Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

B ALÁ TOX VIDÉK 1903. szeptember 27. Ha pedig munkája eredményét kénytelen lesz a munkás a közösségnek kiszolgáltatni, még akkor is, lia azt magának szeretué megtar­tani és kénytelen megelégedni avval, amit. «ész­szerű szükséglete arányában kap : elveszik (öle a természetadta jogot; az erős ösztönzőt pedig, mely folytonos munkásságra serkentené, a bir­tokolás vágyát ki nem elégíthetvén, elvész szorgalma is. Csak kénytelenségből fog dolgozni és félelemből; s hogy az ilyen munka minő felülete;, fölösleges elmondanom. A legteljesebb szabadság, amiről ök ábráudoznak, a legszo­morúbb rabszolgaság állapota lesz, melyből a szegény «szabad> ember sóhajtva, vágyva fog a régi Róma helotáiuak ós rabszolgáinak álla­potára visszagondolni . . . A terhek elviselhetetlenek lesznek, mert szabad életpályaválasztás nem lehetséges; mert szigorú munkafelügyelet és munkafelosztás lesz a hajlandóság megfigyelése nélkül, hol az em­ber csakugyan munkaanyag ós gép lesz ; elvi­selhetetlenek, mert szükségleteit nem szerezheti be saját belátása szerint, hanem mások itólik meg, hogy <ésszerü<-e az? — és a szociálizmus a legnagyobb jogtalanság, mert természetes jo­gától fosztják meg az embert,: termelésének, akár ipari, akár mezőgazdasági, akár szellemi stb, eredményéből is, mert a «közösségért és a közösség által dolgozik.» Egy rendszer, mely ily jövőt, a jövőnek ilyen államát igéri az emberiségnek : nem le­het, lelkiismeretes gondolkodás eredménye. Egy rendszer, mely azt a Jegtökéletesebb szabadsá­got hirdeti és amellett a legtermészetesebb jo­goktól fosztja meg tagjait, : nem lehet ésszerű. Egy rendszer, mely e munkások t.nlnagy szá­mát emlegeti s amellett a nőket teljes egyfor­mává akarná tenni a férfiakkal és ezáltal a munkaerőt, még gyarapítani, mikor ugy a mun­kás mint a kész munka tekintetében túlterme­lés van ma is : nem jár egyenes utou. Egy rendszer, mely hatalmi törekvéseit nem leplez­geti, de folyton elégületlenséget sut, forradal­mat, hirdet, fenyeget, terrorizál, egyes társa­dalmi osztályok ellen a rágalom, hazugság, gyű­lölet aljas fegyvereivel küzd : nem letiet tiszta­kezü. S végül egy rendszer, mely készakarva teszi szegénnyé a munkásnépet, mely kisíipo­lyozza utolsó filléreit is, koldussá, vallástalanná teszi, hogy vak ós vad eszközévé tegye pálin­kával, alkohollal elkábított tömegét a szegény, a becsületes munkásosztálynak, ki mitsem tud róla, hogy tulaj donktpeni vezetői sem erkölcs­ben, sem fajilag nem az a test és az a sziv, az a lélek és az a szellem, mely az övé: nem le­het becsületes, mert ősi lehetleu vágyaiknak ca világuralomnak keresztülhajszolására minden eszközt jónak találnak.» (Montefiore Mózes.) Ki hazafi addig, mig félni kell a nemzet Ítéletétől és hazátlannak, nemzetközinek hirdeti magát, mihelyt hatalmat érez a háta mögött: az államr. is veszedelmes. Szegény megtévelye­dett, munkásuép ! Mihelyt érezték, hogy a te igazán keserves keresményedet pártkassza, tag­sági díj, nyomtatványok terjesztése, lapfent.ar­tás, agitáció-kassza stb. címek alatt ki tudják muzsikálni a zsebedből, s ők a nyomorról zengve éneket,, háziurak ós nagy dáridókat csapnak : azonnal beálltak vezérednek. Elvették pénzedet, el hitedet, el Istent, kit igaz szívvel imádtál ed­dig, el ! azádat, el a sziv melegét, el a családi boldogságot, el e családi tűzhelyt. S mit, adtak helyébe ? Dolgozni csak kény­telenségből dolgozó embert, nyugtalan, irigy kedélyt, korcsmát, káromló ós bosszúálló lelket. Mikor elvették lelked egyensúlyát, elvették bol­dogságodat is. Mi mindent próbálnak még ve­led, szegény magyar munkás? mi mindent vesz még be a gyomrod? És ne gondold, hogy mind színigazság az, amit feltálalnak neked. Te a te szived egyszerűségében észre sem veszed, hogy szép szavakkal altatuak el ; észre sem veszed, hogy a szavak mást jelentenek, mint a mit Ígérnek ós mondanak; elveszik hitedet, el a jó­kedvet, durvává és gorombává akarnak tenni, hogy veledszületett szelidségedet kiölve, tisztes­ség hiján szűkölködő és soha meg nem valósít­ható terveik eszközévé légy. Ha aztán annyira kiólesitik az ellentéte­ket, hogy a rend és csend érdekében puskacső elé kerülsz te, a mindig nemes és mindig hős, mindig nyílt és mindig bátor : hol vannak igazi vezéreid ? Palotáik ablakai mögött nézik véred hullását, ép bőrrel; vásárra csak a tiédet vi­szik, a magukét, gyáván elrejtik. Ez is ősi «erény», ősi szokás -- — náluk. A szociálizmus viszonyáról a valláshoz : jövő alka. ómmal. A cserszeg-tomaji iskola. E hó 'A2-én volt a cserszegtomaji tanitó­választás. Helyes. Egészen itt is az ideje. Hisz már kezdetén vagyunk a törvényileg megállapí­tott szorgalmi időnek. A beiratasokuak még a legkisebb falusi iskolákban is meg kell kez­dődni. Mivelhogy a falusi iskolák szokásos szor­galmi ideje: az október elseje közeleg. Ezek előrebocsátása után mi még mi' dig nem tér­hetünk napirendre. Több mondani valónk is lenno a tomaji iskolára nézve. Mindjárt az ele­jén kezdjük. Azzal t. i. hogy Tomajon nem is egy, hanem mindjárt, 2 tanítót kellett volna választani. Hogy miért? Ne a szav?k, hanem a té­nyek adják meg a feleletet. Tény pedig az, hogy a tomaji iskola egy tanítójával és egy tar termével nem felel meg, sem a népiskolai törvényes követelményeknek, sem azoknak a magas érdekeknek, melyek uépneyelésünkkel annyira kapcsolatosak. Nem felel meg ! Mert nem felelhet meg. A tomaji iskolának vau 120 rendes min­dennapi tankötelese. Ennyi gyermek összezsu­folvt egy tereinben?! A népoktatási törvény szerint 60 tankö­teles helyezhető el egy tanteremben. Habár e törvényt nem is tartják be az ország legtöbb helyén betűszerinti értelmében, mégis kevés eset vau arra, hogy egy tanteremben 120 isko­lás szorongjon együtt. A tomaji iskolánál pe­dig ez eset áll fenu. Ezt aa abnormis állapotot tűrni tovább nem lehet. Hogy erre sem a tomaji iskolaszék­nek, sem a felsőbb tanügyi hatóságoknak gondja eddig nem volt — érthetetlen. Főkép akkor mikor a kath. jellegű iskoláknál ily «esetek» ugyancsak nagy emóciót szoktak kelteni a fel­sőbb tanügyi körökben. Senki se értsen beunünket, félre. Nem aka­runk senkit vádolni. Legkevésbé u nyugalomba vonuló volt tanítót, a jó öreg Kozma bácsit. Ö megtette becsülettel kötelességól. De mikor látta, hogy 120 gyermekkel to­vább már ueui érhet el eredményt, aa ő becsü­letes lelke őszinteségével félre állt inkább s át­engedte a teret fiatalabb er?nt,k: Talán . majd ! De hát mi élőre megmondjuk, hogy az ujonau megválasztot fiatal erő sem érhet el eredményt. Mert 120 tankötelessel egyszerűen képte­lenség. Itt tehát fölmerül az a kérdés, ho •y mi módon segítsen az iskolaszók magán. Egyetlen megoldási mód : Egy uj taute­rem felállítása ó.s uj osztálytanítói állás szer­vezése. Ez előtt szemet hunyni tovább mái­nem lehet. Hogy a község ettől fázik — értjük. Sok csapás érte. Népe nagyrészt s/.egóiiy. Két keze munkájávál keresi kenyerét. Rajta tehát, állja­nak elő azok az apostolok, kik abban a tiszta, egy szálig kath. hegyközségben a népiskolát csupán szabadelvüskődésböl «közsógi> jellegűvé tették. Áldozzanak. Keressenek jóakaró Mecé­násokat, hogy az a csakugyan nagyon szegény, de jóravaló hegyi nép le ne roskadjon az ezzel járó ujabb megterheltetós alatt. De meg ott a jó atya: az állam. Temérdek pénze volt és van annak, holmi külföldi újdonságokra, az «uj renddel* járó személyi és dologi kiadásokra, hát, legyen legalább a népiskolákra is. Ha oly nagy szeretettel utánozza az a mindenben atyáskodó állam a müveit nyugatot, hát utánozza ebben az egy jóban is: a népnevelés istápolásábau s a nagyon-nagyon szükséges uj­ískolák íszemélyi és dologi* kiadásainak fede­zésében is, A mire itt céloztunk, kimondhatjuk : ha nem birja a szegény nép a költséget,, tessék fo­lyamodni államsegélyért. Ha ad az állam se­gélyt szerbnek, tótnak, horvátnak, hát ennek az édes hazaföldhöz jóban, rosszban ragaszkodó, becsületes magyar népnek is meg fogja adni. Tessék tehát folyamodni. Az elmondotta­kat, pedig ajánljuk addig is az illotékes ténye­zők figyelmébe. Tomtijnak uj iskolai tanteremre és osztály, tauitói állásra van szüksége. Általános és haza­fias érdek ez. A1 iár közművelődési, akár köz­egészségügyi szempontból mérlegeljük is a kérdést. De meg az a tanitó is csak ember. Sok­kal kevesebb tankötelessel biró iskola is próbára teszi és időnap előtt kimeríti a legerősebb fizi­kumot is. Hát 120 legnagyobb részt egészen szegény sorsú, fogyatékos ruházatu gyer­mek összezsufolása! Az a por, az a kigözöl­gés és megromlott levegő egy ily tanteremben ! Melyik tanitó szervezete birja ki ezt, sokáig? Egygyel több ok : a t.anitónak ós magá­nak az iskolás gyermekseregnek egészsége is sú­lyosan esik a mérlegbe A többi fontos kérdés mellett ez sem az utolsó. Spectator, Törvényhatósági közgyűlés. Budapest, székesfőváros meghívása folytán a Budapesten tartandó Deák ünnepélyre a vár­megye bizottsági közgyűlése Battliáuyi József gróf bizottsági tag vezetése alatt 5 tagból álló küldöttséget küldött ki. Majd a vármegye alispánjainak előterjesz­tésére — kimondotta a bizottsági közgyűlés, hogy a vármegyei hivatalos lap előfizetési di­ját, 1904. évi jan. hó 1-től kezdve 6 koronában állapítja meg az eddigi 4 korona helyett. A felemelést a lap nőv-kedö terjedelme, valamint, a nyomdai munkálatokra beérkezett, magasabb árajánlatok telték szükségessé. Beregvármogyének a korcsmák, sörházak ós pálinkaiuérésekről alkotott szabályrendelet­nek az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló törvény intézkedései szempontjából leendő módosítása tárgyában küldött átirata folytán a bizottsági közgyűlés feliratot intéz a kereske­delmi miniszterhez, hogy azok vasár- és ün­nepuai okon zárva tartassanak. A vármegyei tisztviselők országos kongresszusa által a vár­megyei alkalmazottak fizetésrendezóse iránt megküldött átiratát a megye közönsége párto­lólag támogatja és a rendezés iránt feliratot intéz a törvényhozó testülethez és a kormány­hoz. A szabályrendelet alkotásától azonban el­tekintett. A közgyűlés kimondotta, hogy a zalaeger­szegi főbírói hivatalul szolgáló házat utóajáulat folytán uj árverés utján adja el, a kikiáltási árt 6710 koronában állapította meg. A várme­gyeházában elhelyezett adóhivatalnak — a pónz­ügyigazgat.ózág kérvénye folytán — 1809. évig újra átengedte a helyiségeket évi 1000 kor. bér mellett a megye közönsége, Ezután a belügyminiszternek a nem tény­leges állományú legénység nyilvántartására szük­séges nyomtat váuyok költségűinek fedezése tár­gyában kiadott rendeletének tárgyalása. A miniszter leirt, hogy ezen költségeket, melyek 627 koronát tesznek ki, az egyes köz­ségek fizessék, dacára annak, hogy a közgyű­lés kérte már, hogy a leszállásolási alapból utaltassák ki. Minthogy a községek amúgy is meg vaunak terhelve, a bizottsági közgyűlés ezúttal újra kérte, hogy ezen 627 korona a katouabeszállásolási alapból legyen kifizethető, annál is inkább, mert ezen alapban az idei év­ről maradt felesleg úgyis és mivel ezen alap is a nép filléreiből táplálkozik, nem volna he­lyes dolog azt, kétszer is adóztatni katonai cé­lokra. Kíváncsiak vagyunk, vájjon belátják-e ezt odafönn is. Újra fölirt a vármegye a bel­ügyminiszterhez a rendelkezési állományba he­lyezett volt 3 vármegyei Írnoknak végleges al­kalmazása iránt, mert a vármegye őket nem nyugdíjazhatja, a saját erejéből őket, nem al­kalmazhatja; vagy pedig kéri, hogy ezen a cí­men az államsegélyt tovább is adja meg, hogy őket tovább is alkalmazhassa. Kimondotta továbbá a közgyűlés, hogy a novai es letenyei járásorvos fizetését évi 400 koronával emeli, mert az eddigi fizetés mellett, mintán a helyi viszonyok miatt igazán praxisa az orvosnak ezen járásban alig van, orvost alig lehet kapni, aminek a közegészségügyi igazga­tás látta nagy kárát. Az összes járási hivatalszolgák lakbérük emelése iránt, folyamodtak. A vármegye kö­zönsége azonban ezt csak az 1905. évi költség-

Next

/
Thumbnails
Contents