Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-21 / 25. szám

BALATONVIDÉK 1906. junius 21, g

0k — sok a tisztogatni való. Sok, még több a gyógyítani való. A nemzet testén parazitaként ott rágódott polip karjaival az uzsora százféle alakzatban. — Ott fekszik a szerűm a ház asztalán az uj uzsora törvény alakjában. Szociális kihatású törvényeink, vagy a javaslatok mellett meleg emberbaráti s igazán érzőszivre valló intézményeink a gyermekmenedókhelyek és szanatóriumok, mindmegannyi emlékei a letűnt négy év szociális tevékenységének. Szinte az evangelium szellemét ós érverését érezzük bennük. Valóban ezek a mellett, hogy nagy nemzeti missiót teljesítenek: a ker. irgalmasságnak mindmegannyi azilumai. Nemzeti életünk egyik megrontója: az alkoholismus, a pálinka, a szeszeseknek mérték nélküli és korlátlan árusítása és élvezése volt. Egyeseknek: erkölcsi és anyagi romjain ott settenkedik a kétségbeesés, a meghasonlás démona. Óriási a rombolás, mit az a pokoli ital a nemzet soraiban végbevitt, — Ez a baj is orvoslásra, legalább korlátozásra talált abban az üdvös rendeletben, mit "Wlassics miniszter az alkoholismus ellen kiadott. Lapunk más helyén közöljük ezt a rendeletet, valamint Láng kereskedelemügyi miniszter rendeletét is a vasárnapi munkaszünet rendezéséről, melynek célja a mai állapotoknak rendezése a teljes megoldásig. Az imént elsoroltak csak nagyjában tüDtetik föl azt a korszakos szociális és határozottan etliikai irányú és célzatú tevékenységet, mely e nemzet javára egy szebb, egy jobb jövő hajnalát voltak hivatva elővarázsolni. Nem is vezércikket, hanem köteteket kellene összeírnunk, ha alkotmányos életünk négy utolsó évének sociális munkásságát és alkotásait kellőleg méltatni | akarnánk. , A jog, törvény és igazságnak, az emberi és polgári jogok tiszteletbentartásának példáját láttuk fényesen fölragyogni, de őrömmel látjuk mi azt a nagy arányú társadalmi tevékenységet is, mely kell hogy mindnyájunk osztatlan elismerését ós tiszteletét vivja ki. A nemzet tisztelete méltán nyilvánul meg e regi me iránt oly impozáns mértékben, minőben csak kevés választottak részesülhetnek. Tisztelettel hajtjuk meg előtte lobogónkat — s virággal: az elismerés virágaival hintjük be a visszavonulás útját anuak, kinek régiméjét annyi és üdvös társadalmi alkotás hirdeti. — Távol minden politikai vonatkozástól csupán az igazság és méltányosság szempontja vezérel bennünket. Tekintetünk pedig mindjárt amaz árván maradt fontos közgazdasági és szociális intézményekre esik, melyeknek törvényerőre emelése, életbeléptetése sorsa, fönmaradása és gondozása kell hogy minden hazafi lelkét áthassa. — Ki fogja ezeket gondozásába fogadni. — Bízunk Istenben, hogy a megkezdett nagy sociális munka nem marad árván. Mert a mint sokan szeretik állittani, hogy a sociálismusé a jövő, a jövő nagy munkásságának is e téren kell mozognia, a meglevők í ön tartásával, ujabb s mind intenzivebb szociális tevékenységgel — a közeledtében, törvényhozásban és kormányzásban egyaránt. Vizsgái jutalmak. Repül az idő s gyors szárnyain baladva a tanuló ifjúság örömére meghozza a nyugalmat adó vakációt. Am kapuzárás elölt még egy naay bökkenő áll előtte. Ez a vizsga. Fogas kérdés az. Mikor egy év munkájáról, szorgalmáról és eredméuyérő 1 kall szamot adnia. Nem egyszer ilyenkor dől el, hogy széna-a vagy szalma ! De mi most nem erről akarunk szólni. a vizsgái jutalmakról érdekesebb és értékesebb is most a gondolkodás, mivelhogy annak ténye és léuyege a gyermekek lelkihatására vau ilapitva. Az évzáró ünnepélyes vizsgákon a jelesebb tanulókat a nyilvánosság előtt látüutetésben, jutalomban szokták résíesikeni. A kitüntetésnek megvan a célja és oka. Vele elismerésben részesül a szorgalom s egyszersmind nemes versenyre sarkall. Hallva a dicsérő szavakat, melyekbeü a kitüntetett ilyenkor részesül, melyik tanuló nem tesz szeut fogadást, hogy jővöre minél nagyobb szorgalmat fejt ki. Ambició szállja meg lelkét s tesz nagy elhatározásokat. Csakhogy aok esat.ben az a fölhevüli* amolyan szalmaláng ttizü. Az időközi nyugalom nagyon is redukálja azt. Az év végi kitüntetés tehát c»ak jutalom marad s annál többre nem igen viszi. Mart hiszen iskolátismerő ember előtt ismeretes a kapunyitás hatása is az ifjúságra. Mindegyik uj ós erőt ambícióval kezdi az ívet. Ezen ós egyéb ethikai okok miatt is fölöslegesnek. sőt sok esetben károsnak tartjuk, a jutalmazásnak azt a módját, hogy a gyermekeknek csengő vag}- fényes pénzt adjanak. A pénz minden módon káros s a g3

rerm«k lelki világát egészen elkábítja még akkor is, ha nem is marad tárcájában. Mert korán arra tanítja, hogy mindennek végcélja s minden munka csak ugy hasznos a mai társadalomban, ha a vége : a pénz. I

1}' uton ezzel a tudattal fejlődik; ki a jellemnek az a formája, mely működésében csak egyet: a pénzt ismeri, a haszuot lesi s csak azért tesz és ól. Nem cjoda azután, ha ritkulnak azok a jel ernek, melyek pénz és haszon nélkül is tudnak önzetlenül lelkesedni, munkálkodni — másokért is. Ezek a puritánok év végén aligha részesültek 10—20 koronás aranyakban. Természetesen távol áll, hogj' ezt a szegényebb sorsú tanulók segélyezésére szánt ösztöndijakra vonatkoztassuk. Korántsem! Sőt ennek odaítélésénél azt követeinők, hogy a szegényebb sorsú jó tanulót, a jeles, de jobb módú tanuló elé helyezzék. A szegény jó tannló szorgalma, törekveso: tobb gonddal, küzdelemmel jár mint a gazdag, vagy vagyonos ifjú jeles előmenetele. Aki az élet gondjaimak nyomasztó hatását érezte, belátja ezt. Hét az a szegénység óloinsutylyal nehezedik annak a tanuló ifjúnak lelkére — gondteli az ő tanulása. Ez a uoiid H figyelem, a munkakedv megölője. Ezzel küzd az « szegény diák, mig vagyonos tá~sa egész arondját csupán studiumáuak szentelt s fütyörészve tanul. Amelett a szegényebb sorsú tanulónak házi és családi viszonyai is akárhányszor akadályai előremeuer,elének. Nemcsak a nagyobb diákoknál, de a kisebbeknél is áll ez. Hányszor alkalmazzák otthon a kis diákot gazdasági és házi szolgálatokon stb. Figyelembe veeudő tény ez. Az évvégi jutalmazásoknál pedig a pénzt legcélszerűbb volna mellőzni. Az ilyenkor dívó 10—20 korona csak hátrányos az ijjura. Miért. Elmondottuk okát. A pénzbeli jutalmat jobb volna értékes ós a gyermek lelkivilágára ható üdvös és jóirányu könyvvel pótolni. Ami amelletthogy a gyermek ismeretét gyarapítaná, szivére is nemesen hatna. Mert tessék elhinni annak a tanulónak, meg a sok gondban fáradó szülőknek alig, sőt egj'általán nem jut arra, bogy a kötelező tankönyveken hivül még más ismeretterjesztő vagy szivnemesitő könyvre szert tegj^en. Iskolai időben az igaz, hogy ott az intézeti ifjúsági könyvtár. Csakhogy az iskola kapuival ennek ajtai is bezárulnak ám év végén. Pedig azt is tudja mindenki, hogy az az elfáradt elcsigázott tanulóifju, vakációban nem veszi elö sem a grammatikát, sem a fizikát, sem más efféle stúdiumot. (Sic! Ezzel az indokolással.) bándor és Masina arcképe sehol nem látható. Még & fényképész kirakatokban sem. A képes levelező lapok közöl is Kiszórták, a vendéglők falairól is letépték. Az üzletek mind nyitvák, a munkás emberek rendesen végzik dolgaikat, csakis a zászlókról lehet látni, hogy valami különös ünnep van. Az utcákon alig van a rendesnél valamivel több nép, csak a eonac előtt ácsorog vagy kétezer ember. A palota előtt egy kicsiuyke kert van, vasiácscsal keritve. Be lehetett, látni még a királyi termekre is. Az épület sarkán : a nyugat,i és északi oldalon egy-egy ablak ki vau törve. A zsaluk a földön hevertek, a fűben egy tiszti sapka, egy véres zsebkenbő s a virágágyakat szegélyző kövön, az ablak alatt, néhány királyi vércsepp. Egyéb semmi. Az újságok (persze katonai censurával jelennek meg.) nem is valami sokat törődnek az egész dologgal. A >Stampa« két oldalon letárgyalja, aztán közli a «Párisi Divat«-ot.« Jót nevettem neki magam is. Hát ilyen volt ezen a napon Belgrád. A consulátuson van egy igen jó ismerősöm Uhllpauf Géza dr., ceglédi magyar fiu. Tizenegy órakor tőle már megszereztem a »megbízható értesítést.« Este aztán már az én referádámat táviratozta meg lapjának egy-két újságíró Budapestre. Egyik másik lapban azonban sok Levélpapírok. dolog uem ug}' volt megírva, ahogy törteit, mert a muister urak és a katoiratiszi.ek bizony szépítik (ha ugyan az ő referálásuk széppé teszi) a dolgot. Az körülbelül bizonyos, bo^y a nemzetnek, vág}- a népnek semmi köze nem volt ebbe-/. Nem tudott róla senki, tisztán a hadsereg, helyesebben a 6. ezred tisztikara csinálta az egészet. Notandum bene: a szerb hadseregben a legtöbb tiszt orosz származású, ós valamennyi orosz nevelés. Sok egy«n«S6u Pétervárt végezte iskolait, Mese beszéd, hogy a király lőtt ^olna először s csak lemondatni akarták. Ahogy haza jöttünk, egyik törvényszékibíró azt mondja nekem : »Talán ez is jó példa lesz az uralkodóknak arra, hogy ne bizzanak feltét.lenül a hadseregben s ne dédelgessék azt a polgárság rovására* «Azt hiszed? — mondám én. Én pedig ugy véleui, hogy ez is jó példa lesz arra, hogy a bíróktól, meg a profeszoroktól nem kell félni, csak a hadnagyoktól és az elcsapott ezredesektől. Tehát ezeket még jobban kell dédelgetni mint eddig.t Melyikünknek volt igaza, a jó Ég tudja. SurAnyi Károly. 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák ós zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinoa fadobozok negy választékba és l«£ölesébban kaphaték Sujánszky Józsefnél Kesztkelyen.