Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-18 / 3. szám
VII. évfolyam. Keszthely, 1903. január 18. 3. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Mugjeleuik hetenUint «»j)Hz«r 'J<Nll fii II |». SZEHKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség címére, Pénzesutalványokat. Iiiriletési meirbizAsnkitén raklainAoiAUat a l(ia<IAliivataHioz lcéi-llnk Kéziratokat nem adunW vIbbzb I.A HTUI.AJDONOS ONTZ JÓZSEF. KICMCI.ŐS SZEItKKSZ'W) NÉMETH JÁNOS. KIADÓ 81JJ ÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak: Egész érre 10 kor. — pll Fél év r° 5 „ — „ Hegyed érre 2 „ io „ Egyes szám ára 20 „ Nyitttér petitsara alku szerint. A gazdák szövetsége. A keszthely-vidéki gazdakör a mult héten tartotta közgyűlését. Az elnöki jelentés volt az, a mely az egész közgyűlésnek érdeket adott, mert ez körülbelül tiszta képe annak a törekvésnek, a melylyel a kör ez ídőszerint a gazdák érdekeit szolgálja. Az egész ténykedése abban látszik kimerülni, hogy szénkéneggel látja el a vidék szőlőbiitokosait; tanácscsal szolgál a liozzá fordulóknak; szállítási kedvezményeket eszközöl ki és olcsó trágyát ajánl, gépeket szerez be és használatra kiadja stb. Mindezek azonban inkább administiativ természetit dolgok és nem olyanok, a melyek alkalmasak volnának arra, hogy a gazdák nagy tömegeit vidéki gócpontokba tereljék és közöttük eleven életet és érőt létesítenének. Ugy látszik azonban, hogy a gazdakör is szakítani indul eddigi múltjával. Legalább azt sejteti az a határozata. a melyet agilis titkárjának kezdeményezésére hozott, t. i. hogy tagként belép az Országos Gazdaszövetségbe. Ez juttatja eszünkbe Oberlint, — a jótékonyságáról ismert elszászi papot, aki egy napon összehívta a falubelieket és így szólt hozzájuk: 'Gyerekek ! Szükséges, hogy mi a völgyön keresztül Chamsséeig egy utat Csináljunk Straszburgba és hidat építsünk a Breusehon át.« A parasztok azt felelték: »Elöször az lehetetlen; másodszor, van nekünk annál fontosabb dolgunk is.« Oberlin nem felelt, de hazament. Átöltözött s kapával felszerelve magához vette szolgáját s neki togott a munkának. A parasztok ezt látván, szégyenelték magukat, vették szerszámjaikat és segítettek a papnak. Elkészült az ut, utánna a híd és mikor késben voltak, elnevezték a hidat a szeretet hídjának. Ez a kis történet pedig azért jutott eszünkbe, mert szeretnők, ha a Gazdakör lenne Oberlin, belépése az Orsz. Gazdaszövetségbe az ut, a mely Straszburgba vezet: a hid pedig azoknak a pontoknak az életbe való átültetése, a melyet az Orsz. Gazdaszövetség alapszabályai tartalmaznak, hogy azon eljuthassunk azon erősségbe, melv vetekedik Straszburggal. Miért ? Azért, mert hitünk szerint, nemzetünk csörgedező ősforrása a parasztság és ennek erősnek, egészségesnek kell lenni. Az a nemzet nem veszhet el, a melynek erős és egészséges parasztsága van, mert ez pótolni képes a tatárjárás összes átkait. Erős, egészséges pedig csak ott lehet, a hol az anyagi élet rendben van. A magyar társadalom nagy része azonban tisztában van azzal, hogy a ! mai parasztság helyzete éppen nem olyan, ! a melyről azt lehetne mondani, hogy a | védelemre nem szorul rá. Rá szorul bi; zony az istápolásra. a segítésre, a vezeA BALATON VIDÉK TÁRCÁJA Kárpáti emlékek-bői. i. Te völgy, hol hőbb a nap, olvadóbb a hó 7él hamarább fut, nyár tovább pihen, Es szebb rh'ány közt lüktet a folyó, Te t ölgy e szóra oldatsz: Szereleni! S te bérc, vihar korbácsát megvető, Es visszavágó villámok haragját, Te elhagyott, sújtott, kopár tető, Fenséges bérc, ezt menydörgöd: Szabadsági II. Egy elhagyott szénégető tanyán Utém föl sátram, Isteni magány Nincs több halandó, ki még erre jár, Mint egy kuvasz és egy legelő szamár. Imádatom száll a mester felé, Földünkre ki e tájt ecseteié, Melynél egy festeti műremek se szebb, _r Es élénkíti a szamár s az ebbMagasztos csönd! E büszke ormokon, Szédül a gyászos világ fájdalom, S mint pára köd, szegi alant nyakát Ezer vidám sugár szakgatva át. í)e mily pokol zaj üzi nyugtomat? Ah, csak a jó szamár bőg s ebb ugat\ Sziv, üldözött sziv, ezt a zajt ne féld, Hiszen ez nem volt emberi beszéd! Bartók Lajos. Bartók Lajos. 1851.—1903. jan 3. Kit, gyászolunk benne, nem nehéz megmondani. Ritkaságot. Egy születésétől fogva haláláig következetes embert, teliát jellemet. Egy isten-adta tehetséget, a melynek élesztője, munkára serkentője fehér-holló volt, az idealizmus. Egy fár dhaUtlan napszámosát a nemzetnek, a ki folyton uj terveken, nemzeti terveken törte az elméjét, tehát muukás magyart. Mai korban ilyen ember méltó az emlékezet halvány mécsére. Ihol az elete: Erdődön született s tan Petőfi busulva hazajáró lelke volt az, a melyből a magyarság anyatejét szivta magába. Aztán, hogy ifjúvá serdűlt, irt, dolgozott, munkálkodott, előbb 'ismeretlenül, aztán megősrnerve, s a Pet.őfi-Társaság disze« ormára állítva. Innen beszélt, irán3't jelölve beszédeivel mindazoknak, a kik költésükben is el akarták felejteni a nemzeti iráuyt. Sokszor szólt, velőset szólt, ugy látszik, sokan vannak, a kiknek szólt. S aztán szebbnél szebb tervek forrva az agyában, kidőlt a munkások sorából. Halálos ágyán sirva fakadt, hogy itt kell . hagynia a földet, melyen annyi ideálját akarta még valóra váltani. Ritka ember! Mennyire lelkéhez nőhettek ezek az ideálok, hogy sirva válik meg tőlük, holott a földön a legtöbb ember részéről csak közönbösséget kellett ideáljai al szemben tapasztalnia! Igaz is. Bartók Lajos költő is volt s talke nemessé én éldegelve ezt az érdemét majd hogy el nem felejtem. Pedig a Thurán Anna, Kendi