Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

1908. október 4. BALATONVIDÉK létre egybegyűltek azt az intézményt, annak jelentőségét teljesen megismerjék, felkérte Somogymegye hitelszövetkezetei szövetségének elnökét: Pallavicini Ede őrgróf ur 0 Excellentiáját, hogy vázolja gazdag tapasztalatai alapján a szövetség mibenlétét. A kegyelmes ur emelkedett ekkor szólásra. Előadta, hogy a meghívásnak szivesen tesz eleget, nemcsak azért, mert a szövetkezetek lelkes hive, hanem azért is, mert őt Zalához kedves eml kek fűzik és egyben örömét fejezte ki a fölött, hogy hozzájárulhat Znlamegye szövetkezeti mozgalmainak létesitónéhez. Beszéde folyamán háromféle szempont domborodott ki: 1) a magyar faj védelme; 2) a társadalom széttagoltságának megszüntetése érdekében az egy érdekkörbe tartozók és a hasonló gondolkodásúak egyesítése. 3) a felebaráti szeretet gyakorlása különösen a kisemberekkel szemben. E három szempont teszi ajánlatossá, söt szociális szükséggé a szövetkezetek létesítését, mert ezek erkölcsi alapon állanak. S midőn kifejezte, hogy társadalmi akció és szeretet erkölcsi alap nélkül nem képzelhető, a midőn azt mondta, hogy ezeknek hiánya a társadfclomban a gyengék, a kisemberek kizsákmányolására vezet, a szövetkezetekkel pfdig a mig egyrészt a segítség megadása lehetővé van téve, másrészt az uzsora legkülönbözőbb neme elfojtva és a könnyelmű kölcsönvétel meggátolva vau : akkor kitört az éljenzés, és sokan érezték, hogy a kegyelmes ur ismeri az életet. fiossztsan és az érdeklődés felkeltésével magyarázta ezután a magyar faj védelmének szükségét. Rámutatott, hogy a nemzetfentartó gazdaosztály ma a legkülönbözőbb formában küzd az anyegi gonddal és a szellemi szükséggel. A falu szegény és szellemi tekintetben is elhanyagolt, és emlékezetbe hozta, bog}' a szegénység korául se jár az erkölcsi megfogyatkozással, miért is vállvetett ntunkával arra kell törekedni, hogy a nemzetfentartó erő anyagi és szellemi gondozásban részesüljön. Ezután Jantsits Endre, a somogymegyei hitelszövetkezetek szövetségének titkára olvasta fel ugj'anazon szövetségre vonatkozó az 190 .'. évi zárszámadást és jelentést, amelynek adatai kétségbevonhatatlanul beigazolják, hogy ha a vármegye vezető elemei félreteszik a politikai torzsalkodások révén keletkezett differenciákat, azittán pedig közös akarattal az igazi közgazdasági ténykedés érdekében vállvetve gondozzák a magyar népet: akkor nemcsak megtalálják a közös munkában az érintkezés pontjait, hanem igazi szolgálatot is tesznek a magyar nemzeti érdeknek. Mert nem lehet elfelejteni egyetlen magyarnak sem azt, a ki a hazáját igazán szjreti, hogy csak az a nemzet tud dacolni a századok viharaival, amelynek a királysága körül erős arisztokraciája és néposztálya van. A nép, ha erős, akkor pótolja a középosztály soraiban beálló hiányokat, mert ez az az ősforrás, melyből az állami ós a nemzeti élet patokzik. S ha ez a nép, mely főuraival egyetemben századok viharait gázolta keresztül, szegénnyé lesz, akkor megfogyatkozik benne az erkölcsi érzet és játékává lesz az idegenek importálta üres jelszavaknak. Jantsits Endre magyarázatát az értekezlet zajos éljenzéssol jutalmazta, amely után Graál József a keszthelyi ipari és gazd. hitelszövetkezet, elnöke ajánlotta a szövetség megalakítását, és egyben felk rte Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselőt, hogy amint a szövetkezeti eszme lelkes ápolója a szövetség elnökségét fogadja el. Hertelendy Ferenc az előkészítő bizottság elnökségét elfogadta ós többek hozzászólása után határozatba ment, hogy a szövetkezeti szövetség elnöksége az ügy érdemében tanulmányokat tesz és azután a megalakítás céljából ülósl fog egybehívni. Miután még elnök köszönetet mondott ugy az egybegyűlteknek, mint Pallavicini őrgrófnak, a szives közreműködésért, az értekezletet a jelenlevők lelkes éljenzése közben bezárta. * * * Az értekezlet uiáu a Zalamegyei Gazdasági Egyesület szokásos közgyűlése következett. A.z előbbi tömör tömeg lassanként szétoszlott ea jelenvoltak akiket ezeken együtt látlí: szoktunk. Elnöklő Hertelendy Ferenc gazdasági egyesületi elnpk, or<z. képviselő üdvözölvén a szép számban megjelent egyesületi tagokat, a gyűlést megnyitja. Első tárgy gyanánt elnöknek azon indítványa következett, mely szerint Darányi Ignácot, mint ki úgyis mint földmivelésügyi miniszter, valamint egyszeiü gazdaként gazdaközönsógünk között kiváló szerepet töltött be a múltban ós tölt be a jelenben, s a kinek ténykedéséhez annyi dicsőség füaödik, a gazdasági egyesület diszelnökóvó ajánlja. A közgyűlés az indítványt lelkes éljenzések közt magáévá tette, s elhatározta, hogy az erre vouatkozó díszoklevelet küldöttséggel adatja át a megválasztottnak. Tárgyalás alá került a szombathelyi mezőgazdasági takarékpénztár és hitelbankkal folytatott tárgyalás eredménye, mely szerint a soproni katonai élelmezési raktár által igényelt zab és rozs szükséglet elsősorban zalai gazdáktól szerzenáök be és csak akkor lehet más megye gazdáihoz ez irányban fordulni, ha vármegyénk területén lévő gazdák ilyent már többet szállítani nem tudnának. Helyeslőleg tudomásul vétetett. Előterjesztetett az egyesületnek korraányhatóságilag jóváhagyást nyert módosított alapszabálya. Tudomás vétel után kimondatott, hogy az ily képen változást szenvedett alapszabályok kinyomat tatnak s az egyesület tagjainak kiadatnak. Trencsén vármegye gazdasági egyesületének azon átirata került felolvasásra, mely szerint, főiiratot intézett a magas koimányhoz, hogy a gazdasági egyesületnek hivatalos levelezéseire a portómeutességet engedélyezze, valamint, hogy a gazdasági egyesületek tisztviselőinek a székesfővárosba s a vármegye területére érvényes szabad vasúti jegyet adományozzon. Ezzel tegye lehetővé, hogy a tisztviselők a. középponttal és a vármegyében lévő gazdakörökkel s egyes gazdákkal könnyen érintkezhessenek s érdeküket lehetőleg előmozdíthassák. A közgyűlés az átiratot helyesléssel vette tudomásul ós elhatározta, hogy ahhoz hozzájárul s a maga részéről is hasonló értelemben te»z előterjesztést a magyar kormányhoz. A II. mezőgazdaaági országos szölőszeti és borászati kongresszus megbízott elnökének az átirata került a szőnyegre, mely szerint a kongresszus határozatából felirat intéztetelt a kormányhoz és a képviselőházhoz is, hogy : 1. A boritaladó legalább is 50 azaz öl ven százalékkal szállít tassék le. 2. egyenlősítsék a boritaladót, az egész országra ugy, a mint az a szomszédos HorvátSzlavonországban van. 3 a bortermelők mentessenek föl annak a bornak a megadóztatása alól, a mit a család háziszükségletképpen elfogyaszt. 4. Az 1902. évi VI. t. c. rendelkezései, hogy az italadó egyáltalán bérbe adható, töröltessék s hatályon kivül helyeztessék. 5 Itogy a boritaladó kezelése lehetőleg a községekre bizassék, ott pedig, a hol ez bármi oknál fogva nem volna keresztülvihető, vegye át az állam annak kezelését. Helyeslőleg tudomásul vétetett és a közgyűlés hason érttlemben tesz felterjesztést. A nagykanizsai Gazdakör jegyzőkönyve terjesztetett elő, melyet a közgyűlés észrevétel nélkül hitelesített. S gyengéd erőszakkal igyekezett előre haladásra birni ... De a leány ott maradt állva, . . . elbűvölten, mintha lábai gyökeret vertek volna. Egfelé emelt szemeivel nyugtalanul, kérdőleg tekintgetett az ég azúrjára, mintha keresne valamit. Elnézegette a magányos égbenyúló nyárfát, aztán az ut másik felén kereste az ismerős képet, az ismerős alakot. Kevéssel később nyugtalankodni kezdett, majd izgatott lett. Eiment a nyárfa mellett, de alig tett, pár lépést előre az országúton, rögtön visszafelé indult, s megállva meglepődve tekintett, körül. Szemeiben különös fény ragyogott, homloka kitisztult, kezeit fejéhez szorította, mintha attól félt volna, hogy az a sok kép, az a sok emlék, mely egyszerre betöltötte, megrepeszti agyának falait. Szemei megakadt a nyárfa törzsén, mely ott feküdt az árok partján : a hosszú, a napfényben ragyogó zöld levelektől zöld törzsön. A mint jó darabig pihegő kebellel nézegette, arca minden percben megváltoztatta szinét, hüeu visszatükrözve minden hatást, mely egyszerre támadta meg ezt a szegény, annyi ideig érzéketlen idegrendszert. Végül retteneteset sikoltott s heves zokogásban tört ki. Egyetlen ugrással keresztül vetette magát az árkon, leborult a törzsre, mely teljesen zöld volt, mintha élne. Hevesen tépegette a leveleket, felékesítette vele haját, csókolgatta őket, teleszedte markát, levegőbe dobálta őket, kimondhatat'anul örülni látszott ennek a levélesőnek, mintha szegény Gusztáv c«ókesője lett volna. Azután Donna Angelicához fordulva, ki öt ••emlélte: — Megtartotta szavát — szólt — megmondta nekem azon a napon: — Előbb meghalok, mint to, de az ón szerelmem túléli az óu halálomat, meg a tiédet is . . . Megtartotta szavát . . . meghalt, ... de szerelme tul élte . . . Nézd csak, — s a levegőbe dobott egy csomó lehelet — ezek az ő gondolatai, az ö cirógatása az ő csókjai . . . ! Megtartotta szavát. Donna Angelica, bár bizott a jóttevő válságban, megijedt az első sikolytól, s intett Gaudenziónak, hogy szaladjon oda. Midőn Gaudenzió odaérkezett, Ada átölelte a törzset, megrázkódott, s hangosan sikoltott : — Szegény Gusztáv . . . jövök . . . érted . . . ? jövök. Semmiféle erőszak, még Gaudenzió ereje sem bírta kibontani ebből az ölelésből. Mintha karjai acélból lettek volna. — Körmei belemélyedtek a fa kérgébe, . . , s véreztek. Könynyes szemeit égre emelte. Donna Angelica az ut közepén kétségbeese ten remegett. Végre Gaudenzionak egy épen arra haladó földműves segélyével sikerült legyőzni a leány rendkívüli erejét, s eltávolították a törzstől. Ada felemelve az erős kezektől, melyet egyenesen állva tartottak, nem tudta levonni szemeit a törzsről, mely delejes varázsával megkötötte. Az értelem lángja ismét elsötétült. Megpróbálták, hogy ketten felemelik s átviszik az árkon, de teste súlyos volt, mintha titkos erö földhöz szegezte volna. A nagy erőlködésben, mely erejüket kimerítette, kifáradva valamit engedtek, gyengébben fogták át a leányt, a ki egy pillanatra magához térni lát•zott. Ekkor Ada oly hangon, mely alig hasonlított emberi szóhoz, sikoltotta : — Szegény Gusztáv ! . . . jövök . . . érted . . .? jövök — s ijjesztően megmeredve esett végig a törzs mellé, mint a kit, villámcsapás ért. E pillanatban szokatlan suhogás hallatszott . . . A föld egy pillanatra megremegett.., aztán megrengett. Gaudenzió éppen az árkon ugrott keresztül, szaladt Donna Angelica félé, hogy odahívja. A nyárfa, mely eddig egyenesen állott, rettenetes robajjal dőlt le, megremegtette az országutat, a göröngyöket ... a szomszédos fákat. Mikor a faluban meghallották ezt a zuhanást, mely megremegtette a házakat, mindenki igy szólt: — Meghalt Na varra Ada kisasszony. S mikor a ravatalt készítették, Donna Angelicától kezdve valamennyien egy véleményen voltak, hogy Navarra Ada koporsója ne legyen olyan fényes, cicomázott koporsó, milyeneket a városban készítenek, hanem a nyárla törzséből csináljanak neki koporsót, a nyárfából, a melyen kiadta lelkét. — Igy — mondták mindannyian — örökösen ölelni fogja Gusztávját. Mert mindnyájan meg voltak róla győződve, hogy Gusztáv, Ada ós a két nyárfa, az életben csak két lény . . . csak két lélek volt. Vége.