Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
ltot. ««optember 27. BALATONVIDÉK 3. illik megy az a sok gyönge látóképességű, bátortalan kath. polgárság. — Mert hát rég megmondta a nagy rabonhán Ugrón Gábor, hogy gyöuge nép. . . — Persze, hogy gyönge, mert szervezetlen. Ere, öntudat, bátorság, a meggyőződés nyilt. bevallása adnak manapság jogcímet az érvényesülésre és megélhetésre. Mert szemesnek áll a világ! Sok a tenni való socialis téren is. — De mikor oly kevés a munkás ! — A kath. nagygyűlések erőt, bizalmat öntenek a kicninyeskedökbe. bátorságot a félénkekbe. Növelik az összetartás érzetét. Ha áll a közmondás, hogy a példa vonz a kath. nagygyűléseknél különösen áll. A felemelő páldák e téren pedig ugyancsak ragyognak. Menjenek el tehát mi'idazok, kiknek melegségre, bizalomra, bátorságra van szükségük. Melegedjenek föl a kölcsönös lelkesedés tüzénél. Miért, is örömmel hivjuk föl a figyelmet az alábbi fölhívásra. JRag'parország l?atliolil^usaiVioz! A magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége a folyó évben is Katlioükus Nagygyűlésre hívja össze Magyarország katholikusait. Össze akarunk jönni ez évben is, akik egyek vagyunk hitben, hazaszerete'ben, hogy •állomást tegyünk hitünkiöl, hűségünkről, ragaszkodásunkról Anyaszentegyházunk iránt s megerősítsük egymást a hitben, lelkesítsük egymást a további munkára, küzdelemre. Tanácskozui akarunk ez évben is teendőink felől, melyek a jövőben reánk várakoznak, az eszközökről, melyek segélyével megvédelmezhetjük Egj'házunk jogait, mélyíthetjük a katholikus társadalmi tevékenységet, terjeszthetjük a katholikus társadalmi tevékenységet, terjeszthetjük a katholikus eszmék uralmát., felemelhetjük népünket az anyagi és erkölcsi jólét magaslataira s nagygyá tehetjük a drága magyar hazát. Magyarország katholikusai! E nemes, hazafias munkától ne vonja ki magát senki. Eziek és ezrek, szegény és gazdag egyaránt, prpok és világiak, mind, aki c.-ak teheti, hallgassa meg hivő szózatunk és sorakozzék kibontott zászlónk alá, melyről hitünknek és bazaszt leletünknek magasztos jelszavai ragyognak felenk. A Negyedik Országos Katholikus Nagygyűlés október 19—22. napján fog megtartatni, a nagyméltóságú püspöki kar védnöksége mellett, Budapesteu, az ország fő- és székvárosában. A nagygyűlésnek rendes tagja lehet minden katholikus férfi, ki ezen szándékát folyó évi szept, hó 30 ig a Nagygyűlést előkészít® bizottság irodájában (Molnár-utca 11., Katholikus Kör.) bejelenti s tagsági dij fejében 5 kor. fizet. A rendes tagok részt vehetnek a szakosztályi üléseken, a uyilváuos üléseken, a nagygyüléss-l kipcsolatos ünnepségeken s a szakosztályi üléseken szólási és szavazási joggal birnak. A hölgyek pártoló-tagjai lehetnek nagygyűlésünknek s tagsági dij fejéiien két koronát fizetnek. A pártoló tagok a nyilvános üléseken s a nagygyűléssel kapcsolatos ünnepélyeken vehetnek részt. Ked vezményes utazásról, élelmezésről, lakásról gondoskodva leeud s a szegényebbnek a tagsági díj elengedtetik. A részletes programmot idejekorán fogjuk megküldeni a jelentkezőknek. A jelentkezéseket, hogy mindennel idejekorán készen legyünk, kérjük legkésőbb szeptember hó 30 ig beküldeni. Budapest, 1903. KisassEOnyuapján. A Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége nevében '. Gyiirky Ödön. ifj. Zichy János gróf, titkár. elnök. Szociális tanulmányok.*) in. A mesebeli rablónak, Prokrusztésznek volt egy agya. melybe a monda szerint minden embert belefektetett, l»i hatalmába került. Ha kicsiny volt a/, ember, addig nyújtotta, mig elélte lába az ágy végét, vagy pedig belehalt a rettentő kínokba; ha nagy volt, levágatott a lábából, mig akkora nem lett, mint az ágy. Azután* szabadon bocsátotta. A szociálizmus is egy mértéket akar alkalmazni minden emberre. Az ö államában egyforma jogai és kötelességei lesznek a polgárnak és egyforma lesz mindeu. Hogy ez csak igóret, hogy ez lehetetlen, azt ők is tudják, de bölcsen hallgatnak róla. Mert ha közelebbről tekintjük a dolgot., nemcsaa azt látjuk, hogy a szocializmus elviselhetetlen terheket ró az emberre, hanem azt is, hogy elveinek uiegvalósi*) Lásd lapunk 37. száuiát. — Szerk. t.ása a legnagyobb jogtalanság lenne, mit ember valaha elszenvedett. A jövő szociális állama, bárminő legyen is az, elviselhetetlen terheket ró az emberekre. Mert ha a a munkaerő közös birtok lesz, az egyes einber nem lesz többé saját magának uranem határozhatja meg, hogy mit dolgozzék ós mit ne ; hivatását nem választhatja meg szabadon, hanem ahogy az elöljáróság akarata vagy szeszélye ezt előirja neki. Ok is ér/.ik ez elloni vetés súlyát és azt ígérgetik, hogy a munka és a földi javak szétosztásával könnyen meg fog barátkozni az emberiség, mert jólétben éi ; azt is lehetségesnek gondolják, hogy mindenki n"ga választja meg hivatása körét, sőt nzt egés/, életén át talán meg is tarthatja. Hái ezek c-ak Ígéretek. Azon legteljesebb egyenlőség medott, miről ők ábrándoznak, leheteilen, ho«y el! -ntétek föl ne merüljenek azok között, kik értelmi pályára készülnek és azok között, kik kezük munkájával dolgoznak, kár szabadon, akár kényszerülve választják az életpályát. ígérgetnek csak ők és ennek adásában igen bőkezűek, de meggondolás nélkül, mert h gy tüz és víz, szigorít munkafelosztás és felügyelet az életpálya megválasztása nélkül és teljes, a legteljtsebb szabadság : e kettő hogyan egyeztethető meg, azt ők sem tudiák. Látni va'ó, hogy a jövő szociális állam vagy társaság vagy akármi neve legyen is, nem lesz más, mint egy óriási fegyház, hol kényszermunkára kárháztatott szabad sz«lleinü szabad emberek leszn"k. E'. nagy haladás lesz az emberek történelmében ! Amint, ez nem puszta szóbeszéd csak, hanem valóság, ugy az is igaz, hogy a szociálizmus volna a legnagyobb jogtalrnsás;, mit, ember valaha elszenvedett.. Az embernek természetes joga, hogy vagyon és birtok szerzésére tör kszik s a saerzettet, megtartsa. Az állat elégíti csak ki napi szükségleteit ; az ember a jövőre is gondol, arra is szerez és munkája bérét átváltoztathatja ingó vagy mgatl n vagyonná. (XIII. Leo : Berwn novartim körirata ) E vagyont megtarthatni saját, birtokában, munkája eredményét saját tuhjdonábau meghagyni vagy azt önként másnak átengedni: oly jog, mely a munka és munkabér fogalmának ismeretéből önként foly. Hogy a szocializmus ettől a jogtól meg akarja fosztani az emberr, az programmjának azon pontjából, mely igy szol: «... csak a közösségért, ós a közösség által üzőtt munkatermelés eredményezheti, hogy ... a legnagyobb jólét ós általános, összhangzó tökéletesség létesülj jön.» (Erfurti programm, 1. pont,.) kétségbeesésre, miiiLhogy a sebesülés nem nagyon veszedelmes etc. et.c. Megtörhetetlen hitére támaszkodva, nem tett mást, mint sürgönyzött Donn» Angelicának, hogy legyen meLette, hogy ne legyet egyedül. Erezte, hogy erös hite dacára, nem tudna igy egyedül élni : e perctől kezdve fátyol borult fényes álmaira, mely mintha távolodni, gyengü'ni, megsemmisülni láita volna, mint egy agyrém. Es ez az agyrém remegősbe ejtette. Donna Angelica bátorította, beszélt neki mindenről, ami csak eszébe jutott, beszélt bajos csecsemő koráról, beszélt atyjáról, s pár nap múlva már majdn m sikenilt megnyugtatni, midőn Graudenzió megérkezett a falusi lakból újságolva a nagy hírt, : — Az egyik nyárfa ma reggel kidőlt. Nem volt vihar, még csau szél sem fujt és mégis kidőlt. — Melyik . . . melyik . . . sikított Ada. — A melyik az uton balfelöl volt. — Mikor? — Pontban hét órakor. — Oh én Gusztávom ! Szegény Gusztávom ! Neki jó igy ! . . . Ma . . .! Éppen ma! — Mit jelentsen ez Ada ? Igy kétségbeesni egy fa ledülésén ? — Hány fa kidőlt már azelőtt ! . . . Ne bánkódjék raj f kisasszony. A fa kidől, ha gyökerei elromlanak . . . T, neui tudiátok ... ti nem tudjátok ! Oh én szegény Gusztávom ! — De végre is, te ugy siratod Gusztávot, mintha meghalt volna ! Utóvégre is csak egy fa pusztult el . . . — Az ó fája az, a m^yik elpusztult ! Ti nem tudjátok, ti nem tudiátok! — Balgaság az egész . . . — Nem, néni, nem balgaság. A mi életünk fonala szakadt el . . . És ő . . . érti ő . . . Gusztáv halt meg. — Ha meghalt volna, jött volna értesítés . . . — Majd jön . . . — De még nem jött . . . — Fog jönni . . . Még az éjjel el'őtt itt lesz. Ideges roham fogta el, mely annyira kifárasztotta, hogy ereje teljesen kimerült. Nehéz, mély álomba merülve töltötte el az egész napot. Este felé a csengetyü szava ébreszte'te tel. — Ki az ? — kérdezte Donna Angelicát, ki a szomszéd szobába vonult vissza. Donna Angelica nem felelt. — Ugy-e távirat- jött ? . . . kellett jönnie . . . Vartam . . . Gusztáv beszélt . . . — Nem, nem jött távirat — felélte Donna Angelica kegyes hazugsággal. — Nem, néném, Ön nem csalhat meg eugem . . . Távirat jött részemre, melyet eltitkol előttem . . . Tudom mi van benne ; mert megmondta Gusztávom . . . Ö beszélt . . . beszélt, mikor a fa a földre zuhant . . . Már nem okoz fájdalmat, néni . . . tudom. . . tudom... Nekem szól a távirat ... az Isten szerelmére kérem . . néni . . . legyen irgalommal irántam. A távirat Massauaból jött, s röviden elmondta, hogy Maresco Gusztáv, az otteni kórházban, ma reggel pontban 7 órakor, a közbejött, előre nem látható bonyodalmak következtében, kilehelte nemes lelkét — Látja : a nyárfa nem hazudott! Nem hazudhatott. Gusztáv beszélt! Szegény Gusztáv ! Most engem vár . . . rajiam a sor, engem hiv . . . szegény Gusztáv ! Jövök ... érted ? . . . jövök ! S elkezdeti, félrebeszélni, ugy hogy az orvosok meg voltak róla győződve, hogy elméje elborult, s tanacsolták Donna Angelicának, bogy helyezze el valamely gyógyintézetben. Jó gondozás, elszigeteltség s az a körülmény, hogy uj embereket, idegen dolgokat, lát, talán még visszaállíthatják egészségét. E közben Ada nem tudott inast mondani, mint a mit ép elméje utoljára súgott : — Szegény Gusztáv ! Jóvők érted . . . Hiába volt minden, a szorgos gondozás éppen semmit sem segített, vége is Donna Angelica azon meggyőződésre jutott, hogy leg'anácsosabb lesz, ha elviszi Navarrába a falusi birtokra, ki tudja ? . . . Az emlékezet, az idők . . . a vidék . . . talán csodát tehetnek ! (Folyt, köv.) Ferencz Jözsef keserűvíz A z rlZTZürZ" ,e r"
