Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-22 / 8. szám

VII. évfolyam. Keszthely. 1903. február 22. 8. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenUint egyuzer s ^ iinOi n}i|>. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a azerkesztftség címére, Pénzesutalványokat. Iiirrietóai nieifluicánok-ttéM reklamációkat a kia,t,S)ii vat HIlioz kei huk Kéziratokat nem adunk vIbbzb I.A l"TUi.A.lJ>ONOS BONTZ JÓZSEF KKI.K1.Ö9 Sy.lCKKKSZ'W) NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak: Egész évre 70 kor. — jll/ tel évre 5 „ — „ Negyed évre 2 „ aO „ Egyes szám ári 20 „ Nyilttér petitsira alku szerint. Arisztokraták és munkások. Várakozással tekintettünk Ábrányi Emil keszthelyi fölolvasása elé. Mert Ábrányi kétségkívül az ujabb kor egyik leghivatottabb és kiválóbb irója. Joggal reméltük, hogy a neves iró, valamely az emberiséget, a társadalmat, vagy a mi szűkebb hazánkat közelebbről érintő nj eszmét, vagy gondolatot fog fölvetni. Annál inkább is reméltük ezt, mert kevés vidéke van hazánknak, mely a költői lelket a mindennapinál magasabb szárnyalásra bírhatná, mint a mienk. Nagy volt azonban csalódásunk, mert a költő-fölolvasó a mindennapi élet nagyon is ingoványos talajára lépett. Itt azután tévedésbe esett maga is s félő. hogy a tévedésekben másokat is maga után vont. Az arisztokraták és nemesekről olvasott föl, kiknek gondosan összegyűjtött hibáiból egy hamis tipust. vagy mondjuk, torzképet állított az iparos és kereskedő ifjúság s a közönség elé. Egyes e-etekből következtetést vont az általánosra. Érmet mutatott föl, melynek azonban csak egyik oldalát engedte láttatni — az árnyasabbikat. Közéletünk egyik oszlopos, vezető s a hazaszer

etet tűzpró

báián átment osztályát az arisztokráciát ós nemességet apostrofálta egyoldalú kifakadásaiban. Tette ezt az idő, a hely és a körülmények figyelembevétele nélkül. Vájjon válalkozott volna-e egy ily hasonló irányú fölolvasás megtartására a Park-Klubban, a Nemzeti, vagy Országos kaszinóban? Mintha ilyen természetű és irányú fölolvasást már követtek volna el NagyVáradon arról a bizonyos Kultur-bestiáról?! Az a fölolvasás akkoriban országos ingerültséget keltett. A bántalmazott magyar-nemzet sértett önérzete, akkor elégtételt vett. Most pedig egy hírneves iró, iparos és kereskedő ifjak előtt a magyar arisztokráciát és nemességet íesti le a legsötétebb színekkel. A távollevőket szatirizálja és gúnyolja. Jónak látta tenni ezt akkor, mikor úgyis puskaporos hordók közt járunk. Mikor úgyis elég szociális gyúlékony és robbanó anyag vesz körül bennünket s mikor különben is elegen működnek azon, hogy ez a gyúlékony anyag lángra lobbanjon. Igazán nem tudjuk elgondolni, mi indíthatta Ábrányi Emilt ily kifakadásokra az arisztokraták és nemesek ellen s hogy miért kellett annak a tölolvasásnak éppen egyik legnagyobb arisztokrata család ősi székhelyén elhangzania? Hogy miért haragszik Ábrányi Emil az arisztokratákra annyira s miért tart ellenük oly ellenszenves irányú fölolvaa B alatomvídék tárcája Ábrányi Emil fölolvasásaról. Érdekes és ,i:agyon is életbevágó kérdéssel foglalkozott Ábrányi Emil, neves lírikusunk, múlt vasárnapi felolvasásában. Nagyon meglepő és újszerű volt maga a felolvasás formája is, melylyel a hallgató közönség ügyeimét teljesen lekötötte. Két levelet olvasott lel, melyeknek ,elsejét egy sértődött magyar gavallér irta Ábrányinak, ha jól értettem, azon alkalommal, midőn a költő Björnsonnak íLaboremus* c. drámáját fejtegetve és ismertelve azt állította, egy a munka a világ,egyetlen törvénye. A másik levelet Ábrányi irta egy rokonak, melyben kifejti, miért nem megy fel Budapestre egy ünnepi ielvonulás megtekintésére. Mielőtt a két levél tartalmát ismertetjük, két általános megjegyzést bocsátunk előre. Ábrányi kiemelte, hogy a modern világ összes nagy szellemei, mint: Zola, Tolstoj, Rjoeustjerjii Björnsou a munkát a legmagasabb polcra he'yezték,sőt a világ egyetlen törvényének mondták s egyértelemruel vallják : • Laboremus !« Meg kell itt jegyeznünk, hogy a »laboremus« elvét nem Zolának, nem Tolstojnak, nem Björnsonnak köszönheti a világ, hisz tarsusi szt. Pál i>>ajd két ezer évvel előbb hirdette : • Nam et. cutn essemus apud vos, hoc denunntiabamus vobis, quoniam, si quis non vult operari, nec manducefc.x (Thes, II. B, 10.) Vagyis: a ki nem dolgozik, n^ is egyék. XIII. Leo papa, ki szintén egyike a mai kor legkitűnőbb szellemű embereinek, oly sokat törődött a. muukávai, hogy a világon széltében » a munkások pápájánakt hívják. Hál az igaz-e, ho«y a muuka a világnak egyetlen törvénye? Semntiesetre sem! Hisz azeit, mert a munka mindig, mindenütt és mindenkire kötelező, azért még a világnak nem egyetlen törvénye. Csak annyi igaz, hogy egyetemes. De más az egyetlen és más az egyetemes. Kell-e ezt bizouyitaui r Beláthatatlan veszedelmeket rejtegetne magában e tanitás, ha azok, kik hallották, elfogadnák és az életben valóra akarnák váltani. Hova vezetne az absolut.e szabad, mindtan más törvéuytöl független muuka, mint, végül is az ököljogra s minden létező törvényes rend felforgatására. Nem ugy, tisztelt uram ! A világnak igenis van két örökérvényű parancsa, melyek az egész törvényt magukban foglalják. Ezek: az Isten és felebaráiuuk szeretetére vonatkoznak. Hiszen épen az a baj, hogy ma csak ezt hallják a munkácok: Laboreoius ! De menjünk tovább. Lássuk a sértődött magyar gavallér levelét." melyet az a munkát, dicsőítő Íróknak szánt. Ha jól megértettük, Abrauyi gavallérja a. következő tartalmú levelet irta. Önök a munkát magasztalják s a. untnkát tartják a világ egyetlen törvényének. Önök munkám gasztaló firkászok azt. mondják Bjőrnsonnsl: Laboremus. Éu pedig azt mondom: Ne laboremus! Miért? Lássa tisztelt ur, én mióta az eszemet tudom, még soha semmit sem dolgoztam. Még csak nem is tanultam. Volt három nevelőm is, azok tanultak helyettem. Atyám akarta hogy legyen diplomám s #n, noha egyáltalán nem törtem a fejemet, mégis kitűnő sikerrel estem át a vizsgalatokon. Lássa, tisztelt ur, nekem van évi 400 ezer Simon Ernő dr. okL gyógyszerész, f. 1903. évi március hó 1-srőnapján átveszi Gerő Izsó „őrangyalhoz" címzett gyógyszertárát » ajánlja magát a mélyen tisztelt köxönség kegyes pártfogásába.