Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

2 BALÁTOKVIDÉK 1803. szeytember 27. mesélnek igy ós mi,—hallgatjuk, mert az j előadás élénk, a hang bátor, a tartalom tetszetős. — De az ifjú! bár kínálják neki a fésűt, a kefét, elszánt és hajthatatlan. — Tíz évi beszéd, átölelés, dédelgetés után végre meggyőződtek a tisztelt városatyák arról, hogy ez az ifjú nem is komoly,- hogy ez az ifjú nem is jószándéku ; hogy ez az ifjú nem is akar ugrani — az öngyilkosságba. Nem kell ennek sem gyalogjáró, sem villáinos fény, sem csatorna — sem semmi e kerek világon, még csak fürdő bizottság sem. — Látják jól a tisztelt Atyák, hogy oz az ifjú fél az öngyilkosságtól és helyette e miatt inkább a mesemondó készül ugrani, mondván: »Ha te ifjú oly rossz vagy, hogy mosakodni sem akarsz, hát leszesz rendezett tanácsú város; beadjuk az inditványt.« De az ifjú csak búsong tovább é9 csak néha nyilnak ajkai mosolyra. Eszünkbe jut e helyen, hogy kijelentsük, mikép nem kigunj^olni akarjuk az indítványt, amelyet Keszthelynek rendezett tanácsú várossá leendő átváltoztatása tárgyában beadni ígértek hanem szt akarjuk kifejteni, hog}* nekünk egészen más felfogásunk van a városi ügyek vezetéséről, mint azoknak a tisz- • telt városatyáknak, akik a rendezett tanácsú város eszméjét felvetni oly alkalommal látják jónak, amikor maguk is j beismerik azt, amit mi már évek óta látunk, hogy t. i. nem jár az óra és rá vagyunk utalva, hogy gyökeresen megreperáljuk a kerekeket. De ezt nem ugy gondoljuk ám. hegy törjük ö*sze az egész órát s vegyünk egy ujat, amely mutatósabb. — de jóval drágább is, — és kérdés, jobban fog-e járni a mostaninál. — Diktandóra az sem fog járni, mert hiszen nem az a természete oly dolgoknak, ametyekliez közakarat szükséges ! De bennünket ezúttal nem ez érdekel, hanem az, hogy az eszmék csudálatosan torlódnak a városi dolgok körül. Egy évvel ezelőtt is ugyan igy volt, mint ma. Mindenki tudta, hogy a mai szervezetben a részek nem funkcionálnak. Tudták azt is egy év előtt, a mit ina kifejeznek, hogy minden emberi alkotást emberek tesznek jóvá és liaszn állhatatlanná. És mégis, mikor bizonyos jóindulatú olajozás, a természetet kiválás elve szerint elérkezett, csudálatosképpen ugyancsak azok voltak a legnagyobb elleuzői a cserének, akik ma nyíltan és suttyomban egyaránt hirdetik, hogy: »No ez igy, már nem mehet tovább.* — Pedig dehogynem! Mosolygunk és azt mondjuk, hogy a t. városatyák vagy akkor nem láttak, vagy ma nem látnak jól és a város fejlesztése érdekében elhangzott kijelentéseik a szónoki frázisoknál alig egyebek. De mosolygunk azért is, mert az egész dolgot, — a város fejlesztést, — ugy látjuk, mint a kigyót. amely a farkába harapott; vagy azt a mesét, amelyet tisztelt, barátunk még ma is folytatna, ha volna gj'erek, aki betoppan az ajtón. Bizony tisztelt városatyák, ugy vagyunk mindnyájan a városfejlesztés kérdéseivel, mint hajdan a Körösi lányszoknyájával. mikor minden sarkon fújták — —. de táncra nem pördültünk. Pedig milyen egyszerű! Az egészhez nem kell sem indítvány, sem fenyegetés a rendezett tanácsú várossal, hanem egy. mond egy szál ember, akinek a tervei olyanok, amelyek egy kisvárosnak valók; akinek a tervekre vonatkozó számadatai megnyugvást keltenek a lakosság minden árnyalatában ; aki a kivitellel járó apró és nagy kellemetlenségeket a nyakába veszi szívesen és pusztán idealismusból. mert a t. publikum jó és áldozatkész is. — De mindaddig, mig ilyen embert a tisztelt városatyák nem produkálnak, ugy látszik, nem lesz itt sem villámos fény, sem kórház, sem fürdőbiztos, sem fürdőfejlesztés, de még csak gyalogjáró sem. — hanem marad, mi volt: a Balaton metropolisa. Sokáig hallgatjuk még a mesét a szemben jövő ifjúról, a torzonborz hajjal, a dult ábrázattal, — mert az előadás jó, a tartalom kedves és akad naiv is. — Majd meglátjuk. A IV. Kaiholikus Nagygyűlés. Magyarország katholikusai ez év október havában ismét nagygyűlésre jönnek össze Budapesten, az ország tő ós székvárosában. — Az ily uag} gyűlések külföldön, különösen Németországban hatalma* emeltyűi o kafch. öntudatnak s a hitélet fejlesztésének. Nagy szükség vau erre hazánkban is. jiert, sajnos, kath. öntudat és hitélet, dolgában sok, ig<Mi sok a kivanni való. Szé'oldott kéve a katbolikus^ág. Egybegyüjtő és összetartó szerv hiányában . óhajtjuk, iot;os kívánságaink nein neliezednuk azzal a suly'yii a mérlegbe, mely bennünket történeti multunk, intelligeutiánk, VB' o i gyoni állapotunk és számarányunknál fogva joggal megilletne Hogy többet ne mondjuuk: autonómiánkat nem tudjuk kivívni. Azt a jogot, uiit protestáns testvéreink élveznek, mi katholikusok nen nyerhetjük meg. — Mig mások szabadon és függetlenül intézik sorsukat: nekünk neui adatik, hugy iskoláink ó» vagyonunk fölött mi magunk rendelkezzünk. E-> ez a féltékeny gyámsái< megzsibbasztja, leköti — legjobb erőinket. -— Minden téren ínteriuritásbau vagyunk. Nemcsak H vallási, d« a közélet teifcu is. Mindenütt mások intézik sorsunkat. — És mi örülünk annak, hogy akadnak, kik intézik iVdig akadnak. Akik őszintén, nyíltan, erőteljesen bevallják, hogy ők hivatvák a közügyek elére. Aki kath. voltát a mai világban hangoztatni még meri is - az nem a közügyek élére való Igy gondolkoznak a szemesek. Es ufán. „ XI — Korán van ke Ívesem, nagyon korán! IV. Korán vau, nagyon korán van még kinvit.ani a sorompót, de késő megízlelni a boldogság mézét, mely oly sokáig várai.ott magára: a boldogságét, mely most volt jövendő anynyi év titán, annyi bánat után, annyi vihar után, éppen most, inikor Ada ifjúságának virága már már elhervadt, midőn az élénk gyermekből komoly gondolkodó lett: látván harminc évét folytonos, kielégítetlen vágyakozásban elmúlni, mindenmás vigasztalás nélkül, mint időről időre viszontlátni a két nyáifát, melyek ez idő alatt, csodálatos, nagy, erős, terebélyes fákká Dőltek, . . . legalább is száz évig tartó éleiet ígértek. Ezen ígéretben rejlett auima titkos erő, mely Ada szivében az éltető • lizalom forrását fakasztotta, s a mély megdönthetetlen meggyőződést, hogy a két fa sorsa tökéletes, s vigasztaló képe az ö és Gusztáv sorsának. A két név — ada ós Gusztáv — melyet rég elmúlt napon pajzán játékból v-'Stek a két fiatal la kérgébe, erősen kidomborodott, egymásba olvadó domborulataival olvashatatlan jelhalmazt alkotva, melyen keresztül még tisztin kilehetett veum az első bemetszés vonalát melyet Gusztáv erős, biztos kézzel vágott oda. Ebben a lassan, gyengéden alakult, összeolvadásban gyökerezett Ada reménysége, sőt biztossága, hogy egykor ők is — ő ós Gusztáv, — gyengéden összeolvadnak, ép oly teljesen, mint neveik, uj életet kezdenek, a derült boldogság I JL életét. Ep ugy, mint a két uyárfa, mely oly régeu él már együtt, egymás mellett, ugyanazon vihar á.ltal megpróbáltstva. ugj'anazon , napsugár, ugyanazon harmat által táplálva, ugy ők is — Ada és Gusztáv — megérik azt, a boldog órát, ff-lleHk az

f, a boldog utat, melyen a rzerelem rózsaláncai val el választhatni lanul egybekötve, folytathatják s végezhetik be, a földi élet zarandok útját. E közben nehogy valami baj érje az által, hogy mindig az ntou tartózkodik, ami sem egészséges sem üdvös nem lett volna, bármilyen kedvesnek t.arlotta is ezt az utat, Ada az uj szállás rendezgetésével foglalkozott., melyről Gusztáv utolsó levele szólt. VI. Az uj szállás, melyet maga választott, tündér kezei alatt, ugyan takaros formát nyert. Mindent elrendezett, minden tárgy elfoglalta a maga helyét, az egész lakás barátságos, családias jelleget nyert, amit uj berendezéseknél olyan ritkán lehet találni. Oly fiuom volt az ízlése, oly bölcs a megítélő képessége ; annyira figyelmes volt a lakás elrendezésében, az egyes tárgyak helyének megválasztásában, annyira szorgos a legapróbb részletek kidolgozásában is, hogy a ház teljesen elvesztette a rögtönzött dolgok jellegét, mely annyira jellemzi az uj házakat Meglátszott rajta a szerelmes asszony lelke, mely minden fölött őrködik, mely H legkisebb dolgokat is, a származás, -zin és jelentmén}' szerint kellemes összhangzatba hozta. Ada volt ez a lélek. Azt gondolta magában: — minthogy Gusztávnak bizalma volt, hozzám, hogy nemcsak a lakás megválasztását, bizta reám, hanem H bútorokét, a szövetekét is, egy szOval mindent, azt akarom, hogyha megérkezik, bókoljon érte. Meg akarom érdemelni. S munkáján éjjel nappal dolgozott. Jobban sikerült mintsem sejtette. Hogy p*dig mindent idejében bevégezhessen, mert az idő gyorsan repült, s a három hónap már majdnem elmúlt, bele egyeze't, hogy nagynénje Angelica, egyedül utazzék falura, s ő városban maradt egy öreg jó lelkű szolgálóval, előre élvezve a Gusztáv megérk.zése fölötti örömet, álmodva a végre valóra váló, a végre elérkezett boldogságot. A virágos, illatos május elsején kellett volna bekövetkeznie. De ez a ntip volt az, mikor a két nyárfa szél nélkül rezgett. A minis terium utján jegyzet érkezett. Navarra Ada elolvasta, még csak nem is sírt, nem is remegett. A jegyzet egyszerű szavakkal tudatta, hogy Maresco Gusztávot egy kémszemle alkalmával aba'.issiniai benszülöttek támadták meg. 0 ó» emberei vitézül védelmezték magukat, de Gusztáv megsebesült. El kellett szálli ani először Asmarába, azután a massauai kórházba, honnan, ha erejét visszanyeri, a legelső Italia felé tartó had'hajóva.1 haza jön. Nincs ok a 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csin*s dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák-. ®9 zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen,