panaszkodunk iparunk pangásáról. De nem sokat kutatjuk a mélyebben járó okokat. — Ne bántsuk most se. De azt mégis csak be kell ismerni, hogy, ha a jövő iparos generációja élni és haladni akar, akkor sokat, igen sokat kell tanulni, tapasztalni és dolgoznia. Máskülönben elnyeli a nagy gyári verseny — mely-a bámulatosan fejlődött ipari (eknikával, már eddig ír óriási küzdelembe sodorta a kisipar munkásalt. Az az ipares, ki finomult Ízléssel, a kor kívánalmainak megfelelő ismeretekkel és képzettséggel megy a harcba, minden nehézségek között is meg fogja állni a kereszttüzet. Ezért harcol az elmélet terén az iparos tanonciskola, mely derék igazgatójának lelkei vezetése alatt már is szép eredményekre vezeteti. Am ott az ipariskolában csak elméleti ismereteket, gyűjthet az a napimuDkában kifáradt tanonc. Erkölcse, ízlése is szelídül. De a gyaFerencz József keserűvíz

Az ea

y:™ ,e

r