Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-08 / 6. szám

2. BALATON VíDfiK 1908. február 8. kék obligát és szokásos 8—7—6 százalékait is arányosan alászállitsák. Annál könnyebben tehetik ezt, mert a részvényesek: a részvényösszegen kívül semminemű munkával sem működnek Közre a töke ily nagyfokú és arányú gyümölcsöz tetésén. A szegény hitelezők dolga ez. Nekik kell behozni. És kik szolgáltatják rendesen ezt kisebb-nagyobb, de mindig szép összegre rugó osztalékot? Megszorult ügyes-bajos feleink. Ilyenek pedig manapság sokan vannak. Pedig a szegényember kölcsöne a mai viszonyok körött a legkedvezőbb esetben sep olcsó, hanem drága pénz. Eklatáns példa erre a mai szokásos hitelezési eljárás, melyet megfigyelve tényként áll előttünk a valóság, hogy minél szegényebb ember szorul hitelre, annál drágábban jut hozzá. Csak egy esetet a sok közül : Egy szegény ember 200 koronát ve»z föl. A jelzálogos hitelnél, mielőtt egy árva garast kapott volua, már szép kiadásra tett szert a betáblázási eljárás költségei cimén. Végre miután már az államkincstárnak is megadózott a törvényszerű bélj-egilleték lerovásával, megállapodik a pénztár rácsozatos ajtaja előtt. Átadja kötvényét —de még mindig nem juthatott a várvavárt összeghez. Előbb levonják még az első negyedévi kamatot, tehát fizet, mielőtt még pénzt látott volna s mielőtt az a tisztes százalékú összeg neki egy krajcár hasznot hajtott volna. No de végre egyszer mégis megkapja az összeget. Levonva természete- I sen a levonandókat. Csakhogy a magyar szokás szerint való processusnak még mindig ninca vége. Sőt most jön a java. Előállnak a szomjas kezesek. Áldomásra vártak. Es mire a mi adósunk barátságos áldomás után a jószivü (?) kezesekkel hazatér, az iráson kivül alig marad valami a keze között. Ha csuk azt nem tekintjük pótléknak, hogv az áldomási ebéden vagy vacsorán kivül kénytelen még a kezeseknek kikötött szolgálmányul '2—3 napot szolgálni, Szerencséje még, ha emellett valamely kozeseket szerző üzérkedő karmai közé nem keveredik. Pedig ilyenek is vannak bőven. Taksa szerint dolgoznak. Egy váltóaláirás 3 frton az az 6 koronán alul nem adatili. Két aláirás 12 korona náluk. Ez tehát annyiszor 12 korona, a hányszor a váltó ujittatik! Kerek Öszszegre lett volna szüksége és mire vele hazaért, csak a kölcsönzött összeg romjai vannak meg. Mit tegyen vele ! Hogy kötelzettségének eleget tegyen, vagy hogy valami érdemlegesebb dologra fordíthassa. kénytelen pótkölcsönzóshez fordulni. Itt ismétlődik azután az előbbi jelenet. Élete szakadatlan vergődés! Elég ha a kamatfizetésre és a velejáró váltóujitási költségekre kereshet, — törlesztésről — »zó sincs, vagy caak a legnagyobb vergődés árán juthat arra. Tegyük fel azt a ritka esetet, hogy szerencsésen letörlesztette tartozását. Jelzálogos hitelezéseknél fölkiáltó jelként még mindig előtte áll a telekkönyvi letörlés. Ehez is pénz, költség kell. Er is elég drága posztó. Nem szükiéges tehát bizonyítgatni, hogj a szjgény ember kölcsöne akár jelzálogos akár váltói legyen az, még a mainál méltányosabb kamatláb mellett, is drága kölcsön. Egygyel több ok. hogv pénzintézeteink, ha igazi céljuknak megfelelni akarnak, a betétek, a gyümölcsöző tőkék kamatainak leszállításával a hitelezett kölcsönök százalékát is lejebb szállítsák. Es mikor e humánus tettet megcselekszik, kettős célt szolgálnak. Elviselhetőbbé teszik a kölcsönre szorult szegény emberek nagy tömegeinek helyzetét s egyszersmind impulzust adnak a vállalkozóbb, a gyakorlatiasabb szellemiteknek, hogy olcsóbb kölcsönökkel hasznos alkotásokba merjenek fogni. Emberbaráti és hazafias cselekedetet müveinek pénzintézeteink ezzel. Az agrár kölcsön. Közismert, dolog, hogy a filokszeiM által kipusztított szőlőinket, agrárkölcsöuuel rakoastruáltáli sokan ezen a szölövidék^U is. AÍ is közismert, hogy az igy felújított szőlők, most kezdenek jobbára termésbe jöuui és ezzel a ténynyel az agrár kölcsönök egész terhükkel nehezednek ránk, szőlőbirtokosokra. mert a visszafizetés ideje e',érkezett. Akár merre fordulunk a badacsonyi hegyvidéken, éppen ugy mint a Hegya'jáu, a gazdák jó része, tehát a nagy és kisgazdák agyaráiit ezzel a tőkével újították fel szőlőiket, mert akkor a borkereslet. és borárak mérvéhez képest ez a kölcsöu felelt, meg leginkább a g-izla szükségleteinek. D) azótt nagyot fordult a világ és azíta a viszonyok alapjában megváltoztak. A tavalyi rossz időjárás miatt ez

jn a téjou a sző ő necn óratt oly jól meg, mint máskor és ez. vtlamint ->• botárának szintJ a kétségbeesésbe

1 egyeulö alacsony ára, bizony nem egy szölősgvzdinak tépték szét a reményeit. AZ egész vidéken jóformVn a gizda nyakán hever a bor ét Keszthelyről—Kene-ég mind semmi vagy csak u igyon csekély Kereslet. A borosgtzda ajtaján non kopogtita v*vő, vagy ha tu*g is jelenik, olysu á>"t ajánl, a mely egyenlő a csufolódíssal. Keszthely környékén 26—28 K 't, B tdicsouyban 16—18 K.-t kiuáluak a legjobb fekvésű szőlők termé iye, ért és ezek az árak bárki szerint is olyanok, a mayek mellett, agrár kölcsön né kiil is h-tunr beadja a gazda a kulcsot. Ugy van a szőlősg*zda, hogy ez ilöszsri.it reménytelenül tekinthet a jövőbe. M-u-t az adót, — itt a fertá'y, — fizat.ni kell; az agrárkölcsöut m^g már novemberben be kellett ti/.etui. A bank ugyanis bank marad és világos, hogy az semmi egyébre nem tekint, mint arra, hogy a részfizetés pon'osan befolyjon. De hi«z e tájon október közepén, másutt a végén folyt még a szüret és igy a gizdi, Nagy úrral forgott a világ megint ; de összeszedte érej-ét s megindult, az ajtó télé. — Jó le^z a Duna . . . susogta magában, de a főnök is uiegha loua. Az üzlet, rideg emberét, hirtelen valami szokatlan érzés járta át. íme, ö teljhatalmával elbocsátotta ezt, az embert a szolgálatból s ez most feleségével és hat gyermekével a Dunába ugrik. S ennek ő lenue az oka. Á főnököt ki egyébként, becsületes uri einber volt — szinte fojtogatta ez a gondolat. — Nagy ur, jöjjön cst,k vissza. Mit mondott az imént? — Semmit . . . — Ne tagadja, jól hallottam. A Dunába akar menni ? — Hát mit tegyek ? I — ordított föl a szerencsétlen ember csaknem magánkívül. A főnök meghökkent egy pillanatra, de aztán csöndes hangon csillapította megkiuzottat. — Kérem, •sillapodjék. Nem akarom lelkemre venni, hogy nyolc emberélet nyomorult, öngyilkosság által veszszeu el. Megtartom önt a szolgálatban mindaddig, mig valami más alkalmazást, nem talál ; de kötelességének ismerje más állást keresni azalatt, s az ügynökségben minden tehetségét és képességét, fölhasználnia, hogy ha már hasznot nem hajt, legalább minél kevesebb kárt okozzon. Kérem, keljen feltérdeiről, én nem vagyok Isten. Jól van jól, nem szükséges olyan rettenetes liálálkodást kifejtenie. Nagy ur ugyanis, a mint a főnök kimondta a szót.: »megt»rtom«, odarogvott a hatalmas ur elé s zokogva csókolgatta kezeit. — No, elég volt a köszönetből — szólt meghatott, mosolygással a főnök. Inkább m tudja meg nekem őszintén, mi az oka annak, hogy öu, mint utazó ügynök, a ig képes egy-két Üzletet kötni egy-egy körútján. — Kérem, főnök ur, — szólt báuatos hangon amaz, — az emberek nem hisznek nekem. Ránéznek az arcomra, erre az éu szerencsétlen arcomra, mely olyan, mint egy inkaruátus világcsalcé — és mindenki azt gondolja : ez meg akar engem CSHIHÍ. Mert., óh főnök ur, az isten engem az arcomon vert meg. Bocsánat, kimoudom, roppant keleties arcom van, pedig igenis nyugot.i vagyok, tetszik tudni. Es bozzá az én vonásaim ravaszságot, áluokságot, tüutetnek fői, holott soha életemben senkit sem csaltam, senkit sem bántottam meg. Hiába tagadom a falusi dseutri, polgár a városi uri nép előtt,; nem hiszik el, hogy keresztény va gyok — s már ekkor, ezért bizalmatlanok irántam, zsidó emberek pedig éppenséggel szóba sem állanak velem. Akadt olyan is, aki azt mondta: »Egy zsidó akar engem becsapni?!* és a szemem közé nevetett. Mikor erre büszkén odavágtam neki, hogy én keresztény vagyok, akkor meg kidobott. — Ez az első stáció a bizalmatlanság okaiban: az arcom. — A másik: a nevem. Kérdezik, mi a nevem, vagy nézik az írásaimban. »Nagy Móric.* Kilencen fiz közül azt mondták magukban, söt, hangosan is: >EzelŐtt Grosz.« S ha netaláutáu az aicomon nem akadtak v.ilna fenn, megakadn ik a neíBialwn, mely magyarosított, névnek tűnik föl. Hiába magyarázom, hogy apám és nagyap ím és minden ősöm Nagy volt. — Móric pedig elég vau, ot

r. VAU .Tokai Móric, Parczel Mór stb *tb. Nem hiszik el, — hanem rám néznek, az arcomra uézuek és guuyosau mosolyognak, mintha azt mondanák: »Bes'.é iiítss ! Hisz az arcod is elárulja, hogy ki vagy.* Ez, arága főnök ur, a második siáció. A uer >iuínel is megvert az Itten. Végre harmadszor gonosz elődökkel és kartársakkal vert mci Tia közül hatan azzal utasítanak vissza: JIVÖ-ZÖnőm, ismerem a fajtájukat.* Volt mái többször szerencsém az ilvea üzlethez.* >Eé^ volt ogysasr.* íTöbbet vigécektfil nem v^sz-k.c Szóval akadnak hamis cégek hamis ügynökökkel, vagy becsületes cégek hamis ügy iök^kk-d, vagy hamis oégek becsületes ügynökökkel is és mind a három fajta csak arra való, hogy meg rontsa előre az útját és tönkre tegye előra minden hiteléi, a becsületes cégek becsüle'^s ügynökeinek. íme, uram, ezek miatt a kiriilmények miatt nem tudok én iiz'etet cs'uálui. Ha földicsérem cégünket, áruiukat, u

s'V csóválják a fejüket, mintha még soha hírét sem hallották volna a Müller-cégnek. Ha könyörgök nekik, ha hivatkozom nőmre és hat, gyermekemre, akkor a színészi pályát ajánlják nakem. S mikor e fölháboritó bizalmat,lausigra és bánásmódra könnyek jeleuuek meg szeme'm ben, egy egy jómódú gazda sgy-két. hatost nyom a markomba alamizsnaképen, de még sem vesz_ Képes levelezőlapokból újdonságok, továbbá képes levelezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen.