Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. julius 5. 27. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap* M«K.)elenib h«teiiUint egyszBr ! vui«ilrini|>. SZERKESZTŐSÉG I.A rrui.AJDoNO* ! ÉS BONTZ JÓZSEF Előfizetési árak: KIADÓHIVATAL Egész évre 70 kor. fill a volt K az d- tanintézet épületében. KKI.KI.ÖS S'/.KllK K^Z'Í'O Fél étre 5 „ — Kéziratokat a szerkesztőség címére, Pénzes­utalványokat. hirdetési menl>iziÍ8okaté» rek­NÉMETH JÁNOS. KIADÓ BUJÁNSZKY JÓZSEF 60 n n lamációkat a kiadólii vatallio« kérltnk NÉMETH JÁNOS. KIADÓ BUJÁNSZKY JÓZSEF Nyilttér petltsora alku szerint. Kéziratokat nem adunU »i»»íí A keszthelyi kath. főgimnázium évzáró ünnepélye. Ezúttal nem olyan volt, amelyet látni szoktunk már évek hosszú sora óta. Nem olyan volt, mint az előzők, hanem emelkedettebb. Ezt azonban nem azért mondjuk, mintha az eddigiektől meg­kel lene tagadnunk at szinvonalat, hanem azért, mert a »szivet« oly nagy mérték­ben láttuk a szeretet és a tisztelet je­gyében, a mely nem csak leköti a figyel­met, hanem világot vet arra a Krisztusi munkára is, amelyet négy . fal közötti­nek szoktunk mondani. Ez a munka, bár helyét szük falak közt birja is, formálja, ki az embert és felemeli, hogy hasznos tagjává lehessen a társadalomnak. De bár eltérők lelt­nek is az óhajtások és a nézetek e munka irányát illetőleg és bár mmd hangosabbá válik is azok szava, akik utilitarius törekvéseik céljait az iskola árán is biztosítani óhajtják, mégis az iskolának soha sem szabad nélkülöznie a sziv nemesítését célzó eszközöket. — Ennek a nemesítésére pedig kétségtele­nül oly példák hatnak legközvetlenebbül, amelyek az őszinte becsülésből és a ki­érdemelt tiszteletből fakadnak. Ily példának voltunk részesei Péter­Pálkor, a főgimnázium évzáró ünnepé­lyén. A tanári testület és az ifjúság, a szülők és a tanügy barátai elfoglalták szokott helyüket, hogy meghallgassák az intézet érdemekben megder sedett igaz­gatójának évzáró beszédét, a mely sem­mivel sem maradt a múlt, éviek mögött. A szülők és az ifjúság előtt feltárt igaz­ságok valószínűen nem reppentek el nyomtalanul és valószínű, hogy mind­egyik vont le tanulságot arra, hogy az iskola nemes hivatását csak a szülői ház támogatásával töltheti be gyümölcsöző­leg az ifjúságra.. De bár mindezek a tanácsok szer­felett idő- és okszerűek is, bár a mai, u. n. modern élet fejlődésével a gyermek­nevelés általános és örökérvényű tanai­nak a napirenden való tartására, vala­mint a vallásos, a nemzeti nevelés szük­séges voltának a. hangsúlyozására nagy szükség van is, mégis ezúttal nem az kötötte le érzelmeinket és nem azok be­folyásolták ítéleteinket. Láttunk mi már sok évzárást, lát tünk sokféle iskolát is. Láttunk iskolá­ban szolgálni nemes törekvéseket, kö­vetni irányzatokat; de ezúttal mindennél becsesebb volt látni azt az őszinte tisz­teletet, amely nem a vagyonból fakadt, amely nem a rangból táplálkozott, ame­lyet nagynevű ősök fénye nem sugároz be, hanem amely születését, erősödését, izmosodását, de igaz jutalmát is csak a A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Burány Gergely dr. Az írás, mely-t ujnbb «tudomány és fel­világosult-ági Nagy szeretettel (lcbál ii'eg ha­llás vádakkal, világos szavakkal mondja íiif'g az ember rendeltetését. «Az ember — úgymond — munkára teremtetett, miként a in a-i ár röpülésre. > A tudó* filozofia hangzatos na^ymondásokka 1 igyekszik reálissá tenni azt a bizonyos dőre cél'», «sn!yos ljHrcot», melybe utunk t.ér« . . . Igen. Kiizkcdnek egymással s ha. még azt sem tudják egyöntetűen megmondani, mi hát a cél : hogy tudnák igaza szerint megbecsülni a cél szolgálatában lepörgött, esztendőket! ! Pedig csak vak nem látja, mekkora igaz­sága van az írásnak.Csak az elmúlt héten hangzott el u 30 esztendős önzetlen munka némi önzet­len elösmerésének csekély szózata. Világos bi­zonyság százak szivéből fakadva, hogy az irás ií, legislegmélj^ebb filozófiával jelöli meg e célt, melynek teljesítése alatt akarva, nemakarva, de meghajlik minden zás-zló, me'yet önzetlen eni­b«r másra fog magasra. Burány Gergely dr. élete hangos tanuL»ág, hogy a jól felfogott, ön­zetlenül teljesített munka áldás az emberiség!®, áldás az emberre magára, boldogság csöndes szerzője, önérzet biztos megadój.H, minden rossz cselekedet elűzője, nemzetek föntartója, jósziv, nemes lélek föltétlen hírmondója. Hisszük-e? Igen. Bizonyság nélkül? Igen, hisz az ünnepelt élete, működés*, argumentum a fortissimo Mégis, ha valaki «életrajzot* is kívánna, hát olvassa ei e néhány kis számadatot. Burány Gergely dr. 1852. február 6-án született Esztergomban. Tanulmányait, szü ö­városa bencés főgimnáziumában végezte. Ta­nárai között Vaszary Kolost, országunk jelenleg­első főpapját találjuk, akinek magyar lelke, tu­dományossága nagyon hatott ifjú lelkére. Érett­ségi után a esorna-prémontlei kanonokrendbe lépett, ahol minden erejét arra, fordította, hogy a szükséges tudományos képzettséget elsajá­títva, Krisztus szolgái közé avaitassék. Uj mi­séjét 1875. okt. 2 án mondotta. Aztán tanárko­dott Szombathelyen, később igazgató Keszt­helyen, amely állásában jelenleg is működik s még adja Isten, sol<á működjék. Irt rendkivül becses tudományos dolgozatokat, gyakorlati ér­zékével neveli számos jó tanárt, szive szereteté­vel sok száz nemesen érző s komolyan gondol­kodó ifjat eresztett szárnyra a keszthelyi gim­náziumból. Ezek az adatok. Szándékosan szubr.uk őket ridegre, szárazra, nehogy azt higyje va­laki, hogy virágos szavakkal akarunk tömjénezni az önzetlenségnek. Uraim, akinek lelke van, aki valaha dolgozott, aki érezte, mi gyönyörű­ség s mily istenáldás a dolgosság, annak sze­mében ezek h lideg adatok majd megelevened­nek s elbeszélik, hogy az Istenért s nemzetünk jóléteért elvállalt munkálkodás, ha még olyan Csöndesen, trombita, dobszó nélkül folyik is, nagy-nagy épületeket, emel. Az épitő Kzereny­sége nen: akadék : ő nagyon elvonul az épület legbelsejébe s fáradhatatlan karjaival belülről kifelé, rölfelé toIjh, emeli a falakat magasra. De ne vegye mo t az egyszer rossZ néven, ha — egy kis elismerés f jében — észrevesszük az •épitő rengeteg munkáját s óhajtjuk, hogy má­sok is észre vegyék. Az emberek elvégre gyar­lók s utmntatásia szükségük van. Az emberek másrészt felületesek, akik a legszebbet is csak megbámulják, ha mindenuap előttük van, d« követésére nem buzdulnak. Valami kell, hogy figyelmük intenzivebbé, akaratuk eredménye­sebb? legyen. Hadd állítsuk mi oJa mintának ezt az életet, okolásul a renyheségnek,, például a Innyhaságnak. Ez az elr'rásrfmk bizonyára nem sérti, de nem is sé. heti a szerénységek. S ha sértené, legyen ez ?. szerénység most az ékszer vala >i*. szerénytelenebb : vigasztalja meg az a tudat, hogy az ö munkájának mű­ködésének csekélyke kis méltatása, ez a kio iras

Next

/
Thumbnails
Contents