Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-02-22 / 8. szám
2. BALATON TIDEK 1908. február 22. tást egy iparosifjusági parasztbálon — nem tudjuk. Talán csak nem az a szerencsétlen Bismarck-féle hitelesítetlenül maradt besHélgstés szolgáltatott okot a haragra? Vagy taláu csak nem ott a főtéren álló Festetics-szobor, — melyet a nemzet kegyelete állított oda — juttatott eszébe ily ellenszenves hangú és irányú thémát ? Mert, ha azt a szobrot jobban megnézte volna s annak jelentősége, meg a Georgikon és Helikon stb. fölött elmélkedett volna, akkor abban a városban, melynek legtöbb kulturális intézete éppen egy arisztokrata-család bőkezűségének köszöni létét és fejlődését, — ily irányú fölolvasáe megtartására nem vállalkozott volna. Mert a munkának és munkásoknak meqbecsülésekorántsem teszi szükségessé és indokolttá az ily társadalmi ellentétek kihegyezését. Minek olajat önteni a tűzre, mikor ugy is ég?! Ha nem vezette célzatosság s nem akart az egyoldalúság gyanújába keveredni, miért nem mutatta be az érem másik oldalát is ? Erre az oldalra pedig Klió ragyogó betűkkel véste föl, hogy a magyar arisztokrácia és nemesség mindenkor kivette a maga részét a nemzeti-naqyság és jólét nagy munkájából. Hazai és kulturális történelmünk lapjai bizonyságunk. A nagy nemzeti átalakulás és ujjáébredés korában a harcvonal élén küzdenek az arisztokrácia főrangú munkásai. Széchenyi István gróf neve egymaga egész történetet jelent. Mellette ragyog egy másik Széchenyinek a Ferencnek neve. Mit munkált, mit szenvedett a hazáért egy másik arisztokrata, Batthányi Lajos gróf a szabadságharc vértanuja? Eötvös József báró neve is csak jóbangzásu név minden hazafi és irodalombarát előtt ? 0 is munkás volt, az irodalom nagy munkása. Egy másik Eötvös, az Akadémia elnöke, hogy a magyar tudományosság és a Balaton kulturáját munkálja, hét számra akárcsak egy eszkimó kitelepszik a Balaton jégsivatagára? Elhagyva a kényelmes otthont, ott a jégpáncélon tölt heteket. A tudomány, clX 11*0 ü alom. terein ott találjuk a ragyogóbbnál ragyogóbb neveket, mint ezek munkásait. A főrangú lírikusok is csak dolgoztak valamicskét. A nemzeti jólét és erőforrásoknál sem hiányzanak az arisztokrata-munkások. Az ipar és kereskedelem terén kinem ismerné Zichy Jenő grófot, kit kegyeletesen >ipargrófnak < szeretnek ugy bizalmasan nevezgetni. A »közkereseti társaságokká* fejlődött takarékpénztárak egy magyar nemest, Fáy Andrást vallják alapitójuknak. A magyarországi hitelszövetkezetek atyja, az ősz Károlyi Sándor gróf, a nemzeti jólét mezején egymaga végzett akkora munkát, mekkorát számtalan született demokrata együttesen sem képes megközelíteni. Emberbaráti intézményeink között is kevés akad. melynek alapítása, fejlődése ne valamely főrangú nevéhez fűződnék. Az országos munkás és cselédpénztár felvirágoztatásánál tessék megkérdezni — a szegénynép és munkások érdekében kik mennek elöl jó példával? Kár volt tehát azt az arisztokráciát és nemességet oly színben föltűntetni, mely igaz világításban a való tényeknek meg nem felel. Az itt is, ott is feltűnő egyes hibákat és fogyatékosságokat összegyűjtve általánosítani s egy nagy, vezető osztályát a nemzetnek ferde világításban bemutatni ott, hol példákkal is szórakoztatva tanítani kellene, — ha csak célzatosság nem működött közre — érthetetlen! Tfibb! Céltévesztett és káros! Kevesen vagyunk magyarok úgyis. A nemzet egyes osztályait összekötő kapcsot erősíteni és nem gyengíteni kellene. Ilyesmit vártunk Ábrányi Emiltől, a sociálpolitikus és ideális költőtől. De, ha már várakozásunkban csalódtunk, arisztokraták és nemesekről lévén szó, már csak az eszmetársitás révén is elvárhattuk volna, hogy a fölolvasó a pénzarisztokratákra és ujnemesekre is kiterjesztette volna éles megfigyelő tehetségét, mert ott, talán még több hibára és fogyatékosságra mutathatott volna könnyű szerrel, De ezt nem tette ! Valószínűleg nem rendelkezett elegendő idővel s más alkalommal fogja ebbeli mulasztását pó tolni. Erre az esetre a legnagyobb érdeklődésről — előre is biztosíthatjuk. Ügyviteli ellenőrzés a pénzintézeteknél. Alig van nap, hogy ne olvasnánk a napilapokban, hogy egyik-másik pénzintézetnél sikkasztásnak jöttek a nyomára Bátran lehetne állandó rovatot nyitni a sikkasztások sxámára. Is, ha ezeket a szertelen nagy hűtlenségek bűnlajstromát a kezünkbe vesszük, önkéntelenül merül föl az a kérdés, hogy miért van ez igy ? Mi az oka annak, hogy hazánk pénzintézeteinél ilyen esetek egyáltalán előfordulhatnak ? Hogyan történhetik meg az, hogy a könyvelő, a kinek —- szabály szerint — a pénzhez nyúlni, pénzt kezelni soha, semmiféle körülmények között sem szabad, sikkaszthassou. Hogyan •ehetik meg, hogy ennek a kezei közé earek és ezrek kerülnek ? Miféle jogcímen veszi ő, a könyvelő, az intézet pénzeit a kezébe ? Továbbá, hogyan történhetik meg, hogy a pénztáros, a ki a főpénztárnak csak az eg3'ik kulcsával rendelkezik s a ki csak az igazgató tudtával, beleegyezésével s hozzájárulásával korona jövedelmem, nem dolgozom, mégis mindenütt tisztelet környez. Ha végig kocsikázom a. Stefánia-utcn s mint a villám robogok el a járó-kelök mellett, a nők esaknem elnyelnek szemükkel s az emlterek tisztelettel hajolnak meg előttem. Nem dolgosom, inert, a munka megakadályozza az emberi szabadsagot, a munka megakadályozza azembeii élvezeteket, a munka leköt. De nézz* életemet. 30 éves vagyok. Mindig későn fekszem és későn kelek Heggel be,csöngetem az inast, ki lóhalálában siet szolgálatomra, mert ha ez' nem tenné, bizonj' Isten nyakon törülném; aztán rám adja a pongyolát. Bemegyek a fürdőszobába. Ott pompásan inegfürdöni s miután inasom a tegnapi csömört ki masszirozta belőlem, acélizmokkal s hatalmas étvá.gygyal szállok ki a fürdőből. Elmegyek a klubba. Fényes villásreggeli után haza megyek, ledőlök a kényelme* pamlagra s átfutom a nevezetesebb sportujdonságokat s a divattudósilásokat, ezt, is csak azért, mert az olvasás csak arra jó, hogy az ember jóizüen elszundikáljon mellette. Ebéd után elmegyek a színházba. Aztán jön a kárfya. Nagyba játszom, s mivel szerencsém van, sokat nem szoktam veszteni. Résst veszek a lóversenyeden vadászatokon. Minden törekvésem arra az egyre irányul, hogy a lovagiasság szabályait meg ne sértsem! Erre nagyon vigyázok. Láthatja ebből, tisztelt firkász ur, hogy nem éppen kellemetlen állapot, hz esztendő 365 napját igy átmulatni, jó gyomorral, vas izmokkal, gond, munka, betegség nélkül s aráuylag — kevés unalommal. Ha igaz volna, hogy az ember értékét a munka adja meg, akkor az én inasom, suszterem külömb ember volna, mint én. Ezt pedig csak nem állítja talán még oly munkamagasztaló firkász sem, mint ön. U. i. Ez«nnel megengedem, hogy ezt a levelemet lapjában közzétegye, ha tetszik. Ábrányi, mint mondá, nemcsak ezt tette meg, hanem lefordította s elküldte a Laborenms írójának Christiniába, hadd lássa, úgymond, mikép gondolkodnak a munka értékéről Magyarországban. Ez az egyik levél tartalma, ha emlékezetem nem csal. A másikat hosszasabban nem taglaljuk. Ennek éle a magyar dzsentri tüntető diszmagyarkodása s ugyancsak munkátlansága ellen irányult. Egy kissé megvagdalta a magyar közigazgatás hibáit, a band.eriumozás és felvonulások hiábavalóságát; egy kissé dicsérte a kereskedőséget, mely a nemzeti vagyont szaporítja ; az iparost, ki gyárakat, állit; a tanitót, ki a népet a babonától megóvja; a tanárt, ki a hazának hasznos polgárokat nevel, stb. Ezek az igazi munkások, aom a dzsentri, mely ép oly jól lovagol az uzsoraváltókon, mint a tüzes paripákon stb. Van Horatiusnak, a hires római költőnek, egy pompás mondása, mely, azt hisszük, a felolvasókra is áll : »Aut prodesse volunt aut delectare poeta1e.« (Vagy használni akarnak a költők, vagy gyönyörködtetni.) De hát kiuek használt Ábrányi ur e felolvasással ? Volt-e ott abban a teremben csak egy fiamágnás vagjr dzsentri ? Vagy taláu a kereskedők és iparosok nem t&rtják a munkát becsülendő dolognak? o Vagy talán az ily rikitó színekkel megrajzolt torzsmágnás vagy dzsentri oly mindennapi jelenség, hogy a kereskedő és iparos osztályt óvni kell tőlük? De talán, ha nem haszuált, legalább g3'őnyörködtetett ? Nem hiszem, hogy mások hibáinak feszegetésében jóizlésü emberek gyönyörűségüket lelnék ! egyet,! Ábrányi a magyar gavallér leveléről azt állította, hogy előbb a hemzsegő ortografiai hibáktól megtisztította, a mi nem kis munka volt, s ugy nyomatta le. Azt hiszem, itt egy kis elnézés lappang. A magyar gavallér levele oly logikus egész szerkezetében ; oly találó vonásokkal fest, oly élénk színeket használ a semmittevés ábrázolására; kifejezései oly szabatosak, stílusa oly ma|S ft ros és világos, hogy én részemről aunak a Képes levelezőlapokból újdonságok, továbbá képes levelezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv és papirkereskedésébea Kesv
